Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ovi választás
Létrehozva: 2014. november 5. 10:01
Sziasztok!
Ovóda választás előtt állunk és kissé tanácstalan vagyok, gondoltam hátha tudnak itt a tapasztaltabb szülők segíteni.
A számunkra fontos szempontok: lehetőleg rugalmasak legyenek, ne ragaszkodjanak elavult szabályokhoz (gondolok itt olyan dolgokra, ami a másik ovis topicban felmerült, hogy például a gyerekek nem ihatnak, amikor akarnak, meg kell várniuk a kajálást, meg ehhez hasonló agyamentségek), legyenek nyitottak, hagyják kibontakozni az egyéniségeket, ne akarjanak kockákat faragni a gyerekekből. Nem igénylünk mindenféle hiperszuper fejlesztéseket, én azon a véleményen vagyok, hogy amíg nem kerül iskolába a gyerek, addig legyen a játék, esetleg a játékos tanulás az egyetlen "dolga", és az sem igazán érdekel, hogy hány mondókát tanul, a lényeg az, hogy jól érezze magát az oviban, szívesen járjon oda. Jónak tartom a vegyescsoportokat, és az integrációt, mármint nem félnék attól (sőt), ha lesz a csoportban beteg, vagy "problémás" gyerek, szerintem jó dolog, ha látják a gyerekek, hogy milyen színes a világ és milyen sokfélék vagyunk.
Ezidáig volt egy preferált ovi, a városunk elvileg legjobb, "legelitebb" ovija, közel is van, van ott ismerős óvónéni, az ismerősök gyerekei is nagyrészt oda járnak, szép, felújított épület, nagy kert, sok szép játék. Viszont közelebbről megfigyelve egyre kevésbé tetszett. Egyházi intézmény, a gyereket csak akkor veszik fel, ha a szülő írásba adja, hogy majd egyházi iskolába mennek, meg ugye elvárás a katolikus szellemiségű nevelés. Ez utóbbiban sok szülő füllent, hogy oda mehessen a gyereke. Mi sem vagyunk vallásosak, és nem is igazán akarnék képmutató lenni, tehát már emiatt sem tetszik annyira az ovi. De emellett elég versenyistálló érzésem is van az ovival kapcsolatban.
Megnéztünk egy másik ovit is. Ez kisebb, kevésbé modern, lepukkantabb, kevésbé "elit". Viszont a vezető óvónéni sokkal szimpibb, közvetlenebb volt, az egész hely sokkal családiasabbnak tűnt. Itt vegyes csoportok vannak, az óvónéni külön kihangsúlyozta, hogy ott szívesen látják a problémásabb, "különleges" gyerekeket is, ez a dolog is tetszik. Lesz majd egy mikulás-ünnepség, ahova el lehet menni az érdeklődő szülőknek és gyerekeknek ismerkedni, felmérni a terepet, oda majd mindenképp elmegyünk. Szóval most ezt az ovit preferáljuk. A problémám csak az, hogy hiába szimpatikus ez az ovi, nem tudhatom, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban milyen ott a légkör. Szóval a kérdésem az lenne, hogy ti oviválasztáskor mi alapján szelektáltatok, mik azok az apróságok, amikre figyelni kell, amik alapján ki lehet szúrni, hogy melyik ovi igazán "gyerekközpontú", vagy melyik a katonásabb?
Köszi előre is a válaszokat!
Oké, várjuk a fejleményeket. :)
a másik pontban szerintem félreértettél, legalábbis engem... Én nem mondtam, hogy nem kéne azzal foglalkozni, ha a gyereknek rossz az elválás, csupán annyit mondtam, hogy sok beszokós gyereket láttam már, de az anyjába kapaszkodva zokogót egyet sem. Vagyis hogy nem kell előre az ördögöt a falra festeni, ill. nem kell erősíteni a félelmet azzal, hogy te magad is félsz. Jó esetben ugyanis egy jó dolog vár a gyerekre, de természetes, hogy tart tőle, hiszen ismeretlentől még egy felnőtt is tart. Számodra, a felnőtt számára viszont nem ismeretlen a dolog, sőt azt is tudod, hogy egy idő után a gyerekednek is jobb, ha a gyerektársaságba is be tud illeszkedni, mintha egyedül csak a te szoknyádon szeret ülni, vagyis te akár pozitív impulzusokat is közvetíthetnél felé, ha a akarnál. Mert azt is megérzi, ugyanúgy, mint az aggodalmat. Nekem csak ennyi a tanácsom, mert ez nekem is hasznos volt annak idején: ha én jó helyen érzem és tudom a gyerekem, ő is jól érzi magát, akkor "hiszti" se lesz az elválásból, egy kis sírás-pityogás a "rend kedvéért" pedig belefér az elején. :) És nem kell elbagatellizálni, de nem is kell nagyobb dolgokat belemagyarázni ennél.
Oké, majd leírom, hogy alakult. Egyelőre a "lepukkant", családiasabb ovi felé húzunk, a mikulás-ünnepségen megpróbálunk annyi infót begyűjteni, amennyit tudunk, és ha ott is minden rendben lesz, akkor maradunk annál szerintem. Most az egyik fő kérdés az lesz, hogy hogyan megy a beszoktatás, bemehetek-e vele és ott maradhatok-e, amíg erre neki szüksége van.
Köszönöm a tanácsokat egyébként, sok hasznos dolgot írtatok. Meg néhány dologban jól rám hoztátok a frászt :)
Azért nem reagáltam az utolsó hsz-okra, mert nem akartam, hogy megint vitába fajuljon a dolog. Gondolok itt arra, hogy néhányotok szerint nem kell azzal foglalkozni, ha a gyerek "hisztizik", amikor egyedül belökik az oviba. Szerintem ez nem hiszti abban az esetben, ha a gyerek nem volt bölcsis korábban, ha azelőtt soha nem került olyan helyzetbe, hogy számára idegenekre bízták úgy, hogy a szülei nem voltak jelen. Tudom, a ti szemetekben mi túlságosan össze vagyunk nőve a gyerekünkkel, és ezen sürgősen, drasztikusan változtatni kéne, de én úgy gondolom, hogy megbosszulná magát, ha hirtelen, erőszakkal "leválasztanánk", kiirtanánk a ragaszkodását. Ezért nálunk fő szempont lesz az oviban az, hogy hagyják neki megszokni az új helyzetet, hogy ott maradhassak vele egészen addig, amíg biztonságban érzi magát, amíg ő úgy dönt, hogy ott hagyhatom és nem sír utánam. Szeptember még odébb van, addig sok minden változhat, lehet, hogy rögtön hazaküld majd, ha így lesz, nem fogok rátapadni :)
Majd azért írj, hogy döntöttél, hogyan alakulgat a helyzet!
Az utóbbi hsz-ainkra se írtál semmit.
Természetesen nem csak a szülői hozzáállás lehet az oka annak, ha egy gyerek nehezen szokik be oviba, viszont nagyot javíthat vagy ronthat az alaphelyzeten, hogy a szülő milyen érzéseket közvetít saját magából. Biztos vannak bátor, barátkozó, szülőt könnyebben maguk mögött hagyó gyerekek, és vannak félénkebbek. De félénk gyerek + paraszülő esetén, aki az első hisztitől kiborul és meginog, szinte borítékolható a beszoktatás sikertelensége.
Mivel a mi ovink vegyes korosztályos volt, így folyamatosan láttam beszokó gyerekeket. Egyikkel se volt olyan gond, hogy hetekig vagy hónapokig tartó zokogás lett volna, sőt, gyakorlatilag semeddig se volt ilyen. Az óvónők egyénre tudták szabni a beszoktatás ütemét (figyelembe véve a szülők véleményét, a gyerek személyiségét és életkorát), és nem emlékszem komoly gondra. Kisebb sírások előfordultak, de ezek is többnyire a szülőnek szóltak: amint apuka vagy anyuka kikerült a képből, elvágták a nyűgöt. Ezért írtam, hogy sokszor inkább a szülőknek kell megerősíteni magukat, mert a gyerek sokszor csak az ő ki nem mondott aggodalmaikat önti látható formába a sírással, hisztivel. (Más a helyzet, ha a gyereknek valós oka van a sírásra, pl. rossz az ovi, kiabálós az óvónő, van verekedős gyerek, aki nincs leállítva stb! Tehát arra is figyelni kell azért, áll-e valós probléma a háttérben!)
A fiam ovijában (sima körzetes ovi, eddig teljesen meg vagyunk vele elégedve) 1 hét volt a hivatalos beszoktatás, de nagyon rugalmasan álltak a kérdéshez. Nem vegyes csoport, úgyhogy igen, kb. 20 anyuka/apuka ücsörgött ott az első napon, de nem volt káosz, akadt, aki beült a gyerekek közé játszani, mások, pl. én is, háttérbe vonultunk, amíg a gyerekek ismerkedtek a tereppel. Másnap a férjem ment, 3. nap már nem tudtunk maradni, férjem nem tudott szabira menni, én meg a még szoptatós kistesóval nem tudtam ott ücsörögni, és ez sajnos meg is viselte a fiamat, mert ő volt egyedül szülő nélkül. Ő pont nehezebben szokott be az átlagnál, nem volt hajlandó bent enni, így az első 2 hétben csak ebédig maradt, következő 2 hétben már bent ebédelt, alvás előtt hoztam el, az óvónénik javasolták ezt a menetrendet, és nyilván azért, mert én amúgy is itthon vagyok, meg tudtuk oldani. 4 hét után meg simán bent is aludt, imádja az ovit, a kezdeti hisztiknek nyoma sincs. Az óvónénik végig nagyon készségesek, együttműködők voltak, főleg az idősebbik igazi tyúkanyó, mindig lóg rajta 1-2 gyerkőc, fiam is nagyon szereti.
Ami a szülő hozzáállását illeti, én biztos voltam benne, hogy a fiam simán beszokik, bennem semmi stressz vagy félelem nem volt az ovival kapcsolatban, gyerek is várta, sokat beszélgettünk róla, nagy bandázós, és látványosan kevés volt már neki otthon a társaságom. Nem sirdogáltam, tördeltem a kezeimet, hogy mi lesz vele ott a vadidegenek között, tudtam, hogy csak a javára válik majd. Ennek ellenére volt majdnem 2 hét hiszti.
Ezeket a szülőket sosem fogom tudni megérteni.
Mi a jó fészkes fenét kell azon sírdogálni egy felnőtt nőnek, hogy a gyereke oviba vagy bölcsibe megy???
Ezek a nők ideggyengék vagy nem teljesen százasak? A legnagyobb ostobaság a gyerek előtt keseregni, mert ő fog megijedni a szülő reakciójától. Ezáltal a szülő teszi az "ideget" a gyerekbe, anélkül hogy benne azelőtt bármi rossz kialakult volna. Noooormális?
(nem vagyok én se lelketlen pics@, volt hogy picit pánikba estem, mikor gyereknek elkezdett vérezni az orra (és nem láttam mit csinált) vagy leesett a magas csúszda tetejéről vagy eltört az ujja)
Oké, értem én ha sír a gyerek mikor elválik anyukától, de erre kérdezem azt: NaaÉééés?? A gyerek kábé 2 perc múlva megnyugszik.
Nekem csak fura, hogy a fiadat ennyire nem érdekli a gyerektársaság.
Mi elég sokat vagyunk olyan helyen, ahol gyerek van, de ilyet még sosem tapasztaltam.
Általában egyből egymasra cuppannak és a szülők le is vannak ejtve.
Igen, abba. A megfigyelési szempontok azonban bármely ovinál érvényesek lennének számomra.
A beszoktatásra saját magadat készítsd fel első körben. Már most olyat írsz, hogy zokogva kapaszkodik a gyerek az anyjába. Ilyen nem kell, hogy előforduljon, és nem is kell ilyen képeket előrevetíteni, mert egyáltalán nem ez az általános. Biztosan mondták már neked is, de ha nem, én elmondom, mert a legfontosabb és leghasznosabb észrevételnek éreztem annak idején, még a saját beszoktatásunkkor: a gyerek feltétlenül megérzi a te akaratodat vagy éppen bizonytalanságodat. Ha a gyerek érzi, hogy elég egy kis ordiba, és anyuka máris szívszakadva halaszt még egy évet mondván, éretlen még erre a gyerek, ezt kihasználja óhatatlanul is. Ennek azonban nem szabad bedőlni, hiszen azt sem tudja, mi várna rá, csak fél még kicsit a bizonytalantól, de ez természetes. A bölcsivezető azt is mondta, hogy azoknak a szülőknek a gyerekei, akik úgy szoknak be, hogy a szülőnek ez van a fejében: dolgoznom KELL menni, szóval a gyereknek hamarosan be KELL szoknia, mert akármennyire megy a műsor, én elmegyek, ugyanis kirúgnának és éhen halna a család, ha nem, azoknak a gyereke csodák csodája villámgyorsan beszokik hiszti nélkül. Ahol a gyerek érzi anyu érzelmi bizonytalanságát, érzi azt a kis utat, ami hazafelé vezet, az sajnos sokszor tényleg hazafelé vezet. Azért írom, hogy sajnos, mert ez nem egy reális döntés, hiszen a gyerek még nem ismeri a másik alternatívát. Ez egy olyan döntés, ami a szülő határozatlansága miatt születik meg. (Mindez természetesen már a közösségre való érettség, átlag három év felett értendő, nem a féléves babára.)
A gyerekkel előre meg kell beszélni, mi vár rá. Azt is, hogy te ott fogod hagyni, de érte mész. Megérti minden gyerek. Aki kórosan nem tudja elengedni az anyját, ott általában érzelmi zavarok állnak a mélyben, pl. anyai zsarolás, amikor a gyerek titkon attól retteg, hogy elveszíti az anyját, nem jön majd érte, otthagyja stb. Ennek azonban oka van, és normális esetben ez nem fordul meg a gyerek fejében.
Mivel én is pedagógus vagyok, és nekem is akkor kezdődött az év eleje mindig, amikor a bölcsis-ovis beszoktatás, én egy-két nap egy-két órájára is alig tudtam ott lenni. Nekem is saját osztályom lett, évnyitó, nem mondhatom, hogy gazdátlan kis bárányok lesztek, mert én oviban ücsörgök. A gyerekem simán felfogta! Besétált, elköszöntünk, mondtam, hogy nekem mennem kell a saját osztályomhoz, ahogy az óvónéninek hozzátok, még én magyarázkodtam az óvónőnek, hogy ha lehetne, én húznám a csíkot, mert látom, hogy a gyerek felfogta a szitut, én meg nem érek rá ücsörögni. Csodálkozott ugyan, de belement. Semmi baj nem volt akkor sem. Mentem érte, és ezt ő is tudta.
Évi: nálam az ovis úszik, lovagol, capoeirázik és egy héten egyszer (igaz ebéd után) megyünk iskola előkészítőre. A kis barátnőjével együtt viszem őket, imádják! Alig tudom őket összeszedni mert mint két zsák bolha ugrálnak, hogy végre megyünk Marianhoz (tudom két N, de ő egyel írja). Semmi mást nem csinálnak egy órán keresztül, mint logikai társasokkal játszanak. Eredetileg 50 perc, de sose lehet kirakni őket időben :)
Eső: nálunk is vegyes csoport van. De most pont abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetbe kerültünk, hogy a lányom évfolyamából nagyjából senki nincs. 12 gyerek megy iskolába, a többi kisebb. Még 4-en voltak az korosztályából, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy ketten külföldre költöztek, 2 gyerkőt meg átvittek a nagytesó iskolájának az ovijába. Abból a szempontból örülök, hogy jövőre az iskolaelőkészítésen nem lesz akkora tömeg, viszont a legjobb barátnője iskolás lesz és alig marad valaki akivel majd játszani tud. Még abban reménykedem, hogy jövőre érkezik még korosztályos kislány.
Milyen 30 gyerekes beszoktatás? Ha szeptemberben, ha októberben kezded a vegyes csoportoknál sosem lesz olyan hogy egyszerre indulna a sok gyerek. Hiszen a csoportban vannak kicsik, középsősök, nagyok, tehát ha ilyen csoportba adod a gyereked akkor az iskolákba menők helyét töltik fel az óvónők. Mindig egy összeszokott csoportba kerül majd be a gyerkőc. Jó esetbe lesz 2-3 másik gyerek aki új. Készülj fel, hogy az ovis beszoktatás nem olyan mint a bölcsis. A bölcsiben 1 hétig is ücsöröghetsz a gyerek mellett és apránként hagyod magára. Oviba nálunk egy fél nap volt amig mellette voltam-de ez sem szokás, mint később megtudtam-aztán egyedül van a gyerek. otthagyod és délre mész vissza érte, itt már nincs babusgatás, max mondom 1-2 nap. Legalábbis itt nálunk így van. Ezért jó a bölcsi, mert már nem volt akkora trauma a fiamnak. Tudta mi következik.
Én a vegyes csoportra esküszök, mert a nagyoktól sokat tanulhat a gyerek, ráadásul az ovonő nem figyel már annyira mint egy bölcsödében. Mondjuk ha ki kell kisérni WC-re a picit, sokszor a nagyobbak tették ezt meg, meg figyeltek rá öltözködésnél.
Hű, ilyen is van, hogy a szülő be sem teheti a lábát beszoktatáskor? Basszus, ez milyen kegyetlenség már... És ha keservesen sír a gyerek és kapaszkodik az anyjába, akkor az óvónéni erőszakkal berángatja? Ilyesmire nem is gondoltam eddig. Akkor erre majd mindenképpen rákérdezek, ha ilyen lesz, akkor az az ovi felejtős.
A te lányod Walldorf oviba járt, ugye? Nekem sok minden szimpatikus abban a módszerben, de sajnos nincs ilyen óvoda a közelünkben, úgyhogy ez fel sem merül lehetőségként.
Az egyházi ovi/iskola témában egyetértünk.
Szerintem nem mindegy, milyen az a különóra. Mind a 3 fiam járt (kicsi most jár) Mackó-kosárovira. Ez az Óbudai Kaszások kosárcsapat ovis foglalkozása. Ott tartják az oviban heti 2x45 percben. Gyerekek imádják. Azt viszont láttam a gyerekeimen, hogy ovi után már 6 lóval sem lehetett volna őket foglalkozásra hurcolni. Nem is akartam.
Beszoktatás: Na ez is az, amit minden egyes oviban kérdezz meg, mert mindenhol máshogy csinálják.
Nagy fiam első ovija tiszta-korú csoport volt, ott kicsit bement minden anyu, volt nagy zűrzavar, meg óvó bácsi gitárral, aki egy óra után kérdezte a gyerekeket, hogy akkor most elküldhetjük az anyukákat egy kicsit? És a gyerekek simán megszavazták.
Új (mostani oviban) azt mondták, hogy ők jobban szeretik, ha nem megy be a szülő a csoportba, de a szülő ismeri legjobban a gyerekét, és ha ő úgy dönt, hogy bemegy, akkor azt elfogadják. Én bementem a fiammal, de kb. másfél óra múlva láttam, hogy otthon érzi magát, így mondtam neki, hogy most elmegyek. Többször nem is kellett bemennem. A két kisebb már a tesó mellé ment. (Középső fiamnak mondtam, hogy ha szeretné, akkor őt is beszoktatom, erre azt mondta, hogy "Nem kell, bemegyek én magamtó' is." :-))
Másik oviban, amit még menéztünk, azt mondták, hogy szülő nem jöhet be és slussz. Köszi, nem kértünk belőle.
Bölcsiben hosszabb a beszoktatás, de úgy látom, hogy oviban nem tökölnek ezzel túl sokat. Legtöbb kisgyerek ha kicsit vonakodva is, de rövidebb időre simán bemegy anyu nélkül. Nincsenek ott napokig üldögélő szülők, így a káosz sem tart sokáig.
Évi: igen, tényleg nehéz, de azért ilyenkor a játszótéri infók is sokat tudnak segíteni. Nálunk fontos szempont volt az oktatási módszer és a nyelv. Azt gondolom jól döntöttünk, de nehéz volt utána az iskolaválasztás.
Amit viszont kifigyeltem, hogy az az ovi ami valamiért nem átlag (mondjuk nyelvi, vagy valamilyen alternatív oktatási módszerrel dolgozik) nagyon megosztja a szülőket.
Babyface: amikor mi voltunk ovisok nagyjából minden ovi egyforma volt, és ugyan ez volt a jellemző az általános iskolák nagy részére. Volt a körzetes és kész. Most viszont nagyon nagy a szórás mind az iskolák, mind az óvodák között. Ha egy "menőbb" suliba szánod a gyereket nem árt, ha felkészítik rá. Legalábbis szerintem.
Teljesen igazad van, a normális viselkedést meg lehet tanítani a családban, de egy alja ovi lehúzni is tudja a gyereket. Ma éppen egy oviban voltam elhozni egy ismerős kislányt. Két kisfiú plüssállatokkal piszkálta a terembe belépőket, az ajtóval szemben ülő dadus vagy óvónő csak akkor szólt rájuk amikor az egyik kislány már üvöltve kérte, hogy hagyják békén. Ez nekem nagyjából a gyerekmegőrző kategória.
A lányaim angol-magyar oviba járnak (illetve a nagyobbik csak járt, ő már sulis). Nem tanulnak a hagyományos módon angolt. Az egyik óvónéni csak angolul beszél napi 6 órában, rájuk ragad :)
Kutyafül: az én lányom montessori oviba jár, észre sem veszi, hogy a játékaik nagy részét kimondott fejlesztésre készítették (legtöbbet az óvónők saját maguk, vagy a gyerekekkel közösen). Különben miből gondolod, hogy egy különóra egy ovisnak stressz??????????????????? Nem minden gyerek esik össze attól, hogy "dolga" van!
Szerintem sincs lemaradva. Ő nem egy nagykönyv szerinti gyerek, bizonyos dolgokat sokkal később csinált, mint az átlag, más dolgokat meg sokkal korábban. A barátkozás egy olyan dolog nála, amit nem siet el. Amúgy már látom a haladást. A felnőtt idegenektől már nem parázik úgy. Pont ma étteremben vacsiztunk, és folyamatosan idegenekhez mászkált inzultálni őket, megkérdezte hogy mit esznek meg ilyesmi, már kezdett ciki lenni :) A gyerekeket még nagyívben elkerüli, de ezen a téren is látok változást. Régebben ha gyereket látott a játszón, rögtön közölte, hogy menjünk a másik játszóra. Most megáll és messziről nézi őket, nem akar rögtön menekülni...
Szóval szerintem egyszerűen még nem óvodaérett. Ráadásul pelusos még. Szóval ráérünk szeptemberig.
Ez az ovis fejlesztés engem is kiakaszt. Most hova fejlesztenek egy egészséges 3 évest? Had legyen már gyerek és had játsszon kedvére. Így is annyi újdonságot tapasztal, annyi mindent kell megtanulnia. Épp arról beszélgettünk a férjemmel, hogy ha idegen nyelvet tanulnánk, nem tudnánk megjegyezni annyi új szót egy nap alatt, mint a fiunk, ahogyan napról napra bővül a szókincse. Épp eléggé le van terhelve az agyuk ebben a korban.
Tényleg, sima csoportoknál hogy megy a beszoktatás? Mind a 30 gyereknek jelen van az anyja, vagy hogy? Nincs ettől káosz?
És amúgy meddig tart egy beszoktatás? Van valami határideje, hogy meddig lehet ott a szülő, vagy amíg a gyerek igényli?
Vegyes csoport esetén azzal számolj, hogy ott már összeszokott csoportba kerülnek a kicsik. (Cserébe nem 20 gyerek szokik be egyszerre, hanem mondjuk 5.)
Ovinkban vannak jó kis szakkörök, tényleg olyanok, amiket szeretnek a gyerekek, de csak 4 éves kortól. Sok szülő fel van háborodva, hogy miért nem veszik be kosárovira az épp beszokott 3 évest. Hova sietnek???
Nincs semmiről lemaradva. Még akkor sem, ha mondjuk kicsit nehezebben megy majd a beszokás, mint azoknak, akik bölcsiből érkeznek.
Hm, érdekes nézeteid vannak rólunk... Úgy rémlik, hogy a játszótérről akkor beszéltünk, amikor még a gyerekeink (mármint az enyém meg a tied is) babák voltak. Az enyém akkor még ülni sem tudott, és kérdezted, hogy miért nem járunk játszóra. Én meg mondtam, hogy nekem az nem buli, hogy ülök a padon a többi "anyócával" pletyózva a játszón, amíg a gyerekem a babakocsiból pislog kifele. A gyerekemnek meg főleg nem lett volna buli...
Na de azóta sok idő eltelt, amióta tudja rendeltetésszerűen használni a játszóteret, azóta járunk, és szereti is, csak gyerekek ne legyenek :)
Igen, az előbb is értettem, hogy nálatok ajánlgatják a bölcsit, ovit. Nem először érzem úgy, hogy mi két külön bolygón élünk :) Nekünk mindenki azt mondja, hogy sokkal jobb a gyereknek, ha egy új csoporttal kezd szeptemberben, mintha belecsöppenne hirtelen év közepén egy összeszokott társaságba. De most ne kezdjük el a bölcsi/ovi kontra otthonlét vitát, már ezerszer lejátszottuk ezt a meccset :) (csak zárójelben: nem lehet, hogy azért ajánlják a 3 évesen nem beszélő gyereknek, hogy rögtön kezdje az ovit, mert úgy gondolják, hogy otthon valami gond lehet, ha abban a környezetben nem tanult meg beszélni?)
Fejlesztő ovi? Az óvodáskorú gyereknek a legjobb fejlesztés a játék. Tudom, sok helyen van lehetőség már különórára járatni őket, jó is hamar elkezdeni a stresszelést...
Csak mert mindig emlegeted mennyire antiszoc vagy, és amúgy is játszótérre járni fújj..meg..jááá...meg hüleanyócák..
Amúgy nálunk javasolják. Fiam unokatesója, aki szinte ugyanakkor született, mint a te fiad, megy februárban oviba. Pedig még nem is beszél. De mivel anyuciaval eddig otthon voltak, nincs mire tovább várni.
Miből gondolod, hogy nem viszem játszótérre, játszóházba? Minden nap megyünk. De nem akar ott barátkozni, inkább csak nézi a többieket.
Nem javasolta egy szakember sem, hogy februárban menjünk oviba, az óvónő például azt mondta, hogy ha nem igényli még a közösséget, akkor nem szabad erőltetni, majd megérik rá, remélem ez bekövetkezik szeptemberig.
Mi második nekifutásra találtuk meg a számunkra ideális ovit. Nekem pl. elég sokat mondó volt az is, hogy ott már bármikor (!) bemehettem hospitálni, nem voltak kirakat-nyílt napok. Észrevétlenül ugyan, mert úgy ültem le, hogy ne látsszak, ne zavarja a gyerekeket a jelenlétem, az ajtó takarásában, én viszont mindent láttam, hallottam. Az óvónők személyisége, az, ahogy a gyerekekhez áll, és ami talán még fontosabb: a gyerekek hogyan viszonyulnak hozzá (mert ők nagyon tökéletes kis tükrök!) szinte mindent elmondanak egy csoport hangulatáról. Engem megfogott az a kellemes béke, ami ellentéte volt az előző helyi folytonos ordibálásnak és zűrzavarnak (ott mindig az volt, hogy hangosak voltak a gyerekek, és az óvónőnek is hangosnak kellett lenni, és így a nyugtalanító zaj csak nőttön-nőtt, itt viszont minden olyan normálisan és magától zajlott, mint egy családban). A gyerekek spontán tanultak, alkottak, és tényleg minden ugyanolyan szabályok szerint zajlott, mint otthon: az ésszerűség diktálta őket, nem valami elvont házirend.
Ha nálatok nincs ilyen hospitálási lehetőség, hogy beülhess egy délelőttre legalább, akkor menj el esetleg közösségi eseményekre, ha vannak, de fontos, hogy lásd az óvónőt a gyerekekkel való interakcióban szerintem. Beszélgess is az óvónőkkel, és merj hallgatni a megérzéseidre! Bevallom, nekem fontos volt a szóhasználata, hangsúlyozása is a leendő óvónőnknek: elvégre tőle hallgatta a mesét három éven keresztül (és a legtöbbet szó szerint el is mondta itthon, tökéletesen ugyanúgy hangsúlyozva, ahogy az óvónőjétől hallotta... akár az öt perces mesét is... szóval gáz lett volna valami affektálós-selypes minta... nekem, de lehet, hogy ez csak az én defektem. :D ) Nekem azért a kis társak is fontosak voltak, meg a többi család, mert azért azok a gyerekek is hatással vannak az enyémre is (és persze viszont), akikkel együtt játszik, nemcsak az óvónő személye. A legtöbb gyerek és család is szimpatikus volt számomra már első látásra is egy-egy közösségi eseményen, és az idő csak beigazolta ezeket a megérzéseket. A teljesen más közegből érkező gyerekek integrációjában azért nem hiszek, mert nem láttam még rá élő példát, ahol működött volna. Ha valaki mutat nekem olyat, majd elhiszem. :)
Vallásos oviba pedig semmi pénzért nem adtam volna a gyerekemet, mivel ezeket a dolgokat a saját feladatomnak tartom megismertetni a gyerekemmel. Szeretném, ha azt kapná, amit én közvetítek neki. Ismerem a Bibliát, a vallási történeteket, más mítoszokat is, és én tudom, hogy a gyerekem melyikre milyen szinten érett. Ha kérdései vannak, nekem tegye fel. Én egy "szabad" tudásalapot akarok neki adni, nem kész vakhitet. A kulturális tudást megkapja, a hitét meg majd ő döntse el.
Mi "megérzés" alapján választottunk ovit.
Elmentem nyílt napokra és figyeltem, hallgattam, szétnéztem...
Teljesen lecsekkolni egyik intézményt se tudod.
Az én fiam egyházi oviba jár. Érdemes ilyenkor azt is átgondolni, hogy mennyire fog "zavarni" téged, ha nem vagy vallásos, hogy a fiadat imádkozni fogják tanítani, sok Jézusos mese lesz...stb.
Engem ami meggyőzött az ovinkkal kapcsolatba az az volt, amikor a vezető mondta, hogy nálunk nincs tudatos fejlesztés. Ők azt szeretnék ha a gyerekek játszanának, nem azt, ha mindenféle feladatot oldanának meg. És nem óhajtanak németet-angolt tanítani!
Na erre volt olyan szülő, akinél itt bukott meg az ovi, mert ő szeretné, ha már tanulna nyelvet.
Mérlegelni kell. :-)