Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatban sínylődni?
Torolt_felhasznalo_698753
Létrehozva: 2014. október 26. 15:20
Mindigis gondjaim voltak a férfiakkal, és most sincs ez másként.
Zavar, hogy ha kapcsolatba kerülök velük, rögtön őkörülöttük forog az egész világ, és valahogy mindig az én életem borul fel miattuk.
Elvileg ugyebár önmagamért kéne, hogy szeressenek, de úgy érzem, ez csak illúzió. Mindenféle téren bizonyítnom kell nekik, de persze akkor meg pont az lesz a baj, hogy nem viselkedem nőiesen.
Azt hittem, hogy szeretnék egy olyan társat, aki azokat a dolgokat szereti, mint én, de mindig úgy érzem, hogy igazából elveszik tőlem azokat a dolgokat, amiket kapcsolaton kívül olyan formában birtokolhatok/szerethetek/művelhetek, ahogyan az nekem megfelel. :(
Továbbá elveszik tőlem az időt saját magamtól, nem jut idöm a saját dolgaimmal foglalkozni. Főleg mert lefoglalja a gondolataimat, hogy a velük való konfliktusokról gondolkodom.
Inkább ne is próbálkozzak párkapcsolattal? Vagy valakinek van jobb megoldása erre? (konkrét megoldás)
Köszönöm a válaszaidat, valami ilyesmit vártam a topiknyitóra!
Az a helyzet, hogy még nagyon kezdetleges a kapcsolat, de máris sikerült belemenni egy-két számomra elég fontos témába, ami pont, hogy a karrierrel/munkával kapcsolatos lenne számomra (számára tényleg inkább hobbi) - és ez azért érzékeny téma nálam, mert váltásra kényszerültem, és még az is gyerekcipőben jár nálam.
Amúgy eléggé vonzó számomra ez az ember, és tényleg kár lenne nem megpróbálni vele, szóval ezért is voltam ideges, mert nem tudtam, hogy hol húzzam meg ezt a határt... de végülis most azt hiszem, rájöttem, szóval remélem, folytatódik a kapcsolat, végülis rajta is fog múlni! :)
még valami - ami alapján választasz. Attól, hogy ugyanazok a dolgok érdeklik őt is, nem feltétlenül lesz jó a kapcsolat. Tedd fel magadnak a kérdést:
- vonzódtok egymáshoz őszintén? Izgatottan várod, h mikor csókol meg? Természetesnek érzed, ha megölel, ha közeledik hozzád?
- élvezitek egymást társaságát?
- mertek egymással teljesen őszinték lenni?
- hasonló az értékrendetek, a céljaitok? Láttok esélyt arra, hogy közös céljaitok legyenek?
stb. stb. stb.
Tündérpilla: Hát te sem írtál sok konkrétumot, csak általánosságokat.
Mindig körülöttük forog a világ - hát ne forogj körülöttük. Hagyd, hogy ők forogjanak - erre az elején hajlandóak is, ha igazán kellesz nekik, később kell praktikákhoz folyamodni...
Minden téren bizonyítanom kell - nem kell. Ki mondja, hogy kell? Maradj csak szépen nőies. Bizonyítson ő.
igazából elveszik tőlem azokat a dolgokat ..... Namost, mit is vesznek el?
Tudod, egy kapcsolatban léteznek kompromisszumok. Nem, ettől még nem leszünk megalkuvóak. De valamilyen áldozatot kell hozni egy társért ill. később a családért. Neked kell mérlegelni, hogy az adott kapcsolat megéri-e az áldozatot.
Mondok konkrét példát: amióta a férjemet megismertem, kevesebb lett a csajbuli, nincs pasizás, egyéjszakás kufirc, sőt a karrierem is háttérbe szorult (gyerekek), kevesebb időm van tanulni, kevesebb pénzem magamra (előtte sem vetett fel a pénz), kevesebb idő-pénz kultúrlénynek lenni (színház, koncert).
De: a csajbulik egyébként is ritkultak volna, mert a többiek is családot alapítottak, akik nem, azok meg nagyon karrieristák lettek. A pasizás, egyéjszakás kufirc nem hiányzik, okafogyottá vált - sokkal többet jelent, hogy van két gyönyörű kisfiam és egy megértő, szerető férjem, akivel mindent megbeszélünk (régebben a csajokkal lelkiztünk). A karrier már nem érdekel, de a férjem maximálisan támogatja, h összeszedjem azt, ami maradt belőle. A gyerekek megnőnek hamar, utána úgyis többet tudok dolgozni. Ahogy elnézem, ha az unokák is felnőnek, nagyon kultúrált nyugdíjas leszek:)
elveszik az időt saját magamtól .... - ezt neked kell tudni, h megéri-e, amit kapsz cserébe (közösen eltöltött idő értékes-e - ha nem, ott ette meg a fene a kapcsolatot). De teljesen azért nem érdemes feladni magad, valamennyit ki kell harcolni magadnak is.
Lefoglalja a gondolataimat .... - háát, a dolog kulcsa, h próbálj jobban választani, ne olyat, akivel állandóan tépitek egymást, v. aki állandóan megsértődik. Te is próbálj meg diplomatikusabb lenni. Ha azért foglalja le a gondolataidat, mert szerelmes, vagy mint a ház, az oké (de akkor tuti nem itt ennéd magad), de ha azért, mert állandó feszültséget okoz, akkor érdemes elgondolkodni, jó volt-e a választás. Ja, és próbálj vmi stresszkezelő, koncentrációképesség-növelő technikát elsajátítani...
Nem ertek Veled egyet. Aki azt hiszi, hogy onmagat fel kell adnia es szerepet kell jatszania ahhoz, hogy "melto" legyen a masik felhez, az akkor is ilyen marad, ha jon a "szerelem", csak akkor meginkabb jatsza azon szerepet, amilyen nore vagyik az illeto ferfiu.
Szerintem egy jo parkapcsolatban egymas hobbijanak inkabb ne hodoljunk, annal inkabb hagyjammeg a hobbit a masiknak, es a sajatomat meg onmagamnak. Ha ez nincs meg, ha a parkapcsolat elejetol csakis a masikert elek-halok, akkor tenyleg nincs idom onmagamra, intimszferam zero, szamomra ez inkabb patologias eset, mint parkapcsolat.
Nagyon jó meglátások......
Nem is értem, csak azért "áll össze" valakivel, hogy legyen valakije - aztán meg egyfolytában az önfeladásról beszél....????
Pedig dehogynincs köze hozzá....
hogy mit tudsz vele kezdeni...? Önismeret, önismeret, önismeret 1000L, hosszú út ez,instant megoldás sajnos nincs. Szülőknek meg lehet szépen bocsájtani, már ha nem élnek akkor is, hogy adták amit tudtak, ennyit tudtak adni... nem dícsértek eleget...? Ennyit tudtak, lehet ők sem tanulták meg hogy kell dícsérni mert őket sem dícsérték... Lehet szeretni , szeretetet kimutatni sem tanultak meg jól. De!!! TE megtanulhatod még, már felnőtt vagy, saját döntésekkel, saját felelősséggel... te irányítod az életed, hogy hogy szeretnéd élni. Szóval kemény meló, de nem lehetetlen, nagyon nagyon nagy tudatosságot és folytonos odafigyelést igényel. Nem áltatlak, minden nap. Nem fogsz 'átszokni' 28 nap alatt, alapvetően a berögzült rutinok jönnek elő nagyon sokáig...
Nem kell állandóan azon agyalni a másiknak hogy leszel tökéletes, mert elárulom: sehogy és úgy ahogy vagy - egyszerre... :)
Tökéletes ember nincs. Ne is törkedj rá, ha mindig a hibáid javítgatásán fáradozol, maximum középszerű lehetsz, dolgozz azon,amiben egyébként már jó vagy és fejleszd tökélyre, ez fog annyi önbizalmat és olyan kisugárzást adni, ami elhomályosítja a hibáidat...;) És bármilyen nehéz, ne akard más életét megoldani, mert úgysem tudod + azt neki kell...
Egy párkapcsolat nem arról szól, hogy feláldozom magam és minden szabadidőmet, csak hogy a másik óhaját lessem. Nem!! Csinálom amit szeretek és ha tudom, bevonom a másikat. Ő is csinálja amit szeret, amit eddig is csinált és ha tud, bevon. Ha ez nem megy akkor hosszútávon nem működik, de a másik óhaját lesni 7/24-ben és állandóan rendelkezésre állni, lehetetlen. Vagy hát nem lehetetlen, csak az egy szolgáltatás :p nem pedig párkapcsolat..
Értem s ezek szerelmi kapcsolatok voltak? Úgy értem, hogy te szerelmes voltál, vagy? Én sokat gondolkodom, amikor nincs kapcsolatom, hogy mi lenne a jó. De ha esetleg ott van a megfelelő partner, akkor kifogásokat keresek. Már rajöttem, hogy semmi értelme mindenféle kapcsolatba belemenni, hogy aztán elvegyék az időt tőlem, vagy olyan dolgokkal kelljen foglalkoznom, amit nem akarok. Ha meg valakibe beleszeretek, akkor minden rágódas értelmetlenné válik. Akkor az sem okoz problémát, ha éppen nem az én hobbimnak hódolunk, hanem az övének. Szerintem olyan kapcsolatokat ne erőltess, amiben fel kell adnod saját magadat. Ha meg jön a szerelem, akkor már nem lesznek ilyen kérdéseid.
Ugyan Csendike! te csak tönkretenni tudsz minden topikot! Nem bírod elviselni, hogy ne szólj hozzá, még akkor is, ha fogalmad sincs a témáról - pont tőled vegyem komolyan a hülyeségeidet?
Komolyabb hozzászólókat szívesen meghallgatok továbbra is.
Kicsit sem nárcisztikusak a "csajok"!
Ja, értem én, ha olyan pletykafészek lennék, mint ti, akkor rögtön kapcsolatkészségem is lenne!
Látom, itt nem kapok tanácsot, csak általánosságokat puffogtat mindenki. Hát az tény, hogy erre egy pszichológus is képes! Meg mondjuk ezt a neten is megtalálom, ahány példányban csak akarom!
Azt hittem, valaki konkrét, gyakorlatias tanácsot is tud adni... senki?
Hát, ne!
Ha ezeket mind komolyan mondod, akkor először menj el lélekbúvárhoz.Rettenetes ilyeneket olvasni egy fiatal nőtől.És a kérdést is ámulattal olvasom.
Aztán közben még arra is gondolok, hogy nem fordítva van e a dolog.Mert amit itt olvastam az egy halom panasz.
Egy halom panasz, ami arról szól hogy te, te, te , te, te.........
Hát, hogy tud az a szerencsétlen férfi egyáltalán képben lenni nálad???????????
Egyetlen pozitív szösszenet sincs a topikindítóban róluk.
Ja, párkapcsolat van még másféle is, talán éppen az akadályoz a megfelelő férfikapcsolat kialakításában, nemde?
Egyébként úgy tűnik, nem kell "félnem" attól, hogy bárki is idetéved... a madár se jár erre...
Meg is értem egyébként. Én is utálom azokat az embereket, akiket a saját magukkal való foglalkozás köt le leginkább. Az ilyenek képesek a legnagyobb gerinctelenségekre.
Oh, hát ez roppant bölcs, csak semmi konkrét.
Ilyeneket már hallottam, hogy szeressem saját magamat, de az az igazság, hogy amikor magamat szeretem, akkor mások még jobban utálnak.
Nem bizony, mert ez onigazolo magyarazkodasnal nem tobb.
"A balszerecset nem siratni kell, hanem legyozni !" Cicero
Úgy értem, esetleg rájöhetnék, hogy nem bírom elviselni, hogy valaki önmagamért szeressen, és ezért öntudatlanul belekeverem magamat ebbe a cirkuszba.
De ezzel megint nem igazán lehet mit kezdeni.
Éppen készülök kidobni őt is...
A szakember, az nem konkrét megoldás. Azzal nem tudok mit kezdeni. Mit fog mondani? Hogyaz egész azért van, mert mondjuk az apámnak/szüleimnek is meg akartam felelni, és/vagy nem kaptam meg tőle/tőlük a feltétlen szeretete?
Ezzel igazán nem tudok mit kezdeni. Ezen már nem tudunk változtatni. És nem is igazán érzem az összefüggést.
Sajnos ott tartok, hogy találtam...
Továbbá elveszik tőlem az időt saját magamtól, nem jut idöm a saját dolgaimmal foglalkozni. Főleg mert lefoglalja a gondolataimat, hogy a velük való konfliktusokról gondolkodom.
Ez szakemberert kialt . "Rovidebb idegig tart valamit jol megcsinalni, mint kimagyarazni, miert csinaljuk rosszul ." H.Longfellow /?/
Azt hittem, hogy szeretnék egy olyan társat, aki azokat a dolgokat szereti, mint én,...
Nagyon egyszeru : olyat kell keresni
A "csak szex" kapcsolatokkal is az a baj, hogy mindig csak rám nézve vannak negatív következményei.