Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Segítség, nem figyel!
Létrehozva: 2014. október 18. 21:44
Nem teljesít jól, nem figyel, folyton nyüzsög, piszkál másokat, kimerítő vele lenni... Nem, nem rossz, nem is neveletlen, hanem ADHD-ja van. Vagyis hiperaktív és figyelemzavaros.
Nők Lapja Café: ,,Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!"
Nők Lapja Café: ,,Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!"
Direkt csinálja, tendenciózusan irreleváns hasonlatokat hoz.
Magát teszi röhejessé.
Megválaszoltam.
Nem az én hibám, ha képtelen vagy értelmezni néhány mondatot.
Ha nem varnak el a szulok hogy csakis az o kis csemetejuk a kozeppont, akkor azert nem lenne ekkora problema egy egy "rossz" gyerek.
mert eleve nevelhetnek arra is a csemetejuket, hogy ilyen is van olyan is van. neked fiam meg feladatod van, "es ha ciganygyerekek potyognak az egbol is" csinalod a dolgod.
es egybol nem akkora gond hogy nem tokeletes az osztaly a kornyezet.
en az integracio hive vagyok, amig az iq lehetove teszi. mert szerintem mar irrealisan szuk sav a normalis... illetve mindenkinek a sajat kis csemeteje a normalis. az ala fele ne menjenek masok mert zavarnak....
szerintem meg meg kene tanitani a gyerekeknek eleve hogy a vilag sokfele. es az akadalyok meg lekuzdhetok. nem kell hogy korulottuk forogjon a vilag ennyire.
De igen, mellébeszélsz.
Itt nem gyenge matekosokról, angolosokról vagy törisekröl van szó akik amúgy órán odafigyelö, engedelmes, jólnevelt gyerekek. Ilyenböl mindíg is akad/t.
Olyan gyerekröl van szó aki notórius rendháborító, és szétzilálja mindenkinek az idegeit. Aki képtelen nyugodtan ülni 2 percig és be nem áll a szája. Akinek kukac van a fenekében, fegyelmezetlen, szemtelen. Aki nem veszi észre magát.
Kiarra: valószínű, hogy nem választan minket sem mindenki, de mi sem választanánk téged :)
Igen, teljesen igazad van, a magatartás zavaros gyerek szülei is pontosan annyit fizetnek, mint mi, viszont a mi gyerekeink nem igényelnek folyamatosan egyenként egy pedagógust! Azaz nem azért fizetek (fizetünk), hogy más gyerekének a felügyeletét, és oktatását kicsengessük! De mondom nem ezzel van az igazi problémám, hanem azzal, hogy nem tájékoztattak senki erről!!! és ez így nem korrekt, amikor súlyos pénzeket fizetsz egy bizonyos színvonalú szolgáltatásért! Leginkább nem is nekünk gáz (eltekintve attól, hogy a lányom 1 évig félt a kisfiútól), hanem annak a 12 gyereknek akik szeptembertől iskolába mennek és az ő fejlesztésükre kéne az idő és pedagógusi figyelem!
Amúgy sokszor pont ez a fizetős intézmények hátránya, hogy akkor is meg akarnak oldani egy problémát, ha alkalmatlanok rá!
Azt azét szerintem nem kérdés, hogy elősegíti a matek megértését, ha a gyerek plusz segítséget kap egy magántanártól. Más kérdés, hogy sok szülőt nem érdekel, hogy érti-e a gyerek, vagy sajnos nem engedheti meg magának a korrepetálást. Különben azt látom a mi sulinkban, hogy alap dolgokat nem hajlandóak a szülők megvenni, egy nyelvoktató suliban pld. nem vesznek szótárt, mert otthon van netes szótár, amúgy meg oldja meg az iskola. Nekem ez döbbenet! (de ez már egy más téma)!
Nem beszélek mellé. Maximum bennem van némi tolerancia, de te ezt nehezen értheted.
Capuccino kérdezett tőled valamit, és én is vártam rá a választ.
Szép is lenne, ha ennyivel el lehetne intézni a matekot. Nem is értem, hogy miért nem ötös belőle minden gyerek. Engem speciel rohadtul zavart gyerek koromban, ha egy egyszerű példát százszor kellett elmagyarázni, és sokan még akkor sem értették. És közben nem volt idő arra, hogy a jobbak nehezebb dolgokat tanuljanak.
Belegondolok, micsoda világ lenne, ha minden szülő megválogathatná, hogy kivel járjon a gyereke oviba, iskolába. Lehet ám, hogy titeket sem választana mindenki. Magán oviról meg annyit, hogy feltételezem, hogya mmagatartászavaros gyerek szülei ugyanannyit fizetnek, mint te.
Huhhh...! Hát ez nem lehetett fáklyásmenet! :-(((
kb. olyan, mintha egy cukrásztól azt várnánk, egy kis sóból, cukorból meg lisztből süssön olyan tortát, ami egyaránt jó lesz menyasszonyi esküvői asztaltortának és gyerekzsúrra aprósütinek is, valamint ugyanúgy fogyaszthassák el a cukorbetegek, mint akinek kifejezetten híznia kéne.
Ez viszont tökéletes példa!
Észre sem veszed, mennyire mellébeszélsz!
Nem észbeli képességek a probléma, hanem a normális viselkedésre képtelenség. Azaz: a tanár figyelme 9/10 részben a problémás gyerek fegyelmezésére megy el - és nem a tanításra.
Lehet, hogy igazad van és tényleg azokba az iskolákba, osztályokba sérült gyerekek jártak.
Mindenesetre ez ami mostanában van nem vezet sehova:( Mi ezért is nem írattuk körzetes iskolába a lányunkat. Állami suliba jár, de nem körzetes, nem kellett, hogy felvegyenek mindenkit.
Az első szülőin-még leendő elsős volt a lányom-, az igazgatónő elmondta, hogy ez egy emelt szintű iskola, egy picit van a követelmény az átlag felett, de, ha gyerek egy picit is az átlag alatt van, akkor a különbség a két szint között már jelentős, és ezt vegye figyelembe minden szülő aki ide szeretné járatni a gyerekét. Érdekes módon ennek ellenére volt két gyerek akit nem szabadott volna ide íratni. El is mentek már első osztályban. Szerintem még lesz egy-két lemorzsolódás.
Én '84-ben kezdtem az általánost. Emlékszem én is, hogy akkor még volt alsóban egy ún. korrekciós osztály, de oda egyáltalán nem magatartászavaros, hanem inkább értelmileg enyhén sérült gyerekek jártak. Aztán volt még egy kifejezetten speciális iskola, de oda is inkább egy bizonyos IQ-szint alattiak kerültek, nem pedig azok, akiket akkor még csak úgy neveztünk, hogy "rosszak". Amiatt szerintem régen se került speciális iskolába egy gyerek, mert nem tudott megülni a fenekén vagy nem volt képes csöndben maradni 45 percig. A legutóbbi élő példám az egyik legokosabb gyerek volt az osztályában, tehát a szülő helyében én se írattam volna be debilis gyerekek mellé, hogy hat-nyolc év alatt megtanítsák meghúzni egy csavart. Viszont az sem megoldás, hogy homokba dugja a fejét, és annyit mond vállrándítva, kezelje a tanár, azért van ott. Egy ilyen fokú figyelemzavarnak már valami oka van, és nem tarthatok annak az egyetlen gyereknek külön tanórát. Ebben az esetben az önálló feladat sem működött, gyorsan megcsinálta, hogy ne kapjon egyest, és beszélt tovább. Meg persze azért közben is beszélt. Ha nem figyelt rá senki, akkor is. Szóval itt igenis jó lett volna, ha a szülő elviszi kivizsgálni, és megfelelő szakember tanácsát betartva biztosítja neki a megfelelő segítséget. Ehelyett négy teljes évre elintézte a gyerekével, hogy minden tanár kissé keserű szájízzel ment be az adott osztályba, előre aggódva az aznapi esetleges cirkusztól. Mert szerinte az ő fia csak eleven, és ennyi.
Teljesen egyet értek!
Nyáron a lányom az állatkerti táborban volt nem kevés pénzért, oda is felvettek a csoportjukba egy autista kisfiút. Teljesen visszafogta a csoportot sok tekintetben. Értem én, hogy ezeknek a gyerekeknek is joguk van sokmindenhez és igen kapják is meg, csak legalább annyi legyen a szervezőkbe, (pedagógusokba, integrálókba), hogy szólnak, hogy ebbe a csoportba, osztályba felvesznek ilyen gyerekeket. És én mint szülő, had döntsem el, hogy ezt vállalom-e, vagy másik csoportba (osztályba) iratom a gyerekem, vagy egyáltalán nem viszem el jelen esetben a táborba. És, legyen már annyi korrektség, hogy adnak akkor egy plusz HOZZÁÉRTŐ pedagógust.
Kiarra: azért abban van nagy különbség, hogy a gyerek nem érti a matekot, és a felelősségteljes szülő fogad mellé egy tanárt és ezzel remélhetőleg el van intézve, vagy akközött, hogy a gyerek képtelen nyugton maradni és folyamatosan szétzilálja az órákat. Attól, hogy nem tehet róla még ez a helyzet!
Trivial: mindig érdeklődve olvasom a hozzászólásaidat :) Szerintem a mi időnkben voltak speciális iskolák, ahová ezek a gyerekek jártak. A saját közegükben, hozzájuk értő és szakképzett pedagógusokkal! Szerintem mindenkinek jobb volt az a rendszer, ők sem voltak kirekesztve (szerintem több baráti kapcsolatuk is volt) és nem keltettek ellenérzést a többi gyerekben (szülőben), plusz a szülők is meg tudták beszélni egymással a problémáikat, talán még segítséget is tudtak nyújtani egymásnak.
A kisebbik lányom ovis csoportjába is jár egy ilyen magatartászavaros gyerek, minden évben azt várjuk, hogy elmenjen iskolába, mert taccsravágja a csoportot. A gyerekek nagyjából félnek tőle, senki nem barátkozik vele, soha egyetlen zsúrra sem hívták meg. Én a magam részéről sajnálom a kisfiút, de mi sem hívtuk meg a zsúrra, mert semmi kedvem utána kajtatni órákon át és fegyelmezni. Amúgy meg itt visszacsatolnék az első bekezdésemhez, ez egy fizetős óvoda (szerintem már szemtelenül drága is) és itt sem kaptuk meg a választás lehetőségét.
Még egy esetet kihagytam: ahol nincs papír, csak a többiek életét megkeserítő gyerek van. Ahol, ha szól a tanár a szülőnek, falakba ütközik. Vagy nem hisz neki a szülő, vagy vállat von: oldja meg a tanár, ő se kéri a tanár segítségét, ha otthon nem eszi meg a gyerek a tökfőzeléket. Szóval ott marad a tanár szülői együttműködés nélkül egy olyan gyerekkel (és néha tényleg egyetlen egy is elég egy osztályban), akinek lételeme, hogy ő legyen folyamatosan a figyelem középpontjában. A száját két percre se képes befogni, mesél és mesél magáról, a gondolatairól, mindenről. Egy ideig persze meg is hallgatja az ember, de aztán rászól: a többiek véleményére is kíváncsi lennék... vagy: én is szeretnék mondani valamit, kérlek, maradj picit csendben. Erre viszont képtelen. Az ilyen típusú gyerek az osztott figyelműnél is rosszabb: annak simán megengedi a tanár, hogy rajzolgasson, és tényleg beválik, figyel mellette, nem is zavarja onnantól az órát. De akinek ilyen a magatartászavara, hogy nem tudja befogni a száját? Három éve végzett nálam egy ilyen fiú: négyéves rémálom ért véget. Amúgy értelmes volt, jól is érettségizett. De tényleg nem tudta fél percnél tovább visszafogni a közléskényszerét. Ha én beszéltem (mert nyilván azért nem hagyhattam, hogy miatta ne tanítsak), akkor is járt a szája közben, csak halkan. És azt szórakoztatta, aki éppen mellette ült. Már nem akart mellette ülni senki, de akkor fogta magát és odaült valakik mellé harmadiknak. Semmi nem tarthatta ettől vissza, se szaktanári, se büntetőfeladat, semmi. De többnyire nekem beszélt: ha bármilyen kérdést feltettem, azonnal magához ragadta a szót, és nem akarta befejezni. Minden róla kellett, hogy szóljon, és szó szerint kiborult, ha valaki más átvette tőle ezt a státuszt, ha más került a figyelem középpontjába valami miatt. Ilyenkor dührohamot is képes volt kapni. És ez csak egy eset volt, de valójában minden egyes magatartászavar más és más. Egy középiskolában, ami elvileg már nem speciális iskola, és van egy egységes tanterv (amit most még jobban megszigorítottak, és még inkább elvárják, hogy a tanárok betartsák, jönnek majd ellenőrizni is a tanfelügyelők), ilyen helyen hogy várják el egyidejűleg azt is a tanároktól, hogy az ilyen eseteket is ők kezeljék? És tanulmányi alapon még csak kiesni sem fog ez a gyerek, mert okos. Nem is kívánnánk neki, hogy kiessen, csupán annyit szeretnénk, hogy taníthassunk mellette. Ehhez azonban semmilyen segítséget nem kapunk. Oldjuk meg! (Fenti gyereknek már azt is mondtam, írjon naplót, megígérem, hogy elolvasom... de mondta, hogy írni nem nagyon szeret, és beszélt és beszélt tovább...)
Nagyon elgondolkodtató cikk, sok problémát, kérdést felvet.
Kezdve onnan, hogy az ADHD-snak titulált gyerekek közül vajon hányan valóban idegrendszeri okból azok, és hányan egyszerűen neveletlenek, akik visszaélnek a papírjukkal, és onnantól az orruknál fogva vezetik a felnőtteket? (Ilyet ugyanis konkrétan láttam már, amikor egyszer csak kiderült a fiúról, hogy a világon semmi baja nincs valójában, csak élvezte, hogy tanórákon neki megengedetten szabad sétálgatni, más cuccához hozzányúlni, rajzolgatni, tornázni, mert neki erről papírja van. Aztán egyszer az egyik vizsgálaton elárulta magát évekkel később véletlenül, hogy nagyon is képes arra, amire korábban képtelennek játszotta magát.)
A második kérdés: ha valóban ADHD-s a gyerek, és mondjuk egy osztályban többedmagával ilyen, akkor a tanár mégis ezt hogy kezelje? Egy harmincfős osztályban, ahol van mondjuk négy ilyen gyerek, azt várni egy tanártól, hogy differenciáltan tanítson, mégis egységesen, kb. olyan, mintha egy cukrásztól azt várnánk, egy kis sóból, cukorból meg lisztből süssön olyan tortát, ami egyaránt jó lesz menyasszonyi esküvői asztaltortának és gyerekzsúrra aprósütinek is, valamint ugyanúgy fogyaszthassák el a cukorbetegek, mint akinek kifejezetten híznia kéne. Van, akit érettségire kellene felkészíteni vagy felvételire. Nem hiszem, ha ő vagy a szülei díjaznák, hogy az óra több mint felét a különleges gyerekek különféle mozgásokkal és egyéb fejlesztő feladatokkal való foglalkozás kötné le, nem pedig az adott vizsgákra való komoly tanulás.
Nekem személy szerint az is kérdés, hogy a "mi időnkben" arányaiban miért nem volt ennyi figyelemzavaros gyerek. Én pl. nagyon verésellenes vagyok, az összes hasonló topikban azt szoktam írni, hogy nem emelnék kezet gyerekre, és ez így is van. Most mégis eszembe jutott egy érdekes felvetés: volt nálunk általános iskolában egy Gábor nevezetű fiú, akit ma egészen biztosan hiperaktívnak neveznénk, és papírja lenne róla, hogy bármikor felállhat az órákon járkálni, mert "nem tud megülni a fenekén". Nem is tudott sokáig. Aztán egyszer megelégelte a tanítónőnk, és kiküldte "beszélgetni" a nagydarab fizikatanárral a szertárba. Mi történt ott, nem tudjuk, de onnantól kezdve nem mászkált órákon, ült nyugodtan, csendben. A nagypapám sokat mesélt azokról az időkről, amikor még nevelési eszköz volt a nádpálca az iskolában a tanító úr kezében. Tőle se hallottam még viselkedési zavaros gyerekről az osztályában... a tanító csak feléjük nézett, és hárman ugrottak, mi is a kívánsága... Nem sírom ezt vissza, ne értsetek félre! Csak nem értem, hogy változhatott meg ennyire ez az egész.
Ennyi erővel a rossz matekosokat se "szabadítsuk rá" az átlagos gyerekekre, mert nem lehet tőlük normálisan haladni órán.
A túl okosokat meg pláne ne, mert szegény átlagos gyerekek hozzá fogják mérni magukat, és nem lesz önbizalmuk.
És kizárhatnánk az oktatásból a kövéreket, mert egy csapat sem akarna velük lenni sorversenyben, és micsoda igazságtalanság, hogy miattuk veszítik el a versenyt az átlagos gyerekek.
És milyen az az "átlag" ?? ez engem nagyon érdekelne...
Pl ha a te gyereked egy dologban nem az de egyben meg feletti, akkor ő befér a "normál" osztályba vagy nem?
pontosan erre próbáltam én is célozni.
Az nem normális, hogy 1-2, az átlagból kilógó gyerek miatt huszonsok másik szenvedjen, és ne kapja meg az oktatást.
Van egy szint, kb. az átlag, ami alatt - külső segítség, ped. asszisztens, stb. nélkül - nem szabadna normál osztára rászabadítani ilyen gyerekeket. Mert az átlagos és afölötti gyerekek tanítása fog hátrányt szenvedni.
szerintem.
Nem lehet elvitatni egyetlen szülőtől sem azt a törekvését, hogy a gyerekének a a legjobbat, a legtöbbet akarja. Az nem integráció, ha a normális többséget süllyesztjük le az integrálandók szintjére.
Kisvirágnak részben igaza van szerintem, csak nem csak a szülőnek kéne, hogy ez gondja legyen, hanem a rendszer hibás :( Az átlag pedagógusok nem képzettek a "papíron" is problémás gyerekekkel való foglalkozásra, és tényleg nem normális az a rendszer, ahol az egyszem tanítónénit leharcolja az, hogy amíg az SNI-s gyerkőccel próbál zöldágra vergődni addig a többi 29 "normális" szétunja magát (jó esetben, rossz esetben elkezdi bontani az osztálytermet), az anyag nem halad előre. Szóval sehogyse jó ez :(
Különben ebben a cikkben az anyuka felismerte, hogy valószínűleg valami probléma van, de sok szülő elutasító, hiába szólnak neki a pedagógusok, semmit nem tesznek azért, hogy a viselkedési problémás gyerek megfelelő ellátást, fejlesztést kapjon!
ugye tisztaban vagy vele hogy atlaggyerek csak papiron letezik???
agyrem amit irsz...
Amúgy meg a normál-nemnormál-témához: rengeteg olyan ember van, akit be lehetne tenni a többi közé, ha egy kicsit nyugisabb lenne a rendszer, lenne "helye" ott, nem néznék ki, nem "zavarna". ADHD, aspi, és társai eléggé légüres térben van - az ilyen gyerek nem eléggé lóg ki ahhoz, hogy fogyatékkal élő - vagy mhogy hívják hivatalosan a downt meg hasonlókat - legyen (bár azok a gyerekek se 100%, hogy jó, nekik való suliba kerülnek, lehet, hogy "gyogyósnak" lesznek kezelve életük végéig...:/), se nem elég "normális", hogy nyugiba beülhessen a többi közé és ne nézzék totál hangyásnak, meg ne készüljön ki tőle a tanári kar.