Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Teljesen egyetertek Veled. Ahhoz, hogy jobb legyen, mindket felnek ki kell vennie a reszet a jobba tevesbol. Kulonben ott ette meg a fene az egeszet. Nem ertek egyet nyuggerrel, hogy a felesegnek KELL megjobben megeroltetnie magat es meg megertobbnek lennie, es a ferjre rahagyni, hogy legyen amilyen es ne valtoztasson semmit:S
Szép vagy sem, szerintem egy apuka igazán 1 év után képes élvezni az apaságot. Mert akkor már tud kommunikálni, tud bohóckodni és reakció is van, szóval embert tart a kezében nem egy kis "izét".
Igazad van! Még nem telt el sok idő... De annyi mindenen keresztül mentünk együtt... csak félek talán sosem fogom tudni teljesen megbocsátani neki, hogy belerondított az első hetek varázsába, hiszen nekem egy csoda volt, hogy őt a karjaimba vehettem. Szeretném, ha kislányom családban nőne fel, de egy olyan családban, ahol szeretet van, hogy ne azt tanulja meg, hogy anya és apa hogyan él egymást mellett. Nehéz ez, nem számítottam ilyen problémákra, csak boldogságra.
Talán adnom kéne neki egy kis időt... hátha... előbb-utóbb kiderül, hogy mi a baj. Csak nagyon nehéz.
A környezetünkben senki nem sejt semmit. Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgattok és tanácsot adtok. :)
Ugyanakkor félek, ha az ünnepi estéket is "külön" tölti, elfogy a türelmem. Nem tudom, azt tudnám-e tolerálni. Vagy ez túlzás?
Nem akarok elhamarkodottan dönteni, de egyre kevésbé érzem, hogy ez valaha is működni fog. :(
Ez úgy hangzott, mint a Jó feleségek kézikönyve 1940-ből tanácsa!
Azért ne legyünk már ennyire bambák, hogy hagyjuk a fejünkre is kaksizni a pasikat.
Még a feleség keresse a kegyeit, és járjon a kedvében, amikor apuka egy szikrányit nem segít otthon. És az anyának is bele kell szoknia az anyaszerepbe, meg kell tanulnia a babáját, ha jól sejtem a házimunkában is egyedül kell helytállnia, és szoptatós anyaként végtelenített 24 órás szolgálatban van tök egyedül a babára.
Na, azért nnnnnnaaaa ....
Elejen irtam milyen kommunakacioval probalkozva viheti az esetleges parterapeutaig az ugyet. Nehez ertve olvasni na.
Menj el szilveszterezni anyukadekhoz a picival. Mondd meg a parodnak, felesleges hazamennie ejfelkor, jol ellesztek Ti nelkule, plane a babanak tokmindegy, hogy ejfelkor kapja-e meg a boldogujevet-puszit, vagy delutan 5-kor, vagy refggel 8-kor- Neked viszont nem tokmindegy, hogy egyedul hadakozol otthon a 2 honapossal, vagy csaladod koreben jol erzed magad.
Kár, hogy nem látja ennek az amúgy nagyon hamar múló időszaknak a szépségét. :-(
Lehet, hogy az is benne van a megzuhanásában, hogy ugye teljesen felborult az életetek, és most úgy érzi, hogy már mindig a pelenkák közt kell töltenie a napjait. Első gyereknél velem is volt, hogy úgy éreztem, hogy ez, vagy az már örökre úgy van, holott egy szempillantás alatt elmúlik.
Sajnos szerintem nagyobb a baj, mint ahogy gondolod, és ahogy a többiek gondolják.
Sokan próbáljátok mentegetni a férjet, apukát, de nem szabad, mert egy felnőtt férfinek fel kell érnie ésszel a dolgokat. Sajnos úgy viselkedik, mint egy butuska kamaszfiú.
De, komolyra váltva a szót. Sajnos ez az egész a férjeddel azért probléma, mert ha nem találsz, találtok valami megoldást, akkor ez a helyzet állandósul, nem fog magától megoldódni, sőt, egyre rosszabb lesz. Mert rájön arra, hogy beletörődtél, nem tudsz vele mit kezdeni, és ő azt csinálhatja, amit csak akar. Ráadásul bebizonyosodik, hogy a gyerek csak a te felelősséged, és a te gondod lesz.
Nagyon nehéz az első gyerek születése utáni időszak. Mert ilyenkor válik a férj-feleség a gyerekkel családdá. De ehhez be kell mindkét félnek vállalni a felelősséget, a terheket, a gondokat, és az örömöket, a szép napokat, amiben látni lehet ahogy napról napra fejlődik a baba. Hiszen az első évben olyan rohamosan fejlődnek, hogy ha egy-két napot kihagy az ember, utána csak csodálkozik, hogy jééé már ezt is csinálja.
Nem tudom, hogy ki az a családban, barátok közül, akivel a legjobb viszonyban vagytok mindketten, illetve akire a férjed hallgat, és tiszteli is annyira, hogy meghallgatja, és elfogadja a véleményét, mert akkor attól az embertől kell segítséget kérned.
Ja persze kerem. Ferj nem akarja megeroltetni magat, az normalis, eroltesse meg jobban magat az asszonyka, az asszonyka dolga a fozes-mosas-takaritas-ferj-abajgatas, hogy vegre jol erezze magat A FERJ. Es az asszonyka mikor erezheti jol magat a kozosen vallalt csaladjuk koreben? Mikor a ferj paprikas csirkevel teli hassal sorrel a kezeben elegedetten bofogve a tv elott meccset nezve megkeri asszonykat, hogy ugyan szopja mar le? Vagy hogyan is van ez normalis csaladoknal??
Légy türelemmel.
A kajaügy azóta nyilván megoldódott,kialakulgat a napirendünk, többet alszik, nézelődik. Az csak az első hetekben volt úgy, de akkor is kaptunk nagymamáktól. Nyilván nem minden nap, de éhen sosem haltunk.
Most nagyon nehezemre esik mosolyogni rá, mikor semmibe vesz. Legalább egy apró gesztus lenne... már egy ideje nem veszekszem, nem nézek csúnyán, ha elmegy, hogy ne ez legyen az indok.
Szerintem már nem szeret, csak még benne sem tudatosult.
A pasik még nem igazán tudják, hogy az egésznapos gyerekezés kurvára nem olyan felemelő, hogy a képeslapokon van. Nálunk is voltak kicsi gondok: elment bulizni, hajnalban jött, próbálta "menteni a régi életét". Bár ő nem volt elmászkálós hétköznap. Viszont egyszer berágtam és a neki másnapos reggel, fogtam magam és elmentem. Vagy 3 órára. Kávéztam, kiszellőztettem a fejem. Kénytelen volt összekapni magát, hogy a gyerekkel legyen, mert még csak 5-6 hós volt. Volt utána egy kis duzzogás, de ez a hidegzuhany jót tett neki.
Előtte sokat beszélgettünk a családról és jele sem volt ilyen hozzáállásnak, leginkább ezért is zavarodtam meg. Mindig is családcentrikus volt, imádta a gyerekeket és ők is imádták őt.
A szilveszter dologban nekem is az elv, ami bántó... pláne, hogy a délutánt nálunk töltik a barátok és úgy mennek majd bulizni. Tehát azt sem mondhatom, hogy nem találkozik velük, de azt hittem az estét velünk tölti majd, meg hát erről szól a család. Nem arról,, hogy részt veszek benne, amikor épp kedvem van.
Mondtam neki, hogy cseréljünk kicsit vagy keljen ő is 2 óránként velem, hogy átérezze milyen, persze, amikor nem dolgozik, hiszen közben volt itthon 2 hét szabin. De hát ő 11-ig, délig alszik olyankor. Vagy hogy egyszer azt mondta volna, hogy "majd én megbüfiztetem, tisztába rakom, elaltatom, te pedig pihenj "....
Egyébként 28 éves.
Én is hibás vagyok egyébként, hiszen két ember kell mindenhez. Volt olyan napom az első héten, hogy ha van kalap azért, ha nincs azért.... de ez nem állandó volt, elmúlt, megbeszéltük, bocsánatot kértem.
Iszik? Újra cigizik? Hát... ez nem biztató.
Hogy említetted a gondtalan életet, szerintem mostanában jött rá, hogy ennek vége. Gyereke van, és ez már mindörökre így lesz.
Ha belegondolok, ez egy nagy trauma. Holtig tartó gond. Most még felelősség is, méghozzá nagy.
A kaja tényleg elég fontos ("a férfiakat a hasukon keresztül stb."). Azt hiszem, a főzést muszáj lesz valahogy kipréselni az idődből - valami nem túl munkaigényes ételeket, pl. paprikás csirkét, egyszerű natúr szeletet, vagy amit kér.És mutasd ki, hogy örömmel főzted neki, mert tudod, hogy szereti.
Sokat mosolyogj rá, vidáman teljen az idő otthon, és akkor szeret majd hazajönni.
Már most mondd meg neki előre, hogy ha nagy lesz agyerek, olyan négy éves korában ő lesz az apja lánya, akit nem lehet majd a férjedről levakarni, úgy fogja szeretni!
Ez a fürdetés dolog sosem történt úgy, hogy ő fürdette, csak szeretett ott lenni, megpuszilgatni a csupasz lábát, meg ilyesmi :) Inkább segített nekem: vizet engedett, öltöztette meg fürdéskor ő is pocsolta rá a vizet. Meg mindig ő fésülte, ugyanis hajas babánk van :) De legutóbb mikor itthon volt még ezt is lepasszolta, mert kezdődött a meccs.
A gyerek alapellátása nem minden férfinek annyira izgi, csak valahogy úgy "szokás", hogy ők fürdetnek. Amikor picik voltak, rászoktam, hogy mire férj hazaér, illatos-pizsamás baba várja. Hát nagyon hálás volt érte, hogy nem azonnal kellett műszakba állnia. (Mondjuk ez nekem azért nem okozott gondot, mert ő maximálisan teszi otthon a dolgát, meg a nem dolgát is. :-))
Egész érdekes elképzelései lehettek a családról annakelőtte...
Nekem megakadt a szemem ezen a Szilveszter dolgon (és nem azért, mert marha fontos ünnep lenne a Szilveszter, csak az elv). Ő elmegy, és majd hazajön??? És mi van, ha épp Te is elmenni készültél volna? Akkor a gyerek egyedül Szilveszterezik? Nonszensz...Azt kéne megértenie, hogy ez a gyerekes dolog nem a Te bulid, hanem közös.
Szerintem ajánld fel neki, hogy mutassa meg, hogy pontosan hogy kell azt csinálni, amikor 0-24-ben ellátja a gyereket, csillog-villog minden és megfelelő pillanatban az asztalon gőzölög a 3 fogásos vacsi, és lehetőleg ezt több napon át, mert 1 nap nem művészet.
Nekünk 3 kisfiunk van, és évente 1x 3 napra lelépünk a csajokkal wellnesselni. Férjem sose tenne fel ilyen hülye kérdéseket, hogy hogy nincs mindenre időm, mert kipróbálta. :-)
Mindehhez hány éves a férjed? Leírás alapján 22... :-(
Egyetértek veled: a saját, privát idő kell és jár is. Előtte is megvolt a kapcsolatunkban, sosem voltunk összenőve, de szerintem azért legalább heti egy nap jár a családnak is, amikor nem megy sehová, hanem együtt töltjük el az időt. Sajnos már ott tartok, hogy heti egy napért küzdök, vagyis küzdöttem, mert rájöttem, hogy ezt kierőszakolni nem lehet, ha ő nem akarja.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti, de nem igazán tölt vele sem sok időt. Átlagosan kb. 10 percet naponta. Az első 2 hétben segített: öltöztette, pelenkát cserélt, de aztán semmit. Pedig nyugodt, vidám baba, nem hasfájós.
Első gyerek, aki velünk van. Kislányunk előtt a terhesség 35. hetében veszítettük el a kisfiunkat ismeretlen okból, végig velem volt a szülés alatt. Akkor 100%-ig összetartottunk, támogattuk egymást és valahogy megtanultunk együtt élni a történtekkel. Nagyon nehéz volt. Ezek után biztos voltam a dolgunkban.
A barátok közül ő az első, akinek felesége, gyereke, sőt, külön háztartása van. Szerintem most a gondtalan élet is hiányzik neki, hiszen mikor eljár van, hogy ittasan jön haza, újra cigizik és most pl. moziba készülnek. A szilvesztert is úgy tervezi, hogy elmegy, de éjfélre hazajön, mert az újévet a kislányunkkal akarja kezdeni. Kérdés milyen állapotban... :(
A barátai egyébként nagyon rendesek, biztosan nem bántják ilyenek miatt, pláne az előzményekre való tekintettel. Ők is mindig mellettünk állnak. Nem is hívják el, férjem szokta javasolni az összejöveteleket.
A számítógépen pedig játszani szokott.
Valóban változtam, más lett a sorrend. Ez igaz. Sőt, az első hetekben nehéz is volt velem, érzelmi hullámvasutat éltem meg, mert lelkiismeret-furdalásom volt a boldogságom miatt, ugyanakkor szörnyen hiányzott a kisfiam is. De rendeződtek a dolgok bennem. Csak nem értem, hogy mondhatja pl. mikor készült el és megkérdeztem,, hogy megvárjam-e a fürdetéssel, hogy most már neki minden fürdetésnél itt KELL lennie? Dehogyis, kedves akartam lenni.
Vagy a fejemhez vágta, hogy azt hitte, ha hazajövök a kórházból mindig lesz főtt kaja és patyolat rend. Kosz és rendetlenség sosem volt, de császár után babával ne legyen már akkora tragédia, hogy nem főzök naponta.... de nem is ez a lényeg, hanem hogy ő egyáltalán nem volt ilyen! Sőt!
Első gyerek, ugye?
Mert az első gyerek totálisan megváltoztat mindent. Te is változtál, nagyon is. Ez természetes.
Szerintem a férjed lehet, hogy nem készült fel igazából, hogy apuka lesz, és most egyelőre nem tud mit kezdeni az új helyzettel, de jó jel, hogy otthon van veletek, nem ment el.
A baba érkezése utáni nagy örömöt lehet hogy valami idétlen beszólás lohasztotta le? Férfiak egymást még azzal is tudják piszkálni, hogy neked csak lányod született.
Valahogy neked kellene mégis újból hozzáédesgetni a lányotokhoz, együtt örülni, hogy "mit tud már a baba", esetleg elviheti sétálni, vagy amit szívesen csinál körülötte. Aztán hát lassan eltelt a 6 hét, egymással is foglalkozhattok...
En is azt mondom megbeszelni azzak kell akivel problemank van. Gyerek erkezese utan jo olenne mar felfogni hogy nem en meg O van hanem MI. Nyilvan az a ferj aki rengeteget dolgozik hogy csaladjat eltartsa maskent viszonyul dolgokhoz.
Ugyanugy ahogy egy anya a gyermek szuletese utan mast talal mar fontosnak a ketten osszebujunk helyett .
Mindenkinek joga van elkulonulesre es magany percekre a csaladon belul is. Teremst harmoniat a hiany generalasa helyett .
Párterápia...muhahahhaa..persze a nagy magyar férfivel, aki még beszélni sem hajlanandó 4 szemközt az asszonnyal..azt te biztos el tudod vinni párterápiára.
A gyerekkel sem akar foglalkozni? Azt látod, hogy inkább előle menekül vagy konkrétan előled? Beszéltetek arról előtte, milyen lesz, ha hárman lesztek? Van baráti társaságban kisgyerekes, akitől láthattátok/tudhattátok milyen nehézségekkel járhat az első pár hónap a kapcsolatnak?
Szerintem vegyel egy tablettet, es vedd fel a kapcsolatot vele chat-en/skype-on keresztul. Szerintem fuggo lett a szamgeptol es ha az o modszerevel (szaůitogepen keresztul)kezdesz el kommunikalni vele, meg sikerulni is fog. De a kommunakacioval ra kene vezetned arra, hogy a virtualis elet nem a valos elet, es hogy a valos csaladnal szuksege lenne egy valos ferjre/apara. Lehetseges, parterapeutara is szuksegetek lenne, hogy rajojjetek, hogyan tovabb.