Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Egyébként hogy megpróbáljak érdemben is hozzászólni a topikindító problémájához (bár nem igazán hiszek abban, hogy mi így ismeretlenül bármit is tudunk segíteni), szerintem is lehet, hogy az első baba miatti gyász lehet a problémák forrása.
El tudom képzelni, hogy esetleg a férjed most úgy érzi, hogy te valahol "megcsalod" a kisfiatokat most a kislányoddal. Hogy talán tudat alatt haragszik rád, amiért most minden szeretetedet a kislányotokra irányítod. Ha tudatosult is benne, hogy így érez, akkor is biztos, hogy magának is tagadni próbálja, ezért lehet az, hogy nem tudja/akarja megmondani, hogy mi baja is van. De az is lehet, hogy tényleg nem tudja, hogy mi baja van, mert így saját magának nem tudta megfogalmazni ezt a problémát, a férfiak általában nehezen tudják kezelni, megfogalmazni az irracionális érzelmeket, és ez aztán tényleg irracionális, nincs túl sok értelme, de az érzelmek sokszor nem logikusak. És talán ez csak most jött elő, hogy cseperedik a babátok, most gondolkodott el azon, hogy amit megadtok a kislányotoknak, azt már soha nem adhatjátok meg az első babátoknak. Talán érdemes lenne erről elbeszélgetni vele. Csak egy ötlet, lehet, hogy semmi értelme, csak eszembe jutott.
Szóval meg kéne játszanunk magunkat, színlelni kellene? A párunk előtt, aki elvileg a legközelebb áll hozzánk? Hát ez nekem semmilyen körülmények közt nem férne bele.
Én is egyetértek. Mi beszéltünk már erről a férjemmel, ő is határozottan azon a véleményen van, hogy ő aztán nem tudná úgy elengedni magát és bármi örömet találni a dologban, ha én kötelességből lennék vele. És fordítva is, engem is nagyon frusztrálna a dolog. Nem vagyok én prosti, hogy muszájból csináljam :)
Jó a kérdés :)
24-ből 20-at alszik??? Az én kisebbikem újszülöttként nappal 10-10 percekre aludt el (komolyan!). És gyakorlatilag az egész nap eltelt a szoptatással. Ha mondjuk eszik kétóránként, és 1 órahosszat tart egy etetés, érted...
De persze biztos nagy egyéni különbségek vannak.
Nálunk 1 év (!) szexszünet is volt már terhesség-szülés környékén, mégse romlott meg a kapcsolatunk.
2 hónap??? Hát bassza meg, ott a jobb keze.
De ezeket a dolgokat te kreáltad magadnak. Minek szerencsétlenkedni a fejéssel, ha egyszer nem megy? Tápszer készités max 10 perc. Pelenkázás, öltöztetés az is max 10 perc. Minek sterilizáltál mindent? De az sem tart órákig...böfiztetés sem vesz fel órákat....tudom hogy neked tolószékben ugye nem könnyü...de ez csak a te eseted....
Atyaég, mi az, hogy ha tetszik, ha nem??? Ti ilyen szintű terrorban éltek???
Hát köszi, csináld, ha neked ez bejön...
Szexi fehérnemű, meg rávenni magad hullafáradtan, nehogy máshol keresse a szexet, hát bazmeg...
Na tessék, most olvasom; másnak is eszébe jutott ez a kérdés.
Sok jó gondolatot leírtak már itt a többiek; bennem még az merült fel, hogy nem lehet, hogy ő még nagyon gyászolja a kisfiatokat, és vannak benne emiatt ambivalens érzések a kislányotok születésével kapcsolatban?
Ő így reagálja le.....felkészült? Lehet csak azt gondolta...tudod a fürdőkádból is könnyű a cápaveszélyről beszélni....
és ezt igy kell lereagálnia? úgy, hogy nemrég a 35. hétig várták a babát, miután elhalt? vagyis ő már egyszer felkészült - szerintem..
Hát ebben nem értünk egyet, de nem lényeges szerintem ez a kérdés most...számomra egyszerű a megoldás: a srác nem volt felkészülve arra, hogy minden, de minden megváltozik körülötte teljesen (nagy összegben fogadnék, hogy nincs senkije), most jött rá, hogy a régi életének vége....
A pasinak egyáltalán nem kell tudnia, h a nőnek épp nincs kedve.
Én ezt a néhány esetet (nagyon nincs sok ilyen) bevállalom a jó kapcsolatért meg a hisztis pasi legiggasztásáért, max evés közben jön meg...
Egyetértek.
Főleg nem értem a topikindító férjét, 2 hónapja szült, azaz 2 hete lehet legjobb esetben is _orvosilag_ alkalmas a szexre.
Na most feszülő csöpögő mellel, síró csecsemő mellett, magányosan, megalázottan, magára hagyva nem hiszem, hogy a legjobb tanács, hogy tessék csak odatartani.
Szerintem egészséges férfit nem tesz boldoggá, ha frissen szült asszonyka szétteszi tisztességből, aztán apuka bedugja, akár fájdalmas, akár nem. Szerintem kevés ilyen tulok van.
Az alternatív megoldások meg szerintem csak egy igazán jó kapcsolatban működnek, ahol egymásra vannak hangolva, úgy kielégítő mindkét félnek, de ebben az esetben kötve hiszem, hogy az lenne.
A környezetemben élő normális apák úgy le vannak fáradva az első hónapokban, hogy huszadrangú kérdés nekik is a szex. De aki érett fejjel gyereket vállal, és nem szatyorban él, az tudja, hogy ez az időszak erről szól. Gyerek megnő, három hónap múlva már vígan elvan nagyinál félnapokat, lehet újra felfedezni egymás testét.
Hát én, mint férfi, biztos menekülnék ezerrel a nőtől, ha csak azért feküdne le velem, mert "így szokás/illik/kötelesség"...engem akarjon, engem akarjon érezni, ne kötelességként élje meg...úristen....
De gondolom arról azért hallottál, hogy nem minden gyerek egyforma...
Hát ezt én se nagyon értem. Nálunk nem volt semmi, a 2 honapost már böfiztetni sem nagyon kellett. Hasra tettem es ha kijöt vmi hepi, ha meg nem akkor nem. 4x aludt legalább 3 orát egyhuzamban kozte meg kajált, szart, leskelődöt, elvolt magában.
Elmagyarázom. Az én gyerekem például ennyi idősen gyakorlatilag csak akkor aludt, ha közvetlen kontaktban volt velem vagy az apjával. Igény szerint etettem, minden alkalommal megpróbálkoztam a szoptatással (nem ment), utána tápszerkészítés, azt ugy fél óra alatt be is szlopálta, böfiztetés, utána még fél óra szerencsétlenkedés a fejéssel, cuccok sterilizálása, pelenkázás, legtöbbször átöltöztetés, altatás, aztán kezdődik elölről az egész. És az én babám még egyszerű eset volt, nem volt hasfájós, vagy nehezen elalvós.
Magyarázzátok meg már légyszi hogy mi a fészkes francot kell annyit foglalkozni egy 2 hónapos újszülöttel aki 24-ből legalább 20-at alszik. Szoptatáson, fürdetésen és pelenka cserélnésen kívül, mi az amit annyit kell rá koncentrálni? Csak vele foglalkozzon az anyuka?
Szia. MEG csak 2 honapja szultel!!! Valahol termeszetes, hogy nem ugy folytatodnak a dolgok, ahogy a baba szuletese elott voltak, kell ido az atallashoz, es mindkettotoknek, a ferjednek es Neked is sajat magadnak! En mindenkepp hagynek meg idot magunknak, es nem eroltetnem a dolgokat, nem kellene sztem kenyertoresre vinni a dolgot mar most az eljen. Tudom nehez, de probalj nem idegeskedni es probald most minden energiadat a picibabadra forditani. En hasonlo helyzetben sztem ezt tennem, nem a ferjjel foglalkoznek, hanem a picivel es sajat magammal....probald meg szeretni onmagad es elvezni az anyasagot, ne a ferjedtol tedd fuggove a boldogsagotokat.
A masik ami felotlott bennem, hogy irod tul vagytok az elso babatok elvesztesen....szamomra viszont ugy tunik, hogy nagyon nem...... a ferjed (is) lehet meg mindig "gyaszol", meg mindig nem dolgozta fel magaban ezt a traumat, sot az is lehet, hogy sokkal jobban szenved most, mint annak idejen, amikor ez tortent. Szamomra kicsit erre is utal a viselkedese. Ha gondolod probald meg atbeszelni ezt az orvosoddal.
Jaj, Baby, a szívemből szóltál.
A másik okos tanács, amitől elborult az agyam, hogy a TI. hívja meg szilveszterre az anyósát..... Ujjj...
Hát ez az!!! Egyenrangú felekről. Én viszont ebben a kapcsolatban pont az egyenrangú feleket nem találom. Csak egy pasit látok, aki packázik egy nővel, és kihasználja, hogy az szereti őt. Ez nekem marhára nem szimpi.