Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Nagyon örülök, hogy elindultatok a jó úton. Mindenképp beszéljétek meg, hogy mindkettőtöknek nehéz a helyzetet megszokni. Főleg az első baba születése hozza a legnagyobb változást egy pár életében. Minden teljesen megváltozik, és minden teljesen más lesz, mint ami volt. A családdá válás időszaka a legnehezebb, és az, hogy meg kell szokni az állandó felelősséget, amit a Picurka jelent. Azt is mond el neki, hogy a ti esetetek egyáltalán nem egyedi, hanem valamilyen fokon ezt minden család, minden pár átéli. Nem automatikus, hogy párból család leszünk!
Azt is mindenképp mond el a párodnak, hogy higgye el, neked se könnyű anyává válni. Ami persze nem csak azt jelenti, hogy Te felkészülhetsz az anyaságra a 9 hónap alatt, hanem a baba megszületése után nagyon nehéz visszatérni magunkhoz, mint nőhöz, mert az első időszakban annyira leköt minket az a sok új feladat, kötelesség, a babánk csodája, a megfelelési kényszer, az új szerelem, amit a kisbabánk iránt érzünk, és még az is, hogy rátaláljunk a babánkkal együtt a napi időbeosztásra, hogy beálljon a babánk ritmusa, és hogy megszokjuk a napi 24 órás szolgálatot.
Mindenképp sokat beszéljetek, és ne féld elmondani neki a saját kétségeidet az anyasággal, a babával kapcsolatban is, mert az neki erőt fog adni. Hiszen látni fogja, hogy nem ő van egyedül ezzel az egésszel, és azt is tudatosíts benne, hogy ha ketten összefogtok, és egy csapat lesztek, akkor könnyebb lesz minden!!
Nagyon nagyon drukkolok Nektek, és kívánom, hogy minél előbb rendeződjön minden köztetek és nagy nagy örömötöket leljétek a Picurkában!
Nagyon örülök, hogy rendeződni látszik a helyzet! Így tovább! Voltatok az eszemben karácsonykor, hogy vajon újra egymásra találtok-e. Sok boldogságot és zavartalan babázást kívánok Nektek az új évre és utána is!
Köszönöm az érdeklődést, nagyon jól volt a karácsony.
Bár nagyon rövid idő telt el, de úgy tűnik rendbe tudjuk hozni a dolgokat. Legalábbis a jelek erre utalnak, de persze majd hosszabb távon derül ki, én bízom benne.
Sokat beszélgettünk... valóban megijedt és nem tudott mit kezdeni a helyzettel, ez derült ki. Ugyanakkor nekem is vissza kellett találnom magamhoz. Ezt nem ő mondta, hanem egy beszélgetés alkalmával döbbentem rá, hogy az elmúlt hetekben "csak" anya voltam,elfelejtettem egy kicsit magamra gondolni, amitől újra "én" is leszek az anya mellett. Ez most kicsit zavaros, remélem értitek mire gondolok. :) :) Így hát mindketten teszünk a dologért. Nehezen kezdődött újra, de miután megtört a jég már sínen voltunk :D :D :D Gondolok itt az első puszira, ölelésre, stb. Itthon van, velünk van, játszik a kislányunkkal, puszilgatja, tisztába teszi. Velem is figyelmes, kedves, újra megnevetett :D És mintha ő is kiegyensúlyozottabb lenne...
Tudom, hogy nem oldódnak meg a dolgok egyik napról a másikra, majd idővel derül ki, hogy ez mennyire tartós változás.
Ui.: ebben meg kell, hogy védjem a férjem: mint a kedves hozzászóló írta, az alkoholizmus rendszeres italfogyasztás, éppen ezért egy-két buli még nem rendszer. Hétköznap, itthon nem iszik, nem jár egész évben hetente bulizni. És igen, akkor valóban a lakosság 90%-a alkoholista. Szerintem legtöbbünk járt fiatalabb korában bulizni, ivott is, talán cigizett is és most itt vagyunk, nem lettünk alkeszok :D
Köszönöm szépen Mindenkinek a hozzászólást, segítséget!
A négy és fél év kettesben hossz idő, megszokta hogy ő volt az első nálad, most pedig a kislányotok. Hozzá kell szoknia az új helyzethez, próbáld kis dolgokba bevonni, vagy mond hogy orvoshoz kell menned, vigyázzon egy kicsit a gyerekre mondjuk 1-2 órát. Éreztesd vele hogy fontos neked továbbra is, főzd a kedvenceit, amikor hazaér kicsit legyeskedj körülötte, keresd a kívánságait. Nem értek azzal egyet, aki írta hogy már rég el kellett volna válnod. A férfiak más gyurmából vannak mint mi nők, nekünk a női mivoltunk beteljesülését a gyermek születése adja, a férfiak pedig pont akkor érzik feleslegesnek magukat, a baba pici még nem tudnak mit tenni velük, csak azt látják hogy ők háttérbe kerültek, a figyelem központja már nem az övék. Légy türelmes, ne veszekedj vele, ne erőltess semmit, hívd fel a figyelmét a baba újabb és újabb fejlődéseire, add oda neki evés után, mondván az ő símogatására megnyugszik, stb.stb. Ne felejtsd a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van és ha van elég türelmed, idővel a lánya lesz a mindene. Ajánlom még hogy olvass utána, sok lelki orvos foglalkozik ezzel a témával. Sok sikert és boldog családi életet nektek!!
Csodálom a higgadtságodat!
Én már régen elinditottam volna a válopert :D aközben (talán) észhez térne
Ha valaki attól alkesznek számít, hogy időnként egy buliból ittasan jön haza, akkor azt hiszem a társadalom 90%-a alkoholistának számít. Ne legyünk már ennyire álszentek...
Na ezért írtam, hogy nem jó ötlet ilyen kérdésekben topicot nyitni, mert segíteni nem tud az, aki nem ismer titeket és az adott szituációt, ellenben lehet puffogtatni közhelyeket (biztos megcsal, biztos alkesz, biztos az anyós tehet mindenről, biztos nem szexeltek eleget stb stb.), de ez titeket nem visz előrébb.
Amiket most leírtál, abból tényleg az jön le, hogy megijedt ettől az új helyzettől. Sok újdonsült szülő átesik ezen, azt érzi, hogy ő már soha nem lehet önmaga, soha nem engedheti el magát, soha nem bulizhat, soha nem rúghat be úgy rendesen... És ezért kétségbeesetten próbálnak kompenzálni. Ha tényleg ez a gond, valahol azt kellene tudatosítani benne, hogy a gyerek bizony felnő, hamar elmúlik a kisbabás korszak, egyre önállóbb lesz, egyre kevésbé lesz szüksége a szülei állandó jelenlétére. Ezért most kellene vele lenni, kihasználni ezt a korszakot, és nem is olyan sokára azon kapja magát, hogy nyugodtan mehet megint szórakozni, mert nem tartanak igényt rá esténként, hogy fürdessen, mesét olvasson, altasson stb.
De igazából ez is egy közhelyes találgatás, hogy igazából mi lehet a gond és a megoldás, azt ti sokkal jobban tudjátok, mint itt bármelyikünk.
Végigolvastam amit írtál, ez a férfi megillyedt a kötelességtől és a gyermekvállalástól. Nem tud átlépni a fellelőségmentes agglegény - korból a fellelőségteljes családapa szerepbe.
Ezért jár bulizni, igy probálja levezetni a görcsöt és a félelmet.
Picit olyan mint a gyermekágyi depresszió férfi változata. Nem tud mit kezdeni veletek és a helyzettel. A legegyszerübb inni és bulizni menni kilépni az otthoni képből.
Mindez nagyon nehéz...Kitartást kiívánok!!!