Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit tehetek büntetés helyett?
Létrehozva: 2014. október 26. 14:35
Magyarországon minden ötödik gyereket vernek, miközben a gyerekverést itthon is törvény tiltja. A bántalmazás és a büntetés üzenete ugyanaz: tehetetlen vagyok, erőből kommunikálok. És egyre több kutatás kimutatja, a büntetésnek nincs értelme, és szerencsére vannak helyette más típusú kommunikációs formák, együttműködő módszerek.
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
De elmagyaráztad neki a szabályokat, mellette voltál, meg tudtad volna fogni?
A büntetőszéket gondolom magadra tekintettel érzed érvényesnek.
3 fiú mellett már rég diliházban kötöttem volna ki, ha nem lennék következetes. :-)
Úgy vagyok vele, hogy amit a gyerek nem csinál meg max. 2. kérésre, az nem azért van, mert nem érti, vagy nem hallotta, hanem azért, mert egyszerűen nem érdekli. És a könyörgéssel, magyarázkodással párhuzamosan emelkedik a fül mellett eleresztett kérések száma.
1. kérem szépen + érthető, de velős magyarázat
2. kérem erélyesbben + vázolom, hogy mi történik nem teljesítés esetén.
3. már nem kérem többször, hanem megtörténik az ígéretem.
Azért fel szoktam háborodni, ha első kérés után nem érkezik semmi reakció (legalább, hogy OK anya, vagy mindjárt!), mert én sem a többedik mondásukra szoktam válaszolni. :-)
Én meg egyszerűen azért nem mondok nekik ilyet, mert nem igaz. Egyszer még évekkel ezelőtt a nagy fiam elég rendesen becsapott, ráadásul elég ügyesen, így be is vettem. Amikor kiderült, akkor volt egy komolyabb beszélgetés a témáról, ahol én is megígértem, hogy csakis a színtiszta igazat, bármit kérdeznek tőlem.
Télapóval és tárasival úgy vagyok, hogy én nem állítom senkinek, hogy jön a "rőtszakállú" és ajándékokat tesz az ablakba, ennek ellenére a kicsi meg van róla győződve (gondolom, oviból, bölcsiből). A 2 nagyobb tudja, hogy kamu. Ha a kicsi rákérdez, hogy létezik-e valóban, akkor megmondom, hogy nem. Amíg nem kérdezi, addig nem.
Értették, felfogták, mesét szeretik, ennek ellenére 2db kisfiú nem mindig tudja abbahagyni egymás "nyúzását", egyszerűen jön. Többkisfiú együtt máshogy működik, mint 1 kisfiú, vagy több, de külön-külön. :-)))
Nincs korlátozva a példák száma, csak a másikról már nem tudsz sem Te, sem én újat mondani, ezért uncsi. :-)
"Valószínűleg az ovis nagy barátnője viszi bele a balhékba,"
- ezzel szerintem csak ÖNMAGADAT akarod felmenteni, meg csak nem is a gyereket.
Sok szulo fel a sajat kudarcatol, a gyerekek ezt megerzik, es rendesen ki is hasznaljak. Valami nagy gond van a gyermekeddel, hogy otthon is sorozatosan balhezik, hogy tobbszor kersz tole valamit es csakazertis.
Nyilvan feszegetik a hatarokat, de konyorgom, ez a gyerek meg nem kamasz, meg csak 3,5 eves. Annak, hogy milyen a baratnoje, annak az otthoni rendszeres balheknak nem sok koze van.
Aliza, a lanyod erzi benned a gyengeseget, hogy ez a megmosolyogtato buntiszek is csak valami potcselekves nalad, hogy ezzel majd megoldodik onmagatol a problema, a gyereked megneveli a szeken magat.
evi-t olvasva latom a kovetkezetesseget, az odafigyelest, vegy peldat rola, nalad potcselekvesek, uresjaratok vannak. Ez a felmento kifogaskereses pedig hosszutavon nagyon rosszat tesz a gyerekednek.
Na ebben egyetértek. Soha nem mondanék olyat a gyerekemnek, hogy majd elviszi valaki, vagy otthagyom valahol. Már csak azért sem, mert nagyon parázik az idegenektől, de amúgy sem tenném. Lehet, hogy nem lenne tőle lelki nyomorék, de ha komolyan venné, amit mondok, akkor megrendülne a bizalma és a biztonságérzete, ha pedig nem venné komolyan, akkor úgysincs semmi értelme.
Mi büntisarkot alkalmaztunk egy ideig, de csakis bevadulások esetére (amikor valami miatt nagyon bedühödött, például mert nem engedtük neki, hogy felmásszon az erkélykorlátra, és emiatt sorban vágta a földhöz/falhoz a játékait), de már egy jó ideje nem működik. Elkezdett vigyorogva ülni a büntisarokban, és onnan beszélgetett velünk, néha énekelgetett... Szóval nem vette komolyan. Azóta kicsit kreatívabbnak kell lennünk a nevelésben, mindig az adott körülményekhez igazítani a szankciókat. Mennyivel egyszerűbb lenne minden disznóságra betenni a sarokba, hogy elgondolkozzon a bűnén :)
Ja bocs, nem tudtam, hogy korlátozod a példák számát, amelyeken keresztül szabad válaszolni a kérdésedre :)
De akkor a mostani konkrét példára: ha ő is felfogta, megértette, hogy azért nem olvasol neki mesét, mert így nem lehet, és hagytál neki lehetőséget, hogy változtasson, de nem tette, na akkor az következmény. Bár ez esetben elég valószínű az, hogy ha valóban megérti, és valóban akarja hallgatni a mesét, akkor megígéri, hogy nyugiban hallgatja (és így is tesz), ezek után pedig te mesélhetnél tovább. De persze nem mindig működnek logikusan a gyerekek.
Ha azt mondod neki, hogy most márpedig nem hallgathatod a mesét és punktum, azért mert rossz voltál, akkor az büntetés.
Legalábbis én így értelmezem és próbálok eszerint gyereket nevelni. Bár eddig én is sokszor kevertem a büntetés és a következmény fogalmát, de a gyakorlatban mindig próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy megbosszultam a disznóságát, hanem hogy következménye van a tetteinek.
Tudom, nem nekem szólt, de én pl. ugyanúgy nem hülyítem őket sem rendőrbácsival, sem zsákosemberrel, ahogy fogtündérrel sem. Nagyon hülyén érezném magam, ha rendőrbácsi kéne ahhoz, hogy szót fogadjon, nem vagyok elég én. :-)
Úgy látom hogy tulajdonképpen válaszoltál a saját kérdéseidre.
Tudod hány gyereknek mondják hogy "elvisz a rendörbácsi" meg "anya akkor börtönbe kerül" és ennek ellenére nem lesznek lelki nyomorékok. Lehet azt gondolod hogy a gyerekek mimózalelküek és a legkisebb fenyegetéstöl is összeomlanak, pedig ez távolról sincs így.
A kisgyerekek nem értenek az észérvekböl, egyik fülön be a másikon ki. Papolhatsz egy háromévesnek az élet lelki dolgairól, azt sem tudja hogy kínaiul mondod vagy japánul. De ha egy fenyegetést odamondasz nekik akkor talán meggondolják hogy folytassák-e amit elkezdtek.
A te gyereked értetlen, vagy nem tudom…de kissé furcsa hogy egy kisgyerekre 5-ször rászólsz és megy és ráönti a vizet a tiszta kimosott ruhára amit te kiteregettél nagy gonddal. Szépen elrontja az anyja munkáját. Szerintem még sokáig ezt fogja csinálni, mert soha nem kapott még életében igazi büntetést és úgy látszik hogy soha nem is fog.
Azt mondod a gyerek attól lesz lelki nyomorék ha hazudsz neki. Aha. De képes vagy vele beetetni éveken át hogy van fogtündér meg mikulás. Elképzelem hogy beleroppan majd a lelke ha rájön hogy hazudtál.
"Valószínűleg az ovis nagy barátnője viszi bele a balhékba, és együtt röhögnek, ha rosszat csinálnak. Folyton rosszat csinálnak" => Ez lehet, hogy valóban így van, de szerintem nem érdemes a gyereknek "alibit" gyártani, mert előbb-utóbb ő is élni fog vele. Tökmindegy, hogy Pistike mit csinál, hozzá semmi közöm, de Tőled ezt és ezt várom!
Fiam iskolájában találkoztam ilyennel, 9 éves a gyerek, nagyon kemény, gondolom, ő is kicsiben kezdte... Fiamat bántotta a gyerek, edzés után odamentem hozzá úgy, hogy Anyukája is ott volt, és elmondtam neki, hogy SOHA többet, egyetlen ujjal sem nyúlhat a fiamhoz. Anyuka első szava az volt, hogy biztos a haverja vitte bele. Gyereknek már ott a kész magyarázat. Király. Mondtam neki, hogy ez az én szempontomból oly-tökmindegy, a lényegen ez nem változtat, mi szerint ne próbálja meg újra.
Ismétlés: Enyéim már nagyok (4,6,8), így már nem szoktam, de régebben mielőtt a kapun kitettük volna a lábunkat, minden alkalommal tőmondatokban szabályismétlés volt. :-) (1x szólok - halkan, aki nem azonnal áll meg, elkobzás, nincs pardon - semmiért. Úttest előtt ha nem szólok, akkor is meg kell állni. Sarkon bekanyarodni tilos - mindig lássuk egymást! Stb.)
Én büntiszék helyett a szobájukba szoktam őket küldeni, de összesen olyan célzattal, hogy adott viselkedés befejeződjön: Kivonom a forgalomból a nem odavalót. :-)
A miértekre megkaptam a választ.
Valószínűleg az ovis nagy barátnője viszi bele a balhékba, és együtt röhögnek, ha rosszat csinálnak. Folyton rosszat csinálnak.
És azért lenne lelki nyomorék, mert olyat mondanék neki, ami hazugság. Nem fogják soha más gonosz emberek nevelni. Azzal, hogy életében engem elveszthet - sosem fenyegetném. Még ha igaz is jogilag, egy ekkora gyereknek biztos szülői háttérre és következetességre van szüksége, bármilyen hisztis és önfejű és akármilyen.
És ha csak épp rosszul viselkedik (ötször szólok, mégis ráönti az esővizet a száradó ruhákra) akkor is megfenyegetnéd egy övön aluli dologgal, hogy csúnya gonosz emberek fogják elvinni, vagy valami? Nem értem.
A gyerekem extra intelligens, egyáltalán nem buta, és szarul érzi magát a büntiszékben, és nem akar oda visszakerülni.
A házunk előtt csinálta meg - talán érezte, hogy itthoni terep - na mindegy, bejöttünk, először mondtam neki, hogy nem szabad ilyet csinálni, röhögött rajtam, tekert tovább, az L kereszteződésen is átment, bevittem azonnal, mondtam, hogy büntiszék - akkor tiltakozott, terelt azonnal, mást akart csinálni. Levettem a cipőjét, lecsüccs a székre. Ott hisztizett, tombolt - amikor lenyugodott, akkor megbeszéltük, hogy baleset érheti, és nagyon szeretem, de sosem szabad lerohanni a járdáról, mert elütheti az autó. Megkérdeztem mi lesz azzal a gyerekkel, akit elüt az autó, tudta...
Ma újra megkérdeztem, emlékszik-e miért volt büntiben (tegnap történt az eset). Megbeszéltük higgadtan, szeretettel, bünti nélkül, és mondta, hogy nem csinál ilyet többet. Ismétlés, ugyebár fontos.
Amúgy valóban lehiggasztásra használjuk, ha tombol éppen. Működik.
Mindenképpen azonnal, egy percen belül a "bűntettet" követően, természetesen. Ha a háztól távol csinálta volna, leszállítottam volna.
Miért lenne ettöl lelki nyomorék? 3 mondattól hogy lesz az?
De ha szerinted a büntiszék olyan hatásos akkor miért kértél eleve tanácsot?
Amúgy az okos gyerek nagyon hamar rájön hogy a büntiszék vagy a rosszsarok az semmit nem jelent. Egy idö után csak röhögnek rajta..a buta gyerek, amelyik nem lát tovább az orránál az sivalkodik a büntiszéktöl, az okos meg tudja hogy ott fog ülni 5 percig, kibírja, aztán megy és ugyanott folytatja tovább a hülyeségét ahol abbahagyta mert tudja hogy anyuci egy lábtörlö aki képtelen arra hogy igazi büntetést szabjon ki (pl hogy elvegye a kisbiciklit, vagy ne olvasson esti mesét, mert jajj hát attól is lelki nyomorék lenne szegény gyerek akit aztán a sokkhatás miatt majd évekig pszichiáterhez kell majd cipelni)
Enyéim simán nem vennék be, hogy idegenek nevelnék őket. :-) (Megígértem nekik, hogy SOHA SEMMIBEN nem hazudok. Kivétel: NINCS.)
Én elég széles határok közt tudom elképzelni a "normális" gyereknevelést, így a büntiszék miatt sem kötekedés, csak kérdés: Ezt a bringás esetben hogy kell elképzelni? Lebringázik a gyerek, majd hazamentek és ott megakapja a büntit? Mennyi idő telik el addig?
Úgy gondolom, hogy ilyen kicsiknél csak az azonnali következmény / bünti (nevezzük ahogy akarjuk) lehet hatékony. Szóval pl. az elkobzás. Büntiszéket max. úgy tudom elképzelni, hogy a bevadult gyereket vonom vele ki a forgalomból, míg lehiggad, mert az azonnali következmény.
Ezt a sztorit szerintem hagyjuk már. Én sem játszottam vele: épp olvastam, amikor lecsapott, mint a taxiórát, de téma lecsukva. Nem azért, mert ciki, hanem azért mert már lerágtuk. Akit érdekel, szóljon és külön elmesélem, de annyira nem izgi. :-)
Szóval az alább vázolt meseolvasás megvonás akkor következmény? :-)
Na ettől lenne lelki nyomorék, és még rémálmai is lennének.
A büntiszék után lehiggadva megértette. És remélem nem csinál többet ilyet. 3,5 éves, nem lehet "folyamatosan bébipórázon tartani", ahogy páran gondolják a gyereknevelést...
A büntiszék szerintem igenis jó hely, hogy a gyerek lehiggadjon, és lehessen vele beszélni. Amíg röhög az emberen, addig mondhatnék bármit.
Szerintem az a különbség, amiről már korábban is vitáztunk a másik topikban, a verekedős kisgyerek kapcsán.
Amikor a tied megütött, te visszaütöttél - ez büntetés. Amikor az enyém megütött engem, nem játszottam tovább vele, mert ilyen körülmények között a játék nem működhet, tehát ez következmény.
Mondd meg neki hogy ha ö körültekintés nélkül rágördül az úttestre és valami baja lesz, akkor anyát fogják hibáztatni, anya börtönbe kerül öt meg gonosz idegenek fogják nevelni. Majd nézd meg kigördül-e továbbra is.
Azóta is azon gondolkozom, hogy mi is a büntetés és mi a következmény?
Ma mesélésnél pl. a nagy és kis fiam elkezdték egymást nyúzni. Kértem, hogy csendben hallgassák a mesét. Nem sikerült. Felküldem őket fogat mosni, lefeküdni és csak a középső hallgathatta.
Szerintem következmény, szerintük bünti. Most akkor mi is? :-)
2 évest nem mindig érdekli különösebben az ok...
Nehéz lesz, nem irigyellek érte.
Valahogy , szép szóval talán meg lehet értetni hogy a gyereknek sem jó így.