Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbocsássak a férjemnek?
Létrehozva: 2014. december 25. 20:24
Soha nem gondoltam volna, hogy nyitok én is egy ilyen topic-ot, de ez most sajnos megtörténik. Kíváncsi lennék a véleményetekre a férjem "karácsonyi ajándékával" kapcsolatban.
A dolog úgy kezdődött, hogy a férjem családi fényképeket töltött fel a számítógépére. Minden évben a nagyszülőknek falinaptárat ajándékozunk a család azévi képeivel. Ezeket kellett volna kiválogatnom, illetve összeállítanom a naptárat az én szüleimnek. Csakhogy a képeket nem találtam meg, így keresgéltem, hogy hol lehetnek. És ugyebár, aki keres, nem mindig azt találja, amit szeretne. Sőt....
Találtam egy könyvtárat, amiben egy volt kolléganője bikinis és egyéb (felöltözött, ruhás) képeit találtam meg. Kb 8-10 db-ot. Tudni kell, hogy kb 8 évvel ezelőtt külföldre költöztünk, ez a kolléganő az akkori cégénél dolgozott és tudtam, hogy tartják a kapcsolatot e-mail-en, illetve, ha Mo-n jártunk néha összefutottak. De nem gondoltam soha semmi rosszra.
Számonkérés. Merthogy egy "baráti kapcsolatba" nekem kicsit sok(k) volt a bikinis kép. Különösen úgy, hogy a számítógépében külön könyvtárba el voltak mentve. (nem volt titkosítva, se eldugva). Először közölte, hogy a képek kb 1 percig érdekelték, ráadásul nem is mindegyik tetszett neki és nem nagyon nézegette azóta, hogy lementette őket. Ezt követte a szokásos férfiúi magyarázat: eltúlzom a dolgot!
Aztán kiderült a többi részlet is (bevallotta): gyakorlatilag amióta kijöttünk tartják a kapcsolatot (ezt tudtam, mert sokszor beszámolt róla, hogy mi van vele), nagyrészt szakmai dolgokról, illetve a politikáról beszélgettek. Aztán pár év után "elmélyült" a kapcsolat és elkezdtek személyes dolgokról is beszélgetni. A csaj (40 éves) egy szerencsétlenség halmaz, egyik kapcsolati kudarcból a másikba kallódott (ezekről is nagyjából tudtam), míg végül 5 nappal ezelőtt, dec 20-án férjhez ment. Lényeg az, hogy a férjem 1200 km-re lévő vállán sírta ki a magánéleti bánatának jó részét.
Közben a férjem is elkezdett neki beszámolni a kettőnk között felmerülő problémákról (minden házasságban van ilyen, így nálunk is) és - valószínűleg - engem is frankón kibeszéltek. A férjem azzal védekezik, hogy kíváncsi volt egy kívülálló véleményére (és örült, hogy ez most éppen egy nő) azért, hogy megértse, hogy én miért csinálok dolgokat úgy, ahogy és miért reagálok dolgokra úgy, ahogy.... A probléma ezzel csak az, hogy a csaj nem is ismer engem. (mármint, hogy milyen vagyok)
Közben persze elkezdtek egymással "évődni", illetve sikamlósabb témákat is előhoztak, de azt mondja a férjem, hogy ezek csak szavak voltak és a nő neki mint NŐ soha nem tetszett és végig engem szeretett és soha nem feküdt le vele, a puszin kívül (amikor találkoztak) nem történt közöttük semmi.
Hogy a végére érjek a történetnek: a "szavak" nem zavarnak, de nekem ebbe a bikinis kép még mindig nem fér bele és nem tudok hinni neki. És nekem már alapvetően nem oszt, nem szoroz, hogy lefeküdtek-e vagy sem.
Azt mondta a férjem, hogy a sors fintora, hogy ez az egész most került derült ki, amikor már az egész totál ellaposodott közöttük és gyakorlatilag ki is futott, éppen azon voltak, hogy befejezik. (hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom, de nem is érdekel). Én hol dührohamot, hol sírógörcsöt kapok és a karácsonyunk így telt, telik. Ő persze szánja-bánja és megígérte, hogy teljesen megszakít vele minden kapcsolatot és szeretné, ha megbocsájtanék neki. A probléma csak az, hogy nem tudok megbízni benne. Soha nem ellenőriztem, soha nem kutattam a dolgai között és ma délután azon kaptam magam, hogy ezt teszem.
Ti mit tennétek?
Nagyon szépen megkérlek Benneteket, hogy az ŐSZINTE véleményeteket normális, kultúrált formában mondjátok el, mert így is eléggé a padlón vagyok, egyfolytában bőgök, vagy üvöltözök.
És még egy fontos dolog: EZ NEM KAMU TOPIC!!!!! Valóban csak ma regisztráltam (ezen a néven), de más néven már elég régóta beszélgetek itt
Az üvöltözést már régen befejeztem ebben a témában, csak a "szokásos" maradt, amit - mint már említettem - a család megszokott.
Hogy mit akarok és mit várok az élettől? Nyugalmat és bizalmat. Szeretnék egy olyan házasságban élni, ahol a másik félben meg tudok bízni. Ez egyelőre nem adott. És ezt már korábban többször leírtam, hogy miért, de még egyszer - utoljára - elismétlem: egy kóbor numerát botlásnak tudnék felfogni. Egy több éven át tartó érzelmi kötődést én megcsalásnak tartok. Nálam a házasság nem elsősorban a szexen, hanem az érzelmeken és a másikkal való intimitáson (szem fizikai értelemben írom ezt most itt) alapul. Ez sérült.
És éppen azért, mert az élet nem hosszú, a maradék időmet nem biztos, hogy bizalmatlanságban szeretném leélni.
Persze, a nőknek még inkább taposómalom! De most ez a dolog az ő taposómalma miatt alakult így.
Egyreszt ha arra gondolsz, hogy igensi neked van igazad, lehet megkapod az igazadat es allsz majd ott vele egyedul es uvoltozhetsz magadban.
Masreszt attol, hogy valaki hazasodik, tulajdonjogot nem formalhat egy masik emberre. Lehet neki bizalmas baratja, nem is egy, es ha az tortenetesen masik nemu, hat akkor az. Meg is csalhatja a masikat, ami ugye csunya dolog es azt meg is lehet neki bocsajtani mindorokre meg nem is. Ha te megcsalva erzed magad ujra csak ket valasztasod van, vagy megbocsajtasz most es azonnal mindorokre, vagy nem, es akkor megint ket valasztasod van, vagy elvalsz; vagy pokolla teszed a ferjed es gyermekeid eletet. Ezert kerdeztem, mit akarsz. Egy eletunk van es rovid. Mindened megvan, mindent megtarthatsz vagy elveszithetsz. Egyetertek, hogy azert nem esik jol, de mar itt lenne az ideje tullepni rajta es megprobalni szebben, jobban elni. Szerintem ahogy irod, a ferjedben ehhez megvan a hajlandosag. Benned?????
Na jo, kerekitsd le a temakat. Sose derul hat ki, hogy uvoltozol hat vagy nem. Eddig hatarozottan allitottad, hogy uvoltozol, meg igenis ezutan is uvoltozni fogsz es a csaladod elvezi. Kellemes mulatast. Az en anyam meg kozotted valszeg halvany megegyezes van, voltak neki is jo tulajdonsagai, de egy, amirol tudok, mindketten uvoltozos termeszeteuek vagytok, es eszetek agaban sincs az onkontroll. Nem kell ehhez tenyleg tobbe hozzaszolnod.
Ferjed nem kovetett el semmi rosszat, ha te igy gondolod, es haborusagban szeretsz elni, lelked rajta. Ha tudnam, most min viaskodsz te is, mint az en anyam. Mit akarz elerni? Nem jobb lenne mar az egeszre fatylat boritani es jo dolgokon kacaraszni, nem a te uvoltozeseiden? Ebbe bele lehet zavarodni, amire keszulsz. Te tudod, a te eleted, csak ujra szegeny gyerekek. Nezz tukorbe, mit akarsz? Mit akarsz az eletedtol? Nem hosszu!!!
Divatos szemlélet manapság az, hogy házasság=szex. A házasságtörés (mai szóval: megcsalás) pedig nem más, mint amikor az egyik házastárs egy "idegennel" szexel. Én ezt egy kicsit másképpen látom. Ahogy már írtam korábban is, egy kóbor numera valószínűleg nem viselt volna meg ennyire, ami sokkal kevesebben jelent, mint egy több évig tartó, mély érzelmi kapocs. Nekem ezért mindegy, hogy lefeküdtek-e vagy sem, mert ezt megcsalásnak tartom, míg a kóbor numerát csak egy botlásnak. Szerintem ebben a témában elég erőteljesen elbeszélünk egymás mellett, így ezt többet nem ismételném meg.
Egy másik hsz-ben az is leírtam, hogy érdekes, hogy itt mindenki a férjem gyöngédség iránti igényéről beszél, de az senkinek nem jut(ott) eszébe, hogy ha azt a gyöngédséget, amit a másik nőbe ivesztált (hosszú időn keresztül) esetleg belém fekteti, akkor tőlem is több gyöngédséget kapott volna. És azt sem értem igazán, hogy nekem miért kell mindig haptákban állnom azért, hogy a férjem göngédség iránti igényét kielégítsem, neki ez miért nem kötelessége ugyanúgy irányomba? Merthogy azért ő sem törte össze magát.... max. csak a másik nőnél. Szerintem nemcsak egy férfit kell "jól tartani" az ágyban (és ezt érthetjük általánosságban is, ahogy írtad), hanem a nőt is. Ha már írtál te is nekem egy idézetet, válaszolnék egy másikkal: "Happy wife, happy life!" Ezek szerint akkor ő engem nem tett happy-vé, így neki sem volt happy az élete.
A harmadik behozásáról pedig annyit, hogy tudtam róla, hogy kapcsolatban vannak, csak arról nem, hogy milyen irányt vett ez az egész. Igen, ha tudtam volna, hogy milyen "érzelmi szinten" vannak, akkor valószínűleg nem fogadtam volna el, de még el sem viseltem volna. Ezt a hibámat is vállalom, és most már tudom, hogy mindenki más tapsikolna örömében, ha a házastársa ilyet tenne, csak én vagyok ilyen elviselhetetlen.
A hámba való ki-be bujkálás nagyon jó gondolat(sor), majd elgondolkodom rajta.
Igen, valószínűleg bepróbálkozott a férjemnél, de a férjem azt állítja, hogy nem ért célt. Azért meg nem fogom megdícsérni azért, amit a hátam mögött művelt. Márcsak azért sem, mert azt mondta, hogy igyekszik ezután sokkal jobb férj lenni annál, mint amilyen eddig volt. Ez nem lesz nehéz.
Rosszul értelmezted azt, amit írtam: én vagyok a határozottabb, talpraesetebb kettőnk között (és igazad van, valószínűleg ezért is választott engem anno feleségnek), viszont az egész családi életünk az ő "kénye-kedve" szerint alakul, tehát elmondható, hogy ő dominál (csak ahogy írtam már korábban ez nem olyan látványos, mint az én határozott természetem).
Igyekszem lazulni és nőnek lenni, de elég nehezen megy. Majd talán idővel....
Mondjuk én is tudnék mesélni az én vágyaimról, érzelmi kielégületlenségemről és arról a taposómalomról, ami a főállású anyukák élete.... De úgy látszik, hogy ebben is egyetért mindenki, hogy ez csak a férfiaknak jár. Ez azért elég érdekes egy női fórumon, de elfogadom, hogy a nagytöbbség így gondolkodik.
Ebbe az üvöltözős témába azért nem akarok belemenni, mert te a saját anyádat hozod példának. Én nem ismerem őt, te nem ismersz engem, soha nem hallottad, hogy hogy üvöltözöm, így nem kéne közöttünk egyenlőségjelet húzni.
Az üvöltözés nem egy abszolut értékben mérhető dolog, mert pl. egy csendesebb embertől már egy emelt hang is üvöltözésnek számít. Mi elég nagy házban lakunk és ha valakivel "beszélni" akarok, először üvöltöznöm kell (az esetek nagy többségében), hogy meghallja. Éppen ez az egyik forrása az üvöltözéssel való viccelődésünknek. Nyilván, ha valaki velem szemben áll, már nem kell üvöltenem, mert senki nem süket a családban.
De ezt a témát szeretném lezárni, több üvöltözős kioktatásra nem fogok reagálni.
Minden konfliktus esetében bele kell gondolni a másik fél helyzetébe. Mit, miért csinált így?
Lehet, hogy volt egyfajta elvágyódás, érzelmi kielégületlenség, taposómalom.
Csak egy kis színt jelentett számára ez a levelezgetés, de esze ágában se volt továbblépni.
Másrészt lehet, ha valóban összejöttek volna, nem is tudna vele élni. Te vagy a felesége, a gyerekei anyja, szeret és tisztel. De
Próbálj kicsit lazulni, nő lenni, ne őrmester.
Az, hogy dominánsabb vagy mint ő, nem baj, valószínűleg azért választott téged, mert rád van szüksége.
A bikinis fotókat megkapta, elmentette, talán azóta rájuk se nézett. Ez nem főbenjáró bűn. Sőt azt jelentheti, a nő akár tovább is lépett volna a testi kapcsolat felé, hiszen felkínálta "bájait" de a férjed mégis megállt ezen a ponton. Ezek után a nő összejött valakivel és hozzáment. Hol itt a gond? Inkább meg kell dicsérni a férjedet!
Meg egy: azt kerted, hogy velemenyunket normalis, kulturalt formaban mondjuk el.
Ugye tehat te sem elvezed, ha ordibalnak veled? Gondolod, mas igen?
A csaladod nem erdemelne meg, hogy normalis, kulturalt formaban banj veluk? Ha egyszer teveled ugy kell banni?
Cak ugy kerdezem. Nem bantas, de en hazudni nem fogok, azzal ugysem mennel semmire.
Ideje lenne mar fatylat erre az egesz ugyre, es szepen bannod a csaladoddal. Meglepodsz, mennyire boldogga tudod ugy tenni a ferjedet is, a gyerekeidet is, de a legnagyobb meglepetes: Sajat magadat!!!
Kedves bánat!
Részben ismételni fogom magamat és persze valamelyest vitatkozom veled. Szándékom szerint értetek és nem ellenetek.
"nem oszt és nem szoroz az, hogy lefeküdtek-e vagy sem"
Én erről másképpen gondolkodom. És most nem is a lefekvés/nemlefekvés tényéről, hanem arról, amit ez jelenthet, pontosabban amivel ez együtt jár. Vagy együtt járna. Úgy gondolom, Téged, mint feleséget, társat, elsősorban az fenyeget, ha a társad szerelmes valaki másba. Egyrészt, mert a szerelem - főleg ilyen relációban - elég irracionális dolog tud lenni, a szerelmes ember igen buta dolgokra is képes. És mint zsigeri érzelem, egyáltalán nem mentes a szexuális vágyaktól. Ha a férjed nem folytatott szexuális viszonyt ezzel a hölggyel, akkor nagy valószínűséggel nem szerelmesek egymásba, de még csak szexpartnerségről sincs szó, vagyis a viszonyuk inkább bizalmas, baráti viszony, "természetesen" azzal a sikamlóssággal, ami ellenkező neműek között szinte törvényszerű egy barátságban. Tehát én nem bagatellizálnám el azt a tényt, hogy pontosan milyen is volt az ő viszonyuk, mert a fenti kijelentéseddel gyakorlatilag a lehető legsúlyosabb váddal illeted a férjed. És ez két okból nem jó: egyrészt mert nem érződik belőle a férjed iránti szereteted, aminek hatványozottan kellene mutatkoznia, másfelől, mert ha tényleg igaz az, hogy nem volt köztük szex és szerelem, akkor éppen attól az érdemétől fosztod meg a férjed, ami pedig komoly érdem szerintem, hogy a férjed akart és talán tudott is mértéket tartani. Legalábbis, ha a férfiak többségéhez hasonlítom, akkor én így vélekedem. Jó, azon most vitatkozhatunk, hogy ez az érdekes viszony mennyire billen át a határokon vagy mennyire nem, de talán érted, hogy a férjed nem vesztette el teljesen a lélekjelenlétét. És ha ő szeret Téged, akkor ő érdemként éli meg a mértéktartását, amitől te viszont helyből megfosztod a fenti kijelentéseddel.
Amit idáig megtudhattunk rólatok, az alapján én úgy érzem, hogy a férjed és a hölgy közötti viszony, túl a sikamlósságán, elsősorban egy bizalmas de inkább baráti viszony volt. Szerintem minden embernek jól esik az, ha egy másik ember kitárulkozó és őszinte hozzá. Házastársak között ez alapkövetelmény, de két független ember esetében, amikor nincsenek függőségi viszonyok, akkor megtisztelő (rossz esetben terhes) az, ha a másik megosztja velünk a titkait. Nyilván a férjednek is jól esett, hogy bár a házasság okán ez a bizalmi viszony általában redukálódik a házastársa, akadt valaki más (rajtad kívül), aki valamennyit megmutatott számára a nőiségéből. Tudom, ez nem olyan, ami neked alapból jól eshet, de hidd el, ha közöttetek alapvetően rendben vannak a dolgok, akkor a férjed számára ez a másik ismeret nem a házasság ellen van. Sőt! Egyfelől megtanulhat értékelni Téged, ha látja, hogy az a másik semmivel sem különb, ha meg netán vannak értékei annak a másik embernek is (ez a természetes) ez megtanulható, elleshető, beemelhető a házasságba is. Tényleg csak egy alapfeltétele van ennek, hogy szeressétek egymást, hogy az legyen a cél, hogy minden ismeret benneteket gazdagítson. És persze, hogy ne legyek ennyire naiv és romantikus: az is előfordulhat, hogy egy házasságban vannak gyógyíthatatlannak tűnő nézeteltérések. Ahhoz, hogy ezek ne hatalmasodjanak el, ne ezek váljanak fontossá, ne tegyék tönkre a házasság egészét, ahhoz jól jöhet egy szelep, ahol ezek a feszítő gőzök távozhatnak.
Valószínűleg kevés olyan házasság van, ahol ne lennének ilyen-olyan kiskapuk.
Ahogyan magadról és a férjedről írsz, az alapján én érteni vélem, ha a férjednek igénye volt egy másféle habitusú nő figyelmére is. Ezt most nyugodtan vedd úgy, hogy a férfiak "mosdatják" egymást és amit mondtam, azzal nem akarom kétségbe vonni azt, hogy Te biztosan sokat tettél a család egységéért, alapvetően a jószándék vezérel, még olyankor is, ha kiabálsz a családdal. (valószínűleg kialakult az a reflex, hogy a hangerővel tudod a figyelmet magadra irányítani, megszerezni a döntés jogát...)
"Nyilván kényelmesebb egy másik nővel hetyegni és nyavalyogni neki, hogy nem foglalkozom vele, mint a feleségét támogatni"
Nem jó, hogy összemosod ezeket a fogalmakat. Az első kettő, amit nagyon negatív módon fogalmazol meg, az a szexualitás, testi vágy, érzékiség, ami szerintem teljesen egészséges dolog. A másik pedig a gyöngédség iránti vágy. Amire egy férfinek ugyanúgy szüksége lehet mint egy nőnek. Nem akarom azt állítani, hogy te ezeket nem nyújtod a férjednek, de az, hogy ezt ilyen negatív felhanggal említed, az talán nem szerencsés. Magyarul, ha tőled nem számíthat ezekre, akkor ne csodálkozz, ha mástól szívesen veszi. Ráadásul ha tőled ez a fajta gyengédség idegen, akkor valószínűleg nem is nagyon fogod érteni, hogy a másik miért akar "nyavalyogni"...
Csak félig tartozik ide, de azért beszúrom ide, mert mindig jól jön (szó szerint idézem a szakembert): "Azt a férfit tehát kenyérre lehet kenni, akit az ágyban „jól tartanak”."
És az ágyat esetleg terjesszük ki az általános gyöngédségre is.
"szerintem ez nem ok arra, hogy egy másik nőt hozzon be a kapcsolatunkba."
Bocs, hogy azt mondom: nem valószínű, hogy a Ti kapcsolatotokba akarta volna "behozni". Olyannyira, hogy még titkolta is előled. És nem azért mert olyan jó titkolni valamit, hanem mert - tételezzük fel, hogy tényleg barátságról szólt ez a kapcsolat -nem érezte, hogy te ezt elviselnéd, netán elfogadnád. És tekintettel arra, hogy a hölgy frissen házasodott, nem is igazán időszerű arról beszélni, hogy a férjed elhagyni szándékozott Téged.
"akkor egyet kell értsek egy korábbi hozzászólóval, miszerint a kapcsolatunkkal nagy probléma volt már előtte is."
Aki keres, az majd minden házasságban talál problémákat. Ezt lehet túl és alulértékelni is.
A lényeg az lenne, hogy a szeretet érződjék a mondanivalótokból. Hogy ha baj van, akkor ne magán a bajon akadjatok fel, hanem azon, hogy miként lehet azt orvosolni. Aki igazán szeret, az megtanul együttélni azzal, hogy érhetik csalódások, de a közös teher az szent és bár a hámból időnként ki lehet bújni, de lehessen visszatérni is.
Nyilván, amit mondok, azt a magam személyes élete befolyásolja, rajtad múlik, hogy ebből mit tudsz megfontolni.
Még valamit. Egy párkapcsolatban az a legritkább, ha a két fél egyformán monogám alkat legyen. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az egyik hűségesebb, a másik kevésbé. Átok-e vagy sem, a hűségesebbnek kell elfogadóbbnak lenni, egyszerűen azért más másként nem megy. Cserébe a hűségesebbnek tisztább lehet a lelkiismerete. Legalábbis ezen a téren.
Akkor jobban figyelj. En azt irtam, hogy arrol nem tehet, hogy a no elkuldte a kepeket arrol viszont tehet, hogy lementette oket. Egy uhsat meg is kellett volna tartania.
Azt hogy ordibalsz, tovabbra is helytelennek tartom. Hogy ezt valaki elvezne, egyszeuen nem hiszem. Art, nagyon sokat art, es nem maradsz meg igy a gyerekeid szep emlekeiben. Ne higgyj nekem, akkor is igy van. A ferjed is gondolom, boldog egy pokolban. Nem csodalom, hogy ezek utan nem veled beszeli meg a megbeszelnivalot. Csak azt csodalom, hogy tud ilyen kapcsolatban elni. A gyereknek muszaj. Az ordibalas csak egy hulye szokas, ahogy ra lehet, le is lehet szokni rola. Vicces a csaladodnak? Talan nem merik megmondani neked, hogy egyaltalan nem. Es ez nagyon nagy baj.
Persze, hogy tobb volt kozottuk, elso latasra is ez merul fel mindenkiben. Bennem is csak ennyi, de ahogy te leirtad, en egybol hittem a ferjednek. Te nem. Hat ha mar regebben megcsalt, nem biztos, hogy meg egyszer megteszi. Ha meg igen, ehhez neked kell jobban ismerned ot, es eldontened, akarsz-e igy vele tovabb elni. ELNI.
Csak annyit tudok mondani, hogy hulj le, terj magadhoz. Legmagasabbrol lehet a legnagyobbat esni. Ha majd a gyerekeid felnonek, a ferjedet eluzod, kikre fogsz ordibalni?
Az en anyam is ordibalos volt, es nem a szep emlekeim vannak rola. Epp a multkoriban gondolkodtam el, hOgy vegulis mi a fenen hoborgott aZ en anyam az o egesz eleteben, meg az enyemben, mig ott eltem vele? SEMMI nem jut eszembe. Kar tonkretenni mas emberek eletet, meg ha te ugy gondolod is, hogy ez vicces, hat nem. Ez maga a POKOL. Ne higgyj nekem,majd rajossz. Csak ne keson. Ertelmes ember vagy, nem hinnem, hogy ne ertened, amit mondok. Egyebket a te eleted, csak a gyerekekert kar. A gyermek mindig aldozat.
Mindig az kell, hogy neked legyen igazad, hogy mindig te legyel a kozpont, ugy ertem, te iranyits? Es ha egyszer nincs igazad, vagy a vilag nem ugy mukodik, ahogy te rangatod, a vilag dol ossze? Valahogy megprobalnad a ferjedet ugy kezelni, hogy nem ellenseg, hanem barat?
A házasságom nem a bikinis fotókon fog elbukni (ha elbukik), hanem azon, hogy hosszú éveken keresztül egy másik nővel bizalmas viszonyt folytatott. És még egyszer kihangsúlyozom (immáron sokadszor) nem oszt és nem szoroz az, hogy lefeküdtek-e vagy sem. Lehet, hogy jobban meg tudnék bocsátani neki egy kóbor numerát, egy futó kalandot, de egy sok éves bizalmas viszonyt már nehezebben megy.
Hogy én hol hibáztam? Nos valószínűleg ott, hogy bő 10 éves "anyuka" státusz után szerettem volna végre magammal is foglalkozni és felkészülve arra, hogy lesz majd egyszer egy életem a 4 falon kívül is, beiratkoztam egy (pontosabban két) iskolába, hogy képezzem magam. Ez nyilván jobban lekötött, mint az itthoni főzés-mosás-takarítás, így kevesebb idő jutott rá (is) és ez őnagyságának nem tetszett (ezek szerint). Nyilván kényelmesebb egy másik nővel hetyegni és nyavalyogni neki, hogy nem foglalkozom vele, mint a feleségét támogatni (aki egyébként végig támogatta az ő karrierjét).
Erre rátett még az is, hogy pár évig elég sokat kellett utaznom (ahogy már említettem két hetet itthon töltöttem, két hetet máshol). Ezek az utazások nem szórakozásból történtek, hidd el elég fárasztó volt, sokszor amikor este lefeküdtem, át kellett gondolnom, hogy most éppen melyik országban vagyok és miért. Ezt az "életmódot" ő is bevállalta anno.
Abban igazad van, hogy sok dolgot nem tudott velem megbeszélni, márcsak a fizikai távolság okán sem, illetve én nem tudtam egész nap a neten lógni, hogy csevegjünk, de szerintem ez nem ok arra, hogy egy másik nőt hozzon be a kapcsolatunkba. Pontosabban, ha "ennyi" miatt ilyet tesz, akkor egyet kell értsek egy korábbi hozzászólóval, miszerint a kapcsolatunkkal nagy probléma volt már előtte is.
Nem bántottál (meg), mert elég jól rátapintottál a lényegre.
Azt azért nem mondanám, hogy elnyomom a férjemet. Kétségtelenül én vagyok a talpraesetebb és határozotabb kettőnk közül, de azért a férjem is tud domináns és határozott lenni, persze inkább olyan dolgokban, amik nem olyan látványosak.
Akkor azok közé a férfiak közé tartozik, aki attól érzi magát férfinek, hogy gyámolítja a gyenge rászoruló nőt. Lehet, te túl domináns egyéniség vagy. Elnyomod, nem lehetséges?
Nem azért mondom, hogy bántsalak, csak a probléma megoldását keresem.
Igen, volt oka, hogy újra szabadnak érezze magát. De nem az, hogy rátelepedtem, hanem pont az ellenkezője: el voltam foglalva a saját dolgommal. És őnagyságának nem tetszett, hogy nem vele foglalkozom. Így hagyta, hogy egy másik nő behálózza (szó szerint az interneten keresztül). Nemhogy szüksége volt szabadságra, hanem hirtelen sokkal több szabadsága lett, mint volt előtte, amikor szintén nem telepedtem rá.
Egy ráakaszkodó nyavalygó, szerencsétlen nő egyáltalán nem vonzó
Úgy látszik, hogy mégis (legalábbis a férjem számára), mert a nő ezzel hálózta be őt.
Szomorú az "igaz sztori". Idáig biztos nem fogunk eljutni soha, inkább elválok.
Ordibálásról annyit, hogy igen, szoktam. Megszüntetni nem akarom. Egyrészt, mert elég temperamentumos vagyok, másrészt rengeteg viccnek, nevetésnek a forrása a családban. Szerintem nekik is hiányozna, ha nem lenne. Nemcsak mérgemben, hanem poénból is szoktam ordibálni és ezt a családom - lehet, hogy perverz dolog - szereti.
Igen, a férjem azt mondta, hogy több volt közöttük, mint egy sima barátság, de továbbra is fenntartja, hogy mint nő nem érdekelte soha és bár lett volna alkalma a beszélgetésnél tovább menni, de nem tette. Ha nő kellett volna neki (vagy akár még most is kéne neki) biztos nem őt választaná, hanem valaki mást. Éppen ezért nem értem a bikinis képeket. Az, hogy "nem tehet róla" azért nem teljesen így van, mert biztos nem tartott senki fegyvert a fejéhez, hogy lementse őket.
Veszélyes kutakodni, mert aki keres legtöbbször talál is olyat, ami nem tetszik. Még örülhetsz is, hogy csak ezt találtad és nem valami sokkal durvább bizonyítékot. Sok éves kapcsolatban nincs az az egészséges férfi, aki soha senkivel nem flörtöl. Sőt a legtöbb keresi az adódó szex kapcsolatot is, mert egyszerűen ilyenek.
Valami oka biztos volt rá, hogy egy picit újra szabadnak érezze magát, akár csak gondolatban is. Talán túlságosan rátelepszel, túl szigorú vagy, kevés önálló dolga van a család nélkül.
Mindenkinek szüksége van szabadságra, csak az nem akar szabadulni, akit hosszú pórázra engednek.
Tedd félre az egódat, a férjed nem a tulajdonod. Ha okos akarsz lenni, hagyd a fenébe ezt a témát, sőt legyél inkább vidámabb, felszabadultabb mint eddig. Lássa, hogy akármikor te is tudsz hódítani, ha akarsz.
Egy ráakaszkodó nyavalygó, szerencsétlen nő egyáltalán nem vonzó, se a bűntudatkeltés, se a fenyegetés. Sokkal lazábbnak kéne lenned, te magad is boldogabb lennél, meg ő is.
Nem dőlt össze a világ, semmi komoly nem történt. Ne legyen állandó gondolatrendőrség, faggatózás, hánytorgatás. Ha ezt megfogadod, megmaradhattok egymással, ha nem egyedül fogsz búslakodni.
Hat egy ilyen szituban ki hogy viselkedne,az csupan elmelet.
Hogy kire hogyan hatna, ha a hazastarsa titkai kozott egy masik nemu ember aligruhas fotoit talalna, hat biztosan jol nem esne. En elkepzelem, rakerdeznek, hogy ez megis mi a feszkes fene? Ferjed nem tehet rola, hogy a no neki ilyen kepeket kuldott, arrol viszont igen, hogy miert nem torolte ki. De meg akkor is csak kep, ha pusztan ez az igazsag. Ha nem hiszel neki, akkor nagy baj van a kapcsolatotokkal.
En a ruhas kepeket nem kertem volna, hogy torolje ki, mert a nonek akarmilyen, barmilyen koze volt a ferjed eletehez, es emleknek minek nem meghagyni? Plane, ha csupan barati szalak fuztek ossze oket, ha meg talan valaha fel is merult bennuk ennel kicsit tobb. Az o emleke.
Az, hogy barattal beszeljuk meg a kapcsolati problemainkat, egyaltalan nem a masik kipofazasa, bocs, hanem a problemara megoldas keresese. Amit veled nem tudott megbeszelni, massal talan megprobalta kiasni az ok-okozatokat.
Megkiserlem, feltehetoleg volt tobb is kozottuk, mint sima baratsag,de teged soha nem csalt meg, csupan elkapta kisse a gepszij, jatszadozott, meg ha a tuzzel jatszott is, de nem volt semmi komoly.
Neked ket valsztasod van. Megbocsajtasz vagy nem.
Ha megbocsajtasz, akkor itt es most es mindorokre. Ha egyszer lezartatok, akkor ez tema soha tobbe nem kerulhet szoba.
Ha nem, akkor van tobb variacio. Vagy teljesen megzavarodsz, orjongsz,es tonkreteszed a sajat,a ferjed es a gyerkemeid eletet is. Vagy elvalsz.
Ordibalas. Hogy szuntetheted meg? Onkontrollal, hiszen normalis embernek tartod magadat. Elhatarozas kerdese. Eldontheted: most ordibalhatnek,de nem fogok.
Senki sem hibatlan. Nekem is vvolt ordibalos idoszakom, nehez volt egyedul egy teenagerrel, hiaba volt jo gyermek, meg akkor is. Aztan egy szep napon eldontottem, hogy soha tobbe. Aztan kerdezte a gyermekem, hogy anya, most igazan haragudhatnal, megsem? Mondtam, nincs ertelme, uljunk le es beszeljuk meg szepen. Aztan irigykedtek is a baratai, hogy neki milyen jo anyukaja van. Persze, a temperamentum benne van az emberben, a gozt ki kell engedni, de jobb valahol mashol.
Szoval egyet te is tehetsz, valtozz meg es ezzel sokkal kevesebb problemat okozol a ferjednek es foleg gyermekeidnek,es aferjednek nem kell massal megbeszelni a problemait. Tudom,az elet nem mese, de vegulis tolunk fugg, hogyan eljuka sajat eletunket, ill nagyjabol tolunk fugg. Adjal le magadbol es meglatod, milyen sokat kapsz cserebe. Es sok szerencset es boldogsagot a tovabbiakban.
Igaz sztori: szep szoke kis patikusno, magas barna doki. Oriasi szerelem, osszehazasodtak, szuletett ket szep szoke kislanyuk. Aztan egy napon a doki megcsalta az asszonyt, raadasul egy idosebb es nem is szep kolleganovel. A no ebbe teljesen belehaborodott, elvalni nem valtak el, de pokol lett ezentul az eletuk. A pasi sehogyan sem tudta megbekeltetni az asszonyt es levezekelni elotte a vetket. A vege az lett, a no teljesen belezavarodott, ordibaltak minden nap, majd a no elfogyott, nem evett, tonkrement es a vegen meghalt. Most a pasi odajar sirdogalni a ket kislannyal a sirjahoz. Igy jobb?
Miért ne törölhetném ki én is a fényképeket? Egyébként a képek törlése már megtörtént a férjem által a már említett családi béke érdekében. Mondjuk béke még nincs, de már képek sincsenek.
Emésztem az irományodat, így arra majd később reagálnék.
Egy dologra viszont most: a férjem tudja, hogy évek óta beszélgetek itt az nlc-n. Azt is tudja, hogy megbeszéltem itt a problémánkat, hiszen mondtam neki, hogy egy női fórumon szinte mindenki hitt neki és leszidott engem, hogy "ügyet csinálok egy semmiségből". Mivel nyilvános a fórum, ha akarja megnézheti a topic-ot, ha esetleg kíváncsi lenne rá, de nem találná én magam mutatnám meg neki. Hidd el, semmi olyat nem írtam itt le, amit ne mondtam volna el neki, vagy ne tudna rólam.
Én sem úgy gondoltam, hogy topikinditó törölné ki, hanem megbeszélés kérdése lenne, ennyivel a férj is hozzájárulhat a családi békéhez, mert ez két ember dolga, egy kevés hozzá.
Nem hinném, hogy a topikindító kitörölhetne olyan fényképet, amit a férje mentett el saját magának. Ezt csak a férje tehetné meg, ha úgy gondolná, hogy azok a fotók, vagy a fotón lévő személy nem érdekesek már a számára.
Bocsánat, hogy kicsit késve reagálok.
És összevonnék pár mondatot:
"Nem, nem fogalmaznék másképpen. Ahogy írtam már korábban, a fő problémám az, hogy egy másik nőhöz közel került. Emiatt nem tudok már megbízni benne úgy, ahogy régen."
Pedig szerintem a dolog kulcsa az lenne, hogy nem azon törd a fejed, ami most a topik címe, hogy (most sarkosítok) kegyeskedj-e megbocsátani a férjednek (mert akkor életetek végéig ezzel fogod zsarolni minden egyes összezördülésnél) hanem, hogy azon gondolkodj, hogyan tudsz megbocsátani neki. Sőt, az igazi cél az lenne, hogy megértsd a viselkedését. Mert szerintem nem érted. Ezért is mosolygok én ezen a mondatodon:
"Nem hiszem, hogy a férjem ne tudta volna velem megbeszélni azt, amit a másik nővel."
Ezzel inkább ne áltasd magad. És nem csak azért mert önáltatás, hanem mert ezzel megint a férjed véleményét söpröd le, aki nyilván olyasmiről beszélgetett, amiről veled nem vagy kevésbé lehetne. És ennek még mindig két oka lehet: egyfelől nem úgy reagálsz a dolgokra, ahogyan ő szeretné, másfelől te sem vagy mindentudó, a férjed olyan dolgokra is lehet kíváncsi, amiről Neked nincs ismereted. Bocs, nem akarom összemosni a szerető és a pszichológus személyét, de ha a férjed mondjuk elmenne pszichológushoz, azt is kikérnéd magadnak, hogy miért nem veled beszéli meg a problémáját?
De, hogy a saját soraiddal válaszoljak:
"Lehet, hogy más ezt meg tudja tenni, én nem. Ezt a hibámat is vállalom."
Ha büszkén vállalod a "hibádat", akkor ne csodálkozz, ha férjednek esetleg vannak olyan témái, amelyeket nem veled tud jól megbeszélni.
De nem akarom én félrevinni a beszélgetés fonalát, mert szerintem is az lenne fontos, amit csupaszp javasolt:
"Szerintem ne gyárts, ebből problémát, légy nagyvonalú, s lépj túl rajta."
És ez a túllépés két okból is indokolt lenne:
1. ha minden igaz bikinis fotókról volt szó és nem bikini nélküliről (ezt ugye képletesen kellene érteni)
2. a férjed nem mondott olyat, hogy már nem szeret téged, mást akar, stb. ha meg elhallgatta előled ezt a dolgot, akkor az azt jelzi, hogy elég jól ismer Téged, tudja, hogy könnyen és gyorsan elveszted a bizalmadat.
Bocsánat, hogy idekeverem a saját sztorimat, de amikor kiderült, hogy az én feleségem testben-lélekben is "elpályázott", akkor itt a hölgyek elég határozottan képviselték azt az álláspontot, hogy mit képzel a férfi: azzal, hogy feleségül veszi a nőt, életreszólóan kap takarítógépet és örömlányt? ha már ennyire emancipálódtunk, akkor nyilván ezt a kérdést meg is lehet fordítani, és szerintem te is elgondolkodhatsz azon, hogy vajon mit nem kapott meg tőled a férjed, ha már mással (is) ápolt bizalmi viszonyt? És én most még nem is a szexre gondolok, csupán szavakra, megértésre, bizalomra, önzetlenségre.
Szóval, ne csak azon gondolkodj, hogy megbocsátasz-e neki, hanem hogy megbocsátod-e mgadnak, hogy nem vetted észre a férjed úgymond kielégítetlen vágyait.
Gyorsan hozzáteszem, én most leginkább csak általánosságban beszélek, hiszen nem ismerlek sem téged, sem a férjedet, sem a szituációt. De mindegy is, mert végül neked kell okosnak lenned, neked kell tudnod, hogy a házasságod elbukik-e néhány bikinis fotón vagy sem? Az biztos, hogy én szívesen cserélnék veled. Bár tudom, ez nem segít.
Még valami: ha már házastársi bizalomról van szó, meg őszinteségről a párunk előtt: Te meg mernéd mutatni ezt a topikot a férjednek? Az lenne jó, ha igen. Mert az annak lenne a bizonyítéka, hogy neked - vele ellentétben - nincsenek titkaid előtte. Hm?
Hát, ha úgy döntesz, hogy nem bocsátasz meg, készithetsz falinaptárat a kolléganő képeiből. Aztán adandó alkalommal csak ráböksz...
Ha meg akarsz bocsátani, akkor törölni kellene a képeket - mindenhonnan - és nem felemlegetni. Csak elhatározás kérdése.