Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rigócsőrrel értek egyet, egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés az, ha egy kiugró szeretetnyelve van az embernek. Mert tényleg baj van, ha nem azon érkeznek a jelzések... De azért tegyük hozzá, hogy a teszt szerint - ha lehet így súlyozni - 40% jut az elsődlegesre s 60%-on osztozik a másik négy. De ez buta matematika, nem nagyon hiszek benne.
Hadd ne mondjam el, hogy mi volt a pontos eredmény! :))
Persze, érdekes a dolog, mert valahogy azt érzem, hogy biztosan a nagy átlaghoz tartozom, biztosan másoknak is ugyanaz a fő nyelvük. Nem tudom, létezik statisztika arról, hogy milyen arányban osztoznak az emberek az öt kategórián? Feltételezem, hogy messze nem 20-20% jut mindegyikre.
Meg a magam példája alapján úgy gondolom, hogy a szeretettank-ürülés sem egyformán visel meg minden embert. Van aki jobban tűri, legalábbis jobban elfojtja a hiányérzetét és van aki kevésbé.
Szerintem pont az a nehezebb eset, ha egy szeretetnyelv ennyire kiemelkedően fontos a többi közül... ha kb. egyforma, akkor bármelyiken tesz érted valamit a másik, abból érzed, hogy szeretnek... ;) Viszont ha a 3 pontos nyelven kapja meg a másik szeretetének a 90%-át, akkor szeretetlennek érzi magát, hiába teszi ki a másik a lelkét is..
A tesztet én egy magazinban olvastam, ill. csináltam meg.A könyvet a neten olvastam, ill. hangformátumban töltöttem le.Az eredeti könyvet még csak nemrég szereztem be.Abban tényleg nincs benne a teszt,pedig jó lett volna.
Annyira nekem se jött be amúgy a teszt...Neked nagyon kimagasló az egyik!Az jó!Mert tudod, hogy az a legfontosabb.
De nekem 2 majdnem egyforma van,és a többi se sokkal kevesebb.A férjemnek se kizárólag csak 1 ,ami kimagaslóan ami kitűnik.
Neked melyik az az 1 elárulod?:)
"már letettem róla, hogy érdemben valaki hozzászól"
Na, akkor én annyit, hogy ugye, ez a teszt nem része a könyvnek? Mert az én könyvemben ilyen nincs, de a neten találtam párat. Például ezt:
http://www.kineziologuseger.hu/index.php?d=3009
Eljátszottam vele és nagy meglepetés nem ért, nagyjából az jött be, amit magamról a könyv olvasása kapcsán is gondoltam. Volt egy 12pontos és két-két 6 illetve 3 pontos eredményem.
Nem ebben a sorrendben :)
Én azért el tudtam volna képzelni valami rafináltabb tesztet is, ami nem ennyire direkt formában képviseli az adott szeretetnyelvet.
Nevezzük azt a 2 évet hormonhülyülésnek akkor :D
Persze, mögé lehet látni, de ha nem egetverő a difi még megítélheti szegény hormonhülye ;) olyan dolognak, amit úgy vél, képes tolerálni, elfogadni. Aztán ha szerelmes is lesz, akkor meg is próbálja ezt. És ha elég rugalmas, sikerülhet is. Csak néha rosszul mérjük fel. És ez nem önismeret hiánya, hanem "terepgyakorlat" hiánya. Érted, mint ha ránézésre kéne eldöntened egy ismeretlen ételről, hogy fogod-e szeretni, a meglevő ételismereted alapján. Tippelhetsz, de biztosra nem mehetsz. És milyen egyszerű lenne az élet, ha akkor amikor rájössz, hogy van valami olyan a másikban, amit nem tudsz beemelni, varázsütésre megszűnnél őt szeretni. De -sajnos- a szerelem tényleg nem múlik... esetleg felülírhatja valaki/valami más, ha kellően intenzív...
Feladtad a leckét, pedig általában csípőből dobom a válaszokat!
Ott a gond (és valószínűleg az én értelmezésemben), hogy mindenki szerelemnek hívja azt a 2 év körüli időt, amíg a lángolás tart. No jó, de akkor mi az, ami állandó lánggal ég? Mivel nem múlik, nem lehet szerelem a neve. De ha mégis, akkor a többség 2 évig tartó lángolását kellene átnevezni. Így a szerelem megmaradna öröknek, a 2 éves tartalmat pedig lehetne hívni ...hm...mittudomén minek.
Szinte minden embernél az a baj, hogy a mély érzelmeket képtelen megkülönböztetni a fellángolástól. Az valóban elvakít mindenkit, totál kémia. És mivel ismerem mindkét érzést, én nyugodtan leírhatom, hogy a fellángolásban inkább a testi érzékelés az elsődleges. Míg a mély érzelmeknél a lelki dolgok az elsődlegesek, és szinte ezzel párhuzamban a testi.
De igen, sajnos a fellángolás időszakában is már meg lehet látni némely embernél, hogy annyira eltérő a habitusunk, hogy hosszútávon nem működne a kapcsolat. Képtelenek lennénk egymás hóbortjait elfogadni. És igen, ilyenkor tilos lenne házasodni, épp emiatt. Ugyanis az elején még túl erős a testi vonzódás, és így az ösztönök mindent felülírnak. Valahol olvastam, ez nem véletlen. Ugyanis a nő és férfi megismerkedik, erős vonzalmat éreznek, és késztetést arra hogy utódot nemzzenek. 9 hónap a "vemhesség", kábé egy év a szoptatás, utána a "nősténynek már nincs szüksége a "hímre". Durva szavak, de ez a 2 éves időszak igazol.
És hiába mondom a nőknek, hogy nem azt kell nézni milyen sármos, milyen szépen mosolyog és társai, hanem igenis az ember mögé kell nézni, hogy ki lakik ott belül. Nos, ha egy nő még saját magát sem ismeri, akkor nem lehet elvárni tőle hogy megismerje a leendő társát. Hiába válaszolja a többi nő, hogy emberek vagyunk, nem állatok, az ösztöneink ugyanúgy működnek mint az ősembernél. Csak letompultak, és a társadalom elvárásaihoz alakítottuk őket. Ha valaki enged az ösztöneinek, máris nyitottabb lesz a világra, kinyílik a szeme.
És amikor a vak embernek kinyílik a szeme, akkor képes lesz megérteni mások szeretetnyelvét, és használja is. Ösztönösen rájön, hogy melyik embert mi teszi boldoggá. És tudod, ezt most nem az anyagi javakra értem.
Mindenkinek más a szeretetnyelve, és te már tudod hogy a párodé melyik. Használni kell, különben nem érzi hogy szereted, dicsérd, még akkor is ha számodra természetes amit tesz. De azt nem írtad, ő is ismeri a te szeretetnyelvedet? Mert ha valamelyik ember a párból ugyanazt használja amit ő igényel, és a másikét nem veszi figyelembe, az igen egyoldalú.
ha pedig valaki nem veszi észre hogy mi az igény, azt jelezni kell, ki kell mondani. Lehet hogy olyan apróságokról van szó mint amit te is írsz, hogy kis szívességekért vár valaki köszönetet. Ez viszont nem azt jelenti hogy ő bizony helyette valami mást is csinálhatott volna, hanem ahogy te is láttad, az ilyen ember igényli a dicséretet. Mintha azt mondtad volna, hogy szeretlek, mert te vagy a leg...nekem. Van akit az apró kis ajándékok, figyelmességek tesznek boldoggá. Itt nem az érték a fontos, hanem az hogy a másik gondolt rá. Van aki az apró kis tesi érintést igényli. Van aki a kis gondoskodást. Totál eltérő az egész.
"túl sokan vallják, hogy a szerelem elmúlik"
- talán mert tényleg annyira elvont fogalom, mindannyian mást értünk rajta.
Ha a te megfogalmazásaidat használom, akkor valahogy úgy értettem, hogy a lángolás elmúlásával... Csak ahol szerelem is van, ott a lángolás elég sokáig tart... :) (akár 2 év..) ahol nincsenek mögötte mély érzelmek, ott lehet csak pár hónap. De még a szerelem sem zárja ki szerintem, hogy annyira mások legyetek, hogy alapvetően nem működhet egy közös élet... (és ez nem elfogadás függő, mer szerethetek egy embert és ismerhetem, elfogadhatom a hibáit, de az is szükséges, hogy azonosulni tudjak dolgaival.. ha van amivel nem, akkor az nagyon nehéz... Így a fellángolás időszakában szerintem szigorúan tilos lenne házasodni... ;)
Persze, hogy emlékszem ;) írok privit
Hogy bőkezűen dícsérem, az erős túlzás:))
Nyilván ,ha jól sikerül valami,amit csinál, szépen kifestett szoba, szép rend stb. jár érte dícséret, de azért minden sza..ért nem mondom...:)De nem is ez az elsődleges szeretetnyelve,sőt, az ajándékozás,és az elismerő szavak vannak a leghátul.
Az elsődleges nála a minőségi idő...:)Mármint a teszt szerint...:)
Mindegy.Köszi a válaszokat,már letettem róla, hogy érdemben valaki hozzászól...:)Kellemesen meglepődtem....:)
Amúgy nálatok mi újság ,már találkoztunk egy másik topikban, emlékszel?:)
A magyar előadók közül Ő az, aki a legszebben tudja ezt elmondani. Benne van az elfogadás, és a feltétel nélküliség.
Bizisten, ezen már sokat filóztam.
A fellángolást én is többször átéltem, ugyanúgy mint mindenki más. Még most is. A párom is. Kivédhetetlen, hiszen rengeteg ember van aki vonzó, szimpatikus. De mivel ismerjük a "szerelmet", ezeket a kis fellángolásokat, vonzalmakat a helyükre tudjuk tenni. Gyorsítva megéljük, de ahogy jött, el is múlik ugyanolyan gyorsan. Mivel egymás hibáit pontosan látjuk, így a többi ember hibáira is gyorsan ráérzünk.
A szeretet valamivel alacsonyabb szintű szerintem mint a lelki kapcsolat, viszont magasabb szintű mint a fellángolás. A szeretet is hosszútávú, ott is az elfogadás az alap. De amíg szeretet bárki iránt érezhetünk, addig a lelki társ jóval több. Szerintem. Jó lenne ha valaki ezt tényleg el tudná magyarázni, még a társam sem tud rá magyarázatot.
Szerintem nem múlik el feltétlenül a szerelem. A kezdeti rózsaszín ködös, kisajátítós, csak ő létezik senki másos fejezet szerintem a fellángolás.
A szeretetnél nem tudom mi lehet több. Mert az maga az elfogadás, a feltétel nélküliség.
Egy valamit nem értek. Túl sokan vallják, hogy a szerelem elmúlik.
Nos,a szerelmet nem lehet definiálni. De ha mégis az a szerelem, ami idővel elmúlik, akkor mi a neve annak, ami nem múlik, ugyanúgy lángol mint a kapcsolat elején, noha a párok pontosan látják és ismerik, elfogadják a másik hibáit? Nem szeretet, annál jóval több.
Oké, tegyük fel hogy a kezdeti vonzódás neve szerelem. Akkor az amiről én írtam, vajon lelki társ besorolás? De ez is húzós, mert lelki társból is több van, és az ember nem óhajt velük nemi kapcsolatot létesíteni.
Ha a szerelmet a kezdeti fellángolásnak nevezzük, akkor igen, lehet önző, kisajátító, és megváltoztatja az egyébként józan viselkedést. De a lelki társak éppen hogy nem önzőek, nem viselkednek irreálisan.
De amíg igen kevesen élnek a lelki társukkal, addig a szerelem a legnagyobb szó, ami két ember kapcsolatára mondható. És ameddig a lelki kapcsolatokat kevesen élik át, addig nem is fogják az emberek megérteni hogy miről szól, milyen mély érzés.