Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Ha meghallják, hogy esküvő, röpködnek a nullák"
Létrehozva: 2014. október 20. 13:06
Ha már esküvő, legyen emlékezetes. De vajon mitől az? Miért kerül triplájába egy torta vagy egy csokor, ha esküvői?
Nők Lapja Café: ,,Ha meghallják, hogy esküvő, röpködnek a nullák"
Nők Lapja Café: ,,Ha meghallják, hogy esküvő, röpködnek a nullák"
Sokan vannak igy. A polgari barmikor, aztan az eskuvo a nagy nap. Van, akinek fontos, mert ott eskut tesz. Az esku fontos szamara.
te már ahhoz öreg vagy, hogy megtanuld mi a gáz és mi nem
pedig még a régi parasztember is tudta, hogy az ajándékot csak elfogadni és megköszönni illik
mivel az állami törvények az élők, így azok számítanak
ha azokat nem tartod be, akkor tesznek hűvösre
ma már a papok nem tudnak eltüzeltetni
(a civilizált világban) pakisztánban pl halálra ítélik a csajt a rohadt vallás miatt
de nem régen még a keresztény se volt különb
az az esküvő amit a pap tart jogilag semmi, tehát színház
ha valaki szüzen a keresztény vallásnak betűre megfelelve él és úgy megy a templomba esküdni akkor nem képmutatás az egész
Annak azt mondom, hiszel valamiben, úgy is élsz, akkor azért tisztellek
de az időnkén alibi vallásosokon nincs mit tisztelni
Innentől kezdve az állam részéről szerintem a mélységes hallgatás, ami elfogadható, már ami a házasságunkat illeti.
AKKOR ne rohanj majd az államhoz, hogy tegyen igazságot, védjen meg
ha esetleg a férjeddel háború lesz valaha
Szerintem nem gáz az ajándéklista.
Vannak rajta olcsóbb és drágább tételek is, mindenki a lehetőségei szerint tud választani.
semmit nem kell
annyira rehabilitálta azt a tényt a közgondolkodás, hogy az emberek szegények és örüljön a gyerekük, hogy felnevelték
MINT ha bármelyik gyerek is magától akarta volna az életet és a szülei kegyet gyakoroltak rajta
de kérdés az hogy ez mennyire normális gondolkodás
ha csinálok egy gyereket, akkor az a kötelességem, hogy minél többet tudjak adni a jövőjére is
nem kóbor kutya kölke az embergyerek
feltétele persze, hogy nem egy tróger
ha tróger az meg szintén a szülő hibája, aki nevelte
Hát tudod, esküvő szempontjából, de úgy általában vallási-hitéleti kérdésekben pont nem érdekel, hogy az állam szerint mi legális és mi nem.
Szerintem vallásszabadság van.
Látatlanban pedig senkitől nem szép (voltatok itt többen is...), hogy képmutató színjátéknak címkézitek azt, ami másnak igenis őszintén fontos.
Előírja az állam, hogy meg kell jelenni az akv. előtt. Elmentünk. Kijelentettük. Aláírtuk. Innentől kezdve az állam részéről szerintem a mélységes hallgatás, ami elfogadható, már ami a házasságunkat illeti.
És mit jelent a "rendesen" elbocsátani?
Nagy esküvő, nászút, lakás, kocsi??
Unokatesóm 26 éves és még otthon lakik, egy napot nem dolgozott iskolába jár.
Meddig kell a mai "gyerekeket" eltartani és utána még esküvőt rendezni, meg lakást venni?
Én annak idején igazi háborút vívtam anyósommal.
azért mert volt egy elved
de vesztettél, mert mások akaratát erőltették rád
az ember attól személyiség, hogy vannak normái, ami mellett éli az életét
a civilizáltabb rokonai, ismerősei, nem is akarják azt megtorpedózni
nekem azért nincs vita, duzzogás, harag az életemben, mert nem akar rám senki semmit erőltetni és én se másokra
az kevésbé civilizál akarnokokat meg kizártam a mindennapjaimból
Ez nem elv volt. Nem szerettem volna nagy lagzit, ennyi. Nem is lett nagy lagzi. Kedves volt, aranyos és senkit nem bántottam meg feleslegesen. Ez azért többet ért, mintha feleslegesen ragaszkodom az elveimhez.
1895. óta van elvéve az állam által a papoktól a legális esketés, azóta csak bohózatnak megy el
pont azért vették el tőlük a hatalmat, mert szemét aljas módon irányították, hogy KI kivel házasodhat
az állami esküvő adta meg az embereknek a szabad párválasztás jogát
már ha a bunkó szülőkkel bírtak a fiatalok, mert azok továbbra is üzletszerűen rendezhették el a gyerekeik sorsát
a papok az emberek közötti viszálykodást szítják a saját hatalmuk megerősítése miatt ma is
tőlem mindenki vigadozhat paraszrmódban még 100 év múlva is, ő dolga ha nem civilizálódik a korral
csak ne ugasson másokra, akik nem azt az utat követik
az az én ízlésemnek se túl durva amit írtam, üdvözlőlap borítékban és benne egy csekk
bár én azt gondolom, a a fiatalok szüleinek a kötelessége az életbe rendesen elbocsátani, ha már megcsinálták
nem a barátoknak, rokonoknak
olyanról meg én nem hallottam
és nem is hiszem, hogy hosszútávra nem csak hatalmas világsikeres cégekbe érdemes befektetni
a gyereke az embernek ne úgy kezdje már az életet, mint a kóbor kutya kölyke
Olvasva ezeket a hozzaszolasokat, en meg pont, hogy orulok, hogy nincs nagy csaladunk. Es a nagyszulok sem hianyoznak. Valahogy már nem tudnam megtalalni a hangot a 95-90 vagy epp 80-85 eves nagyszuleimmel. (mar nem elnek eleg reg)
Az ajándékot már kitaláltam. Az esküvői fotót fogom felújitatni. A kislányom már megirta hol tudom megcsináltatni. .:-)
Nincs tesóm.. Igy valszeg szűk körben lesz megtartva...
Ha nyenék addig a lottón, akkor 100 embert hivnék..
Nekik nem volt akkor lakodalmuk, nem volt rá pénzük
Az igazi jo vofely az tud hangulatot csinalni. Szepen le tud vezenyelni egy eskuvot. Mint egy ceremonia mester. Az a baj, hogy keves van beloluk.
Ez a program még vidéken elmegy, ha vannak hagyományai is, de városban egyre röhejesebb.
Mindenütt ugyanaz a bohócműsor dívik, bulvárvőféllyel, nagyon közönséges.
Ennél már sokkal jobb egy csendes esküvő, egyszerű ebéd vagy vacsora, ahol az egész együttlét arról szól, hogy örülnek az ifjú pár örömének és jól érzik magukat együtt.
Az egyik nagyszülőknél az 50. házassági évfordulón volt templomi megemlékezés (presbiterek voltak), aztán az egyik helyi csárdába mentünk ebédelni (gyerekek, unokák). Az ajándék egy mikrosütő volt, és hogy egy cigányzenekar húzta, amíg ebédeltünk. Nagyapám nagyon szeretett mulatni, amikor már nem volt a szellemi képességeinek birtokában, akkor is mindenről egy nóta jutott eszébe. Nagymamám pedig lánykorában tangóharmonikázott, a nótázást ő is szerette, ez volt a legtutibb ajándék.
Másik nagyszülőknél otthoni ebéd volt, a többi hasonlóan. Ők viszont elzárkóztak attól, hogy bármit is ajándékba kapjanak.
De igen, milyen jó lett volna, ha akkor is "nagy felhajtást" csinálunk. Most már mindenhol csak a nagymamák élnek.
Nekem már meghaltak a nagyszüleim..
Sajnos tavaly a nagybátyám.. és igen, akkor találkoztunk igy sokan utoljára.. azóta nem tudtunk, úgy hogy mindenki ott legyen.
Imádom a sokat szidott fészbukot. Mert az országban szétszóra, legalább ott látjuk egymást bármikor.
Most ha sok- sok pénzem lenne, akkor anyumék 50. házassági évfordulójára meghivnék mindenkit.
Még egyébként gondolkodom, hogy mit találjak ki..december 19én lesz.
"Remélem még esküvőn lesz újra együtt a család és nem temetésen."
A leghatalmasabb lájk!
Nagybátyám fogalmazta ezt meg hasonlóan, és azóta igen, vagyunk olyan elvetemültek, hogy az örömteli eseményeket megünnepeljük. Ha úgy van, akkor nagy körben. Nem sajnáljuk rá, akár még a kevésből se. Mert ennyi öröm jár ebben a rongyos életben is. És miért ne hívnánk össze a család apraját-nagyját egy esküvőre, egy keresztelőre, egy ballagásra? Ahol az élőkkel lehet örülni! Lehet örömteli módon találkozni messzi rokonoknak is.
Nemrég volt nagyapám temetése (az hagyján, hogy nagyobb létszámú tort illett(!!!!) csinálni, mint a mi lakodalmunk.... és erre bezzeg eljött mindenki ingyen zabálni). Sokakkal régóta nem találkoztunk, és ott ment a feszengés, hogy jaj, hát mi vagyunk a gyászolók, nehogy már öröm látszódjon rajtunk. Sírva-ríva kellett egymás nyakába borulni, mikor közben tökre örültem, hogy rég nem látott rokont üdvözölhetek, túl egy nehéz élethelyzeten, végre hozzá illő párral. De jajajajjjj, nekünk mostan sírni illik.
Baráti körtől mi is pont így kaptuk a nászajándékot, szép cserép röfiben
abban gyűjtjük most a 200 Ft-osokat.
És így van, férjem és én is felszerelt lakásban laktunk már külön-külön is az esküvő előtt. Így is ajándékoztunk el, vagy raktunk félre ezt-azt, amikor összebútoroztunk. Mit kellett volna csinálni? Ennek ellenére begyűjtögetni egy csomó olyat, amire nincs szükségem, vagy nem olyat akartam? Akár kis értékű dologról van szó, akár nagyobbról.
Mert mondjuk annyi helyem nincs, hogy tányérkészletből 4-et is őrizzek, van hely 1 készletnek. És jó lett volna, ha nem kapok valakitől egy olyat, ami se színben nem illik se hozzánk, se a konyhához, se méretre nem praktikus, mert a kis konyhaasztalunkon nem fér el egymással szemben a két lapos tányér (26 cm átmérős tányér, minek?!). De ha már van, nyilván nem dobom ki, ezt használjuk, aztán majd ha több helyünk lesz, akkor hátrébb kerül talán.
Vagy volt, aki azzal a tervvel állt elő, hogy venne nekünk egy mosógépet. Bakker, ki az, aki mert venni MÁSNAK egy mosógépet? Ma már nem csak az az egyféle energomat van, oszt' jónapot. Hát saját magának is mit tipródik az ember, hogy minden funkciójában és méretben megfelelőt találjon... naná, hogy inkább az árát kértük...
Nekem már réges-régóta a nagyszüleim sem vásárolnak konkrét dolgot, hanem pénzt adnak. Aztán persze be kell számolni/megmutatni, mit vettem belőle. De nem fog azzal próbálkozni, hogy vegyen valami fölösleges/nemtetsző/nemillő izét.
Hát lehet, hogy itt van az eb elhantolva - mert mi is, és a másik említett pár is nem az esküvőjén járt először és utoljára a templomban
Mondhatom úgy is, hogy nekünk is, és a másik párnak is az volt AZ ESKÜVŐ. A polgárira tényleg csak a szüleim és a tanúk voltak hivatalosak, egy péntek délután letudtuk az egészet, sőőőőt, BKV-val mentünk az esküvőre, és találkoztunk ismerősökkel, azok meg néztek nagyot (meg akik a beszélgetésünket hallották), hogy szép ruhában, kis csokorral, férjem öltönyben zötyögünk a 202-es buszon az anyakönyvvezető elé
Mert azt a részét pont lesz.rtuk.
Évfordulónak is a templomit tartjuk, aznap volt a lagzi is.
Sajnos nalunk mar a temetesek a surubbek :( nem is tudom mikor volt utoljara csaladi eskuvo. Egy megujito eskuvo volt legutoljara egyik unokatesomnak. Az eredetin meg igen kicsi voltam, nem nagyon emlekszem ra, a megujiton pedig mar az en gyerekeim voltak kicsik :)
utana sajnos mar temetesen voltunk egyutt megint :(
"Remélem még esküvőn lesz újra együtt a család és nem temetésen."
Ez szép gondolat.
Úgy 7-8 éve volt egyik unokahúgom esküvője. Ő meghivott mindenkit.. az unokatesós kört családostól és a szüleinket.
Sokan voltunk .
És az öregjeink.. szüleink 60 -70 évesek.. úgy mulattak, hogy öröm volt nézni. Senki sem volt részeg, mert nálunk nem szokás.
De végigtáncolták az éjszakát.
Én ma már nem tekintem ezt a korosztályt idősnek-- mert lehet- hogy csak nálunk vannak ilyen jó gének-- de mindenki aktiv még, pedig már túl vannak a 70en. Remélem még esküvőn lesz újra együtt a család és nem temetésen.
Már irtad.. és régen igy is volt,,, a szülők hozták össze a házasságot. A szülők fizették az esküvőt és a lakodalmat.
A menyasszonytáncból jött lové viszont már a páré lett.
Kinek mennyire volt gazdag a családja.. még versengtek is- ki mennyit adott.
Sok éve én is voltam ilyen esküvőn. nem családból volt, hanem a párom unokatesója volt megbizva a kamerázással.. minket meg ha már mi is ott voltunk meghivtak.
Kertben volt sátras.. az asszonyok főztek elötte napokig.. még a szőlőt is kivágták , hogy elférjen a kb 200 ember.
Ott aztán volt minden aggyneki-- tüzet ugrik a menyasszony.. raktak egy nagy tüzet és a menyasszonynak menyaruhában kellett átugrálnia. Söpör a menyasszony- aprópénz szétszórva.. össze kellett söpörnie. Többször is.
Tojásvezetés, menyasszonyrablás. Cipőből ivás.
és ott bizony kérkedtek is azzal ki mennyit dobott a kalapba.
Érdekes élmény volt.