Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Milyen egy átlagos este?
Létrehozva: 2014. október 22. 07:58
Pár hete született a 3. gyermekünk. Próbáljuk újraszervezni az életünket, ehhez szeretnék tanácsokat kérni. Ötleteket, amik Nektek beváltak hasonló esetben.
A nagyok messzire járnak, a férjem tudja őket csak hozni-vinni, nála van a kocsi. Ezt a részt akárhogy próbáltuk átszervezni, nem ment, tehát ez mindenképp adott.
Kb. este negyed 6-ra érnek haza. Ekkor mindenki lapakol, kipakol, vetkőzik, leteszi magát, gyümölcsöt eszünk, játszunk, beszélgetünk. Ahhoz viszont, hogy 8-kor feküdjenek, 1/4-kor már pakoltatnom kell a játékokat, fél 7-kor fürdés, 7-kor vacsi, utána mese. Végig ketten vagyunk a férjemmel a 3 gyerekre, mégis azt érezzük, hogy rohanunk/rohantatunk (amit nagyon nem szeretünk), próbálja mindkét gyerek mondani a magáét, de nincs lehetőség igazán meghallgatni. Ha külön szobába visszük őket, az egyik felnőttel akkor is két gyerek van.
Szóval kéne nekem egy kicsit több idő. :-)
Gondoltam arra is, mi van, ha csak 1/2 9-kor fektetünk? (8-kor tettük le eddig Őket, de 9-1/2 10-re aludtak csak el) Az a fél óra plusz idő a játékhoz elég is lenne. De nem túl késő az? (3 és 6 évesek) 6-kor mindenképp kelniük kell.
Már a nagyokon látszik is a ,,változás". Kijárkálnak fektetés után, éjjel, folyamatosan próbálnak valami kis figyelmet szerezni. :(
Aki nálam már tapasztaltabb ezekben a kérdésekben, vagy csak úgy érzi, náluk jól működő, élhető rendszer van, az írja le legyen szíves!
Előre is köszönöm! :-)
Szerintem a suli elején annyira elfárad, hogy örül, ha lefeküdhet, utána meg már úgyis ez a rendszer, hát maradjon így:)
Szerintem próbáljátok ki a 1/2 9-es fekvést, de azzal a feltétellel, hogy akkor nincs császkálás. Nálunk eddig (bár csak két gyerekem van) beváltak az ilyen rendszerek, ha akarnak valami annak "ára" van. Megállapodunk és általában úgy is van. Persze olykor előfordul vis major, de egyre kevesebb.
Hú de jók vagytok! :-)
Én is így csinálom, hogy szólok, hogy most lehet választani: Játék, vagy hosszú-fürdés. Játék, vagy hosszú-mese. :-)
Enyémek épp most ülnak a kádban mind a 3-an ebéd óta. Úgy gondolták, hogy így annyi idejük lesz rá, amennyit csak akarnak.
Ja, hát abba tényleg necces belemenni. :-) Vagy ki kell találni rá egy algortimust, ami szerint működik, hogy senki ne panaszkodjon. :-)
Nálunk nyáron, mikor 3 hónapig együtt voltunk, este konkrétan külön kérésük volt, hogy ne üljön be felnőtt. :-) Persze, csakhogy akkor egész nap megkapták a figyelmet, amire vágytak.
Sajnos muszáj, írtam is az elején. Rengetegszer átgondolt, átbeszélt döntés volt.
Nos, alakulnak a dolgok. Fürdést mégis lerövidítettük, zuhanyzás volt. Ezentúl szólunk, hogy aki pancsolni akar, most menjen (még játékidő vége felé), akinek elég a zuhany játsszon tovább. 7-kor kezdtük csak az ,,esti rutint", fél 9-re megvoltunk (zuhany, vacsi, mese) nagyon kényelmesen, vidáman! Olvashattak az ágyban 3/4 10-kor láttam, hogy letették a könyvet, 10 felé aludtak el. Közben mindkettő kétszer volt wc-n, de dumálás nem volt.
Köszönöm a tanácsokat!
Nem is arra gondoltam, hanem villanyoltás utáni egyszer ide egyszer oda bújásra.
Bocs, de muszáj a nagyoknak olyan messzire járni óvodába? Igaz, hogy az úton is lehet beszélgetni, énekelni, de emiatt kell egy órával előbb kelniük.
Nálunk 5 perc sétaútra volt az óvoda, iskola (és egy irányban). 7-kor keltek, 3/4 8-kor szépen elindultunk, az iskolások később egyedül jártak persze.
Az esti mese meg úgy volt, hogy mindig fejből meséltem valami hótunalmasat (abszolút tehetségtelen vagyok a történetek kitalálásában), de altatónak jó volt. Nem lehetett könyvből mesélni este, mert csak egy 5 W-os kislámpa égett, annál nem láttam. Muszáj volt égnie, mert ha töksötét volt, féltek. Nagyobb fényt meg isten ments felkapcsolni, akkor nem alszanak el.
Volt egy kis ének is, mindig ugyanaz és minden gyereknek külön, simogatás, puszi.
Persze nálunk is volt kimászkálás (szomjas vagyok, éhes vagyok, pisilni kell, kakilni kell) de aztán ha már nem tudtak mit kitalálni, abbahagyták és elaludtak.
Akkor aludtak el nehezen, ha valami izgalom volt a levegőben (pl. ha valami olyan filmet akartunk megnézni a tévében, ami nem nekik való), vagy nem viselkedtünk elég unalmasan fektetés előtt legalább fél órával.
Most is épp kisautózik a kicsi, még dumál is nekik, pedig 9-kor ment aludni, nem 8-kor. :-)
Ha 8-kor megy, akkor 9-kor már NEM kisautózik. :-)
Szóval nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy "bevágom" őket az ágyba 8-kor hétköznap...
Tökéletesen működik az egy kupacban összebújós mesélés. :-) Amúgy meg néha egyesével "befogadjuk" őket az ágyunkba.
Én is odafekszem kicsit, de már nem várom meg, amíg elalszik. Viszont több gyereknél ezt jobb el sem kezdeni, ahogy hallom, mert mindig probléma van belőle. Kihez először, kihez tovabb, stb..
Na, persze.
De ahogy írtam ez minket nem zavar, mert 5-10 perc alatt elalszik. Egyikünk odafekszik mellé, én még szoktam neki halkan mondani egy mesét néha és abba bele is alszik.
Azért látványosan könnyebben megy egy akár csak 1 éves kisgyerek is a tesóival aludni, mint egy egyke egyedül egy szobába. Legalábbis nálunk ez a tapasztalat.
Este 8-tól már inkább szerettem és most is végre a férjemmel találkozni. Nem üldögélek sötét szobában. Este 8-ig lehet rajtam lógni, élvezem is, de 8-kor vége aznapra.
A kicsi aznap, amikor hazaérkezett a kórházból, ment a tesói közé aludni. :-)
Sose volt ilyen üdögélés. Amíg nagyon pici volt, belealudt a szoptatásba, és beraktam az ágyába. (Közben meséltem a nagyoknak). Később szoptatás nélkül, de ő is ott volt mesénél (az az összebújás a franciaágyon), és ment a többivel. Ha nyekergett, bementem megsimizni, ha kellett, kicsit megdajkáltam, de ott a szobában, és már ment is vissza az ágyába.
Első gyerekkel is ugyanígy volt, csak ő csecsemőként nem hallgatott mesét.