Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Áhhh, biztos túl sok empátiával vagyok megáldva (megverve), de már leizzadtam a méregtől, mire végigolvastam mindent.
Megpróbálok higgadt és kulturált lenni.
"a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség"
Nos, ez az első mondat, ami szemet szúrt. Nem azért, mert ritka, hanem azért, mert nagyon gyakran olvasom ezt - nők szájából.
Kedves Topicindító! Lehet, hogy ezt csak Te érezted így, ő nem. Rengetegszer olvasni, hallani ilyet, utána pont ezek a sorok következnek, mint a Tieid. Nem bántásból mondom, félre ne értsd. Nem szokásom a földön fekvőbe rúgni, arra megvannak a trollok, majd biztos érkeznek ők is.
Csak Te annyira akartad ezt a babát, hogy azt hitted, mert azt akartad hinni, hogy mind a ketten akarjátok. Lehet, hogy beszélgetni kellett volna az embereddel erről. Írod, hogy előtte is volt egy terhesség, és elment a baba. Nos, próbálok visszaszámolni, bár nem tudom, ez mikor volt. A mostani baba kb. egy éve fogant. Gondolom jó egy vagy két évvel azelőtt a másik baba. Négy és fél éve vagytok együtt. Talán túl korai volt még a gyermekvállalás, azért vannak ezek a problémák. Nem az életkorra értem, nem. A kapcsolatra. Ugyanis, amikor az első baba fogant, talán egy éve (max. 2) ha együtt voltatok. Tudom, nem vagyunk egyformák és vannak, akiknek ez nem gond, egy életre együtt marad a család. De nekem az a privát véleményem, hogy ahhoz ennyi idő nagyon kevés, hogy úgy megismerjek valakit, hogy egy életre szóló döntést meghozzak. A házassághoz elég, még kevesebb is. Azt fel lehet bontani. A gyerek más, az szorosabb kötelék és már nem lehet visszacsinálni.
Tudom, nem vigasztal Téged, de ez a szitu nagyon-nagyon gyakori. És eléggé kétesélyes. Én millió példát láttam arra is, hogy az illető pasinak benő a feje lágya, megkomolyodik, felfogja a felelősségét és a kötelezettségeit. Megtalálja a helyét - a családban. És nagyon sokat arra is, hogy sajnos semmi előrelépés nem történik, minden marad ugyanúgy, vagy még rosszabb lesz.
Az a baj, hogy nincs recept. Van, akire a türelem, a megértés, a kedvesség, a mosoly hat. Vannak szemét alakok viszont, akik ettől pont vérszemet kapnak és még rá is tesznek egy lapáttal a meglévő dolgaikra.
Nem csodálom, ha Te már kifogytál a szép szavakból. Nyilván friss a szülés, hullafáradt vagy, megváltozott a hormonháztartásod, érzékenyebb vagy. Ez mind mind érhető kellene hogy legyen a párodnak.
Nekem mondjuk mindig visszatetsző, mikor egy felnőtt férfit erre tanítgatni kell. De nem akarlak uszítani, Te tudod, milyen a tűrőképességed. Én csak magamat ismerem, nekem elég alacsony a toleranciaküszöböm. Ennél sokkal kevesebb is mocskosul kiakaszt. Viszont én nem vagyok függőhelyzetben, szóval könnyen kiabálok be a pálya széléről. Írja itt valaki (inkább nem minősítem), hogy meg kell hagyni a másik szabadságát, külön életét. Ez rendben is van. De azért az már nincs, hogy valaki minden nap lelép a feladatok elől, a család elől, sőt, nem is kommunikál, mert a gépnél ül mindig. Azért mocskosul kíváncsi lennék, ha egy nő csinálná ugyanezt minden nap, hogy munka után kicsinosítja magát és szépen lelép a barátnőivel szórakázni, akkor mit szólna a többség? Szerintem a ribanc még a legszebb jelző lenne. De mivel férfiről van szó, el kell neki nézni. Az én véleményem az, hogy egy nagy Faustot....
Egyébként meg abban sem hiszek, hogy egy férfit a hasán keresztül kell megfogni. A fenét. Ha csak a kajáért jár haza meg marad otthon, ott ette meg a fene a kapcsolatot. Énmiattam jöjjön haza, meg legyen velem, mert hiányzom neki. Ne az előnyökért. Nekem ellenszenves, ha egy kapcsolat haszonelvű. Arra ott a piac.
Változást a kettőnk közötti viszonyra értette, bár tenni semmit nem tett ennek érdekében.
Kicsit önbizalom romboló ez a helyzet... Többször megnéztem magam a tükörben, hátha az is gond. Nyilván nem olyan vagyok, mint mikor megismert, de az előző terhességnél 22 kiló maradt rajtam és nem volt gond. Majd lement 25. Most nagyon figyeltem az egészségemre és ez a kilókra is kihatott, most jelenleg 5 kiló plusz van rajtam. De ennek azért nem hiszem, hogy egy igazi kapcsolatban számítania kéne, pláne két hónap után. Mondjuk nem mondott erről semmit, ezt én kombináltam ki :)
Azelőtt sokat nevettünk, incselkedtünk, megöleltük egymást... neki ezek nem is hiányoznak. Legalább havernak tekintene, de annak sem. Teljes közömbösség... Lehet van valakije, nekem is eszembe jutott. Kértem, mondja el, ha így van, de határozottan tagadta. Mindig úgy gondoltam, hogy ahol van még bármilyen érzelem, akár harag is, az még menthető, hisz van valami, de itt már semmi sincs. Talán ez az egyik legbántóbb dolog...
Mindenesetre a gyermekeinkért örökké hálás leszek neki, akármit is tegyen, de ha ő nem akar tenni semmit, akkor egyedül kevés leszek.
Szóval most így titeket olvasva és magamból kiírva a történteket arra jutottam, hogy itt érzelmi problémák vannak és azon sem vacsorával, sem mosollyal nem tudok segíteni. Beszélgetni nem akar, a sok "nem tudom"-ból pedig elegem van. Felnőtt, felelősségteljes ember (elvileg), olyan nincs, hogy nem tudja mit érez, nem tudja mit akar, nem tudja mi a baj, csak, hogy belefáradt. Igenis vállalja fel! Legyen férfi! Nekem társ és apa kell, nem egy "nem tudom". A sarkamra állok!
Úgy érzem mindent megtettem, ami belefér az értékrendembe. Az elején még sírva könyörögtem is. Soha többet! Ha rajta nem látom, hogy javítani szeretne nem fogom körbeugrálni. Nem érdemli meg.
Nem kérek sokat, csak hogy álljon elém és mondja meg az igazat. Mondtam neki, hogy nem fogok haragudni, se balhézni, csak legyen őszinte, mert ez a mostani állapot sokkal rosszabb nekem. Ennyit megérdemlek, hiszen csak volt 4 együtt töltött év.
Bocsánat a hosszú kifakadásért :) Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem írok ide :)
Ha pedig képes lesz az ünnepi estéket is külön tölteni, akkor jöhet lányok az a bizonyos hátsón billentés!
Általában azt mondja, hogy az anyukájához megy át, vagy a haverokkal van, vagy a mamájánál. Mondjuk ebben nekem meg az a furcsa, hogy az anyukájának nem tűnik fel, hogy a fiának otthon van a pár hetes lánya, mégis zsinórban 3-4-5 estét is ott tölt, hétvégén éjszakába nyúlóan? Ezt is kérdeztem tőle, állítólag az anyukája semmit nem tud rólunk és nem is kérdezősködik erről. Hát nekem igencsak furcsa lenne... Na persze, ha tényleg ott van. Igaz, sörözni meg cigizni is ott szokott, cigit sem kell vennie, adnak neki.
4,5 ev közösen, abbol ketszer majdnem 9 honap gyerekvaras, aztan egy nagy tragedia, most egy pici baba. Rengeteg dolgon atmentetek.
Mennyi ido telt el az elso es masodik terhesseg között? Hogy viselte az elso baba elveszteset? Akkor milyen volt? Hogy viselkedett? Milyen volt a masodik terhesseged alatt?
Csak azert kerdezek ennyit, mert hatha van egy pont, aminel megfoghato a valtozasa. Vagy tenyleg csak az utolso ket honapban fordult ki önmagabol?
Nem tudom, nagyon sajnalom, hogy ilyen sz@r helyzetben vagy!:(
Azt kéne megtudnod tőle, hogy milyen változást szeretne, ami visszatartaná őt az elmeneteltől. De legfőképpen azt, hogy miért akar lelépni?
Nem mondta, hogy mi baja van?
Inkább csak most a gyerek megszületése után jutott el az agyáig, hogy cseppet sem rózsaszínköd a gyerekvállalás és sunyin lelépne, mert tele a gatyája az egésztől.
Topikindító:
Indulatos ne legyél az nem jó semmire. Mi is lejátszottuk ezt az első gyereknél. Nálunk valahogy magától megoldódott, mert a 3 hetes gyerekkel leutaztam anyámékhoz ( amúgyis tervbe volt véve ) egy hosszú hétvégére, és akkor elég sokszor csak úgy magától felhívogatott, valahogy telefonon keresztül köünnyebben átbeszéltük a dolgokat,jobban megnyílt, meg az üres lakásban neki is volt ideje gondolkodni, úgyhogy egy normális embert kaptam vissza, mire visszatértünk.Viszont ha ténylegesen nem az "új" helyzetbe van belefáradva, hanem az egész kapcsolatba, akkor ezen semmi nem fog segíteni, a szerelmet nem lehet csak úgy visszahozni akaratból.
"Majd közölte, hogy ha nem változik semmi januárban elmegy. "
Azt elmondta hogy Ő milyen változást szeretne? És mit tesz ezért?
Én tudom, hogy vészmadárkodok...de nem lehet, hogy van vkije? Amikor elmegy a közös barátaitokkal van, hogy olyanokkal akiket te nem ismersz?
Sokan írták, hogy a férfiak nem tudnak a kisbabákkal mit kezdeni, hát akkor ne kezdjen, de veled tudna mit kezdeni vagy a mosogatóronggyal.
Engem komolyan kiakaszt a mai férfi társadalom nagy része.....vagy zárdába vonulok vagy leszbikus leszek....még újévig eldöntöm:)
Minek kell változnia?
De basszus, ezt hogy gondolja?? Itt hagy egy pár hónapos gyerekkel?
A terhesség előtt nem jött rá, hogy nemszeret?
A hétközbeni esti elmenetelek alkalmával hol jár mit mond erről??
Csak úgy bulizni? Haverokkal? Vagy magyarázat nélkül hagyja?
http://fapiac.cafeblog.hu/2013/11/05/szeress-vagy-eressz-e l/
Valamennyire témába vág...
Mégis milyen változást vár tőled?
Amúgy nem értem az ilyen pasikat. Amíg terzezték a gyereket, meg a 9 hónap alatt nem jutott eszébe, hogy ez mivel jár? Nem olvasott semmit ebben a témában? Vagy legalább józan paraszti ésszel nem gondolt bele? Tényleg most jön rá, hogy jéééé, ezentúl nem tudunk csak úgy jobbra-balra eljárkálni, amikro akarunk? A legdurvább hogy a folyton otthon ülő pasik is kiakadnak ezen...
Azért van 1-2 dolog amire az ember számít, pl szaros pelenka lesz a lakásban. Jó nyilván kiakad tőle az ember, de azért nem meglepetésként éri a dolog, meg csak tervezett 1-2 dolgot mit hogy old majd meg.... (Jó béna példa ez, de gondolom értitek)
Egyre több a puha p... pasi.
Simán! :-) Engem nagyon háborít az ilyen tetüség...
Igen, maszi tökéletesen átlátja a helyzetet. Nyilván a kislányunkkal még nem lehet órákig játszani, nem is ezt várom tőle, csak hogy részt vegyen az életünkben.
És én is azt tapasztaltam, hogy hiába nincs már vita, rossz szó, pillantás, még sincs többet itthon, inkább csak nyugodtabb lett az élete és kényelmesebb, hiszen már senki sem "cseszteti".
Emiatt tehetetlennek érzem magam, egy helyben toporgok, mert ő nem érti mi a baj ezzel. Hiszen nincs vita, nincs baj, maradhat minden így, miért is kéne külön mennünk? De engem ez a helyzet előbb-utóbb felőröl.
Többször próbáltam már vele beszélni. Igyekeztem elkapni a "jó" pillanatokat. Ügyeltem, hogy végig nyugodt maradjak, ne legyek indulatok és ne vágjak közbe, ha végre valamit elmond, mert sajnos ez rossz tulajdonságom. De az arcára volt írva, hogy ehhez neki semmi kedve, elege van. Azt mondta belefáradt a kapcsolatunkba és tényleg ez is látszott rajta... teher volt neki a beszélgetés. Mikor pedig a külön költözés került szóba, elkezdett a gépen pötyögni, na akkor megkértem, hogy legalább az elmúlt 4 évre való tekintettel tiszteljen meg azzal, hogy figyelmesen végighallgat. Majd közölte, hogy ha nem változik semmi januárban elmegy.
maszi! Nagyon-nagyon köszönöm a szavaid, segítenek erőt meríteni!
Gondolom fájlalja, az elmúlt szabadságát, féltékeny a gyerekre, mert vele többet foglalkozol, ami tök normális, ezt ő is tudja, ettől tök lelkiismeret furdalása van és haragszik magára, meg próbálja pótolni az elveszett szabadságát. Kapuzárási pánik. Jobb esetben észrevezsi magát és elmúlik, kérdés, hogy mikor, illetve hogy Te tudsz-e addig toleráns maradni és várni, vagy előbb elfogy a türelmed.
Megbolondult pasikhoz a legjobb, ha tudsz vele őszintén beszélgetni, ne arról kérdedz miért megy el este megint, kérdezd arról mit gondol az új életetekről, a gyerekről, magáról mint apáról...
Ha ez nem megy, akkor marad a szard le technika, csinálj programot a gyerekkel, menjen haza de Ti ne legyetek otthon, szervez magadnak külön szilvesztert, stb. Illetve szólj neki, hogy péntekre programod van vigyázzon a gyerekre és kész. Ha nem tud/akar, akkor oldja meg...
Ne hagyd hogy a kedved és a boldogságod elrontsa! Élj vidám és teljes életet, szard le őt!! Erre van neked és a babának is szüksége.
Reméljük észbe kap...
(Ha nem szólsz és az itteni lányokkal megverjük :P)
Nem nincs igaza. Nem kell időt adni. Kapott. Mit gondolsz hány hónap kell még, hogy ráérezzen az apaságra, úgy hogy azt hiszi, hogy helyes amit tesz?
Nem tudom le tudod-e passzolni a babát nagyira, és el kellene mennetek beülni valahova.
Ahol közölni kell vele, hogy
1. Te nem vagy hajlandó ezt csinálni egyedül.
2. MOndja meg, hogy mi a baja.
3. A gyereknek apára van szüksége
4. előbb kellett volna gondolkodnia, hogy független akar lenni, még mielőtt a baba megérkezett
5. Ha szét bulizza az agyát, ő akkor is már egy apuka, és az élete végéig az lesz, és minimum a gyerek felnőtté válásáig felelősséggel tartozik érte
De mindenképp kell keresned egy megbízható embert, akiről már az előzőekben is beszéltem. Meg kell osztanod a családban a problémáidat valakivel, akiről tudod, hogy jól ismer titeket, és jót akar nektek, és jó ötletei vannak az ilyen esetekre.
Szerintem ez úgy ahogy van nem igaz.
Saját tapasztalatom, hogy az első férjem pont olyan volt, mint a TI férje. A második férjem teljesen más ember. Első pillanattól élvezte a gyermeke lényét, és alig várta, hogy együtt lehessen vele, úgy repült haza a melóból, és eszébe sem jutott, hogy elmenjen. A fiam is ilyen, aki imádja minden pillanatát, amit a lányával együtt tölthet, tegnap szabadnapos volt és nem vitte oviba a kicsit!
Lehet, hogy sok férfire érvényes az amit te írsz, de a TI férjével nem ez a legnagyobb probléma! Hanem az, hogy kivonja magát a családból, és úgy viselkedik, mint aki egy egyedül élő ember. És azt csinál, amit csak akar, és baromira nem érdekli, hogy a felesége, családja van, és hogy mit szeretnének. Neki a legfontosabb, hogy őneki mi a jó, és mit szeretne.
Férjem is 28 volt, amikor az első fiam született, ettől még nem kell meghülyülni. Kapsz majd arcodra a stílusért, de igazad van!
Szerintem semmiképp nem kell szó nélkül tolerálnod, mert csak rosszabb lesz. A balhézás természetesen sehova nem vezet, de el kell mondanod neki, hogy ez így nem mehet. Kikérdezni, hogy ő hogy képzeli a továbbiakat?
Én is azon gondolkoztam épp, hogy hogy kéne bájos asszonyka módjára mosolyogva meleg vacsival várni a férjemet, amikor épp legszívesebben a fejére húznám a levesestálat???
Még a végén azt hiszi, hogy minden rendben, mert hát asszonyka boldog. Nemár...
Hat, kerlek szepen, az csakis a Te problemad, hogy eretlen tacskot tettel apava. De altalanositasokat ebbol levonni szinten nem relevans.
Hát nemtom..persze idő..de bassza már meg a kuvvaanyát!! Mi a picsát képzel magáról?? Most jut eszébe, hogy nem szeret???
Felcsinál utána meg helló??? Azért ez baromira nem így működik.
Oké, 28 éves, gyerek még, de fel kéne nőnie!!
Első pár hétben az ember a hormonoktól diló, ezen túl kell esni, azért ez nem ok a hosszútávú kapcsolat romlásra.
Kérted már, hogy üljetek le és beszéljétek meg, hogyan tovább? Párból 3 fős család lettetek. Újra kell gondolni a szerepeket, feladatokat, ha nem megy magától.