Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ovi választás
Létrehozva: 2014. november 5. 10:01
Sziasztok!
Ovóda választás előtt állunk és kissé tanácstalan vagyok, gondoltam hátha tudnak itt a tapasztaltabb szülők segíteni.
A számunkra fontos szempontok: lehetőleg rugalmasak legyenek, ne ragaszkodjanak elavult szabályokhoz (gondolok itt olyan dolgokra, ami a másik ovis topicban felmerült, hogy például a gyerekek nem ihatnak, amikor akarnak, meg kell várniuk a kajálást, meg ehhez hasonló agyamentségek), legyenek nyitottak, hagyják kibontakozni az egyéniségeket, ne akarjanak kockákat faragni a gyerekekből. Nem igénylünk mindenféle hiperszuper fejlesztéseket, én azon a véleményen vagyok, hogy amíg nem kerül iskolába a gyerek, addig legyen a játék, esetleg a játékos tanulás az egyetlen "dolga", és az sem igazán érdekel, hogy hány mondókát tanul, a lényeg az, hogy jól érezze magát az oviban, szívesen járjon oda. Jónak tartom a vegyescsoportokat, és az integrációt, mármint nem félnék attól (sőt), ha lesz a csoportban beteg, vagy "problémás" gyerek, szerintem jó dolog, ha látják a gyerekek, hogy milyen színes a világ és milyen sokfélék vagyunk.
Ezidáig volt egy preferált ovi, a városunk elvileg legjobb, "legelitebb" ovija, közel is van, van ott ismerős óvónéni, az ismerősök gyerekei is nagyrészt oda járnak, szép, felújított épület, nagy kert, sok szép játék. Viszont közelebbről megfigyelve egyre kevésbé tetszett. Egyházi intézmény, a gyereket csak akkor veszik fel, ha a szülő írásba adja, hogy majd egyházi iskolába mennek, meg ugye elvárás a katolikus szellemiségű nevelés. Ez utóbbiban sok szülő füllent, hogy oda mehessen a gyereke. Mi sem vagyunk vallásosak, és nem is igazán akarnék képmutató lenni, tehát már emiatt sem tetszik annyira az ovi. De emellett elég versenyistálló érzésem is van az ovival kapcsolatban.
Megnéztünk egy másik ovit is. Ez kisebb, kevésbé modern, lepukkantabb, kevésbé "elit". Viszont a vezető óvónéni sokkal szimpibb, közvetlenebb volt, az egész hely sokkal családiasabbnak tűnt. Itt vegyes csoportok vannak, az óvónéni külön kihangsúlyozta, hogy ott szívesen látják a problémásabb, "különleges" gyerekeket is, ez a dolog is tetszik. Lesz majd egy mikulás-ünnepség, ahova el lehet menni az érdeklődő szülőknek és gyerekeknek ismerkedni, felmérni a terepet, oda majd mindenképp elmegyünk. Szóval most ezt az ovit preferáljuk. A problémám csak az, hogy hiába szimpatikus ez az ovi, nem tudhatom, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban milyen ott a légkör. Szóval a kérdésem az lenne, hogy ti oviválasztáskor mi alapján szelektáltatok, mik azok az apróságok, amikre figyelni kell, amik alapján ki lehet szúrni, hogy melyik ovi igazán "gyerekközpontú", vagy melyik a katonásabb?
Köszi előre is a válaszokat!
Igen, most már hanyagoljuk is ezt az anyu otthagy dolgot, nem akarok még jobban ráijeszteni. Majd beszélünk róla, ha aktuális lesz, ez a majd' 1 év még hosszú idő neki úgyis.
Vannak kiskapuk, én úgy tudom, hogy gyerekorvosi igazolásra maradhat otthon, de hogy konkrétan mi alapján állíthat ki ilyen igazolást az orvos, azt nem tudom. Ha majd nagyon úgy néz ki a dolog, hogy szüksége lesz még egy évre, akkor majd rákérdezek a dokinknál és megpróbálom elintézni valahogy, de azért remélem, hogy nem lesz rá szükség. Ha jól tudom csak a fél nap kötelező, tehát délben elhozhatom, ha úgy van. Ez simán megoldható. Már csak azért is szükség lehet erre, mert úgy látom, hogy hamar el kell hagynunk a délutáni alvást (ja egyébként az alvásigénye is feltűnően kevesebb a korabelieknél, bár ez összefügghet azzal is, hogy nem az a rohangálós típus, így gondolom kevésbé fárad el).
Anyukám is dolgozott óvónőként, és ő is ki van akadva azon, hogy nem mindenhol van beszoktatás. Gondolom sok helyen azért szoktak le erről, mert manapság a legtöbb gyerek bölcsibe is jár, ők talán nem igénylik annyira ezt a dolgot, mert már megszokták a közösséget, és azt, hogy az anyjuk nincs velük napközben. De azért lehetnének rugalmasabbak az óvodák, nem kellene ennyire egy kalap alá venni a gyerekeket, családokat, mert annyira sokfélék lehetnek a gyerekek, a családi körülményeikről nem is beszélve.
En ugy tudom, vannak azert kiskapuk a kotelezo 3 eves ovikezdes kerdese korul...
Nekem anno az egyik legfontosabb szempont az ovivalasztasban az volt, hogy a kiszemelt intezmeny hasonlo vonalon operalt, mint ahogy mi gondolkodtunk: 4 evesen kezdes, csak felnapossag, vegyescsoport, csaladkozpontusag, stb...
Beszoktatas: hat en mindket oldalt probaltam... Anyukakent is, ovoneniskedve is. Ugyan vegzettsegem szerint nem vagyok ovono (gimiben es felnottkepzesben tanitottam), de megadatott, hogy kf-on elve 4 evet tobb oviban is dolgoztam
En nem is tudom, hogy merulhet fel egyaltalan vkiben, hogy ne legyen beszokatas, es ne gyerekre szabott legyen... Tudom, nekunk se volt anno, attol meg nem az volt a jo.
Viszont en igazabol (foleg ha meg ennyire elore van, es el is dolt, csak majd' egy ev mulva megy a gyerko oviba) nemigazan vennem napirendi temakent elo. Tevhit, hogy fel kell kesziteni ra a gyereket. A gyerekek az itt es mostban elnek, az ismeretlentol, ujtol sokszor szoronganak, mert nem tudjak mihez kotni a meglevo vilagukban. Szoval nagyon sokkal elotte nem erdemes errol beszelni, mert aka'r meg nagyobb mumust kepesek belole csinalni a kis fantaziajukban. En azt tartom idealisnak, hogy akkor beszeljunk rola, ha a gyerek hozza fel temakent. Akkor is inkabb csak az o kis kezdemenyezeseire, kerdeseire reagalva, nem tulragozva, nem bizonygatva, nem tukmalva. Es ha lehet, egy-egy konkret elmenyt is adni ezzel kapcsolatban. De csak majd...
Kedves Caithleen!
Köszönöm, hogy ezt leírtad, nagyon megnyugtató olvasni, hogy nem a fiam az egyetlen ilyen kis csodabogár. A leírásod alapján tényleg ijesztő a hasonlóság. És az főleg megnyugtató, hogy ilyen kedvező fordulatot vettek a dolgok nálatok, szóval tényleg köszönöm a biztatást :)
"Melyik jatszoterre menjunk?-Ahol nincsenek gyerekek:-)"
Na ez a párbeszéd napi szinten lejátszódik nálunk is, szó szerint :) Ha az először kiválasztott játszótérről messziről hallatszik a gyerekzsivaj, akkor a fiam rögtön közli, hogy akkor mehetünk is a másikra :)
Szívem szerint én is azt mondanám, hogy ha jövő szeptemberig is úgy áll a dologhoz, ahogyan most, akkor csak maradjon itthon még egy évig. Simán megtehetnénk, mert itthonról dolgozunk a férjemmel, eddig is nagyon jól elvoltunk így. De most ugye kötelező az ovi 3 éves kortól, úgyhogy nem nagyon van választásunk...
Hu, tenyleg sokminden stimmel...
A fiameknak most nyolcadikban elsos kis patronaltjaik vannak, akikkel egyutt jatszanak szunetekben. Ennek kapcsan mondta szeptemberben, hogy "anya, en emlekszem, nem is jatszottam a szunetekben, mig a tobbiek rohangaltak, hanem alltam es a tanarokkal beszelgettem"...
Hasonloan nagyon szep szokinccsel, nagyon koran beszelt, filozofuskodott, rendkivul kreativ volt mar picinek is, allandoan feltalalt, de sokaig pelus es cumisuveg kapaszkodok kellettek.
Mozgasfejlodese, mondjuk, normalis volt, pl. ketkeru biciklizni meg viszonlyag koran (4 eves szulinapjan) tanult meg.
Sokaig az volt az egyik legnagyobb szivfajdalmam, lesznek-e baratai valaha... Nos, ez is beerett:-) Nem mondom, hogy kozossegi ember lett belole, most is "csudabogar" o is, de pl konnyen ismerkedik, nyitott, erdeklodo, ha kimondottan mely baratsagokat nem is kot.
Igen, igyekszem a kellemes részét kihangsúlyozni a dolognak, nem pedig az anyu majd otthagy részt. De azt is el kell mondanom, mert ha hideg zuhanyként éri, az még rosszabb lesz... (tudod, nem hazudunk a gyereknek
) Nem tudom ezt csak úgy elkenni, egyszer ugye elmondtam nem túlságosan hangsúlyozva ezt a dolgot, azóta ha az oviról van szó mindig megkérdezi, hogy de ugye mi is ott leszünk vele... Most egyelőre hanyagoljuk az ovi témát inkább, mert szeptemberig még tényleg sok víz lefolyik a Dunán... Talán addigra még meg is jön a kedve hozzá. Most készülünk arra a mikulás ünnepségre az oviban, az már neki is tetszik (főleg miután tisztáztuk, hogy mi is ott leszünk végig).
Ha még te is úgy gondolod, hogy ez úgy korrekt, hogy a gyerekkel ott vagyunk az oviban az elején, akkor megnyugodtam, hogy ez nem az én vajszívű szuperliberális nevelési hóbortom :)
Kedves Topikindito!
Sokmindenben hasonlok a fiaink. Csak az enyem mar 13 eves:-)
Anno 3 evesen abszolut egyertelmu volt, hogy nincsen kesz a kozossegi eletre, es halistennek nem volt szukseges, hogy menjen. Nagyon szep 4.5 evet toltottunk otthon, ma sem csinalnam maskepp.
O se igenyelte a korosztalyos tarsasagot sokaig, hasonlokat mondott, mint a te fiad (Melyik jatszoterre menjunk?-Ahol nincsenek gyerekek:-). Az oviba kerules utan is sokaig tartott (evekig, inkabb csak sulis kora korul), mig egyaltalan erdekelni kezdte a korosztalya, baratkozni kezdett.
Nemigaz, hogy minden gyerek rogton racuppan a tobbiekre, ez csak az atlag, persze tudom, hogy beloluk van a legtobb, de azert vannak a nem atlagosak is:-)
Az en fiam is sokmindent lassabban csinalt, mint a tobbiek, pont olyasmiket, amiben az erzelmi biztonsaga erintve volt, intellektualis teren viszont ijesztoen elore jart.
Sokszor megkaptam az olyan kommentarokat, hogy pusztan azert, mert a gyerekemtol erkezo jelekre adekvatan reagalok (es nem azt/ugy csinalom, mint a tobbseg), majd anyamasszonykatonajat nevelek... Halistennek nem tudtak megingatni:-)
A fiam lassan erett meg a korosztalyos kozossegre, de tiszteletben volt tartva a tempoja. Nagyon stramm gyerek lett belole: epp most erkezett haza egy 6 hetes kf-i cseregyakorlatrol, ahol idegen iskolaba jart, idegen csaladdal lakott, tobb kis baratot is szerzett, akik jonni szeretnenek majd hozzank. Sok anyuka, akinek ekkora gyereke van, megdobbenve mondja, ok nem mernek meg elengedni ilyesmire az oveket... Erdekes fordulat, nem?
Csak biztatni tudlak arra, hogy hallgass a megerzeseidre, es merj szembe menni a tobbseggel, ha ugy erzed, ez a jo fiadnak:-)
Hát ez nem hangzik túl jól :( Szegény kislányod... Szerintem hasonló természetű lehet a lányod, mint a fiam. Szintén inkább a felnőttek társaságát keresi, általában a gyerekekkel nem nagyon tud mit kezdeni, még ha a közelükbe is merészkedik, legalábbis a korabeliekkel nem. Nem úgy szokott játszani, mint a többi hasonló korú gyerek, nem az az össze-vissza futkosós kis tank, ő inkább ilyen kis megfontolt, elgondolkozós fajta. És nagyon szeret beszélgetni, kérdezni, filozofálgatni, amire általában a kortársai nem nagyon vevőek. Nagyon ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, rituálékhoz, és nagyon megviseli, ha ezekből valamiért ki kell zökkennie. Jóval értelmesebb a korabelieknél (ez nem az én véleményem, jártunk pszichológusnál, bár nem emiatt), nagyon hamar kezdett beszélni, és most is nagyon szépen, választékosan, tisztán beszél, szereti is dumálni :) De más dolgokkal le van maradva, például még pelenkás és nem is nagyon látom a fejlődést ezügyben. A mozgásfejlődése is jóval lassabban zajlott.
Szóval én is ettől tartok, hogy kissé "csodabogár", és emiatt még sok gondja lesz. Bár talán a vegyes csoport jó lesz ebből a szempontból, hogy lesznek nagyobbak is, akikkel talál közös témát.
Remélem az iskolában már könnyebben beilleszkedik a kislányod.
Persze, értem én, hogy nem ideális állapot az óvónőnek meg a többi gyereknek az, ha egy anyuka ott szobrozik, nem is szeretnék tovább maradni, mint amennyi feltétlenül szükséges. Nagyon remélem, hogy nem lesz rá hosszabban szükség, de ha lesz, akkor lesz, nekem bizony a saját gyerekem a legfontosabb, de gondolom ezzel mindenki így van.
Jaj Harangocka drága, néha megpróbálhatnád értelmezni azt a hsz-t, amibe épp bele akarsz kötni. Részletesen leírtam, hogy szoktunk beszélgetni az oviról...
Azért gondolom, hogy a gyerekem ilyen "mimózafasza" lenne, mert ismerem őt, én nevelem ugyanis és nem csak addig találkozom vele, amíg hazahozom este a bölcsiből... erről ennyit. Egyszerűen parázik az idegenektől, és nem szereti, ha új helyen, új helyzetben eltávolodok tőle. Ez van, fogadd el, hogy van ilyen gyerek is.
Igenis ott akarok vele ülni az oviban egészen addig, amíg erre neki szüksége van. Ha ez egy fél óra, én fogok neki a legjobban örülni. De ha arra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen minden nap sírva oviba mennie, hogy egy hétig is ott üljek vele, akkor megteszem. Mert nekem nem mindegy, hogy boldog-e a gyerekem vagy sem.
Miért érzed úgy, hogy állandóan mindenbe bele kell kötnöd? A téma az oviválasztás volt, erről elmondtad a véleményedet, miszerint te nem bajlódsz ezzel (sem). Oké, megértettük, innentől kezdve a témához szerintem nemigen tudsz hozzászólni, annak meg mi értelme van, ha ezt a topicot is szétveszekedjük, és majd senki nem mer ide írni, akinek esetleg értelmes megnyilvánulása lenne, mert elriasztja ez a cirkusz?
Persze, elhiszem. Csak Babyface -legalábbis is úgy jön le- annyira félti a gyerekét, mintha valmi porcelánbaba lenne.
Ez csak gyerek, szabadjára lehetne már engedni.
Persze, ez így van, de nem is láttam pédát még a több hetes üldögélésre.
Gondolom ha úgy látja, hogy gyerek jól működik, akkor lelép. :-)
Én 4 évesen vittem új oviba a nagy fiamat költözés miatt, de az első hetet rászántam arra, hogy ha kellek, akkor előbb hazahozhassam, vagy reggel kicsit bent maradjak vele, ha igényli. Az lett belőle, hogy egy olyan 1-1,5 óra múlva mondtam neki, hogy kicsit hazamennék, ha nem gond. Adott egy puszit és mondta, hogy jó. Másnap már nem kellett bemennem a csoportszobába. :-) Érzi az ember, ha már nem kell oda. És lehet, hogy egy ilyen 1 órás üldögéléssel megúszható a zokogva kapaszkodó gyerek.
Na, igen, igényli, persze, de ne heteket legyünk ott vele az oviban.
Én szerettem az ovit -3 evig. Az utolso evet meg nem. És volt, hogy sirva téptek ki anyám kezéből. Evvan. De a 6 evessel már senki nem törődik ezen a szinten.
Szerintem ne "stresszeld" ezzel az Apu-Anyu majd elmegy dologgal. :-) Elmondtad neki, ez így korrekt, de elmenés téma lecsukva, koncentráljatok a jó részére.
Nyilvánvaló, hogy örülni nem fog neki, hogy lelépsz, de meg fogja szokni, ráadásul nagyon sok idő van még addig. Ha belegondolsz, eddigi kis élete hányada van még addig? Sokat fog még változni.
Tudod, én elég keményvonalas vagyok hozzád képest, de ahhoz én is ragaszkodtam, hogy bemehessek a gyerekeimmel beszoktatni, ha ők ezt igénylik. Kicsit sem tartom gyerekbarátnak azt a "beszoktatást", hogy a bőgő gyereket becibálják, aztán majd lesz valami. Lehet, hogy pár órára lenne szükség ahhoz, hogy a gyerek kicsit biztonságban érezze magát, és pár órára már ott maradjon...
És mondom ezt úgy, hogy csak a nagyfiam kérte, hogy menjek be vele, mert a másik kettő már pici korától ismerte az ovit, ráadásul tesó mellé került.
És mégis meddig akarsz ott ülni mellette? 2 hétig, mint a pisis bölcsisek mellett? Elviszel egy majd'4 éves gyereket az oviba, szeptemberben és azon aggódsz TE (mert a gyerek tuti nem) hogy mennyit ücsöröghetsz majd vele a játszószőnyegen...érdekes. Ne a saját félelmeidet ültesd át a gyerekbe, mert megbosszulja magát!
Érdekesek az ilyen gyerekek. Ismerek 1 hasonlot, nem nagyon tud mit kezdeni a bölcsiben. Pedig nem a gondozók hibaja. Nagyon szépen terelgetik a gyetekeket. Fiam bölcsis és már most tud fejből csomo éneket meg verset.
Szia!
Tavaly indítottam egy topikot, az óvodakezdés gyötrelmeiről, hát azóta is napi szinten téma nálunk az ovi. Már a harmadikat gyűrjük:(
Igen, én is gyűröm, mert az én lányom nem akar beilleszkedni, egyáltalán nem akar menni, nem is tesz semmit, hogy jobb legyen neki, inkább csak nyafog, ő is hasonló, mint a fiad, nem hiányzik neki a gyerektársaság, inkább rajtam csüng, a felnőttekkel beszélget. Tehát ő utálja az ovit, ezt mondja is. Elég szép képet kaptam az ovikról, és sajnos azt kell mondjam, hogy aki kicsit is más, kicsit félénkebb, esetleg értelmesebb, azzal nem tud mit kezdeni az óvoda. Nincs rájuk idő, nincs hozzájuk türelem. Tavaly szinte végig magánoviba járt, hogy kevesebb legyen a gyerek, jobban oda tudjanak rá figyelni, adjanak neki feladatot, ne csak tengjen-lengjen egész nap, de semmi. Látszatnevelés volt, szépen ki voltak téve a bohócrajzok a falra, miközben az egészet az óvónő csinálta, ő csak felragasztotta a szemét, például. Sem a karácsonyi ünnepségen, sem az anyák napján nem tudtak elmondani a gyerekek önállóan egy pár soros verset, az óvónő súgta le neki a hátuk mögül. Idén meg annyi gyerek elment (nem véletlenül), hogy nekünk sem volt maradásunk, főleg, hogy csak 3 évesek jöttek. Az enyém betöltötte az ötöt, most már kötelező is neki. Most államiba jár, az óvónő már a harmadik napon rászólt, hogy miért kell sírva jönnie, és megígértette a gyerekkel, hogy többet vidáman jön. A lányom egész délután görcsölt ezen, hogy ő nem tudja ezt az ígéretet betartani, míg végül éjszaka belázasodott (ugye, a lélek mikre képes). Tehát most már ha meghallom, azt a szót, hogy ovi, sírva menekülnék a világból!
Az első ovijában, olyan, hogy beszoktatás, csak papíron volt. De az volt a furcsa, hogy egyedül csak én hiányoltam ezt. 2. nap! egyetlenegy szülő volt a gyerekével, én! Harmadik nap az óvónő rámszólt, hogy ugye anyukának el kell mennie már? Természetesen értettem a célzást, a gyerek üvöltött, de nekem mennem kellett. Innen vettem ki először, mert a csoportban csak 3 évesek voltak, ő meg már 4. Nem tették a középső csoportba, mondván, ő is kezdő, mindegy, hogy hány éves.
Hogy jót is írjak, a lányom az óvoda óta sokkal önállóbb, kiáll az igazáért, a gyerekekkel szemben sem olyan nyámnyila, többet rajzol, kézműveskedik itthon. Hogy a lélek milyen állapotban van? Az már nehezebb kérdés.
előbbiben írta, hogy beszélgetnek róla sokat
Értem amiket írsz, elég jól is hangzik. Szerintem jó ez a forgatókönyv.
Azokon a helyeken, ahol nem nagyon preferálják a hosszasabb szülői jelenlétet, szerintem a többiek miatt van így. Olyat ugyanis már láttam, hogy új gyerekecske szülője ott ücsörgött, és egy másik gyereknek (régibb motorosnak) jutott erről eszébe,hogy az ő szülei hiányoznak, és sírni kezdett a sajátjai után. Erre új gyerek még oda is bújt az anyjához, hogy lám, neki meg ott van. (Ilyenek a gyerekek, annál büszkébbek a kincsükre, minél irigyeltebb dolog a társak szemében. A tárgyakkal is megfigyeltem már ezt. Lehet, otthon nem is játszanak már vele, de ha a kis társak hűdeklassznak tartják, akkor látványosan mutogatják, hogy nekik van ám ilyen.) Szóval szerintem a többiek miatt is van az, hogy szeretik minél rövidebbre fogni a beszoktatást. Nálunk mondjuk pont az ellentéte volt, mert lett volna valami minimális idő, amit többiek ide vagy oda, de mindenkinek javasoltak, és nekem meg pont azért kellett lobbiznom, hogy ne kelljen már kivárnom azt. Mivel az én lányom volt bölcsis is, tudtam, hogy nem kell már neki újrakezdeni a beszokást, a suliban viszont pont az év eleje az, amit nem lehet kihagyni, pláne nem ofőként, szóval feleslegesnek ítéltem meg az ott ücsörgést, és az is lett volna. A bölcsiben már végigjártam ezt az utat, ovira meg teljesen magától igényelte, hogy mehessen befelé, nem is értette, miért ücsörögnék ott vele én is.
De miert gondolod, hogy a te fiad ennyire mimozafasza lenne, ha elengeded a kezét? Honnan veszed, h nem áll készen? Meséltél már neki az ovirol? Sétaltatok már el az udvara előtt és monstad neki, h oda fog járni? Néha annyira tulfélted, mintha nem is gyerek lenne, hanem valamiféle porcelánbaba, akit minden rezzenéstől óvni kéne.
Nem, félreértettél. Nem attól félek, hogy majd hozzánk nem fog ragaszkodni (asszem ezt ha akarnám sem tudnám elérni). Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem tenne jót neki, ha most hirtelen és drasztikusan rákényszerítenénk olyasmit, amire még nem áll készen.
Lehet, hogy egy idő után nem sírna, ha most betuszkolnánk az oviba és minden átmenet nélkül otthagynánk. Sőt, egy idő után biztosan nem sírna, hiszen sok mindent meg lehet szokni, ki lehet bírni, túl lehet élni. Azt is nyilván túlélte volna, ha 6 hósan bölcsibe adom, nem szoktak belehalni a gyerekek, és az ilyen gyerekek is ragaszkodnak a szüleikhez (sőt, általában pont ők szoktak extrémen "bújósak", szeretetéhesek lenni). Csak azt mondom, hogy ez nem ideális egy olyan gyereknek, aki nem az a tipikus nyitott, haverkodó, társaság közepe típus.
Lehet, hogy én is félreérthető voltam. Nem az van bennem, hogy úristen, ovikezdés, most mi lesz, ez egy katasztrófa :) Pláne nem akarom ezt sugallni a gyerekemnek. Természetesen én is szeretném, hogy jól érezze magát, szerezzen barátokat, együtt játsszon a többiekkel, szocializálódjon, nem akarom állandóan a szoknyám mellett tartani, hiszen az neki sem lenne jó. Sokat beszélgetünk már most az oviról, hogy majd ha kicsit nagyobb lesz, akkor oda fog járni, egy kedves óvónéni fog rá vigyázni, mesélni neki, játszani vele stb, lesz ott sok gyerek, akikkel együtt játszhat, barátkozhat, meg lesz sok-sok játék. Ez mind nagyon is tetszik neki, de ekkor kezdi el mondani, hogy anyu-apu is legyen ott. Ekkor mondom neki, hogy először anyu-apu is ott lesz (én eddig azt hittem, hogy minden oviban van beszoktatás, amikor a szülő is jelen lehet egy ideig, számomra új infó volt, hogy ez nem megy így mindenhol, azt már eldöntöttem, hogy olyan oviba nem megy, ahova én sem mehetek be az elején), de aztán majd anyu-apu egy kis időre elmegy, és addig az óvónéni fog rá vigyázni, jó helyen lesz ott, nem lesz semmi baj stb stb és anyu/apu mindig érte megy. Na ez a rész nagyon nem tetszik neki, sokszor el is sírta magát, amikor ehhez a részhez értünk. Pedig neki aztán tényleg nincs rá semmi oka, hogy ne bízzon bennünk, hogy attól rettegjen, hogy nem megyünk érte, ugye az már kiderült, hogy eléggé össze vagyunk vele gyógyulva mindketten a férjemmel :) Csak a szüleimnek szoktuk "lepasszolni" heti néhány alkalommal pár órára, néha egész napra, de azzal soha nincs problémája. Szívesen megy a nagyiékhoz, ott nagyon jól elvan velük, de aztán este szívesen jön velünk haza is. Ott aludni nem akar éjszakára, de délután simán elalszik ott. Talán 1-2 olyan alkalom volt, hogy nyűgösebb volt és haza akart jönni, ekkor anyukámék telefonáltak és rögtön érte is mentünk.
Szóval nem festem az ördögöt a falra, de úgy látom, hogy ha most kéne oviba mennie, és ott kéne hagynunk csak úgy hirtelen, attól bepánikolna. Úgyhogy remélem, hogy jövőre már kicsit csitul ez a szorongása, azt meg főleg remélem, hogy sikerül olyan ovit találnunk, ahol megértőek és türelmesek lesznek és engedik, hogy úgy váljunk el az oviban, hogy a poronty biztonságban érezze magát.
Figyi, ilyen, h kiirtod a ragaszkodást, nem létezik.
Sztem az én fiamnál bújósabb, rakaszkodóbb, apa-anyaimádó gyereket keveset látni. Pedig 14 hos kora ota bölcsis -tudod- sőt nagyiéknál is sokat van ottalvósra is.
Szoval ettől nem kell tartanod.