Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Háhh sorry, keverem a szezont a fazonnal..... :D az egy másik topik, itt nem tanácsolt senki ilyet senkinek.. :D a többi stimm... :D
megyek is mert gondolatban már nem itt járok...
Persze-persze, ez természetes, egy párkapcsolatot egy pár tud működtetni, hiába beszéli az egyik a másik szeretetnyelvét, ha az nem tanulja meg viszont... és hiába TUDOM, hogy a másik így fejezi ki a szeretetét és ő most engem épp nagyon szeret, ha nekem más kifejezési módra lenne szükségem, de azt képtelen megadni..
A szerelemről szóló fejezetre nem emlékszem, lehet úrja előásom a könyvet.
Erről + amit arról írtál, hogy milyen dolgok kerülhetnek elő a szerelem elmúltával, az jutott eszebe, most nem is tudom ki tanácsolta TI-nak hogy aki 1 éven belül nem akar házasodni, gyereket, az komolytalan és lapátra kell tenni... hogy ez mekkora hülyeség... :) A rózsaszín köd ritkán oszlik fel ilyen hamar, általában 1,5-2 év együttélés szükséges hozzá... Korábban is ezt vallottam (szüleim példáján okulva :p), hogy szerelesen nem szabad házasodni... a szerelem szép meg jó, de elvakít... Ha akkor is vonzó számomra a másik amikor már nem látom tökéletesnek, amikor már nem borít el a lila köd, na akkor össze lehet kötni a két életet, de még úgy sincs garancia... Szerelemben házasodni viszont olyan, mint ha bekötött szemmel választanánk, aztán majd levesszük a szemfedőt ha megszületett az első gyerek, akkor nézzük meg ki is az apuka/anyuka... :D No way...!
Másrészt ki az, aki a legnagyobb szerelmi ködben lapátra teszi a másikat, mert az nem térdel előtte könnyesen..? Ha meg már egy év után sincs szerelem, azt megette a fene... :)
Visszakanyarodva ahhoz amit írtál: igen, jellembeli különbségeket nem fog áthidalni a szeretetnyelv és igazából nem is tudom mekkora különbség még ami áthidalható. Ez nagyon az adott két ember rugalmasságától függ, hogy mennyire képesek elfogadni a másik másságát, vagy mennyire vágynak arra, hogy a párjuk a tükörképük legyen.
Kedves Rigócsőr,
teljesen egyetértek azzal, amit írsz! Talán félreérthető voltam, nem a magam okán emlegettem a jellemhibákat (már ha van ilyen kategória), hanem, hogy az, amire Chapman könyve épít, az bizonyos alapvető anomáliákra nem ad választ. Tehát a könyvben leírtak sikeréhez kell bizonyos közös alap, kell mindkét fél odaszánása. A szerelem múltával előkerülhetnek olyan mély ellentétek, amelyeket a szeretetnyelvek ismerete sem hidalhat át. Erről - ha van ilyen - nem szól a könyv.
Ami az én személyes ügyemet érinti, azzal nagyon nem szeretném ezt a topikot terhelni, viszont a Chapman könyvnek van egy fejezete, ami ugyan nem a szeretetnyelvekről beszél, hanem azt megelőzően a "nagybetűs" szerelmet (tehát nem a szeretetet) járja körül. (3. fejezet A szerelem élménye) Számomra például ez is legalább olyan fontos mondatokat tartalmazott, mint a többi fejezet, mert a szerelmet kicsit lecsupaszította a fennkölt, irodalmi és vágyott, szent magaslatáról, alaposan (és kissé kiábrándítóan) leírva azt, hogy a szerelem önmagában milyen önző, és főleg milyen megszállott, irreális viselkedésre késztet(het)i az embert. Ez részben új volt , részben igazolta a magam fájdalmas tapasztalatait.
off:
Köszönöm, hogy válaszoltál helyettem is tszkaticának, nekem semmi kedvem nem volt hozzá...
Decentral: ezek szerint nem alakulnak jól a dolgaitok, sajnálom :(
Jellembeli eltérések:
alapvető jellembeli eltérések esetén szerintem nem alakul ki semmilyen kapcsolat, amit működtetni és fenntartani segít a szeretetnyelvek ismerete... Persze hosszú évek alatt mindenki változik és néha egy pár esetében ellenkező irányba, ezen biztosan nem segít ez a kommunikáció, azon az segít, hogy nem akarod megváltoztatni a másikat, hanem elfogadod olyannak, amilyen. Minden nap. És ha egy nap úgy kelsz, vag úgy fekszel le, hogy a másik a-b-c JELLEMBELI vonása nem elfogadható számodra (tehát nem az amit tett, vagy nem tett vagy mondott, nem mondott), azon biza a szeretetnyelvek nem fognak segíteni, annak a kapcsolatnak ott vége.
De ez is egy tudatossági szintet igényel, hogy felismerd, nem csak jellemévé alakítasz-e egy cselekedetet, vagy egy érzést, gondolatot... tényleg az ő lénye-e az...?
(ebben a témában én szeretettel ajánlom Szendi Gábor írásait, könyveit).
Szóval egy plázacica nem azért nem lesz számodra vonzó, mert mondjuk az ő szeretetnyelve az ajándékozás :), hanem mert ő a Rolex-re bukik, Te meg nem buksz arra aki a pénzedet szereti és nem téged. A szeretetnyelvek nem összehozni segítenek embereket, hanem megtartani... össze azzal fogsz jönni, akivel - akkor épp - egyezik kb. a világról alkotott képed, hasonló az élethelyzetetek, egy hullámhosszon vagy stb. A könyvbn amúgy kb. minden párosra volt példa emlékeim szerint, nem nagyon van szerencsés vagy szerencsétlen párosítás... A szerencsés párosítás, amikor nem kell utánanézned a szeretetnyelveknek, hiszen a másik számára is ugyanolyan arányban fontosak, mint neked ;) és akkor értetlenkedhetsz egy sort hogy mit kell erről másoknak olvasnia meg tanulgatnia felnőttként... ;)
Térdszélikatica: nemár...:)
nem gondolom, hogy bárkire is újdonságként hatnak, hogy léteznek ilyen szeretetnyelvek, de továbbra is gondolom, hogy nem egyformán fontosak... hogy egy teljesen tipikusat mondjak, amikor a gyerekeim játszanának a nagyanyjukkal (minőségi idő), de ő inkább a konyhában sürög-forog: ő úgy fejezi ki a szeretetét, hogy süt-főz (szívességek).
Amúgy örülök, hogy te tökéletes családban nőttél fel, ahol egyformán fontos volt a szeretet formájának minden megnyilvánulása és erre alkalom is adódott - de sajnos (?) a legtöbb ember nem így nő fel, hanem valamiből többet kap, van amiből kevesebbet (akár családon belül eltérően). Ez nem azt jelenti hogy nem ismeri ezeket és képtelen dícsérni, vagy megölelni valakit... remélem látod a különbséget.
Én is szoktam mondjuk dícsérni a férjemet, de minden szarért, már bocsánat hogy így írom :) nem, mert az tőlem erőltetett. A nővérem ugyanakkor folyamatosan ezt nyomatja mindenki felé. Megdícséri a banki alkalmazott fülbevalóját, a pénztáros körmét, és ha valaki kinyitja előtte az ajtót akkor nem egy csendes mosoly alá rejtett köszönömöt mond, hanem a bolt végében is hallják hogy kéremitt egy gentleman, mégsincs oda a világ..., ha családi összejövetel van, akkr eléri hogy 3 perc múlva már mindenki a lányát dícsérje az eredményei miatt... DE tőle ez természetes és nem mesterkélt, így általában jól is esik az embereknek.
Ha a könyvet amúgy olvasnád, építő hozzászólás is születhetne a részedről, a wikipédián nem fog átjönni a lényeg... ;) Nem azért írtam le az 5 szeretetnyelvet, mert újdonság, hanem m ert számodra az is szeretetnyelv hogy valakinek milyen mentalitású, karakterű ember a zsánere..
Ha meg nem akarod olvasni mert ez neked a kisujjadban van és mestere vagy annak, hogy kihez mi a "kulcs", akkor nem értem, milyen plusszt ad neked ez a topik...?
tavasszal jártam egy pszichológushoz. Kértem tőle "szakirodalmat" de láttam, hogy bajban van
En is lattam mar sok szakembert hogy valoban bajban van olyan esetben amikor olyanrol kernek tole szakirodalmat amit elsajatitatni a csaladban kellett volna megtanulni , es mivel ilyen esetben hianyosak a vevoi a kerelmezonek valoban gondolkodniuk kell, hogy mit is ajanljanak hogy felfogjak kulonosen akkor amikor ezek
"Az öt szeretetnyelv:
Elismerő szavak
Minőségi idő
Ajándékozás
Szívességek
Testi érintés."
valakire az uj harasaval vannak
(Nemrégen olvastam a könyvet, többször is egymásután. Hosszú keresgélés után akadtam rá, gyógyírt keresve házassági krízisünkre.)
Előre kell bocsátanom, alapvetően szkeptikus vagyok az amerikai életmód könyvekkel kapcsolatban, általában idegesít az a szájbarágós módi, ahogyan osztják az észt és sokszor a közhelyeket. Ennek a könyvnek viszont nem esett nehezemre megbocsátani a nyelvezetét, a didaktikus felépítését. Ha már kommunikációról van szó és annak a nehézségeiről, akkor nem árt tényleg nagyon tisztán és egyszerűen fogalmazni, hogy ne vesszen el a lényeg a szofisztikált sorok között.
Az is tetszett a könyvben, hogy bár egy teológus írta, sok bibliai utalással, mégis úgy, hogy az is érdeklődve olvashatja, aki nem szereti, ha vallással van "nyakonöntve" a házasság témaköre.
Szóval, jó a könyv felépítése, jók a példák, könnyen befogadható. Hogy maga a teória mennyire életszerű, mennyire megvalósítható a mindennapokban, azt nem tudom megmondani, én sajnos most nem tartok ott, hogy lenne hozzá partnerem, de kapaszkodónak szerintem jó lehet. Nem is annyira a teóriával van a gond, hanem, hogy az egyes párok mennyire képesek ezt átültetni a saját életükbe. Mert hát igen komoly önkontrollt igényel felfedezni és tudatosítani nem csak a magunk és párunk szeretetnyelveit, hanem ennek a hétköznapi működtetését is. Hogy ne legyen az ember cselekedete könyvízű :)
Amit talán hiányolok - bár ez meghaladná a könyv terjedelmét, hogy az egyes szeretetnyelvet beszélők között milyen szerencsés és szerencsétlen párosítások adódhatnak? Mert úgy gondolom, hogy akadnak olyan párosítások, amelyek nehezen hozhatók közös nevezőre és vannak, amelyek erősítik egymást. Arról nem beszélve, hogy Chapman könyvében idealizált figurák jelennek meg, itt mindenki alapvetően jó ember és nincs más dolga, mint ráérezni párja érzékenységeire. De mit kezdjen az ember olyan helyzetekkel, amikor nem csupán a szeretetnyelvről van szó, hanem például jellembeli eltérésekről? Champan példáinál mindenkiben egyaránt ott a szeretetvágy, a valóság viszont nem ilyen ideális, az életben ott egy csomó gyarló figura, akikben egyáltalán nem biztos, hogy egyforma mértékben van jelen és egyforma fontossággal bír a szeretet.
Mit lehet kezdeni azokkal a pasikkal, akiknek "lételemük" hogy hódítgassanak, azokkal a plázacicákkal, akiknek csak a smink a fontos, stb. Magyarul, hogy áthidalható-e a szeretetnyelvek ismeretével két ember között az esetleges alapvető különbség?
A könyvben abszolút nincs szó arról, hogy mikor nem működik a szerző teóriája és olyankor mi okozza a kudarcot? Nem tanulták meg jól a leckét? Nincs bennük a kellő szeretet? Túl nagyok a világnézeti különbségek? stb.
Ettől függetlenül, úgy gondolom, egyáltalán nem lenne baj, ha az emberek ismernék az öt szeretetnyelv fogalmát, tudná mindenki magát (és másokat) ebben a kontextusban (is) értelmezni.
Személyes példa: tavasszal jártam egy pszichológushoz. Kértem tőle "szakirodalmat" de láttam, hogy bajban van és nem nagyon tudja, hogy mit ajánljon. Szívesen mondanám neki utólag, hogy például ezt a Chapmann könyvet nyugodtan ajánlhatná mindenkinek.
Na most akkor egy hozzászóláson belül ellentmondásba keveredtél... :) A "szívességekért" általában dícséretet vár az ember fia... :) Azt mondtad te bőkezűen dícséred ha megcsinál valamit - ellenben ha megcsinál valamit, az neked természetes és nem jár érte dícséret... :) most akkor melyik...?Kb amúgy nálam is ez a helyzet és nagyon nehéz erre odafigyelni, mert az elején ez nagyon erőltetettnek tűnik hogy húúúú de szép lett a fű, milyen más mint volt (lenyírta a füvet, tök természetes, én se vagyok megdícsérve hogy húúúúú de szépek lettek a tányérok, vagy nem? :) őt mégis meg kell dícsérni, ha szökőévben egyszer elmosogat...). A másik, amire nekem nehéz odafigyelni az a kritika... ugyanis akinek az elsődleges szeretetnyelve a dícsérő szavak, az a kritikát szinte egyáltalán nem viseli el... így azt mondani hogy ferde a karnis amit felfúrtál drágám, egyenértékű egy félholtra veréssel... no de akkor mégis hogyan lehet kritikát megfogalmazni egy ember számára akinek az elsődleges szeretetnyelve az elismerés, a dícsérő szavak...? És mégegy fontos... ez most villant be...!!! Egy ilyen ember sohasem fog negatív visszajelzéseket adni, mert az számára annyira durva bántás, hogy ő sem él vele... csak szép csendben húz egy strigulát... aztán lehet csodálkozni amikor betelt a pohár meg borul a bili... :s Szóval valószínűleg ez is ennek a "típusnak" az egyik sajátossága.... :s
Ennek meg végképp semmi köze a szeretetnyelvekhez... egy bölcs tanító is lehet úgy figyelmes és gondoskodó és hótszerelmes beléd, hogy az alig megy át, mert annyira más az, ahogy kifejezitek a szereteteteket. Mondjuk ha neki a szívességek a szeretetnyelve, de neked nem, akkor hiába vásárol be minden áldott nap és tölt el ezzel napi fél órát, ez neked nem szívesség, mert szívesebben vásárolnál be vele együtt és észre sem veszed, hogy ő ezt nem azért teszi mert szeret bevásárolni, hanem neked akar vele kedveskedni...VAGY ha neki a minőségi együtt töltött idő nem Nr.1, akkor neki az is minőségi együtt töltött időnek számít, ha minden este megnéz veled egy filmet, te meg szívesebben beszélgetnél.
A szeretetnyelvek nem arról szól, hogy megpróbálja meghatározni mi a szeretet, hanem egyszerűen kommunikációs technikákat vonultat fel, nem csak a szavak szintjén. Én alapolvasmánynak tartom, annak ellenére, hogy alkalmazni (az általad nem "beszélt", de a másik számára elsődleges szeretetnyelvet) szerintem nagyon nagy odafigyelést igényel. Nekem nem megy pl. még túl jól.
Az öt szeretetnyelv:
Elismerő szavak
Minőségi idő
Ajándékozás
Szívességek
Testi érintés.
Ez MIND fontos midenkinek, ez természetes, ezek azok a módok ahogy kifejezzük a szeretetünket és mindenki hasznája mindegyiket, eltérő súlyozással, de mindenkinek van egy ELSŐDLEGES szeretetnyelve, ami a legfontosabb számára. Ehhez van a teszt. Ha te ajándékozni szeretsz leginkább, akkor valószínűeg egyébként ez a te elsődleges szeretetnyelved is (ebben természetesn bennevan az odafigyelés, a másikra hangolódás, az idő, amit az ajándék kiválasztására/elkészítésére fordítasz). Ezt sokan zsigerből tagadják, hogy nekik az ajándék nem fontos, persze, talán az értéke nem. De az ajándékban nem a kütyü a lényeg, hanem hogy a másik rám gondolt legalább addig míg kiválasztotta/kitalálta/megvette, becsomagolta és igyekezett örömet szerezni. Akinek ez az elsődleges szeretetnyelve, az nagyon boldog, ha a másik hazafele vesz neki egy csokit, vagy hagy egy üzenetet egy képeslap hátulján reggel az asztalon, amikor korábban ment el.. Akinek az ajándékozás nem az elsődleges szeretetnyelve, az is észreveszi ezeket, de nem lesz tőle neki "hűdejó" :) max odadob egy köszit.
Szeretem a bölcs és tapasztalt embereket, kiváltképp, ha hasonló az érdeklődési kör. Szeretem ha valakinek van arra képessége, hogy tanítson engem, szeretem amikor valaki olyan igazságot mond, amibe nem tudok belekötni. Alapvetően sok mindenbe bele tudok kötni.
De ha nagy ritkán találok olyan embert, akiben nem találok kritizálni valót, azt hatalmas dolognak tartom, és örömmel fogadom. Szeretek mestereket választani. Akik nem csak lelki, de szellemi tanítóim is lehetnek. Számomra ez is a szeretet kibontakozása, amely oda-vissza működik...
Azthiszem hasonlóról nem ír ez a nagy teszt.
A szeretetnyelvem az érintés, és a figyelmességek, az odafigyelés, meg a minőségi idő. De le merném fogadni, hogy a legtöbb embernek is ezek, vagy legalábbis a legtöbb lánynak. Én meg már csak úgy teszt nélkül mondom. Azért azt csak tudom magamtól, mi nekem a jó. Viszont adni pl saját kezű ajándékokat szeretek, főleg ha még tudom is, hogy a másik azt szereti a legjobban... ♥ Fotókkal, versekkel kedveskedni... Dicsérni is szeretek...
:) Pedig a férfiak is szeretik, ha megdícsérik őket, mint a gyerekek:)
Ha segített valamit, pl.vagy ha megborotválkozott,és jó sima ,és illatos az arca,én meg szoktam dícsérni...:))
Viszont,amivel nehéz kezdenem valamit, az a szívességek.
Ő úgy érzi,azzal bizonyítja hogy szeret, ha megcsinál valamit otthon:)
Nekem ez természetes (lenne).Szerintem ő úgy gondolja, ez idő alatt pihenhetne, vagy számítózhatna, de ő nekem segít...:)
Nekem meg más ezek szerint a szeretetnyelvem...:)
Mobilról valami nagyon osszecsúszott az elején... szóval a férjem szeretetnyelve nem annyira egyértelmű...
És érzi a gondolkodást helyett, gondoskodást... ;) hülye prediktív szövegbevitel...
Nekem elég jól kihozta a teszt anno, amit addig is tudtam, hogy nekem is az érintés és a minőségi együtt töltött idő a szeretetnyelvegyerekemmelretetnyelve viszont nem ennyire egyértelmű számomra,és ezen a teszt sem segített. Az érintés neki nem fontos, az összes többi kb. ugyanannyira. Minőségi együtt töltött időre nincs túl sok alkalmunk, a többiben meg én béna vagyok, bár igyekszem fejlődni, tényleg nagyon tudatos odafigyelést igényel. Az ösztönös ugye az hogy azt adod, amiből te is érzed a másik szeretetét. Tehát mondjuk nem megyek el mellette anélkül, hogy meg ne érinteném, gyakran megölelem, stb. De rá kellett jönnöm, hogy ez csak nekem jó, őt max kizökkentem az aktuális gondolatmenetéből... mégis, irtó nehéz megállni és helyette mondjuk észrevétlenül egy forró kakaót tenni elé, amivel érzi a gondolkodást és kívárni hogy alkalmas legyen az idő egy puszira... nekem ui minden idő alkalmas rá... ;)
Gyakorlati tanácsokat pedig szívesen vennék attól akinek az elismerő szavak a szeretetnyelve, mert abban kifejezetten béna vagyok. a gyerekeimmel még megy, de nem dícsérhetem úgy, mint egy gyereket, felnőtteket meg nem szoktam, max ha valami tőle nem megszokott, rendkívül dolgot csinál. De ha mondjuk sikeres és a 800. előadást tartja, azt nem tartom tőle rendkívüli teljesítménynek...
Nem kell hozzá könyv.
A könyv azért jó, mert megvilágítja, hogy nekem a minőségi idő jelenti a szeretetet, a páromnak meg mondjuk az apró ajándékok. Na most én próbálok időt tölteni vele, de ő ugye úgymond nem érzi ezáltal, hogy szeretem. Ő pedig meglep ezzel-azzal, de esetleg nincs túl sok időnk egymásra.
A könyv egyszerűen csak jól összeszedi ezeket a főbb "típusokat".
Van, akinek jó elolvasni, van, akinek nem. Van, aki maga is elég zseni maga is. Végülis Pitagorasz is maga találta ki a tételét...
Mindenesetre szerintem hasznos és nekem jó volt elolvasni.
A teszt elég monoton,unalmas,de érdemes megcsinálni, persze akit érdekel.
Akit meg nem minek is szól vajon hozzá??:)
Köszi a "kedves" hsz.-t...azt hiszem bezárhatom a topicot,mert úgy látom, van aki csak kötekedni szeretne.
Konyv kellett hozza, hogy ezt megtudd magadrol?
Amúgy ez is érdekes, mert egy házastársi kapcsolatban és egy kisbaba, majd gyermek felnevelésénél is fontos szerepet játszik a testi érintés. De nekem mondjuk abszolút nem szeretetnyelvem a testi érintés.
Jó könyv. Érdemes lenne odafigyelni egymásra a mindennapokban a családban és a munkahelyen is.
Nekem a minőségi idő és az elismerő szavak a szeretetnyelveim. :-)
Nekem a szerzo nem tud ujat mondani, hanem maskeppen talan azt amit amugyis tudok : A testi erintes fontossagat mar a csaladban megtanulja az ember es a minosegi ido fogalmat is.
Ezert en ha csak nem valami munkamhoz kell/lene osszehasonlito elemzesert nem ilyen konyvekbol tanulok.
Szerintem érdekes,és van benne valami.Nekem 2 szeretetnyelvem van a teszt szerint.A testi érintés, és a minőségi idő.
Bejonni a szerzonek johetett be a kiadasi dijak hoztak a nem is keveset a konyhara.
bejonni a szerzonek johetett be a kiadasi dijak hoztak a konyhara.