Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósom, nem anyám
Létrehozva: 2014. december 2. 18:38
Az esküvőnk napján anyósom átölelt és a fülembe súgta: Mostantól hívj nyugodtan anyunak. Lehet, hogy büszkének kellett volna lennem, amiért ezzel a gesztussal befogadott a családba, de én csak zavart éreztem. Mert van egy saját anyukám. És anyósom soha nem lesz az.
Nők Lapja Café: Anyósom, nem anyám
Nők Lapja Café: Anyósom, nem anyám
Lehet igy van, szerinted.
En ugyanebbena szituban voltam. En is azt mondtam: van nekem anyukam, akit igy szolitok. Mast nem tudok igy szolitani. Teszik vagy sem, nem megy. Lehet mubalhe, de akkor sem ment. Akkor inkabb kerulom a megszolitast.
Ez a hozzászólás meglehetősen kétértelműre sikeredett. Próbálj meg központozni (írásjelek használata).
figyelmesnek kell lenni magyarul, hogy mindenkivel a megfelelő távolságtartásnak a stílusát használjuk
szexeltél már magázódva? úgy hogy előtte utána se tegeződtél
nem egyszerű
gyerekeket szeretem magázni, de felnőtteket nem szoktam
Na, pont ezt gondoltam én is huszonöt évvel ezelőtt, amikor anyósom lett. Szerencsére ő nem az a kategória volt, aki kegyeskedett megengedni, hogy "anyukázzam", hanem rám bízta a megszólítást.
Én sem akarom, hogy a gyerekeimen kívül valaki "leanyuzzon".
Nem kötelező a családlátogatás, avagy elegánsan is lehet kezelni az ilyen helyzeteket, pl. ráhagyásos mosollyal.
És akkor mit lehet mondani vagy tenni, amikor a 30-on túli menyjelöltet első találkozáskor az anyósjelölt letegezi, de hosszan ecseteli, hogy a meny soha nem tegezheti őt, mert tisztelnie kell, majd a menyjelölt végigül egy kellemetlen vacsorát pofavizit gyanánt, ahol anyósjelölt arról értekezik, hogy ő valaha milyen gazdag volt, a családban valamikor még arisztokrata ősök is voltak, és csak a sors véletlen közjátéka, hogy majdnem rádől a ház, kikapcsolták a múlt hónapban az áramot, de az utolsó pénzét a hajára, körmeire és a ruháira költötte, mert fontos ebben a családban a státusz, és a külalak, a meny jól szituált családból jön, saját lakással és munkahellyel, és ráadásul ennek az anyósjelöltnek van a menyjelölt számára ideális fia, aki körülbelül úgy tűnik a család tükrében, mintha a kórházban elcserélték volna, mert még külalakra sem hasonlít egyik családtagjára sem, belsőleg pedig aztán végképp nem.
az egész köszönés, megszólítás a magyarban az alattvalóságból ered
a felső osztály alázta az alsóbbakat
a rang nélküli megalázottak, meg alázták a fiatalabbakat és a gyerekeket
attól azt hitték ők is lesznek valakik
Az anya megszólításhoz, egy senki és semmi által felül nem írható, egyedi érzelmi töltet társul.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy az anyukámon kívül bárkit így szólítsak, vagy a leendő menyeim így szólítsanak.
Az ilyen "tradíciókra"- amelyek nekem inkább feudális maradványok - no meg mások véleményére, mindig is nagyon adtam.
Igen, így is lehet nézni. Ne ők engedjék meg, hanem esetleg őket tisztelhetik meg azzal, hogy úgy szólítsák.
a világ legtermészetesebb dolgának kellene lenni, hogy az emberek a jelenben élnek, nem a múltban
és ami nekik természetes azt nem tukmálják egy idegenre
felmérik a másik ember kicsoda
meg maga ez a gondolatvilág a beteges, MEGENGEDI egy felnőtt embernek, hogy szólítsa?
pont azt mutatja, hogy az idegent is azt képzeli a seggéből rántotta elő
az öregebb nem főnöke a fiatalabbnak kor alapján és nem kell engedélyeznie semmit
sokan nem civilizáltak a saját gyerekeiknek a dirigálásáról való leszokáshoz se
ezek akarják maguk alá gyűrni a párjaikat is
Régen ez természetes és elvárható volt, hogy amikor valaki bekerült egy családba a párja által, akkor a párja szülei az ő szülei is lettek, vagyis lányukká, vagy fiúkká fogadták őket.
Ez egy régi tradíció, ezt a család ifjú tagjai is megszokták, és ez volt természetes számukra, így amikor ők is ebbe a helyzetbe kerültek, ugyanúgy anyunak, apunak szólították a párjuk szüleit, nekik ez volt a világ legtermészetesebb dolga.
Csakhogy azóta változott a világ, és itt Magyarországon is változott minden, a fiatalokkal együtt. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan ember, aki ezt szívesen ne tenné meg, illetve akinek ne ez volna a természetes.
Persze ez az anyuzás, apuzás nem csak a magyarokra volt igaz, gondoljunk csak az olasz Mammákra, akik a családban mindenki mammái! Próbált volna bármelyik meny, vagy vő ellentmondani a Mammának és nem Mammának szólítani őket.
Mostantól hívj nyugodtan anyunak.
te mint a társadalom alsóbb rétege, engedélyt kaptál a felső körökbe tartozó anyóstól
akkor szép ez igazán ha doki vagy az anyós meg pénztáros
Én az apukámat imádtam, és mindent jelentett számomra, anyát, apát is egyben hiszen ő nevelt fel. Ettől függetlenül anyámmal se volt rossz a viszonyom. És pontosan ezért soha, de soha nem lettem volna képes apunak szólítani az apósomat, mert soha semmilyen szinten nem ér fel az én drága apukámmal számomra. És a másik, hogy soha az életben nem volt olyan apa, és nagyapa, olyan szerettel teli ember mint az apám. Nekem egyetlen apum volt, és ennyi.
Ha megengedik, hogy úgy szólíts valakit, mint az édesanyád, vagy édesapád akivel csodás viszonyban vagy, az számomra egyfajta "leereszkedés".
Talán ha kiérdemli az ember és felajánlják, hogy úgy fognak szólítani, vagy hasonlóan, mint az édesanyád, édesapád, az megtiszteltetés és kitüntetés, egyfajta szeretet kimutatása.
Bár én társítom az anyósom viselkedésével. Anyósom egy anyák napja alkalmával, - fél évvel anyukám halála után, és a másik menyének két évvel az anyja halála után, - anyósom nagyon büszkén és boldogan kijelentette, hogy most már csak ő van anya, akit fel tudunk köszönteni. Hát mit mondjak, köpni-nyelni nem tudtunk sógornővel.
Eda, a firkalmany nagyon hisztis hangnemben lett megfogalmazva, de ettol meg nem keverednek a fogalmak. az anyos-apos anyuzasa, apuzasa egy szokas, es nem mindenki kovetoje a tradicioknak.
en sem tudnam soha anyunak szolitani az anyosomat, mert en nagyon mely, es intim erzelmeket tarsitok az Anyu szohoz, ezert nem hasznalhato az a szo elvaras szerint. az, hogy anyos "megengedi" hogy anyunak szolitsa a menye-veje, szamomra nem a csaladba valo befogadas jele, csupan egy forma, tartalom nelkul, raadasul maga a "megengedes" is hordozza magaban egy bizonyos viszony megjeloleset.
ebben az orszagban egyaltalan nem hasznalatos az anyos-apos anyuzasa-apuzasa, az anyosokat-aposokat keresztnevukon szolitjak a menyek-vejek, es a legtobb esetben tegezik oket, mint en is. a ferjem egy gyerekkori baratjanak tradiciokoveto ukran felesege van. mivel az eskuvo utan anyosanak nem jutott eszebe, hogy "megengedje" hogy anynak szolitsa a leanyzo, -mivel itt nem szokas- hat' megkerdezte, hogy szolithatja-e anyunak. az anyosban lefagyott a ver, mert nem tudta hirtelen mire velni a kerdest, de persze "megengedte". par het mulva tolem kerdezte meg, hogy miert akarja ot anyunak szolitani ot a menye. elmagyaraztam neki a szokasainkat, es megnyugodott, mert azt hitte, hogy valami csunya konfliktus volt a menye es az anyukaja kozott, de nem akarta megkerdezni, mert felt, hogy megbantja, belenyul valami fajos temaba.
szamara is egyetlen embert hivnak anyanak, az anyat, es kizarolag ot.
szamomra is.
Semmi baj sincs azzal, ha valaki a keresztnevén van szólítva, bármilyen státusban is legyen családon belül. Hiszen így hívják. Ha engedélyt ad családias megszólításra, attól az még nem válik kötelezővé. Csak választható.
Régen, az anyukám fiatal korában tökéletes elvárás volt a mennyel, vővel kapcsolatban, hogy a párjuk szüleit anyunak és apunak hívják. Akkor az volt a kötelező!
Anyós is vagyok, és meny is.
Soha nem várnám el a menyemtől, hogy anyunak szólítson, pedig jó a kapcsolatunk. De nem vagyok az anyukája, mert neki is csodás a viszonya az anyjával, és nem akarok az anyukája helyére kerülni, nem akarom elvenni tőle azt a megszólítást, a jó értelemben vett egyedüli és egyedi rangot, amit egy anya jelent. Anya csak egy van!!! És anyu is.
Soha nem tudtam anyunak szólítani az anyósomat, mert nem akartam. Hozzá kell tenni, hogy az én anyósom is engedélyt adott erre, hogy szólíthatom anyunak, apóst pedig apunak. Éveken keresztül nem tudtam, hogy hívjam őket, mert szívem szerint megmondtam volna, hogy semmi kedvem hozzá, hogy így hívjam őket. De nem mondtam semmit, mert nem akartam őket megbántani, így hát kerültem a megszólítást.
Aztán hál istennek megszületett a lányunk, és onnantól kezdve lettek mama és papa.
Nem tudom, hogy milyenek a TI anyósáék, ha jó a viszony, és a megszólításon kívül minden okés, és meg lehet anyóssal beszélni, akkor én a mai eszemmel már megbeszélném vele, hogy nem hívnám anyunak, mert nekem az anyu az édesanyámat jelenti.
Annak van igaza, aki itt azt írta, hogy kerülni is lehet a megszólítást...)))) Azt ismerem, még húszas éveim elejéről, amikor én is belefutottam abba nyugdíj előtti kolléganőnél, hogy" tegezz nyugodtan, nem vagyok én olyan öreg, hogy nénizz." Eszembe is jutott, mikor én voltam 50 előtt..))))
Egyébként mindig is voltak, akiknek nehezükre esett anyóst először leanyázni. Ez a probléma azonnal meg szokott oldódni, amikor megszületett az unoka..))) Ámbár biztosan lesznek, akik most kioktatnak, hogy anyóst akkor sem hívjuk mamának, ha már van gyerekünk, elvégre van saját nagyanyánk...)))
még lesz 1000 más ügy amitől nem lesz békés a viszony
bekerültél faragatlan bizalmaskodó emberek közé
ha te magasabb kulturális fokon vagy, természetes, hogy nem tetszik ez
de ahogy látszik a férj se üti meg a mércéd
majd kezdődik hamarosan a leszalámizásodra a kísérelt
a kéretlen tanácsok és a duzzogás, ha nem követed mint a birka
és a duruzsolás a férjed fülébe, uszítás ellened
és ahogy írtad a férjed nem az az ember aki ezt megfelelően kezelné az anyja meg nem az akinek van elég esze, kulturája normális viszony kialakítására
jól kicsesztél te magaddal ezzel a házassággal
ez csak romlani fog ha benne maradsz
Megismetlem, hogy mubalhezas.
Mindenki tudja, hogy mindenkinek egy szuloanyja van, nem kell hozza esz.
Az anyos lanyakent szeretne a menyet, mint az vilagosan kiderult. Vagy te utalatot ereztel itt? En nem, legalabbis az anyos reszerol nem. A meny reszerol en taszitast, el nem fogadast ereztem.
Mit nem adtam volna en, ha barmit is, akarmit is az anyosom kedvesen a fulembe sugott volna.
Igen, remelhetoleg a lany szulei elfogadjak a lanyuk valasztottjat fiukkent. Mert miert mit kellene tenniuk?
Eltaszítás?? Ugyan már, azért, mert nem szeretné úgy hívni az anyósát, mint az édesanyját?
Ha a férjnek ajánlanák fel a lány szülei, hogy hívja őket anyukának, meg apukának, akkor is ilyen nagyon okos lenne?
A jó anyós ismérve nem az, hogy megengedi, hogy anyukának szólítsuk!
Anyám is így hívta nagyanyámat, pedig utálták egymást! :((
Remek szorszalhasogatas, mondvacsinalt balhe. A harmasbol csupan a ferj meg az anyos normalis. Rengeteg feleseg halat adna a Jo Istennek ilyen anyosert. Itt egyertelmu az o eltaszitasa. Nagy kar.
Előbbi sznob, utóbbi kedveskedni akar.
Az anyós itt szerintem kedves akart lenni, érzékeltetni, hogy kedveli, szereti a kis menyét.
Egy megszolitasbol ekkora monodramat krealni?
Micsoda egy szoaradat a semmirol.
Nem, egy megszolitastol meg nem lesz az anyad, de attol meg megszolithatod igy is.
Ha meg nem akarod, akkor ulj le vele, kb. 5 perc alatt meg lehet beszelni, hogy hogyan szolitsd eskuvo utan. Lehetoleg ugy, hogy ne legyel serto.
(mert amig meg nem voltal feleseg, csak egyutt jartal a fiaval, akkor is megszolitottad valahogyan, nem?
)
No meg lehet úgy kommunikálni, hogy nem használsz megszólítást... :))))))
Én pl. rosszul vagyok az olyan kollégáktól, akik elvárják, hogy professzor úrnak szólítsuk őket. Én évek óta tudok úgy beszélgetni velük, hogy nem használok megszólítást. :)))
A normálisabb professzorokat meg simán lejánosozom, vagy andrásozom.... Ők nem attól nagyemberek, hogy úton-útfélen mindenki professzornak szólítja őket... :)
Semmi sértő nincs ebben, valóban csak egy kedveskedő gesztus az anyóstól!
Visszautasítani ugyanolyan sértő, mintha egy idősebb nő -pl- kolléganője- kérné, tegezze, ő meg azt válaszolná, hogy kösz, de nem tegezi le, mert ......(mindegy, milyen indokot mondana, mindenképp udvariatlanság lenne!)
Elképzelhető, hogy nehéz az anyóst anyu-nak hívnia. Ezesetben kompromisszumos megoldásként beszélje meg őszintén az anyóssal, hogy ő inkább hívná Évi/kati/Juci stb.-anyunak, mert fél, hogy a saját anyukájának a sima "anyuzás" rosszul esne.
Így a kecske is jól lakna, satöbbi...:D