Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Hat mondjuk ahhoz kepest, amiket irtal, ez a "beszamolo" egy kicsit furara sikeredett.
Itt nem arrol volt szo, hogy te hogy neveld a gyereked, es ki mas hogy neveli, abban mindenki egyetertett, hogy minden gyerek mas.
"A 3. fél bevonását nem tartom jó ötletnek, ezt nekünk kellene tudni megoldani. Az már régen rossz, ha csak anyós miatt van itthon. "
pedig lehet, hogy a ti esetetkben mar nem lehet 3. fel nelkül megoldani. Irtad, hogy nem beszel veled, gepezik, akkor sem hagyja abba, ha megszolitod. Ez volt a bajod, erre mondtak többen, hogy vond be az anyukajat. Hogy milyen a viszonyotok, van-e olyan bensögeses, ez itt is kerdeses volt.
Talan magadba kellene nezned, hogy öszinte vagy-e magadhoz, es valoban ugy van-e ahogy te leirtad. Ha igen, akkor nekem ez a "keszülünk a karacsonyra" szöveg nagyon fals. Mert kinek keszülsz? A ferjed nem vesz rolad tudomast, a gyerek meg kicsi, Magadnak? Ilyen allapotban amit leirtal?
Biztos bennem van a hiba, de en ilyen helyzetben az energiamat nem a karacsonyi keszülödesre, hanem a megoldasra koncentralnam. Bocs
Bocsánat, hogy eltűntem, de nagyon pörgős napok voltak, készülődés a karácsonyra, kihasználtuk a jó időt is sétálni, stb.
Kicsit ledöbbentett hová "fajult" ez a beszélgetés... nem is szeretnék nagyon belemenni, de annyit elmondanék, hogy minden baba más, minden anyuka más és mindenkinek joga van úgy nevelni a babáját, ahogy szeretné. Én, személy szerint, pártolom a testi kapcsolatot, közelséget a babával, persze nem egész nap, minden áron. Igény szerint szoptatok, minden kiegészítő nélkül. Az etetések közti időben pedig, ha az ember főz, kimos, vasal (ami igencsak gyakran előfordul baba mellett :) ), el is repül a nap. Arról nem is beszélve, hogy ha látogatók jönnek, vagy lemegyünk sétálni. Mivel apa egész nap nincs itthon, alvás közben szoktam hajat mosni, megszárítani, szemöldököt szedni, stb... amitől kicsit jól érzem magam. És van, amikor csak leülök pötyögni, hogy kikapcsoljak, bár ez nem minden napos. Szóval csak azt akarom mondani, hogy igenis el lehet egy napot tölteni "semmiségekkel" is. Ugyanakkor az én kislányom is szereti, ha van közös időtöltésünk, amikor játszunk, énekelek neki, olyan jókat nevetgél közben. Igenis igényli a törődést és meg is adom neki.
A témához visszatérve: a kisfiunkat soha nem fogjuk elfelejteni, nekünk ez így normális és könnyebb, de a mély gyászon túl vagyunk. Segítséggel, de túl és abban biztos vagyok, hogy nem befolyásolja a mostani helyzetet. Erről sokat beszélgettünk és az újabb babavállalásba is akkor vágtunk bele, amikor mindketten úgy éreztük. Pontosan azért, hogy ne pótolni akarjuk őt!!!! Ez nagyon fontos volt! Nem helyette akartunk másik babát. Ide el kellett jutnunk. Igazából ezt, hogy mi történt velünk csak azért írtam le, hogy tudjátok, komoly dolgok vannak mögöttünk, amiket együtt vészeltünk át.
A 3. fél bevonását nem tartom jó ötletnek, ezt nekünk kellene tudni megoldani. Az már régen rossz, ha csak anyós miatt van itthon.
A szexi fehérneműs, öltáncos dolog akkor lehetne lehetőség számomra, ha rajta is látnám a hajlandóságot, ill. hogy javítani akar.
Anyagi gondok? Szerintem átlagosan élünk, vannak hiteleink, de tudjuk őket fizetni, nem élünk nagylábon, nem járhatunk el minden hétvégén wellnesezni vagy ilyesmi, de megvan mindenünk.
Csajok, lanyok, asszonyok - ki minek erzi magat - jo hogy igy elbeszelgettek. Sok minden igazsag van mindenki mondandojaban.
De engem erdekelne, hol a TI? Vagy mar megoldodott a problemaja? Kivancsi vagyok, na.
De ne vidd tovabb a gondolatot, mert ugy teljesen kiforgatod. Ha valaki nem kapkodja fel a 4napos csecsemojét percenkent, az szerinted azt jelenti, h szarik a fejere. Nem igy van. Ugyanolyan jo anya, mint te. Csak epp nincs ugy belebuzluva a gyerekbe mnt egyesek. Imadom a fiamat, de van, h nem ő az első. Foleg, h mar 3eves. Az elso hetek persze, h rola szolnak, de lehet azt ugy is, h a kisagyban csodáljuk, nem kell allandoan kezben lennie.
Tudom, hogy nem ezt írtad, csak tovább vittem a gondolatmenetet, amit felvetettél.
Én aztán nem akarom szuperanyának beállítani magam, szerintem itt többen is tanusíthatják, hogy általában magasról tojok mások véleményére :) A gyerekem miatt tartottam fontosnak, hogy az első időszakban elsősorban rá koncentráljak. Gondolhatod, hogy nem volt olyan kényelmes non-stop összegyógyulva lenni vele az első hónapokban. De úgy gondoltam (és a mai napig is úgy gondolom), hogy igenis fontos az, hogy a kezdetektől fogva azt tapasztalja, hogy számíthat rám, hogy reagálok a jelzésére és nem hagyom őt magára. Igen, ez azt jelenti, hogy az első időszakban sok minden átértékelődött, sok mindent alárendeltem. De nem nyitottam megcsalós topicot, szerencsére a férjem is egyetértett az elveimmel, sőt. Ő is ugyanúgy ugrott, amikor felsírt a kisfiunk, sokszor éjszakánként órákig ringatta, táncikált vele, énekelt neki, és nem azért, mert én megkértem rá. Amikor a kisfiunk féléves korában először a saját szobájában aludt, ő volt az, aki jobban aggódott, akinek jobban hiányzott a baba az ágyunkból :) Inkább akkor csalódott volna bennem, ha a gyerekünk igényeit semmibe véve magamra, magunkra koncentrálok.
Ezért is gondolom azt, hogy ha a topicindító férje valóban készen állt az apaságra, akkor itt valami más probléma lehet a háttérben, például az első baba elvesztése miatt érzett gyász, ami most a kislányuk miatt talán még jobban előtört.
Na akkor mégegyszer...NEM azt írtam hogy zárd ketrecben, sem hogy rá se szarjál..felesleges kiforditanod amit írtam. De nekem pl konkrét példám van arra hogy marhára nem befolyásolja késöbbi életét a gyereknek ha nem hucupálod folyamatosan egész nap és egész éjjel 6 hónapos koráig. Amikor ugyan kezd kevesebbet aludni és akkor már tényleg foglalkozni kell/kéne vele egyre többet.
Már leírtam egy párszor hogy itt konkrétan egy 2 hónapos gyerekről beszélek, nem egy 3 évesről (akivel pedig marha sokat kell foglalkozni, és 25 ezer "miért" kérdésre kell válaszolni)...valami okból állandóan fontosnak tartod hogy egy szuper anyának állitsd be magad...de ez is a te igényed, nem a fiadé...
Annyiból tartozik a ti-hoz hogy ugye mindenki azt tanácsolja hogy csak magára figyeljen és a gyerekre, pedig pont az a baj. Mindenki szuper anyuka, aztán jönnek egyik is másik is hogy csalja a férje, vagy éppen lelépett mással, mert lemondott arról hogy ő márpedig nő és feleség IS...(többek között)..nemcsak anya..
Befejeztem..:)
Hát figyelj, ennyi erővel 3 évig simán lehetne a gyereket elzártan egy ketrecben tartani, néha belöksz neki egy kis kaját 'oszt le van tudva a gyerekkel való foglalkozás. Hiszen úgysem lesznek emlékei 3 éves kora előttről...
Valóban nem fog felnőtt korában emlékezni rá, hogy annó újszülöttként hagytam-e sírni, legalábbis konkrét emlékei nem lesznek. Viszont az tény, hogy sok mindent megalapoz az első 3 és különösen a legelső év, alapvető befolyással van a későbbi személyiségére, ezért úgy gondolom, hogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan bánunk vele a legelső időszakban.
De tényleg ne offoljunk tovább.
Evidens dolgokról írok, és úgy hangzik, mintha óhéberül lennének?
Háááát...
Jó, ne offoljunk tovább, igaz.
Sztem biztos, hogy tudja mikor szineszkedsz es mikor nem ( de lehet o is "tapintatosan" titkolja, hogy tudja
)........plane ennyi ev utan, es ha valoban szeretitek egymast es odafigyeltek egymasra.......
Azert kerdezem, hogy van-e sajat gyereked (de vmiert nem valaszolsz erre a kerdesre), mert altalaban azok irnak igy a realitastol total elrugaszkodva, akik sose szultek.
Nyilvan nem jott be neked se. Az elso novekedesi ugrasnal feladtad. Es ahhoz kepest, hogy nem szeretsz "meztekenkedni" a gyereked elott, mindenegyes szoptatashoz derekig levetkoztel. Emlekszem a topicodra, irtad.
Hagyjuk már ezt az óhéber dumát..
Akkor te feladtad a főzést, mosást, takarítást, megszüntél mint nő, mint feleség, mint munkatárs és CSAK anya lettél aki egész nap és egész éjjel CSAK a gyerekével foglalkozik, CSAK a gyerekére koncentrál. Igazad van, így is lehet.
(A "csak" nem negatív értelembe van használva, mert pontosan tudom mekkora munka gyereket nevelni)
Atyaúristen.
Mire emlékszik belőle?
Hát konkrét emlék szintjén valóban semmire, csakhogy az ősbizalom ekkor alakul ki benne. Illetve, ekkor NEM alakul ki, ha nem reagálsz a sírására.
Másrészt elég sok baba van, akinek NEM elég, ha megsimogatod a hasát. (Legalábbis, amennyiben igazi babákról, és nem játékbabákról beszélünk.)
Sárgaságon kívül szerintem nem jellemző, hogy bealudna az első 5 percben, miután 3 teljes órát aludt. (Nem sárgult be egyik gyerekem sem, és a kisebbikem nem 3 órákat, hanem 10 perceket aludt eleinte nappal, szóval, nincs túl nagy tapasztalatom ebben a bealvós témában.
Nem azt írtam hogy le se tojod ha sír, megnézed hogy miért sír,legtöbbször elég ha simogatod a hasát lenyugszik és mehetsz tovább a dolgodra. Miért kell felkapkodni és csak rá koncentrálni egész nap? Ha tényleg oka van (habár 2 hónaposan mi lenne olyan egetverő oka) hogy sírjon akkor természetesen intézed az igényét.
De az állando felkapkodás, hucupálás, etetés ringatás kinek van nagyobb igénye rá? A gyereknek vagy az anyának.? Te pl sokkal jobban érzed MAGAD hogy azonnal ugrottál, tehát neked előnyödre vált, te jobb anyának tartod magad, de a fiadnak mi előnye/hátránya lett belőle? Mire emlékszik belöle?
Nem egeszseges ha az épp 3 oras szundibol ebredő gyereket, hagyjuk elaludni kaja közben. Ha utana elalszik, szive joga.
Muhahahaaa
Nem errol van szo, mert ez teljesen mas.
Van akinek termeszezes, h meztelenkedik vagy wc-zik a gyerek elott, hát nekem nem. Ettől még imadom!
Remélem, hogy amikor megsimogatod a gyerekedet, akkor is kesztyűt húzol, nehogy már fullkontakt legyen...
Akkor szerinted a köldökzsinórt is el kéne zárni időnként, nehogy már egész nap tápanyaghoz jusson a magzat? Jelzem, hogy a magzati és az újszülötti állapot között mondjuk néhány óra, 1-2-3 nap különbség van. Szerinted az frankó, ha egy pillanat alatt kell neki átállnia az "új" rendszerre?
Ébren tartani...KINEK nem jó, ha bealszik, bassza meg?
Nem lesz belőle eléggé jómunkásember, és borul a katonás háromórás rend??? A társadalomnak nem jó? Vagy az anyukának nem jó?
Mert nekem pl. tök jó, hogy ha hagynak elaludni, mikor álmos vagyok. Megkockáztatom, hogy az újszülöttnek is.
Átkozott etetés...??????
De "szépen" írtad.
Oszt hány gyereket szoptattál bimbóvédővel, hogy ennyire profi vagy, aki másokat ki tud már oktatni?
A mellbimbó szó neked tabu?
Hogyhogy miert? Te tenyleg ennyire topa vagy!? Nem szabad, h abbol alljon az egesz nap h gyerek eszik! Még azt is tanitották h kell ebren tartani, mert nemjó ha az evés felénél belealszik.
Pedig nekem nagyon bejött. A m.bimbihez én nem hagytam hogy a gyerek fullcontactba hozzáérjen, b.védőt használtam. És pont akkor hagytam abba a szoptatást, amikor már odajutott, hogy 40p lett egy átkozott etetés.
Bár mondjuk nálunk is volt olyan - egészen fiatal - csecsemős nővér, aki 10-10 percet mondott, mint hogy "úgy kell".
Miért???
Mi a fene hátránya van annak, ha nem szedem le szegény szopóreflexes és/vagy éhes, védtelen kis újszülöttet 5 meg 10 perc után? Mert a mellbimbó állapota totál nem ettől függ, ezt elég biztosan állíthatom (elég sok és szerteágazó saját tapasztalatom van a témában, érgörcstől kezdve minden, úgyhogy kb. a nyakamat merném rá tenni, hogy nem az számít, hogy hány percig van mellen a gyerek).
És az előadó mikor tanult erről a témáról? 1974-ben?
5 perc, bassza meg...el se kezdi azalatt szegény baba.
Ez ilyen hülyeség miatt ment szerintem, hogy volt egy olyan tévhit, hogy a mellbimbó az időben sokáig tartó szoptatás miatt fájhat, pedig k.rvára nem.