Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek, akik sokkal válogatósabbak, mint a tiéd
Létrehozva: 2014. december 7. 15:24
Azt hiszed, hogy a te gyereked a legválogatósabb a világon? A képek után rájössz, hogy vannak sokkal finnyásabb lurkók is e Föld kerekén.
Nők Lapja Café: Gyerekek, akik sokkal válogatósabbak, mint a tiéd
Nők Lapja Café: Gyerekek, akik sokkal válogatósabbak, mint a tiéd
Mig kicsik voltak addig fokepp igyekeztem ugy fozni, hogy ami az asztalra kerul azt mindenki szeresse. Ha nem is mindent, de tudjon normalisan enni. pl a go,baszoszt nem eszik meg. Akkor nem nagy dolog ket szoszt csinalni, egy fokhagymast pl a masik gombas, s mindenki valaszt.
Aha.... Persze...
Az enyém az oviban kenyeret evett, meg a feltétet a főzelékről. Feltéve, ha nem lógott bele a főzelékbe... Különben azt sem.
Értem, szóval te is válogatsz, csak a gyerekednek nem hagyod. Szuper!!!
Arra azért kíváncsi lennék, hogy mivel bírtad volna rá az 5 hónapos lányomat, hogy egye meg a főzeléket... Ha a levesben főtt zöldséget adtam neki, úgy ette, hogy nem bírtam olyan gyorsan adni neki. Ha főzeléket főztem ugyanabból, kilökdöste a nyelvével. 5 éves koráig egyáltalán, semmilyen főzeléket nem evett meg, ma sem tartozik a kedvencei közé. 2 éves koráig szinte levesen élt. Meséld már el, mivel vetted volna rá, hogy megegye?
amikor még nem volt a jólét ilyen nagy, vagy ahol ma se az
nem jelent gondot a gyerekek válogatóssága
és az se mindegy az anya aki a kaját adja az hogy viszonyul ahhoz amit a gyerekkel akar etetni
az se mindegy, hogy az adott kaja finom-e vagy csak össze van csapva
nem valószínű, hogy a gyerek örökli az ízlést
magyar csecsemőt is etethetne, kínai, indiai, mexicói nő az adott ételekkel
hiába magyar kajákon él az anyja
eszkimó csecsemő, remekül felnőne nálatok is
ha óvodába kerül a gyereked, és nem ízlik neki az ebéd, akkor majd főznek neki mást?
Vagy rendelnek egy pizzát?
Ha akarja megeszi, ha nem, akkor úgy járt.
Igen, ilyet az enyém is csinál, hogy amit eddig imádott, az hirtelen nemszeretem kaja lett és fordítva. Nem könyvelem el sosem véglegesen, hogy nem szeret valamit. Ha olyan kaja van, amit nem szokott szeretni, mindig megkérdezem, hogy kér-e, sokszor meg is kóstolja, mert ő sem tudja eldönteni, hogy még mindig utálja-e :) De ha igen, akkor kap mást. Sosem maradt még ki emiatt étkezés, csak amikor éppen semmit nem akart megenni, de nála ilyen szerencsére ritkán van.
Én is mindig megkérem a középső fiamat, hogy kósoltja meg, amit elé teszek. Akkor is, ha múltkor nem ízlett. És onnantól pedig nem erőltetem.
Régen pl. a brokkoli virágnak számított, semmiképp nem ételnek. Most pedig meg vannak veszve a brokkoli krémlevesért. Egyik napról a másikra...
A kölykök olyanok, mint az időjárás, ha kajáról van szó. Enyémgyerek imádja pölö a virslit, a minap meg elétettem és eltolta, hogy booaaa. Este meg megette.
Barátnőm kisfiam meg mindent úgy vesz be a szájába, mintha kutyaszart tenne bele. Nem öröm neki adni bármiféle kaját.
Én csak azt nem csípem, ha egy szülő elfogadja, hogy ezt gyerek nem szereti és kész. Mert lehet hogy 1 évesen kiköpi, 3 évesen meg imádja Vagy 3 évesen szereti, lehet, hogy 6 évesen már nem eszi szívesen. Sosem könyvelem el, hogy gyerekem ezt vagy azt semmiképp nem szereti. Sokszor van, hogy anyum kérdezi: "főzzek ilyet, gyerek megesz?" És akkor azt válaszolom: "majd kiderül, 1 próbát megér"
Após elég keményvonalas volt nevelés terén, ennek ellenére mesélte, hogy az Anyukája leültette a paradicsomos káposzta mellé. Szintén az "addiginnenfelnemállsz..." módszert alkalmazva. Egy dolgot ért el vele, hogy Após azóta a szagát is utálja annak a kajának....
6 éves. Királyul megvan főzelék nélkül. Nem nyúzom vele. :-)
Főzelékes napon eszik levest, és húst kenyérrel, vagy kap a hús mellé egy adag rízst, nem nagy ügy megfőzni.
Gyerekkoromból emlékszem, hogy attól a sűrű trutyitól kaptam hidegrázást, ahogy ő is. :-)
Előbb említett középső fiam ízlése kb. másfél évesen, kb. egyik napról a másikra változott. Azon a nyáron főtt ételből kb. csak a gulyáslevest ette meg. Azóta szép sorban egyre több mindent megkóstol, de nem volt egyszerű. Kipróbáltam, hogy mi van, ha nem kap gulyáslevest. Hát ment éhen aludni. Aztán arra gondoltam, hogy lehetek ekkora genyó, hogy elküldöm a másfél éves gyereket ebéd nélkül aludni. Vettem egy halom kis műanyag dobozt, lefagyasztottam benne egy hektoliter gulyáslevest, oszt' kapta azt. Áthidaltuk vele azt a nyarat, aztán fokozatosan javult a helyzet.
Én sem főznék kétfélét. De előfordul, hogy ha olyan kaja van, amiről tudom, hogy a gyerekem nem szereti, akkor néhanapján becsúszik például egy melegszendvics. Úgy gondolom, hogy kisebb gond az, ha aznap nem eszik főtt ételt (bár nálunk sokszor az ebéd és a vacsi is főtt kaja), mint hogy éhesen küldjem aludni...
Ahogy velem is előfordul, hogy ha mondjuk marhapörkölt van, amit utálok, akkor arra vetemedek, hogy pizzát rendelek magamnak. Pedig nem neveltek válogatósnak, ha egyáltalán létezik ilyen. Emlékszem egy ominózus esetre a tökfőzelékkel gyerekkoromból, a szokásos "addigelnemmészazasztaltólamígmegnemeszed". Megettem ugyan, aztán ott az asztalnál minden szépen vissza is jött :D Anyám többet nem próbálkozott be a tökfőzelékkel :)
Ezek azok az anyukák, akik azt hiszik, hogy a gyerek táplálkozása kizárólag nevelés kérdése.
Nálunk az van, hogy ugye van a kaja (pl. krumplifőzelék, fasírt, kenyér) + előző napi maradék. Ebből lehet választani. Ha valakinek ennyiből se sikerül, na az tényleg éhen marad. :-)
Még valami. Élelmiszer ismeretből a legtöbb nő alulmúlja önmagát. Kevesen tudnak JÓL főzni.
Én megmagyarázom. Nem óhajtottam még csak kétfelé sem főzni. De arra figyeltem, hogy egy héten mindenkinek a kedvence az asztalra kerüljön. Esetleg egy napon belül is. Akár leves, akár sütemény volt a kiegészítés. Sőt, ha valamelyik gyerek nem ette meg, nyammoghatott rajta másnap is.
Minden normális ételben van olyan anyag, ami kell a szervezetnek. Mi ettünk, nem pedig vitamin és ásványi anyag kiegészítettünk.
Passz!
Ha csak a főzelék, akkor az állaga miatt lehet. És ha lemixeled neki egy ideig?
A bármivel jelentése: emberi étkezésre alkalmas, és az ember fejlődési, gyerek növekedési szükségleteit kielégítendő.
Az enyém a borsót nem szerette, mert gurul. Nem érdekelt, megetettem, eljátszottam vele hogy egy kanállal anyunak, egy apának, egy a lámpának, egy a hóembernek, és szépen megette. Ez ment néhányszor, utána mondtam hogy most közben mást csinálok, ő vegye a szájába, én pedig mondtam hogy kinek egyen. Szép lassan elmaradt a rituálé, simán megeszik mindent.
Nálam a kelkáposzta nem jó példa. Viszont van olyasmi, amivel nem etetnék szívem szerint gyereket, sőt, felnőttet sem. Lecsó, sült hurka, kolbász, ketchup, majonéz, lisztes főzelékek, zsíros étkek, felvágottak ...
Egy gyereknek is van ízlése, de van amire diliből rámondja hogy nem. Akár a színe, akár a kinézete miatt. Ha kiskorában megszokja hogy bizony nem mindig az ő szájíze szerint étkezik, később nem lesz nehéz dolga, ha merőben más ízeket, idegen ország étkeit etetnék vele.
"úgyhogy valaki biztos éhen marad a mi asztalunknál néhanapján."
"mert nem kapnak mást, nincs külön főzőcske azért, mert nekik épp nem tetszik az étel színe, szaga, állaga, mibenléte, hanem bizony nem esznek, ha fújjognak."
Na ez az amit soha nem fogok megérteni, hogy miért kell ezt csinálni a gyerekkel. Azok a kedves anyukák, akik így járnak el gyerekükkel, maguk is magukba tömik azt az ételt, amit nem szeretnek, esetleg undorodnak tőle, vagy ha nem, akkor aznap éhen maradnak? Miért nem lehet elfogadni, hogy a gyereknek is lehet egyéni ízlése, hogy vannak ételek, amiket szeret és amit nem? Nem azt mondom, hogy ha a gyerek csak csokit akar enni egy hétig, akkor kapjon azt. De ha ő éppen nem szereti a zöldborsót, hát miért kell bekeményíteni és csak azért is belediktálni, vagy éheztetni? Ha olyan kaja van, amit valaki nem szeret a családban, hát miért nem lehet neki összeütni valami egyszerű ételt neki, amit szeret is? Akár csak egy szendvicset, vagy neadjisten mondjuk pizzát rendelni... Valaki magyarázza ezt meg nekem.
Nem értem miért kéne egy gyereket bármivel megetetni. Egyen amit szeret, normál keretek között ( ne csokin éljen, de ha nem szereti a kelkáposztát hát nem szereti, minek beletömni? Egyen helyette borsót, krumplit vagy amit szeret)
Vagy igen, vagy nem...
3 gyerekemből a középső "válogatós". Ha csak ő lenne a gyerekem, akkor lehet, hogy elgondolkoznék azon, hogy én csesztem el, de így nem. Kettő nagyon sok mindent megeszik, neki nem megy. A kedvemért mindent megkóstol, és látom rajta, hogy nem tudja lenyelni, mert mindjárt visszajön. Főzelékeket úgy ahogy van, rühelli. Pont ugyanúgy tettem le mindig is elé, mint a másik kettő elé. Leül éhesen, ránéz, és látszik, hogy kirázza a hideg. És én pont így voltam ezzel gyerekkoromban. Elmúltam 20 éves, amikor elkezdtem megenni a főzelékeket.
Nem válogatósak, a szüleik nem tudnak gyereket nevelni. Bármivel meg lehet etetni egy gyereket, csak türelem és szeretet szükséges hozzá, megspékelve némi ötletességgel.
MIlyen igaza vana kis Pennynek. Biztos, ami biztos. Ha a
nem doglik meg tole... O valaha biztosan egy kiralyi csalad tagja volt az elozo eleteben. 
Es ha nem lenne kutyajuk?
En reszemrol, ha nem lenne mas etel, csak tokfozlek, en ma mar nem elnek. Probaltam mindenkepp, finom tejszinnel is, hiaba, tok volt benne.
A szomszednak adtam, aki joizuen 
. 