Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkamánia? Hogyan tovább?
Létrehozva: 2014. október 31. 10:12
Sziasztok! Házasságommal kapcsolatban szeretnék építő véleményeket kérni tőletek. 22 éve élünk együtt, két nagy gyermekünk van.
Férjem mindig is rengeteget dolgozott, én ezt a helyzetet valameddig tolerálom, időnként azonban „elszakad a cérna”, ilyenkor megpróbálok vele beszélgetni, de mindig csak addig jutunk, hogy ezen nem tud változtatni, mert kell a pénz.
Ma odáig jutottam egymagamban a gondolataimmal, hogy szerintem ez már nála nagyon súlyos munkamánia, és lehet, hogy szakember segítségére lenne szüksége, néha viszont azt gondolom, hogy lehet, hogy ez a normális, csak én túlzom el a dolgot. Magam sem tudom, mit gondoljak. Írok néhány konkrétumot. Minden hétköznap reggel 8-tól estig dolgozik, 8 óra előtt sosem ér haza. A szombat is szinte minden héten ugyanilyen munkanapnak számít a munkahelyén. Jól keres, kifizetik a túlórát, és a hétvégét is. Ezen kívül még késő estére, illetve a hétvége fennmaradó részére otthon is vállal munkát, ismerősnek, barátnak, és azok ismerőseinek is. Mindig azt mondja, addig kell dolgozni, amíg van munka, és ameddig bírja, egyelőre bírja. Én meg aggódok, és vagy magamban kesergek, vagy rázúdítom az aggodalmaim, de ennek mindig veszekedés a vége, mert nem érti, miről beszélek. Munka után minden este meleg vacsorával várom haza, leülök hozzá, amíg eszik, de nem igazán tudunk miről beszélgetni. Ő nem mond semmit, bár mindig megkérdezi, mi újság, pár szóval elmondom, de nem reagál semmire, konkrét dolgokra nem kérdez rá, hiszen fogalma sincs sem az én, sem a gyerekek napi dolgairól. Vacsora után leül a TV elé, vagy még folytatja 10-11 óráig a munkát. Én 10 felé kidőlök, Ő éjfél, 1 óránál előbb nem fekszik le. Közös hálószobában, franciaágyon alszunk, de sosem bújik oda, majdnem minden éjjel észreveszem, amikor lefekszik, van, hogy odabújok, de semmi reakció, amint leteszi a fejét már alszik is. Persze, ezt megértem, hiszen állati fáradt, én napi 8 óra munka és a háztartás mellett már sokkal hamarabb elfáradok, nem tudom, Ő ezt hogy bírja. Mindig attól félek, hogy egy ideig bírja, aztán mi lesz? De erről sem lehet vele beszélgetni, általában elbagatellizálja a dolgot.
Most utoljára amitől kiborultam, itt volt a négynapos hétvége az ünnep miatt. A nálunk sokkal rosszabb anyagi helyzetben lévő ismerőseink és barátaink is szerveztek valamilyen családi programot, kivéve minket. Persze, én a gyerekekkel, a férjem nélkül mentem ide-oda, mi hárman legalább együtt voltunk. Szépen kértem, csak egy fél napot szánjon ránk, a családra, semmi extra igényem nem volt, csak sétáljunk, vagy kiránduljunk egyet akár a környéken, vagy valahol, hogy együtt legyünk, kikapcsolódjunk. Ez igazán nem került volna sokba sem, de persze nem volt rá idő. A 4-ből 1 napot dolgozott a munkahelyén, 2 napot otthon dolgozott, majd vasárnap az anyukájának segített. Az otthoni dolgokkal már nem is igazán akarom terhelni, mivel látom, hogy tele a feje a gondokkal, de nem mond semmit. Ő az erős férfi, neki kell mindent megoldani egyedül – Őszerinte.
Él valaki ilyen helyzetben, Ti hogy oldjátok meg? Hogyan kezdeményezzek úgy beszélgetést, hogy ne bántsam meg a férjem, és Ő is megértse végre, hogy baj van.
Mint már írtam, ezek nem hosszabb-rövidebb időszakok, ez általános. És persze, az nálunk is elég végletes, hogy nem tudunk miről beszélgetni, inkább úgy írom, nincs igazán mikor beszélgetnünk, és kevés a közös élmény. A férjem nem szeret a saját munkájáról beszélni, én meg sokszor úgy érzem, bár kérdezi, hogy mi történt, de túl fáradt ahhoz, hogy reagáljon bármire, amiről én beszélek (nem üres "női" fecsegésre kell itt gondolni természetesen, hanem a napi eseményekről, a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról, stb.) Egyébként szerintem is vannak kommunikációs problémáink...
Ne haragudj, ezt a hozzászólást nem értem...
A gyerekek 17 és 20 évesek, már volt idejük hozzászokni, hogy keveset látják Apát, Ők is élik a maguk kis világát.
Igen, én is így gondolom, de ezt nagyon nehéz kialakítani a mai rohanó, elanyagiasodott világban.
Talán valahol a kettő között jó lenne megtalálni a helyünket...
Kedves KN18!
Persze, nagyjából egyetértek Veled, de nálunk ez nem egy átmeneti időszak, amit megértek, elfogadok, és várom a végét. Nálunk mindig így van, és egyre jobban úgy érzem, hogy teljesen felőrli a kapcsolatunkat, az életünket ez a folyamatos "pénzhajhászás". Persze, jó, ha van, de ha kicsit kevesebb lenne, biztosan találnánk olyan kiadást, amiből vissza tudnánk venni, és többet lehetnénk együtt, én biztos boldogabb lennék. És a gyerekeket sem úgy neveltük, hogy elszállt igényeik lennének, meg lehet velük beszélni minden kiadást, csak a férjem nem szívesen mond nemet egyikünknek sem, ha szeretnénk valamit.
Sziasztok fórumozók, köszönöm a válaszokat, végigolvasom, és megpróbálok egyesével reagálni rájuk.
ez mamlasz volt és összeboronálták a csajjal
akkoriban még a rendes férfi házasodott
családosoknak 8-9 körül kellene kezdeni a munkát, kettőkor bevégezni
az lenne az ideális, ha gyereket is akarnak nevelni, nem csak etetni, fürdetni
piás, én is 10-12 órát is ülök a gépnél, mert megéri
azért éri meg, hogy eltudjak menni minden évben 3 x 1 hónapra pihenni
nem pótolná, ha minden nap 3 után semmi dolgom nem lenne
Igényszint függő is a dolog. Nekem pl. fontosabb a minőségi idő, mint a legújabb BMW modell.
Akkor van gáz, ha ez életformává válik.
nem választott rosszul mert ez a nő a többihez képest nem szívja nagyon a vérét
felcsörgeti naponta 2x 3x mikor ér haza
de nem basztatja, nem idegbajozza
annyira busy a saját dolgaival, hogy nem kellemetlen a férjének
1968. óta jó párt alkotnak
azt nem tudom a 2 gyereket mikor csinálták
Azt azért lásd be, ha már elvette azt a nőt, akkor csak tudott valamiről beszélgetni vele annak idején?
Agyhalott picsákat ritkán választanak feleségnek.
Nekünk például ebből a szempontból szerencsénk van, mert mindketten koradélután végzünk, én 7, férj 8 órás munka után. Azt nem mondom, hogy dőzsölünk, de nem panaszkodunk.
Viszont van, hogy 1-1 napot rááldozunk pluszmunkára. Szoktak hívni mindkettőnket ugyanarra a helyre és akkor összedolgozunk egy kis mellékest. 
Igen, akkor ez azzal jár, hogy gyerek a nagyiéknál van a hétvégén. De ennyit még beáldozunk.
nem tudod az úgy nevezett ti milyen ember
NEM sok olyan nő van, akinek a témáit szívesen hallgatja, folyik bele egy pasi
Öööö...hát igen....ez is egy élethelyzet.
De akkor haver kicsit rosszul választott.
Mi szeretünk együtt otthon lenni.
Volt anno olyan, hogy az én férjem is f9-re ért haza, mert dolgozott ill esti iskolába járt. De akkor még nem volt képben család. És igen, tudtuk, hogy a sulinak vége lesz.
Persze értem én. Nem is minden ember egyforma. Mondjuk az én fiam extra-érzékeny, ha valami oknál fogva nem látja az apját 2 napig, akkor nagyon hiányzik neki és kicsit haragszik is rá. (persze nem sokáig, de látszik a reakcióiból).
Szóval meglehet kaparintani a lehetőséget, de ha az évekig tart?
Akkor mi lesz? Apa a pénzhordó és slussz? Mást nem is ad a családnak?
Mondjuk abban igazad van, hogy TI-nál gond van a házassággal. Mert a nembeszélgetés már régenrossz..
Igen, biztosan van ilyen akinek megadatik, hogy szigorú napi 8 órában megkeresi a nyugalomhoz elegendő pénzt. Pl. állami szektor vagy hasonló.
piás
az egyik haverom felesége folyamatosan ötletel, nyüzsög, barátnői, rokonai ügyeibe avatkozik bele...
olyan fárasztó teremtés, hogy a haverom is inkább az irodában várja ki az estét
amikor a nő melózni van, ő akkor szokott néha otthon maradni pihenni 8-16ig, utána megy az irodába
Ezek hosszabb rövidebb időszakok melyeket túl kell élni. Ma már nem úgy van, hogy szépen halad az ember a ranglétrán, aztán majd nyugdíjba megy. Amikor van lehetőség meg kell ragadni.
De itt szerintem nem ez a kommunikáció hiányának fő oka. Mi akkor is tudtunk beszélgetni és együtt lenni, mikor a férjemnek megállása nem volt és akkor is mikor egyik napról a másikra vesztette el az állását.
NEM olvasom tovább
szakember segítségéra annak van szüksége, aki ma ezt, holnap meg azt gondol valamiről
A gyerekek mekkorák, és hogy viszonyulnak ehhez?
Biztos jó anyagi körülmények között élhettek, viszonylag magas életszínvonalon. Mi lenne, ha megmondanátok neki együtt a gyerekekkel, hogy RÁ nagyobb szükségetek van, mint a pénzére.
Azért a két véglet között van átmenet. Úgy hívják, kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet.
Hmmm..nem értek egyet.
Persze nincstelennek lenni nem jó, de a plazma tévéért, meg hogy a 3 éves gyereken vadiúj 10ezer ft-os cipő legyen, azért szerintem nem érdemes feladni azt, amit a család adhatna.
A gyereked lehet, hogy hálás, de nem ismeri az apját. És ez jó? Ez neked büszkeség?
Soha nem hagynám (és férjem sem szeretné) hogy este 8-kor járjon haza heti plusz 10ezerért, mert a gyereknek meg hiányzik. És nekem is. És akkor meg mi a jó francért alkotunk családot, ha nem is találkozunk??
Tudod én megértem a férjedet, sajnos ilyenné vált a világ. Szélsőséges, ha van munka csinálni kell, mert abból van a pénz, és ha jól dolgozol a munka még több munkát vonz. Ami jó. Mert hidd el sokkal rosszabb azon kattogni éjt-nappallá téve, hogy ugyan miből fogod kifizetni a számlákat, miből veszel a gyereknek téli cipőt stb. Felemészti az ember testét, lelkét, idegeit.
Ha hazamegy a férjed hagyd legalább fél, háromnegyed órát, hogy aklimatizálódjon, átálljanak a gondolatai, vagy csak úgy nézze a tv-t. Kell, hogy kikapcsoljon.
Szóval nekem úgy tizenpár évvel ezelőtt igazgató volt a férjem és szinte csak aludni járt haza. Soha nem szekáltam és nem követelőztem. Büszke voltam rá. Éreztettem vele, hogy nagyra értékeljük amit a családért tesz és a gyerekeknek is mindíg mondtam, hogy legyenek hálásak, hogy ilyen életet biztosít nekik édesapa.
Más, nekem saját vállalkozásom van, október eleje óta heti 6 tízórás munkanapot dolgozok végig, és van, hogy heti 1-2 alkalommal fél négykor kelek. Ez van. Még mindíg jobb fáradtnak lenni teli zsebbel, mint idegroncsnak nincstelenül.