Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ovi választás
Létrehozva: 2014. november 5. 10:01
Sziasztok!
Ovóda választás előtt állunk és kissé tanácstalan vagyok, gondoltam hátha tudnak itt a tapasztaltabb szülők segíteni.
A számunkra fontos szempontok: lehetőleg rugalmasak legyenek, ne ragaszkodjanak elavult szabályokhoz (gondolok itt olyan dolgokra, ami a másik ovis topicban felmerült, hogy például a gyerekek nem ihatnak, amikor akarnak, meg kell várniuk a kajálást, meg ehhez hasonló agyamentségek), legyenek nyitottak, hagyják kibontakozni az egyéniségeket, ne akarjanak kockákat faragni a gyerekekből. Nem igénylünk mindenféle hiperszuper fejlesztéseket, én azon a véleményen vagyok, hogy amíg nem kerül iskolába a gyerek, addig legyen a játék, esetleg a játékos tanulás az egyetlen "dolga", és az sem igazán érdekel, hogy hány mondókát tanul, a lényeg az, hogy jól érezze magát az oviban, szívesen járjon oda. Jónak tartom a vegyescsoportokat, és az integrációt, mármint nem félnék attól (sőt), ha lesz a csoportban beteg, vagy "problémás" gyerek, szerintem jó dolog, ha látják a gyerekek, hogy milyen színes a világ és milyen sokfélék vagyunk.
Ezidáig volt egy preferált ovi, a városunk elvileg legjobb, "legelitebb" ovija, közel is van, van ott ismerős óvónéni, az ismerősök gyerekei is nagyrészt oda járnak, szép, felújított épület, nagy kert, sok szép játék. Viszont közelebbről megfigyelve egyre kevésbé tetszett. Egyházi intézmény, a gyereket csak akkor veszik fel, ha a szülő írásba adja, hogy majd egyházi iskolába mennek, meg ugye elvárás a katolikus szellemiségű nevelés. Ez utóbbiban sok szülő füllent, hogy oda mehessen a gyereke. Mi sem vagyunk vallásosak, és nem is igazán akarnék képmutató lenni, tehát már emiatt sem tetszik annyira az ovi. De emellett elég versenyistálló érzésem is van az ovival kapcsolatban.
Megnéztünk egy másik ovit is. Ez kisebb, kevésbé modern, lepukkantabb, kevésbé "elit". Viszont a vezető óvónéni sokkal szimpibb, közvetlenebb volt, az egész hely sokkal családiasabbnak tűnt. Itt vegyes csoportok vannak, az óvónéni külön kihangsúlyozta, hogy ott szívesen látják a problémásabb, "különleges" gyerekeket is, ez a dolog is tetszik. Lesz majd egy mikulás-ünnepség, ahova el lehet menni az érdeklődő szülőknek és gyerekeknek ismerkedni, felmérni a terepet, oda majd mindenképp elmegyünk. Szóval most ezt az ovit preferáljuk. A problémám csak az, hogy hiába szimpatikus ez az ovi, nem tudhatom, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban milyen ott a légkör. Szóval a kérdésem az lenne, hogy ti oviválasztáskor mi alapján szelektáltatok, mik azok az apróságok, amikre figyelni kell, amik alapján ki lehet szúrni, hogy melyik ovi igazán "gyerekközpontú", vagy melyik a katonásabb?
Köszi előre is a válaszokat!
Nem Te vagy túlérzékeny, hanem nekem magasabb az ingerküszöböm az átlagnál. :-)
Látom, hogy mi van nálunk, és mi NEM volt gyerekkoromban. Rendesen irigylem őket. :-)
Hétvégén és szünetekben minden egyes este tábor feeling (egymás szobájában alszanak együtt a földön hálózsákban) - tennék ezt hétköznap is, csak akkor nem hagyom. - Én bámultam a plafont egyedül.
Ha elmegyünk nyaralni, együtt veszik be a szállás minden zugát - én a szüleimre tapadtam, ha épp nem akadt valami pajti.
Együtt pancsolnak a kádban hétvégente - én ott punnyadtam egyedül
...és még ezer és egy dolog...
Van konflkitus bőven, de határozottan élvezik egymás társaságát.
Velem is foglalkoztak a szüleim, sőt az összes rokon, mert egy gyerek voltam a családban, de az nem OLYAN. (Pl. együtt bújnak el a lépcső alá csúnya szavakat mondogatni, ezt szülőkkel nem annyira buli. :-))
Szerintem itt is tarsasagban vagy...
Vagy ha nick moge bujsz, akkor nem vonatkoznak a szabalyok? Ha virtualisak a partnerek, akkor karomkodsz, ha husver akkor nem.
Ugye nem baj, ha en ezt furcsallom vagy idegenkedem tole?
(Oke, tenyleg masok a normaink... lasd p.cs).
Pont erre irtam, hogy indulatmentesen is...
Mert a "kicsuszik a szamon" nagyon mas. Az az emberi. A leptennyomon f.szozas toltelek es egyeb szokent, nem.
Lehet, hogy en vagyok tulerzekeny:-X
Társaságban, családban sosem beszélek csúnyán. (basszus, bakker nekem belefér) Néha egyesek akkora orbitális bránerséget
ír, hogy kijön belőlem. Amúgy imádok csúnyán gondolkodni
de hangosan így nem beszélek, főleg nem gyerekem vagy szüleim előtt.
(ha azt mondom a gyerekenek, hogy ne markolászd a pöcsöd -szerintem teljesen belefér)
En meg nem nagyon tudtam mit kezdeni a sajatommal:-)
Ezert is nem tartottam vilagvegenek soha, ha a fiam dicserte a 3 fos csaladmodellunket es deklaraltan nem banta a teso hianyat... (Sot.)
Nyugi, nem vesztettél semmit!
Nem hiszem, hogy harang a gyerek előtt is mond ilyeneket. Nekem is kicsúszik ez-az, de nem a gyerekek előtt, és nem a munkahelyen.
Szerintem őt se ítéljük meg, míg nem találkoztunk vele. Van egy stílusa (engem mondjuk nem zavar), de látni mögötte a gondoskodó Anyát. Legalábbis én látom / olvasom. :-)
Nem direkt.
Bocs, te mondtad korabban, hogy minek nevezed a sajat gyerekedet is. Es hogy ez teljesen elfogadhato, minek haborodik fel egy idegen.
Meg igazabol nehezen tudom elkepzelni, hogy valaki, aki normal beszelgetesben, indulatmentesen is igy szorja a tragar szavakat, az majd lazan disztingval es valasztekosan nyomja a csaladon belul. Ez altalaban nem igy mukodik:-X. De legyen, elhiszem, hogy te vagy a kivetel...
Ezzel én sem azt akartam mondani, hogy a nevelés felesleges, csak azt, hogy ne azonnal magunkban keressük a hibát, ha a gyerek nem pont úgy működik, ahogy mi elképzeltük. (Ettől még hasznos az önvizsgálat. :-))
Én úúúúgy szerettem volna egy tesót mindig is! :-)
Te most gondolod, hogy én direkt csúnyán beszelek a gyerek elott? Noooormális? Nem beszelunk csunyan, hidd el.
Arra gondoltal mar esetleg, ha ilyesmi "utat mutatsz" neki, mint pl. tragar beszed, akkor nem feltetlenul teszel vele jot? Sajat meglatasod szerint te faragod a gyerekedet. Nos, ezzel az "utmutatassal" (ahogy elotte vagy vele ilyen utszeli stilusban beszelsz) igazabol rogton kizarod mindenfele jovobeli kulturalt tarsasagbol. Vagy ez nem problema?
Ha mar utmutatas, szerintem adjunk vele, ne elfele vegyunk a gyerektol. Mert hiaba hordjuk ide-oda gyerekprogramra, alapvetoen nem ettol fog fejlodni. Kulonosen ha az otthoni minta ellene dolgozik.
Erre akartam kilyukadni amúgy: hogy van egy egyénisége, de mutassunk neki utat. Ne a mi fasságainkat erőltessük rá. A szülő baromira nem a saját szórakoztatására jár ide vagy oda, bármilyen gyerekprogramra, hanem az ő fejlődése, öröme miatt.
Én nem szeretném sem kiemelni sem lealacsonyítani a gyerekemet. Legyen a gyerekkora átlagos, ne legyen se zseni, se a sarkihülyegyerek.
Ha meg felnő úgyis arra megy,amerre jónak látja.
Fu, de jo, hogy ezt leirtad...
Masik kedvenc sztereotipias agymenes a minden egyke onzo..., ahogy mar korabban is irtam itt...
Hihi, a ferjem is mondta mar ezt, mint a tied (lasd az elozo hsz "tukor" resze kapcsan...).
Az alapok es a terelgetes egyebkent rendben van, es egyet is ertek. Belenevelessel kevesbe, en inkabb a mintakban latom a kulcsot. Direktben sokkal kevesbe hatekony, ha egyaltalan.
A minta azert is passzol jobban, mert ez tiszteletben tartja az egyeniseget, es semmikepp sem feltetelezi a szulo mindenhatosagat. Csak a nagyon szuklatokoru szuloknel szoktam tapasztalni, hogy pl. azt hiszik ok tanitanak mindent a gyereknek, es nem veszik eszre, hogy mennyi mindent tanulhatnanak ok a gyerektol, illetve a kapcsolatuk kolcsonossegebol.
Szamomra a fiam pl egy tukor. Es milyen hasznos
... Amugy is tobbet tanultam a szuletese ota magamrol, a vilagrol, mint addig, 3 diploma ide vagy oda
...
Igen, megtanítod őket öltözni, késsel-villával enni. Iskolában megtanulnak számolni olvasni. (Most persze nagyon leegyszerűsítem.)
Aztán egyik gyerekem sírva félrevonul, ha megsértik, a másik leordítja a sértegető haját, a 3. pedig otthagyja a fenébe'. Szintén egyszerűsített példa...
Én egyke vagyok, és a 3. fiam születéséig azt hittem, azért lettem ilyen kis makacs dög, mert egy elkényeztetett kis fruska voltam. Aztán az élet magyarázatot szolgáltatott és megvilágosodtam. :-)
Amikor a kicsivel valami összecsapás van, akkor a férjem szokta nekem mondani, hogy "Te megérdemled, de én nem! Én jó gyerek voltam!" :-)))
Halleluja!
(nem birom a bölcsességeket)
Ha nem is 30 evig, de 20 évig tuti terelgeti a szülő valamilyen szinten. Főleg,mert a mai gyerekek, jo ha 26 evesen kirepülnek -előbb nemigen.
A fiatal felnőtt ugyis felébred gyermeki "álmábol" ugyhogy messze nem biztos, h a szülői eszméket fogja követni. Viszont az alapokat nekünk kell beléjük nevelni.
Ez annyira erdekes lehet, anyukakent megelni ezeket a kulonbsegeket:-)
En csak a mi peldankat tudtam volna elsokezbol emliteni: szoros, nagyon jo alapokon nyugvo csaladban nottem fel, szuleinktol ugyanazt kaptuk a tesommal, megis nehez lenne kulonbozobb beallitottsagu, ertekrendu, torekvesu embereket talalni:-)
Nem kell sem magyarázkodnod, sem védekezned, mivel senkinek semmi köze a döntéseidhez. Pl. ha én kérdéseket teszek fel, akkor az csak azért van, hogy jobban átlássam a Te kérdésedet - mondjuk engem nem is a rosszindulat vezérel ellentétben sokakkal.
3 gyerekkel a hátam mögött azt tudom mondani, hogy ez nem igaz: "Az ember olyan lesz, amilyenné alakítod". Lehet nekik mintát adni, szabályokat tanítani, de végső soron olyan lesz, ami benne van.
Mind a 3 gyerekem természete teljesen eltérő. Más az ízlésük, máshogy kezelik a konflkitusaikat, sőt a közösségben való "szereplésük" is egészen más.
A nagy fiam visszahúzódóbb, ennek ellenére jól érzi magát az osztályában, konfliktuskerülő, könnyen meg tudják bántani.
A középső bátran megy új közösségbe, inkább tölt be központi szerepet, mint a nagy, beleáll a konflkitusokba, akár fizikailag is megvédi magát.
A kicsi meg az én természetem, új él, ahogy neki jól esik. Vannak barátai, akikkel jól megéri magát, de alapvetően marhára nem érdekli, hogy kinek mi a véleménye róla, talán ezért nem is annyira érzékeny dícséretre, elmarasztalásra, úgy tesz, ahogy ő gondolja. (Nevelés szempontjából ez a legnehezebb.)
Bevallom, nem ismertem eddig, de nagyon tetszik, hatalmas igazság, nagyon szépen és egyszerűen megfogalmazva.
Szerinted miert kell az atlagossag fele terelgetni?
Ha mi terelgetjuk 20-30 eves koraig (szegeny "gyerek"!), akkor mitol fog majd hirtelen felnottkoraban atalakulni?
Kahlil Gibran sorait a gyermekekrol biztos ismeritek, szamomra nagyon igazak.
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Ebben sem értünk egyet. Rengeteg példa van rá, hogy testvérek, akár ikrek is mennyire különböző személyiségek lehetnek, holott ugyanabban a családban, ugyanolyan körülmények között nevelkedtek.