Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit tehetek büntetés helyett?
Létrehozva: 2014. október 26. 14:35
Magyarországon minden ötödik gyereket vernek, miközben a gyerekverést itthon is törvény tiltja. A bántalmazás és a büntetés üzenete ugyanaz: tehetetlen vagyok, erőből kommunikálok. És egyre több kutatás kimutatja, a büntetésnek nincs értelme, és szerencsére vannak helyette más típusú kommunikációs formák, együttműködő módszerek.
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Azért mesélek nekik, mert mindannyian élvezzük a meséket, ezért és semmi többért. Még én is. Rumini a kedvencünk. Kiolvastam már 6 kötetet anélkül, hogy egyetlen percig is azt hitték volna, hogy az egerek tényleg képesek hajót vezetni. :-)
Ahogy mondtam, nem szórakoztatom én sem őket a lehetséges "véggel" és annak módzataival, de ha konkrétan a loccsanós dologra kérdeznének (ez pedig majdnem ki van zárva, mert ahogy írtam, a gyerekek tapintatosak magukkal szemben), akkor arra ist azt tudnám csak mondani, hogy mindent megteszek ennek elkerülésére, de volt már rá példa a világban. Ha azt mondanám, hogy ááá ilyen nem fordulhat elő, akkor az simán NEM IGAZ. Nincs azzal baj, ha valaki ezt állítja, csak ez nem én vagyok, nem lenne önazonos, vagy hogy is mondják. :-) Nálam az, hogy igazat mondok, az annyit jelent, hogy igazat mondok. Sem többet, sem kevesebbet. Azt, hogy igazat mondok, DEEEE, az nekem nem OK.
Mondjuk akkor tényleg nem értem, hogy miért mesélsz nekik, hiszen a mese is hazugság...
"Nem ígérhetem meg, hogy sokáig fogok élni, mert ez hazugság, nem hülyék, Apukám tavaly halt meg..."
Az én gyerekem is találkozott már a halál fogalmával. A bátyám a terhességem alatt halt meg, váratlanul, tragikusan, így értelemszerűen sokszor volt téma ez a dolog nálunk és elsősorban a szüleimnél. Persze nem traktáltuk szándékosan a dologgal, de óhatatlanul találkozott vele. Például látja őt a fényképeken, és kíváncsi rá, hogy ki az, a második keresztnevét róla kapta. Na ebben például én sem akartam hazudni, megpróbáltam az ő szintjén elmagyarázni, hogy ki ő, és hogy ő már nincs. Azt hiszem nem sokat értett meg belőle, és egyelőre nem tette fel az ominózus kérdést, de ha megtörténik, és látom, hogy szorong emiatt, nem fogom neki azt mondani, hogy hát igen kisfiam, lehet, hogy holnap szétloccsan az agyunk egy autóbalesetben, sosem tudhatod... És az én gyerekem sem hülye...
Ha gyógyíthatatlan rákos beteg lennék, akkor természetesen megpróbálnám valahogy felkészíteni a gyerekemet az elkerülhetetlenre. Nagyon nem értek egyet azzal, ahogy az ismerősödék jártak el, így egyértelműen sokkal sokkolóbb, borzalmasabb lehetett a gyerek számára az anyja halála.
De mivel nekem nincs komolyabb bajom, nem valószínű, hogy holnap feldobom a pacskert, ezért nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha a gyerekem esténként azért nem tudna elaludni, mert attól retteg, hogy holnap elveszítheti a szüleit, mert ugye erre mindig megvan az esély...
nagyon nem ugyanaz, ha egy gyereket a mese, a fantazia vilagaval "etetnek", vagy hazugsag altal felelmeket keltenek bennuk. az elso a lelki gazdagsagot, a sokszinuseget, a kreativitast segiti a gyerekben kialakulni, es intelligens szulo tudja ezt, nem veletlenul "pazarolja" a draga idejet meselesre. mig a masodik eset a butaarcu szulo gyakorlata, nem nevel, nem tanit, nem hagy idot a megszerzett tudas leulepedesere, atugorja a folyamatokat; fegyelmez.
Én sem akadok ki.
De jó hogy rájöttél mi a baj.
Én nem akadok ki, nekem elég magas az ingerküszöböm. :-)
A) Szóval mielőtt még mindenki kiakad végleg- kicsi forgalmú utcában lakunk, közel s távol egy autó sem, de nagy hiba, ha a gyerek automatikusnak veszi. Eddig soha nem is vette.
B) A büntiszék után (vagy nevezzem gondolkozószéknek?) meg lehetett vele nyugodtan beszélni a dolgokat. Azóta körülnéz.
C) Azért nyugodtam meg, mert rájöttem, hogy miért változott itthon is a viselkedése. Az ovis barátnőjével elég vad dolgokat csinálnak, gyakran szét is ültetik őket. Imádják egymást. Nem akarom megszakítani a kapcsolatukat, mert a vegyes csoportban ugyanabban a korosztályban kevés a lány, és nyilván a két ugyanakkora gyerek vonzódik egymáshoz. A kislány problémás, az anyukája sötét, és sokszor taszigálja, ráncigálja, ordibál vele.
D) Nem hazudok. Nem mondom neki hogy elviszi csúnyabácsi, vagy akármi. Csak ha tényleg ki van téve valami gyerekrablós veszélynek, akkor se így mondom - áruházban, akárhol, hogy el ne mászkáljon mellőlem. Nem lehet és nem is akarom agyonkorlátozni. Gyakran kérdezget, pl. arról, hogy mindenki meghal-e, és természetesen mondom, hogy igen. Én nem vagyok kifejezetten vallásos, de úgy tűnik, a reinkarnációban hisz a kislányom - magától, leginkább. Részletesen megbeszéljük, mindenről beszélünk, ami érdekli, minden kérdésére válaszolok. Néha nagyon érdekeseket kérdez, hihetetlen összefüggésekkel. Vagy a télapó, tündérek, boszorkányok, sárkányok, tűzoltók: mind-mind mesebeli neki. Ha azt kérdezi, van-e boszorkány (már kérdezte) igazából, akkor azt mondom, hogy nincs. Megkérdezte, hogy van-e tűzoltó, az meg van.
E) Most, hogy rájöttem, mi változott, miért ilyen fura a viselkedése, könnyebben fogom kezelni. Ha tudom az okát, jobban meg fogom találni a megoldást is. A barátjától én sem akarom eltiltani.
a gyerekek nagyon egyutterzoek tudnak lenni ha valaki beteg foleg ha az olyan akit szeretnek.
Volt, hogy adtam Apukámnak az alvadásgátló injekciót. Kisfiam pedig simogatta, és mondta, hogy "Papa, nem fáj, ne félj!" :-(
az en ferjem minden evben kap tolem husveti nyuszit megpedig ugy hogy szombat este amikor megy lefekudni akkor a nyuszo ott ul a parnajan.
sose volt gondja vele pedig gondolom talan sejti a nyuszi ugyet
viszont orul neki
ertelmes ember akar kicsi akar nagy el tudja rendezni a dolgokat a fejeben.
szerintem tokeletesen jartal el.
nem tudom miert kepzelik sokszor a felnottek hogy a gyerek nem veszi eszre a korulotte zajlo esemenyeket. lehet hogy nem tudja pontosan de hogy erzi a bajt az tuti.
es ahol ugy eltakarjak mint szegeny ismerosunknel ott ilyen kovetkezmenyei lehetnek. inkabb sirjon es ne erje teljesen varatlanul mint igy.
Nekem gyerekként szükségem volt a Mikulás, Jézuska misztikumra. :)
Az ovis, iskolás Mikulás balhékat utáltam, mert az nem a Mikulás volt, hanem Pisti bácsi, aki eljátsza a Mikulást, mert ő nappal alszik. :)
A tesóm félt a Mikulástól, ezért neki elmondták, hogy megnyugodhat, az csak egy mese, az oviban meg Pisti bácsi beöltözik Mikulásnak, hogy megajándékozhassa a gyerekeket. :)
Tündérmeséket is szeretik, de egyetlen pillanatig sem gondolják, hogy igaz. Ettől még élvezik.
Gyerekeim nem kategorizálnak ily módon: IGAZ / HAMIS. Ennyi. Másnál máshogy működik.
Apukám fél évig volt beteg, nem tudom, hogy jól csináltam-e, de mindenesetre tőlem ez telt: Amikor kiderült a baj, nagyon ki voltam akadva, gyerek nem hülye, nem mondhattam, hogy pattanás nőtt a Papa fenekére. Elmondtam, hogy daganat nőtt a nyelőcsövében, és az orvosok mindent megtesznek, hogy meggyógyítsák.
Aztán kiderültek az áttétek. Erről azt tudtam mondani, hogy kiderült, hogy máshol is vannak daganatok, szintén mindenki azon van, hogy a Papa meggyógyuljon, de nagy a baj.
Amikor már nem volt visszaút, akkor azt mondtam nekik, hogy azért vagyok ennyire szomorú, mert nem biztos, hogy meg tudják gyógyítani. (Nem kérdezték, hogy meg fog-e halni - Vekerdy szerint a gyerekek végtelenül tapintatosak magukkal, csak annyit kérdeznek, amennyit el bírnak viselni.)
Nem hülyítettem őket. Minek? Attól miért jobb?
Egyetértek! Már megint...
Jó ez a hozzászólás, igazad van.
Én említettem a veszett kistesót. :-) Leültettem a fiúkat. Elmondtam nekik, hogy bocs, hogy rájuk szabadítottam (mert ugye az ő játékaik voltak veszélyben, nem az enyémek... :-)), máskor ők maguk döntik el, hogy jön,vagy nem. Én vállalom Anyuka felé a következményeket.
Egyetértek. A Télapó nem a hazugság kategória, hanem inkább olyan, mint a tündérmesék!
Így van! :-) Egyik mondattal megígérem, hogy mindig csak a színtiszta igazat, majd mélyen a szemébe nézek és meggyőződéssel állítom, hogy éjjel a Télapó a csizmába teszi a cuccost, én pedig örökre fogok élni. Ez nem én vagyok.
Kiteszik az ablakba a csizmát, belekerül a cucc. Kicsi nem kérdezi, honnan van, mert szerinte a Télapó hozza. Neki nem vágjuk az arcába, hogy nem. Majd ha megkérdezi, akkor. Másik kettő rákérdezett, ők tudják az igazat, ennek ellenére megy a csizma az ablakba.
Volt egy ismerosunk akinek mellrakja lett , volt egy 4,5 eves kislanya. a gyereknek semmit nem mondtak csak azt hogy anya beteg meggyogyitjak a korhazban es hazajon. az asszony 8 honapig hol kint volt hol bent a korhazban amikorra mar tudtak hogy kb 1 honapja van hatra hazajott vegleg.
a kislany megnyugodott , anya hazajott a korhazban meggyogyitottak. meg arra is kapott magyarazatott hogy miert hullott ki a haja, azt mondtak neki anyuka vizes fejjel ment ki hajmosas utan megfazott es ezert hullott ki a haja majd visszanol addig kendot fog hordani.
a no otthon halt meg a haloszobaban. miutan a ferj a felesegevel volt elfoglalva eszre se vettek amikor a kislany bejott a szobaba . ott volt amikor az orvos mondta a ferjnek hogy nagyon sajnalom fogadja reszvetemet. a kislany odarohant az agyhoz elkezdte razni a halott anyjat hogy anya ebredj fel.
a gyerek ma 9 eves a mai napig hordjak pszichologushoz mert nem tudja feldolgozni az anyja halalat. a ferj meg a nagyi arra hivatkoztak hogy nem akartak hogy a kislany szorongjon.
hogy valaha is ki fogja -e heverni a traumat nem tudom egyenlore nem nagyon valtozott semmi. ma mar kilenc eves es azt mondja mindenki becsapta meg az anyja is es itthagyta ot bucsu nelkul.
tenyleg jobb ha mindenaron "kimeljuk" a gyereket?
Csak arra válaszolok, amit kérdeznek. :-) Nem erőltetek rájuk olyan magyarázatokat, amt nem kérnek.
Amíg a kicsi szeretne Télapót, addig nem kérdez rá. :-) Megígértem, hogy IGAZAT mondok, így is teszek.
Ha megkérdezik, hogy sokáig fogok-e élni, akkor azt tudom mondani legjobb tudásomnak megfelelően, hogy remélem, és mindent megteszek ezért: vigyázok magamra, és egészségesen élek. Ez igaz is.
Nem ígérhetem meg, hogy sokáig fogok élni, mert ez hazugság, nem hülyék, Apukám tavaly halt meg...
Nekem ez túl eufemisztikus. Kicsit, mintha a szülő mosná kezeit, és kibújna a felelősség alól. Nem én büntetlek Pistike, de ha rossz vagy, akkor ez lesz.
Nekem ez nem tetszik. A szülő, az szülő, és a hatalmas szeretet mellett irányítja és vezeti a gyerekét. Nem csak másoktól védi meg, hanem saját magától is. Formálja a legjobb szándékkal, és figyelembe véve a gyerek igényeit és alap természetét.
Nagyon jó példa volt, amit írt valaki, hogy legszívesebben nem hívná meg a gyereke barátjának testvérét, mert az neveletlen. Többek között ettől védem meg a gyerekemet azzal, hogy nevelem.
A szülő nem passzívan szemléli, ahogyan bizonyos "következmények" bekövetkeznek a gyereke életében, hanem aktívan felállít szabályokat, ahhoz következetesen ragaszkodik, és ha a gyerek azokat felrúgja, akkor szükség esetén büntet. Dönt, és felelősséget vállal.
Megbocsát, esélyt ad az újrakezdésre, segít rendbe hozni a dolgokat, újra teljesen megbízik a gyerekben, elenged büntetést, esetleg belátja, hogy ő maga hibázott, mert rosszul büntetett, túl szigorú volt, saját feszültségét tette rá a kicsire. Bocsánatot kér.
A gyerek pedig mindezekből rengeteget tanul. Az alkalmazkodásról, jóvátételről, bizalomról, megbocsátásról, bocsánatkérésről és a szeretetről.
Hát baromira nem ugyanaz a kettő. :) Ugyanis azt nem tudod, hogy holnapután meg fogsz halni, azt viszont igen, hogy nem létezik a télapó.
Egyébként szerintem is klassz dolog ez a télapósdi, izgalmas egy gyereknek, de ha elkezd kételkedni és rákérdez, akkor el kell neki mondani. Szerintem.
Hát szerintem a télapó és társai nem olyan hazugság, én nem fosztanám meg ettől a "csodától" a gyerekemet. Én sem szeretek neki hazudni, de azért van olyan szituáció, amikor nem kell kegyetlenül őszintének lenni. Például arról se beszélek neki, hogy lehet, hogy holnap a fejemre esik egy tégla és meghalok. Ha megkérdezi, akkor azt mondom neki, hogy még nagyon sokáig élni fogok és vele leszek, pedig ez ugye így nem igaz, mert nem tudhatom, hogy így lesz-e, de minek stresszeljen szegény egy valószínűtlen dolgon...
Elvisz a rendőrbácsi. Te jó isten! Ezt ugye viccnek szántad? Szegény rendőrbácsik!