Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit tehetek büntetés helyett?
Létrehozva: 2014. október 26. 14:35
Magyarországon minden ötödik gyereket vernek, miközben a gyerekverést itthon is törvény tiltja. A bántalmazás és a büntetés üzenete ugyanaz: tehetetlen vagyok, erőből kommunikálok. És egyre több kutatás kimutatja, a büntetésnek nincs értelme, és szerencsére vannak helyette más típusú kommunikációs formák, együttműködő módszerek.
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Érdekes "utazás" ez. :-)
Engem nagyon érdekel a téma, mert ugye benne is vagyok nyakig, meg hát ennek megfelelően a környezetemben is sok gyerek fordul meg.
Most volt pl. a nagyfiam 8. szülinapja. Barátnőm kislánya is 8 éves, nagyon szeretik egymást. Van viszont ennek a kislánynak egy 4 éves öccse, aki maga a rémálom, amivel nem is lenne gondom, ha barátnőm fékezné, de nem teszi. Pár óra alatt aprófát hasít a gyerek a lakásból. Annyira kellemetlen a helyzet, mert nem tudom, mit kéne tennem: Úgy nem tudom meghívni a kislányt, hogy csak ő jöjjön, viszont nem akarom többet rászabadítani a gyerekeimre a másikat, mert nem várhatom el tőlük, hogy önként adják át a játékaikat megsemmisítésre. :-( Valahogy meg kell majd beszélnem barátnőmmel, csak kényes a téma, mert elég nehéz finoman beadagolni, hogy egyik gyerek elviselhetetlen. :-(
Annyira érdekesek ezek a dolgok.
És mennyire különbözőek tudnak lenni a gyerekek, na és ahogy az elöbb írtam, maguk az anyák is.
Ja, így már értem. :-)
Nagyon örülök, hogy hozzászól ön is :o)
Nem vagyok egy őskövület, de úgy emlékszem tanulmányaimból, hogy a büntetések alatt tárgyaltuk a jutalom elmaradását is. (Ami pl. egyfajta következmény lehet.)
Picit az az érzésem, hogy a büntetés szót manapság (a szabályokkal, renddel, stb.-vel együtt) démonizálják, szörnyűségnek és gyermekbántalmazással egyenértékű dolognak állítják be.
Pedig azt gondolom, hogy lehet rosszul büntetni, erre sajnos rengeteg példát sorolhatnánk fel :o(, és jól is. Éppen azokat az elemeket említettem én is, mint ön. Következmény, együtt csinálni, értse a gyerek, miért történik, jóvátétel.
Az empátiát is természetesen mihamarabb fejleszteni kell, de nem lehet csak arra alapozni, amíg fejletlen.
Üdvözlettel: Kósza (Most mennem kell, nem tudok reagálni, de majd követem a hsz-okat.)
Szerintem nem tudod eltiltani az ovis pajtitól, és később egyre inkább nem.
Nekem az a véleményem, hogy a gyerekeket nem lehet attól megóvni, hogy "rosszat" lásson, halljon, meg se próbáljuk, így a mi feladatunk kialakítani azt az értékrendet benne, hogy függetlenül a látottaktól / hallottaktól tudja, hogy hogy kéne viselkedni.
Nálunk ez már egész jól működik. Minél kisebbek, annál kevésbé, de ez logikus. Megtetszik XY viselkedése, kipróbálja itthon. Aztán vagy bejön, vagy nem. Ilyen társasjáték ez a gyereknevelősdi. :-)
Pl. legnagyobb fiam másodikos. Tavaly még alig ismerte az osztályt, szülinapjára meghívott válogatás nélkül gyerekeket. Kicsit fogtam a fejem, de hát legyen...Belekerült pár "hétpróbás" gyerek is a névsorba. Nem nagyon kellett magyaráznom a fiamnak, hogy idén már nem kéne Pistikét meghívni... :-)
Mégis azt mondom, hogy te ismered a palántád a legjobban.
Például nekem mondhatná bárki mit csináljak a gyerekemmel, egyik fülemen be menne a másikon meg kijönne.
Igaz, soha nem is kérdeztem ilyet senkitől.
Ja, és ne gondold hogy másoknak egyből jött minden megoldás.Szerintem minden anyának meg kell járnia a maga útját a csemetéjével, mert mind más, mint ahogy az anyák is.
Szerintem is sokat számít a gyerek személyisége, persze.
Én azért írtam ezekről a lehetőségekről Alizának, mert ő úgy beszél a náluk zajló dolgokról, mint második dackorszakról. Tehát újra olyan dacos, mint 2 éves kora körül. Valami megváltozott a kicsi viselkedésében, és ennek legtöbbször oka van. Talán ott lehetne változtatni.
A kezdetektől büntiszék volt, mint olyan eszköz, hogy lenyugodjon, elzárjam a tombolás lehetőségétől, hogy tudjak vele beszélni. Rendkívül hisztis volt, a dackorszakot nehezen éltük túl. De elkezdett tudatosabb lenni, okos, ügyes, önálló, és csak azért is csinál dolgokat. Ne vágd szét - és megy, és szétvágja a papírt. Folyamatosan figyelünk és figyeltünk rá, és nincs változás, ő tudatosabb.
Egy csomó mindenben működik a pozitív megerősítés, de vannak ezek a hirtelen dolgok... Bár biztos a barátnője, nagyon összebarátkozott az oviban egy kislánnyal, akit verni szoktak, és rángatni - az oviban láttam, hogy ordít vele az anyukája, és rángatja. A legjobb barátja lett, és együtt "nagy hülyeségeket" csinálnak az oviban, a WC-be bevonulva szétfolyatják a vizet, a szappant, abban pocsognak, aztán a zsepikészlettel feltörölnek, úgy hagyják. A legjobb barátja, csak nem tiltatthatom el őket, nem? Mondjuk igen, azóta ilyen, tényleg.
Az ég szerelmére.
Náladnál jobban senki nem ismeri a gyereked.
Te éltél vele 3,5 évet.A kezdetektől ott vagy vele.Látni kellene azt ami őrá nézve hatásos, ha nem fogad szót.
Az egyikre ez hat, a másikra az, és a 100000.-re meg amaz mindegyik más, hála az égnek ezért, külön is.
3,5 évesen nem alakul ki csak úgy egyszerűen a "csak hogy neki legyen igaza".
Nevetséges, ha egy szülő erre gondol.
Az a gyerek tapasztalatlan, megnézi mi az a valami, meg olyan jól gurul a bicaj, meg egyáltalán.................
Életkori sajátosság náluk, hogy nem érzi a veszélyt.A szülő pont ezért van ott, hogy segítségére legyen, de már a kezdetektől.
Ha nem vagy mellette a kezdetektől minden tekintetben (fizikailag,lelkileg) mégis mit szeretnél elkezdeni most, hogy 3 és fél éves?
(1) Fontos különbségtétel, hogy a büntetés nem azonos a következménnyel, még ha e két kifejezést szakmabeliek is hajlamosak egymás helyettesítőiként alkalmazni. A cikk rövidségére tekintettel nem volt mód és lehetőség bővebben szólni a kettő különbségéről, holott mind a szülő mind a gyermek számára jelentős a különbségtétel. Olyan gyerek pedig nincs, akinek szüksége lenne büntetésre. Büntetés helyett a "tett-következmény-jóvátétel" folyamat segíthet. Persze nem az első próbálkozásra, de kellő kitartással ez juttathatja el a gyermeket oda, hogy egy adott cselekedete beépüljön a saját viselkedésének keretrendszerébe. Ne azért ne kerékpározzon az úttesten, mert büntetés jár érte, hanem azért, mert az mondjuk minimum balesetveszélyes. Ne a rossz indok miatt cselekedjen helyesen - hosszútávon, nem 3,5 éves gyermeknél.
Régebbi írás a büntetésről:
http://www.ertsunkszot.hu/miert-ne-hasznald-bu ntetest/
(2) Egy kis gyermek valószínűleg még nem érti, ha a saját érzéseinkről beszélünk neki. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez korlátozó tényező lenne, hiszen egy újszülött csecsemőhöz is azonnal beszélni kezdünk, pedig ő ekkor még azt se nem érti, se nem tud arra reagálni. Én nem találkoztam olyan szülővel, aki várt volna a gyermeke 1,5-2 éves koráig és csak akkor kezdett volna beszélni hozzá, mondván most már érett ahhoz, hogy ezt megtanulja. Az érzésekről is lehet beszélni (elsősorban a gyermek érzéseiről persze) már az első pillanattól kezdve, aztán majd eljön az "aha" effektus, amikor a gyermek már meg is érti ezt a témakört.
(3) A gyermeki motiváció szerintem sokkal összetettebb annál, hogy "csak azért is neki legyen igaza". A felnőtté válás - talán még utána is igaz - a határok kutatásáról szól (egyénenként eltérő intenzitással). Az Értsünk szót alapítójaként azt a meglátást képviselem, hogy szülői feladatunk ezeket a próbálkozásokat megfelelő mederben tartani, mert keretekre szükség van, ám mindez megoldható büntetés nélkül!
Kell erre koknrét ok?
Csak azért kérdezem, mert nekem pl. 3 fiam van. A kicsi örökölte az én természetemet, tehát kb. tudom, mit érez, amikor határokat feszeget. Én is mindig ezt tettem, és mai napig ezt teszem: Ha egy szabállyal egyetértek, akkor betartom függetlenül attól, hogy van-e következmény, ha nem tartom be. Ha valamit hülyeségnek tartok, akkor mérlegelem, hogy mi az a következmény, ami nekem még belefér a nem betartásért.
Gyerekként nyilvánvaló, hogy nem ilyen tudatosan tettem, így többször léptem át a határokat, aminek mindig meg is lett a következménye.
Gyerekek folyamatosan próbálgatják a határokat, hogy meddig mehetnek el, milyen tettükre, milyen válasz érkezik..
Az jutott eszembe, hogy valami oka lehet, hogy most ennyire feszegeti a határokat.
Van valami feszültség benne valami miatt?
Több figyelmet szeretne?
Valami bántja? (Ovi, otthon, család, tesó, költözés, tervezgettek valamit, stb.)
Nálunk ilyenkor azonnal kismotor elkobzás volt egész napra. Mármint nem kellett érte az úttestre menniük, elég volt, ha nem álltak meg egyetlen kérésemre.
Értelemszerűen a jutalmazáson kell, hogy legyen a hangsúly :o)
Ha megüti a szüleit, testvérét, annak is következményei vannak. Meg kell tanulnia ugyanis másokkal együtt élni a társadalomban. Ez neki is elemi érdeke, különben a későbbiekben kirekesztik.
Mindig! meg szoktuk kérdezni, hogy a szülő milyen büntetést alkalmaz a nevelésben.
Mert büntetésre, keretekre és szabályokra szüksége van minden kisgyereknek.
Nem csak úgy lehet büntetni a gyereket, hogy az fájjon neki, megalázza, megfélemlítse, stb.
De meg kell tanulnia, hogy bizonyos dolgoknak következményei vannak.
Hogyne, minden gyerek biciklizik a járdán. Anya vagy apa mellett és nem előttük jóval! Az életét kockáztatja és ha már ennyire nem engedelmeskedik, akkor féltheted is az életét!
Büntiszék....már bocsánat, de valami amerikai Mary Poppins találta ki, mi? Azt hiszed pár alkalom után zavar egy értelmes gyereket?
csak hogy neki legyen igaza?
Ezeket tényleg komolyan kérdezed?
A 3,5 évest nem engedném egyedül biciklizni ott, ahol autók is járnak. Ez a te hibád, hogy nem maradtál végig mellette. Hogy engedhetted el?
A villamost remélem nem gondoltad komolyan. Vagy a sínpályák körül is egyedül teker a kicsi?