Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
5 perc magányra vágyom - élet szülés után
Létrehozva: 2014. december 19. 15:44
Értékelted már valaha azt, hogy mennyire szerencsés vagy, ha azt csinálhatsz, amit akarsz? Én szülés után döbbentem rá, hogy ami eddig mindennapos volt, abból mostantól csak ünnepnapokra jut.
Nők Lapja Café: 5 perc magányra vágyom - élet szülés után
Nők Lapja Café: 5 perc magányra vágyom - élet szülés után
Szerintem te más cikket olvastál.
Hol írja azt, hogy jobban szeretett Dallast nézni?
Szimplán leírja, hogy a gyerekvállalással mi minden megváltozott az életében.
Én meg azokat a dumákat nem bírom és nem is hiszem el, amikor valaki leírja, hogy ő a gyerekével töltött minden percet élvez.
Az embernek pedig nem néhány hónapra változik meg az élete a gyerekvállalással hanem jó pár évre.
Sokan nem is gondolnak bele, főleg pasik, hogy nem csak aranyos gögicsélés, meg babaillat egy gyerek.
Akit meg egy ilyen cikk eltántorít a gyerekvállalástól, az tényleg jobb, ha nem is vállal!
Sosem fogod megérteni. Evvan.
Én imadom a fiamat, örülök hogy megszületett, de a 6-18 hónapos kort sohasoha nem sirom vissza. Nem latom -mostmar 2 ev tavlatából- sem szépnek azt az időszakot es -nagy valoszinűséggel- emiatt nem is lesz több gyerekem. Ennek ellenere nagyon helyes emberke lett, imádom a vele töltött időt, szépen neveljük, sokat nevetünk együtt.
A világon semmi nem áll tőlem távolabb, mint a tüsténkedő HTB szerep, már a szótól is rosszullét kerülget, hogy háziasszony. Ha arról szólt volna ez a cikk vagy blog vagy leginkább moslék, hogy milyen gáz htb-nek lenni, én lájkolnék a legjobban, két kézzel és lábbal. Ez a szerencsétlen a gyerekéről ír úgy, hogy jobb volt neki Dallast nézni. Szánalom az egész. Egyébként Dallast nézni gyerekkel is lehet, ha már. Meg Diótörőt is. Oké, nem párhónapossal, de bele ne haljon már, hogy néhány hónapig megváltozik az élete azért, hogy valami még jobb történjen vele helyette.
Bp-en laksz? Elárulod melyik kerületben?
Nalunk szerencsére nem volt ennyire elszeparált-hülyékkel tele a baba klub. A játszoházba pedig csak kerületieknek mennek, ott csak játék van.
Tényleg képtelen vagy felfogni, hogy nem mindenki születik tüsténkedő htb anyucinak?
Attol még imadja a gyerekét, csak épp eszébe jut, hogy volt a szulés előtt is élet. És sokan vagyunk, akik nem csak a gyereknek él, akinek vannak barátai, munkája, másféle érdeklődése is.
Na, ez a baj, hogy én meg az ilyen jellegű szervezett dolgokat, kötöttségeket nem szeretem. A klubokkal még az is volt a bajom, hogy szinte minden ilyen kör valamilyen ideológia köré szerveződik. Van pl. egy keresztény baba-mama klub. Jó fejek, aranyosak, de én olyan szinten nem vagyok keresztény, hogy nem szeretnék a - túlnyomó részt vallásos felhangú - tevékenységeikben részt venni. Nincs ezekkel semmi bajom, csak idegenek tőlem, nem érzem át, nem hiszek benne. Úgy meg nem lehet szívvel-lélekkel csinálni. Aztán van egy másik klub, ahol meg mindenki ilyen természetgyógyászat- meg homeopátia-, meg Schlüsser-só-hívő, meg az a téma, hogy fuj, de szar a bölcsiben a kaja, és csírát kell adni a gyereknek. És az a program, hogy jön egy természetgyógyász kiselőadást tartani. Hát köszi, de inkább kihagynánk.
Van amúgy egy barátnőm, akivel úgy ismerkedtünk meg, hogy leszólított a parkban, megnéztük egymás babáit, dumáltunk, és telefonszámot is cseréltünk. Vele megvolt rögtön a közös hullámhossz, és szintén "vidéki" nyomulós mentalitású csaj, mint én. De ha nem cserélünk telefonszámot, nem futottunk volna össze többet, mert ugye nem lakunk egymáshoz közel. Na most kérdem én, hány esetben cserélnek az emberek rögtön telefonszámot? Kb. sosem. Mi viszont igen, és eltelt lassan 4 év, és még mindig tartjuk a kapcsolatot, pedig ő már rég dolgozik.
Csak az ilyen ritka. És felénk ugye a környékbeliekkel csak úgy futok össze, hogy jövünk egymással szembe az utcán. És kevés kivétellel még nem láttam kétszer ugyanazt az arcot. Ma mikor jöttünk haza, épp láttam, hogy a tőlünk nem messze lévő házból épp kijön egy nő babakocsival. Esküszöm, szerettem volna leállni vele beszélgetni, hogy jé, de aranyos, mennyi idős, itt laktok, még nem is láttalak benneteket, mi is ott lakunk abban a házban. De csak egy mosolygós sziá-t mondhattam, ő visszaköszönt, és ment tovább. Ha összefutunk még, akkor persze megint köszönünk egymásnak. De erre kicsi az esély, hogy pont abban a 3 percben jönnek ki a kapun, mikor arra járunk épp mi is.
Hol van az előírva, hogy melyik műsor kinek tetszhet???
Szerintem nem a Dallassal volt baja neki sem, hanem azzal, hogy délután 4-ig heverészett. (Ami nem baj önmagában, csak a gyerekes életmód ehhez képest elég drasztikusan másmilyen.)
Egyetértek egyébként, tényleg megfigyelhető egyfajta kultúrsznobizmus. Én sose szerettem ezeket a bekategorizálásokat. Pl. én szeretem a művészfilmeket, írok verseket, szeretem a mély tartalmú dalszövegeket, egyes szépirodalmi regényeket, de pl. totál nem érdekel és nem tetszik az opera, hidegen hagy a legtöbb múzeum (kétszer voltam Párizsban, de eszembe nem jutott, hogy el kéne menni a Louvre-ba), nézem az X-faktort és rá vagyok kattanva Agatha Christie regényeire. Akkor én most kultúrember vagyok vagy tahó?:)
Beleolvastam még egyszer az írásba, nem kellett volna. Nem vagyok sorshívő, de az ember élete során, már a meséktől kezdve a balladákon át tanulja tudat alatt is azt az intést, hogy vigyázz, mit kívánsz. Én ilyen gondolatokat még magamban sem mertem volna megfogalmazni soha. Nem retteg tőle, hogy esetleg visszakapja azt a fene nagy spontaneitást és szabadságot, azt az időszakot, amit így fogalmaz meg: "szépen éltünk"??? Én tényleg úgy éltem és élem meg az anyaságomat, a Gyerekem létét, hogy bár addig is szép volt az életem, az Ő jelenléte óta még szebb. Minden szebb. Soha nem merném ilyennel kísérteni a sorsot, hogy arról az időszakról álmodozom, amikor ő még nem volt. Igazából már nem is tudom felidézni azt, amikor ő nem volt, szerves része az életünknek. Aki tudat alatt is ilyeneket kíván gyerek mellett, annak tényleg minek gyerek? Az is sokat mondó, hogy "szülés után"-nak nevezi a gyerekével eltöltött időt. A szülés egyetlen nap volt az ő életéből, a gyereke életének viszont a kezdete... iszonyatosan egoista lehet ez a nő, aki ennyire nem tudja levenni az önzése szemüvegét még erre a pár hónapra se, amíg a gyereke egyedül az ő gondoskodása mellett maradhat életben.
Nem teljesen ideillő zene, de pont tegnap hallgattam ezt a balladát, a szövegét olvasva ez is azt bizonyítja, hogy a sorsot azért mi is befolyásoljuk az akaratunkkal is. https://www.youtube.com/watch?v=-IbzaBlse7A
Nekem is minimális segítségem volt, és két év elteltével már én is elmentem volna szívesen bárhova, addig ugyanis egyetlen percre se tehettem meg, főleg otthonlétem utolsó fél évében, amikor külföldön éltünk egy isten háta mögötti faluban, mindenféle társaság nélkül. Két és fél év gyes után meg már vissza tudtam menni dolgozni, a gyerekem ment bölcsibe, szóval mire eljött volna az az elfáradás, ami már mindenki rovására ment volna, addigra a helyzet is normalizálódott. Az addigi időszak megélése pedig szerintem felfogás kérdése is. Vannak olyan embertípusok, akik mindig olyanért picsognak, ami éppen nem adatik meg nekik, ahelyett, hogy abban próbálnának örömöt találni, amijük éppen van. Ha nem lehetséges, változtatni kell, nem kérdés. De benne ülni valamiben és rinyálni... mi értelme?
"És szerintem egy egy gyerekes,akinek pont mázlija volt,és cukor édes mindig alvós kisbabája volt, ne tegyen úgy mintha értene hozzá, főleg ne minősítsen,mert gőze sincs mekkora szerencséje volt.Ugyanis minden gyerek más és más.Nekem 3 gyerekem van, az első és 3. pörgős, aktív kisgyerek, a középső meg oylan mint az egy gyerekes véleményezőé."
Tényleg kezd már megtelni azzal a csipkés hómamuszom, hogy mindig beszól valaki annak, aki pozitív tapasztalatot is le merészel írni ebben a témában. Egy gyerekem van, az is jó, hát honnan értenék én hozzá, fogjam is be a számat. Nem tűnt fel, hogy én annak a hozzászólónak válaszoltam, aki olyannyira komolyan vette már a negatívumokat, hogy ő indított ebből a cikkből fórumtopikot, és ő fejezte ki, hogy mindenütt annyi virnyogást olvas erről a gyereknevelés témáról, hogy már eljutott odáig, szülni se mer? Őszintén leírtam hát neki, hogy általában az szokott nyilvánosan és úton-útfélen panaszkodni, akinek a) tényleg van mire és segítségért kiált, emberek, vegyétek már észre, hogy ez van velem, mielőtt megbolondulok! b) önigazoló rinyamalom, aki azáltal akarja elismertetni a saját munkájának létjogosultságát, hogy kissé eltúlozza annak ecsetelését. B) eset szerintem felesleges, aki nevelt már gyereket, pontosan tudja, hogy mivel jár ez és mivel nem.
Ha én rákeresek pl. egy eszközre az interneten megelégedettségi vélemény terén, tudom, hogy több lesz a negatív tapasztalat, hiszen többnyire az ragad "tollat" jogos felháborodását közhírré tenni, akinek az van. Aki meg elégedett, az meg szépen használja, aztán nem nagyon jut eszébe irkálni róla. De ha már kifejezetten kérdi is valaki, hogy tényleg csak negatív tapasztalat van-e, hogy tényleg ennyire bele kell halni abba a néhány hónapba, amit nonstop egy baba mellett kell lenni, arra az én válaszom az, hogy nem, nem kell. Van, akinek "nehéz" a gyereke, extrán sírós, beteges, keveset alvó, annak bizonyára nehezebb, de ilyen anyából is ismerek olyat, aki mégis boldogan élte meg ezt a korszakot (meg persze olyat is, aki totál kiborult). Az átlag azonban nem ez. Ez átlagos baba sír is kicsit, alszik is sokat, de egy normál idegrendszerű szülőnek ebbe nem szükséges beledöglenie. A szórakozást is félre tudja tenni az ember fél-egy évre, persze ki mit nevez szórakozásnak, mert én tényleg nagyon jól szórakoztam a párhónaposommal is, csak én akkor azt neveztem annak, ha toltam a babakocsiban, és elmélyedtem a gyönyörű szemeiben. Vagy ha a kis homlokát az enyémhez nyomva, szuszogva aludt el. Azt is megkaptam már, hogy mindez húde gejl és giccses. Én az a típus vagyok, akinek éltetője a boldogság. Én mindenben meg tudom találni azt, amiben lehetséges, szóval ez számomra nem giccs, hanem a személyiségem, a felfogásom része.
Hat ez elég rossz lehet.
Nekem kb 7honapig volt vacak, aztan elkezdtem vinni babamama klubba, kerületi-kozösségi játszoházba es uszni is. 1 ev utan valamelyest kinyilt a vilag, mostanra pedig már 3 családdal is barati viszonyva kerültünk. (férjek is, és átjarunk egymashoz heti rendszerességgel)
Nem kell magyarázni. Szerencsere ezen az időszakon már tulvagyunk, és több gyerekem nem lesz. Gyerek meg már elég nagy, h megmondja, alar-e a nagyszülőkkel lenni. Es mondhatom: szeret veluk lenni.
És erre a "leszólítom, és beszélgetést kezdeményezek vele"-témára az anyukák nagy része nem nyitott. Nem akarnak "idegennel" csevegni, mikor ott van 20 másik nő, akivel egy tömbben laknak, és naponta 3x összefutnak, és már kitalálják egymás gondolatát is.
Nem az a baj, hogy most a negatívumokról beszél; erről szól a cikk.
Azért én erre az "ez volt életem legboldogabb időszaka"-okfejtésre is ugrok. Tipikusan 60+-os nagymamák szövege, akiknél baromira megszépültek már az emlékek, és olyankor tudják ezt az ember arcába vágni átszellemült tekintettel, amikor az anyuka épp valami nehézséggel küzd. Ez rohadtul nélkülöz azért minden empátiát, lássuk be.
Nekem biztosan NEM ez lesz életem legboldogabb időszaka - ennél már voltak boldogabb időszakaim. Annak ellenére mondom ezt, hogy nagyon szeretem a gyerekeimet, és a családom az életem értelme. De az öröm mellett olyan sok a fáradtság, az elszigeteltség, az alváshiányból fakadó ingerültség, olyan szinten minimális a kikapcsolódási lehetőségem, hogy ez azért rányomja a bélyegét erre az időszakra. És főleg az elszigeteltség, amit nehezen viselek. Kicsit szociális analfabéta vagyok, viszont nagyon vágynék beszélgetésekre, társaságra. Akkor lett volna erre jó esély, ha a közelben, környéken rendszeresen összefuthatnék ugyanazokkal az arcokkal - de sajna ez nem jött össze; úgy hozta az élet, hogy egy kertvárosban lakom, és annak kb. csak a hátrányait érzem. Kertünk nincs, és nincs a közelben játszótér vagy más hely, ahová rendszeresen kijárnának a környékbeli anyukák, ezért nem ismerek senkit, mert hiába laknak esetleg pár házzal arrébb más kisgyerekesek is, sosem találkozom velük. Messzi játszóterekre járkálunk el. Nem alakulhatnak ki "észrevétlenül" barátságok, csak úgy van ilyenre esélyem, ha klubokban nyomulunk, ami meg nem az én világom. Na mindegy. Semmi sem tökéletes.
Azért nem ez a jellemző. És nem a "módszertannal" van gond, hogy csisszre ugyanolyan szögben tartsák neki a cumisüveget, mint te. Hanem az anya személye hiányozhat. De elég bizarr, hogy ezt magyaráznom kell.
na ezt aztan tolem nem olvashattad . Nagyon szeretek muzeumba jarni (pl. onkentes munkat is vegzek ott, es az nem takaritas
)imadok olvasni, negy hetente van itt egy noi kor ahol un. reggeli teazasra jovunk ossze mindig masnak a hazanal. Ha annyit olvastal rolam akkor azt is olvashattad hogy 11. eve dolgozom idosekkel onkenteskent, ezenkivul imadok gobelint varrni es dekupazst kesziteni.
Tengerpartra cask uszni nem szoktam jarni ui. itt eleg nagy a capaveszely, de setalni stb. szoktunk oda menni hiszen nincs tul messze se tolunk.
2000 ben ket honapig jartuk Europat Franciaorszagtol Svajcig megneztuk a Versaillestol kezdve a Louvretol Zurich nevezetessegeitol a hires svajci tehenfajtak muzeumat es egyebeket. Voltam Nizzatol Clermond Ferrandig eltem Becsben 1 evet, cask hogy eletem fontosabb allomasait ismertessem.
es mindezek melle belefer a Kardashian csalad es a sex es NY es az osszes horror film es a Holocaust museum hogy egy kis szelsosegest is hallhass tolem. Es tudod miert ? mert nem vagyok csolato.
Ja es vasarolni az interneten szoktam kb 10 eve.
amiota viszont megvettuk a farmot azota eszembe sincs menni az allataim mellol sehova mert masok fizetnek azert hogy ebben a kornyezetben nyaralhassanak ahol en elhetek naponta.
Hogy nalatok milyen retegek mit olvasnak vagy neznek nekem huszadrangu kerdes. az ottani velemenyek ratok vonatkoznak nem enram aki szerencsere mar nagyon regen nem elek ott.
A cikkironak rosszabbak ugy latszik a tapasztalatai, talan kesobb majd jobb less a helyzete.
ha a szulok kiegyensulyozottak es a gyerek egeszseges akkor altalaban jol mennek a dolgok.
nekem nem a kisgyerekes kor volt a jobb en amugy is a nagyobb gyerekekkel ertek inkabb jol szot. veluk mar lehet jol kommunikalni es a mai fiatalok sok mindenben okosabbak mint mi . en szeretem a fiatalokat a gyerekeket nem igazan, foleg a kicsiket nem nagyon, de iskolas kor utan mar egyre jobban tudok veluk mit kezdeni a tinikkel meg hatarozottan jol el tudok beszelgetni.
en 3 hetig szoptattam egyreszt mert rendkivul stresses rossz kapcsolatban eltem es az orvos azt tanacsolta hogy inkabb legyen tapszeren a gyerek mert az en allapotom miatt annyira nyugtalan es igaza volt, mert attol fogva sokkal vidamabb volt es jol is fejlodott. amugy sem volt szandekomban 3 honapnal tovabb szoptatni es nem is fejtem , nem akartam hogy tonkremenjen a mellem, elotte sose kellett melltartot hordanom es ugy terveztem ennyi ido alatt nem fog annyira megromlani az allapota. de erre aztan nem is kerult sor vegul.
Na jo, de Te irtad korabban, hogy soha, sehova nem jarsz.
Se nyaralni, se telelni, se turazni, se sportolni, se sielni, se tengerpartra, se kiallitasra, se koncertre, se moziba, se muzeumba, se vasarolgatni, se baratnokkel elutazni, se kozossegbe, sehova.
Marad a Kardashian csalad ...OMG! Nem irnam le, hogy nalunk kik nezik (melyik tarsadalmi reteg) a musort.
Akkor mar inkabb a Dallas.
Igen,sokan az elvárásoknak akarnak megfelelni.
Tőlem például mindenki azt kérdezte,hogy császárral szültem v simán és hogy van-e tejem....Ennyi után nem tartom magam szaranyának azért,mert 3 hónapig szoptattam,mert annyira keves volt a tejem és mivel egy beszari nyúl vagyok,én inkább a császárt választottam.A gyerekemet a legnagyobb szeretetben neveljük,ugy érzem hogy változtunk párommal,de nem lettünk csőlátásúak.A picink az elso naptól kezdve a teljes nyugodtság,akkor sír,ha fáradt v ha már kezd éhes lenni.Sokan csodálkoznak,hogy ilyen.Mindig mosolyog,jó kedvű.Ha így érzi magát,akkor nyilván nem csináljuk rosszul a dolgokat!
Van egy rendszer az életébe,nem mondom azt h mindenre van időm,de boldog vagyok.Tényleg szuper dolog egy gyerek!
A gyerekvállalás szépségeiről is lehetne egy cikket írni!
En tavaly husvetkor megneztem a sex es NY ismetleset, ment 2 napig egyfolytaban az osszes epizod. nagyon elveztem fuggetlenul attol hogy mast is szoktam nezni es szeretek olvasni is teljesen mas tipusu konyveket.
miert nem ferhet bele valakinek az eletebe a Dallas vagy Kardashian csalad tortenete? Attol az aki nem nez ilyet okosabb ugyesebb meg szebb lesz> ugyan mar. hulye sznobizmus az egesz semmi mas.
Mo on rogton szemforgatas lesz ha valaki azt mondja nem szeret szinhazba jarni. mintha az kotelezo lenne hogy marpedig anelkul nem vagy teljes ember.
en tortenetesen sose szerettem es nem szeretem a verseket sem akarmennyire MUSZAJ szeretni. es meg vagyunk igy paran.
ja es operaba se jartam es nem is szoktam hallgatni. mea culpa
Sok igazsag van a cikkben. az en idomben meg nem volt "buncselekmeny" ha a gyerek a jarokaban volt amig az anya fozott vagy felmosta a konyhat ez ma fobenjaro bun.
a mai anyak eletet rendesen megnehezitik az "elvarasok"
Hogy mit kell ereznie, mennyire kell elragadtatva lennie a terhessegtol, szulestol szoptatastolmert ha nem uszik boldogsagfelhoben a terhessege 5. napjatol akkor o a szaranya.
tul van ragozva az egesz. anyaink sok gyereket mar 3 honaposan vittek a bolcsibe mert nem is volt mas valasztasuk.
egyebkent ezek a fenti elvarasok meg szemleletek itt szerencsere nem leteznek . a gyereknevelest vagy nem vallalast annak minden pozitiv es negative reszevel egyutt maganugynek tartjak. nincs elvaras a szoptatasra a hanyszor kell felvenni meg bio etel stb oruletre.
a korhazba bemenetelkor megkerdezik mit akar az anyuka felirjak es tudomasul veszik. megjegyzes nelkul. otthon meg az anyak ugy probaljak osszehozni a dolgokat hogy eljussanak a fodraszhoz vagy a fitness terembe esetleg meg par napra a gyerek nelkul is elmennek eleg koran. de olyat is lattunk aki a 10 napos csecsemovel ment horgaszni a ferjevel.
gyerek edesdeden aludt a kocsiban elotte ket kutya fekudt az anyja meg az apja horgasztak a toban. ebedkor a mama megmosta a kezet elovette a tapszert vagy ami az uvegben volt megetette, peluscsere ott a szabadban a kocsiban , gyerek vissza aztan horgaszott tovabb. gyerek kicsit bombolt erre a mama az egyik labaval ringatta a kocsit amig el nem hallgatott. szinte az egesz napot vegigaludta , ngyon helyesek voltak.
Nekem is ez a "Dallas 4 reszenek a megnezese" volt erdekes, ha korabban kb erol szolt az elete, akkor...hm...no comment.
Erdekes modon a cikkben egyetlen szot nem emlit arrol, hogy mennyi orome telik a bababan, milyen boldog pillanatok adodtak az eleteben, amiota megszuletett a pici, elvez-e egyaltalan valamit ebbol a babas eletbol, vagy minden csak nyug neki?
Szerintem ez a no(es a ferje?) nem erettek meg a szuloi szerepre, pupnak erzik a hatukon, alig varjak, hogy "szabaduljanak" a gyerektol, es ujra tudjon a csaj mondjuk fel napot Dallast nezni az agybol, es nyugodtan kormot festeni.
En most igy visszanezve/gondolva, egyertelmuen allitom, hogy eletem LEGBOLDOGABB idoszaka az volt, amikor a gyerekeim picik voltak (kb. 0-tol 3 illetve 4 eves korig), semmihez nem hasonlithato, nagyszeru idok voltak.
Szerintem túlmisztifikálod ezt a témát. Ha a nagyszülő is aktivan jelen van a kisember életében, akkor ez nem okoz gondot. Én anno mindent elmondtam anyunak, mit hogy szoktunk, meg azt is, hogy etetem éjjel és milyen módszerrel teszem őt vissza, hgy aludjon tovább. Gyerek meg úgy vigyorgott mikor megérkeztünk, nem látszott, h annyira megviselte, h a szetető nagyiékkal töltött 50 orát.
Nem voltam még!
Fél éves a gyerkőc,Anyukám nincs már sajnos,testvérem nincs,Anyósom beteg saját magát se tudja ellátni,meg ránk se nagyon bagózik,attol függetlenül,h korábban nagyon várta a babát.Mikor megszületett az első 2-3 hétben Anyukám testvérei segítettek,azóta egyedul.Ha dolgom van,párom vigyáz rá.Igy fodrászhoz,körmöshöz tudok menni,bulizni meg egyenlőre még külön...😞
Alapból ő fürdet,etet is ha úgy van,szóval rŕ bármikor!
De már jó lenne elmenni vhova 2en.Szar a helyzet igy.Egyik nagynénémre rábíznám,akár 1 hétre is odaadnám neki,de nyilván kesobb.Majd ha 1 eves lesz!