Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan tovább ?? új
Létrehozva: 2014. november 13. 11:29
Nem tudom mit tegyek, hogyan tovább. A történetem a következő:
Párommal 9 éve jöttünk össze. Volt rózsaszín köd meg minden, és a gyerek is néhány hónap után, amit akkor a boldogság mámorában nem tartottam korainak. Mára már rájöttem, hogy gyakorlatilag nem is ismertem a párom igazán, csak szültem neki egy gyereket. Mindig is rengeteget dolgozott, hétvégén is, úgyhogy nem is volt szinte közös program semmi, hogy jobban megismerjük egymást. De mivel jött a gyerek nem is volt idő, mert lakást kellett keresni stb. Gyakorlatilag akkor költöztünk össze amikor megszületett a gyerek. Igaz a mondás, lakva lehet megismerni a másikat. Ritkán láttuk, mert sokat dolgozott, hogy ki tudjuk fizetni a lakást, de nem vettem zokon, mert nem vagyok hülye, a hitel az fontos dolog. De lakva kiderült, hogy teljesen különbözőek vagyunk. Ő már- már mániás egyes dolgokban. Ha hazaért késő este, akkor nem nekünk örült, hanem éreztem hogy ahogy megölel, a hátam mögött a lakást pásztázza, hogy elég rend van-e. Bár szerintem ez egy kicsi gyerek mellett elég nehéz feladat, legalábbis amilyen elvárásai neki voltak. Ha nem olyan volt, ahogy elvárta, akkor nem is tudott nekünk igazán örülni. Eleinte próbáltam megfelelni, mert annyira vágytam rá, hogy valaki szeressen. (faterom alkoholista volt, úgyhogy elég szar gyerekkorom volt) De ő mindig talált valami kifogásolni valót. Szinte nem volt nap, hogy ne alázott volna meg, anyaként, házvezetőként, nőként. Állandóan azt hallgattam, hogy mi a dolga egy anyának, egy nőnek stb. Sőt kötelessége. A szex eleinte még el is ment, de aztán önző disznó lett, ráadásul mivel már annyira meggyötört lelkileg, én már csak azért feküdtem le vele, hogy utána egy pár napig békén hagyjon, meg egyébként is kötelességem. Így teltek el évek. Nem jártunk szinte sehová, még a gyerekkel sem, kettesben meg egyáltalán. A fiát imádja, de annyira, hogy egy időben úgy éreztem egy pillanatra sem állhatok meg, mert a gyereknek rendelkezésére kell állnom, hogy mindent megkapjon, mert hát nekem ez a dolgom, egy pillanatot sem késlekedhetek. Még a családi ünnepségekre (máshová nem is jártunk) is sírva kellett elindulnom, mert mindig megbántott valamivel. Már jól megtanultam leplezni a bánatom, felvettem az álarcomat, és minden erőmmel azon voltam, hogy ne vegye észre rajtam senki. Mivel nem jártunk sehová, és új helyen laktunk, baráti társaságunk sem volt (van) A gyes után új munkahelyem lett, naná hogy jött a féltékenykedés, addig is volt, pedig nem is jártam sehová. Állandóan azt hallgattam, hogy mit nem csinálok jól. Volt hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem. A hálóból kiköltöztem a nappaliba, csak annyit voltam mellette ameddig teljesítettem a kötelességemet. Tűrtem, és reméltem megváltozik. Ha kifizetjük a hitelt jobb lesz, nem lett...
A férjed most nem szerelmes, hanem elkezdett töled félni, és jobbnak látja ha behúzza a farkát. Már nem vagy a lábtörlöje, az anyuka aki csak otthon gürizik a gyerekkel és várja hogy este hazajöjjön a férje. Most már diplomád van, dolgozol, visszaszólsz neki és nem nyeled le a sértegetéseit. Most már látja hogy nem vagy csicska, és rászólsz ha túl sokat nyafog, és valszeg érzi hogy te már nem kötödsz hozzá érzelmileg, így azzal már nem tud sakkban tartani.
Csak így tovább, tedd helyére ha kilép a sorból, de szerintem ezt már eleve így kellett volna kezdeni.
Ne foglalkozz a nővel!
Csak szülj még több gyereket!
Ne törődj mással, csak magaddal!
Tudod a gyerek az úgy lesz igazán jó felnőtt, ha sokat van a szüleivel ........................................................... .......
Nem olvastam vegig : tul hosszu es tul szomoru... ha nehez eletnek erzed es megteheted, valj el.
Vagy probald megerteni: sokat dolgozik es szeretne, ha latszana...vagy valami ilyen. Ha folytatod az allando martirkodast es bogest, ki fog vagni, mert az allando duzma pofi nezese sem kellemes....
Eleve egyedul es boldogtalannak erezte magat , most raadasul meg is lett bantva...
Most mi a tapasztalatod, a sok hozzászólás után?
Ki kellene verni a fejedbol azt, hogy a "masik" azert jelentkezik ide be , hogy TEGED szorakoztasson... OK?
Mi vagy te, rabszolga?
Jogok nélkül, számtalan "kötelességgel"?
Még egy anyaotthon is perspektivikusabb, mint egy mentálisan zakkant!
tévedés
Törölte magát.
Egy kis időbe telik mire a rendszer kivezeti.
oh, akkor nem bírta a gyűrődést.......
Nagyon érdekes, hogy t nyitsz, itt hozzászólsz, de felhasználói profilod meg nincs.
Jonni fog meg
