Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Kitöl? Hiszen itt minden rendben van latod, nem? ;-)
Kivancsi vagyok azert.
Készülj fel, hogy ezért a hsz-ért kapni fogsz rendesen :)
En is erre akartam utalni, de latod, TI mindent tud, homokba dugja a fejet, mentsegeket keres.
Minden szavaddal egyetértek...van nekem is jó pár ilyen " csak pár sört/fröccsöt/felest iszom, de bármikor meg tudnám állni, hogy ne igyam meg" emberke, sajna ez a legelső lépés a függés felé. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de itt érdemes megállítani a dolgot!
Most csak erre a hsz-re reagalok, de azert ahogy irsz, szamomra nem tünik pozitiv valtozasnak. Te megalkuszol, senkinek nem szolsz, persze nem most kell kitargyalni, de ezt ketten mar nem fogjatok tudni megoldani.
Ha anyukad alkoholistak között dolgozik, akkor te is tudod, hogy az elsö lepes a rendszeresseg az alkoholizmus fele. Pont a te hazzaallasod olyan, hogy csak nagyon kesön fogod eszrevenni.
"A, nem iszik a Bela, az az egy sör a vacsorahoz igazan semmi."
A te ferjed, es azt te irtad, amikor elvesztettetek a kisfiatokat: bár akkor is volt, hogy italba fojtotta a bánatát.
Ez sem tünik neked veszelyesnek? Tudom, nagyon nagy veszteseg es gyasz, de jelent valamit. Lehet hogy akkor kellett volna tenyleg terapiara menni.
De te tudod. En azt latom, hogy kifogasokat keresel, es homokba dugod a fejed.
Sajnalom
És végülis akkor most hol tartotok? Változott valamit a dolog, vagy az elmúlt egy-két napban is bulizni volt? Csinált már otthon valamit az elmúlt napokban?
Bocsi, hogy így érdeklődök, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi újság? Használ valamit a beszélgetés, vagy sem? Hogy lesz a karácsony?
A következő napokban valószínűleg nem tudok jönni, nagy lesz a jövés-menés, amit nem is bánok, talán kicsit kizökkent minket, de legalábbis engem és eltereli a figyelmemet.
Addig is köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólásokat és hogy megosztotta velem a nézőpontját.
Kívánok Mindenkinek nagyon Békés, Boldog Karácsonyt! :)
De, dolgozik, csak nem hétfőtől- péntekig. Egy szabadnapja mindig hétköznapra, egy pedig hétvégére esik és mindig változó, hogy melyikre. Most így jött ki. Utazással sem kell órákat töltenie, mert helyben dolgozik, kisvárosban élünk, itt nincsenek nagy távolságok.
Bár hagyományosan vett értelemben most csak ő kap fizetést, de én is kapok pénzt, szóval azért igencsak túlzás az egy fizetés.
Ha komoly összegek kerülnének ki a családi közösből, akkor már rég nem lenne miről beszélnünk.
Az energiát nem tudom, talán ezért is alszik másnap egész nap.
Köszönöm a tippet, de nem tartom jó ötletnek. Smink és csinos öltözködés most is adott, ha elmegyünk itthonról. Persze nem úgy csinos, mint egy buliban, de azért na.... :) És nem is tudnám magam jól érezni, mikor itt van a lányom. Természetesen majd fogok még menni bulizni, de nem most van itt az ideje. Ezt neki is elmondtam, hogy ez mind, amiben most élünk egy időszak, ami elmúlik, majd egyszer vissza is sírjuk :) (persze itt a kislányunkra gondolok)
Másrészt szoptatok és egyet sem hagynék ki semmi pénzért, pláne nem egy kényszer-buliért.
Sajnos az apukája meghalt gyermek korában. Az anyukája épp ezért elég ragaszkodó és emiatt szerintem is őt pártolná minden áron. Persze nem tudhatom, ez csak feltételezés.
Lehet ez is a baj, hogy nem volt igazi apa minta előtte. Mindenesetre egy esélyt adtam neki, meglátjuk tud-e élni vele. Ha nem, akkor egy percig sem fogok gondolkozni a továbbiakon.
Hosszú távon én sem tudnék így élni, nem is akarnék. Csak nem szeretem, hogy minden apró-cseprő ügyről mindenki tudjon és az elején nem tudhattam, hogy ez lesz belőle. Most pedig nem szeretném, hogy a karácsonyi asztalnál ezt kelljen tárgyalni, vagy hogy ellenségeskedés legyen.
Gondolok itt arra, pl. hogy anyukámnak elmeséltem és először nem is szerette volna, ha a férjem hozzá is megy karácsonykor, de végül a kedvemért meggondolta magát és érzékeltetni sem fogja, hogy haragszik rá, na meg nem is szeretne beleszólni, de nyilván van véleménye.
Az alkoholizmusról csak annyit, hogy ezzel a gondolatmenettel kicsit elszaladt a ló. Nem írtam, hogy rendszeresen iszik. Nem tartom az ivászatot normális dolognak, de annak idején bulik alkalmával bizony én sem voltam ártatlan. :) Szóval azért, mert most néhány buli alkalmával ivott, még nem nevezném alkoholistának (persze nem örültem neki), mert egyébként nem szokott. És én is tudom miről beszélek, anyukám alkoholisták között dolgozik már 34 éve, előtte nem lehetne titkolni.
Ne is haragudj, de valami nem tiszta itt...
hogy tudja a pénteket fetrengéssel tölteni? Nem dolgozik?
Szintén...hogy tud ennyit bulizni? Az ember ált. napi 9 órát dolgozik, 2 órát tölt közlekedéssel.. mellette kinek van ennyi energiája bulizni?!
Ugyanez az anyagiakkal kapcsolatban: 1 fizetésből eltartani 3 embert plusz ennyit költeni szórakozásra (???)
Nem tudja.
sem o sem az elozo kapcsolataimban sem volt soha megallapithato hogy mikor valodi es mikor nem a dolog.
Mivel a ferjem elott eleg sok ferfivel volt kapcsolatom nem cask a hazassagom alatt szereztem a gyakorlatot. Mindent meg lehet tanulni, ez sem nehezebb mint jol elszavalni egy verset vagy megtanulni egy rovid szinpadi szerepet.
nem kell tulragozni a dolgot
Én helyetted felöltöznék csinosan, smink és szombat este bejelenteni őfelségének hogy ugye a te életed is megváltozott, most a te sorod van a bulizáshoz. Másnap hajnalban hazaállitanék és egész nap fetrengenék az ágyban borzasztó fejfájással. Ja és elmondanám neki hogy ez így tényleg marha jó és jó buli, meg is fogom ismételni elég sűrün.
Tartsál tükröt neki, az használni fog, jobban mint bármi veszekedés/beszélgetés.
Ilyen is van :)
Ezt a sztorit apám mesélte: elvette anyámat, összeköltöztek és kb 2 hét múlva megjelent otthon, hogy neki mégsincs kedve a házasságosdihoz. Mamám tárt karokkal várta, viszont nagyapám nem hagyta szó nélkül. Annyit mondott: fiam, ez a te döntésed volt/lesz, de ha most nem mész vissza, akkor soha többet nem mehetsz! És enyhénszólva visszazavarta a feleségéhez. (pedig apám volt a hímestojás, egyetlen, pici, elkényeztetett fiacskájuk) Ennek áprilisban lesz 40 éve és azóta is együtt vannak.
Ezt csak azért írtam, mert ha a mama hülye, akkor legalább az apa ne legyen az!
Ezzel egyetértek teljes mértékben, de láttam már olyat, hogy ennél sokkal durvább szituációkban is a pici fia seggét nyalta a kedves mama.....
Ez elég paraszt viselkedés, bárhogy is tálalná az úr a sztorit a maminak..
Lehet, hogy az anyós tud valamit, de csak a srác oldaláról (az meg megeshet hogy a legkevésbé objektív), s ha őt s bevonnák, lehet fordítva sül el (a fiús anyák hihetetlenül szemellenzősek tudnak lenni a pici fiúkkal kapcsolatban...)
Tisztára olyan érzésem van, mintha két gyereked lenne....a kislányod, és a "férjed"...éli világát, otthon van, alszik, stb...no meg néha sms-t küld.....
Én is erre gondolok, hogy van valakije. Mert mégha anyós nincs is beavatva az otthoni fasírtról, valaminek csak fel kéne tűnnie a mamzinak is, hogy a fiacskája ott dekkol nála a családja helyett.
És ha kicsit is sorsán viseli az uncsi sorsát, akkor nagyon gyorsan hazazavarná a fiúkát a családhoz.
Néha nem tud egymással két ember szót érteni, és vannak dolgok, amiket nem akarunk a másik szemébe mondani, mert fájna neki, ezért jó egy közvetítő, egy barát, egy rokon, amit már az elején is ajánlottam Neked. Hidd el néha nagyon fontos és hasznos.
Az hogy egy alkalommal nem ment el otthonról, és aránylag normális volt, az sajnos nem jelenti azt, hogy minden rendben lesz. Ehhez több hét kell, és amikor hetekig "hibbant" egy pasi nem fog visszaváltozni egyik pillanatról a másikra.
Sajnos most már én is úgy látom, hogy ez a jövök megyek a bulikba, fetrengek egész nap, és nem törődök senkivel, ez nagyon gáz, és a bulizás közben lelkifurkája van, ez inkább azt mutatja, hogy egy harmadik fél van a dologban.
Azt írtad, hogy anyósodékhoz jár esténként, akkor pedig be kéne avatni anyóst is, és kéne vele szépen beszélned, hogy neked szükséges lenne a párodra esténként, és úgy x órakor, küldje haza, hogy fürdetésre hazaérjen, vagy hogy legyen ideje foglalkozni a babával. Nem tudom milyen kapcsolatban vagy anyóssal, de valahogy ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból. Hogy valóban ott van anyóséknál, amikor mondja.
Nem nem az anyosnak kell megoldani. Harmadik szemelyt mondtunk. Az anyos akkor lenne/lehetne jo megoldas, ha netan ö "szolna ra" a ferjedre, mint az ö fiara, hogy fiam kapd össze magad, segitene.
Hosszu tavon, a környezetünk nem tud a problemarol tema szerintem veszelyes, en nem tudnek ilyen szemforgato vialgban elni. (de ez en vagyok)
A masik, ami szöget ütött a fejembe, amikor azt irtad, hogy iszik. A viselkedese szerintem mar majdhogynem elörehaladott alkoholizmusra utal. Iszik valami miatt, taplo modon viselkedik, talan leplezni akarja meg az alkoholizmust, majd kijozanodik, lelkiismeret-furdalasa lesz, akkor hajlando mindenre.
Nekem ez nagyon veszelyes dolognak tünik. Az alkoholizmus a masik felet is tönkreteszi a kapcsolatban, de neki kell beismernie, hogy problemaja van. Addig senki nem tud segiteni. Es ha akkor elkezd egy kurat, akkor is nagyon nehez hozzatartozokent vegigkiserni. Tudom, miröl beszelek.
Valóban pontatlanul fogalmaztam. Készülődés alatt a takarítást és társait értettem, mert mint írtam, a tágabb környezetünk nem tud a problémáinkról és bizony jönnek látogatóba rokonok, barátok.
A 3. félről pedig, ha a mi házasságunkat az anyósnak kell megoldani, régen rossz. Két felnőtt ember igenis tudjon leülni és megbeszélni a gondjaikat, máskülönben nem működik. Nem szaladgálhatunk minden gonddal valakihez. Ha ez nem működik, nem működik semmi. Nálam egy kapcsolat egyik alapja a kommunikáció. Nekem máshogy nem megy, velem akarja megoldani, még ha nehéz is. Azért is szerettem őt, mert mindent!!! meg tudtunk beszélni.
Na, és akkor elmesélem az elmúlt napok történéseit. A csütörtök éjszakát bulizással töltötte a "kedves párom". Másnap aludt délután 1-ig, fetrengett, majd fél 3-tól megint aludt, aztán fetrengett a tv és a gép előtt. Este 7-kor lépett be először a lányunkhoz, mert elmentem tusolni és sírni kezdett közben. Szombaton délelőtt bocsánatot kért és azt hitte rendben vagyunk, de mondtam, hogy nem, az már nem tetszett. Elment bevásárolni, aztán valahová, majd este újra buli. Közben próbáltam beszélni vele, de nem ment könnyen. Mindenesetre azt mondta, hogy bepánikolt, hogy már nem teheti, amit akar és hogy nem marad itthon, mert akkor az lenne, amit én akarok. De kérdem én, ezt neki nem kéne akarni és ezt most valami büszkeségi kérdés??? Ettől padlót fogtam. Mondtam, hogy ennek semmi értelme, legyen vége, azt mondta másnap megbeszéljük és elment. Éjszaka írt egy sms-t, hogy én vagyok a világ legjobb anyukája. Tegnap, miután magához tért, újra bocsánatot kért, a nem akar elveszíteni minket szöveggel, majd közölte, hogy buli közben éjszaka neki már lelkiismeret-furdalása volt, hogy ezt teszi velünk. De azért annyira nem volt, hogy haza is jöjjön!!!!
Elegem van! Mondtam, hogy nem akarok így vele élni. Felhúzta magát, azt mondta nem vagyok normális és elviharzott. Nem sokkal később visszajött, megint bocsánatot kért és, hogy adjak neki időt, hogy bizonyítson. Hosszas kérlelés után belementem, de valahogy már nem látom a közös jövőt. Azért tettem, hogy biztos legyek benne, mindent megtettem és talán csoda is történik. Tegnap itthon volt, sokat volt a lányunkkal, segített a fürdetésben, csak nem tudom meddig tart ez. Vagy talán amilyen hirtelen jött ez nála, úgy el is múlhat? És én tudok majd valaha úgy nézni rá, mint régen? Akinek volt már válságban a házassága, azoktól kérdezem: ezek a dolgok idővel helyreállnak?