Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyökértelenül itthon és külföldön
Létrehozva: 2014. október 16. 20:01
Elmennek, mert már nem érzik jól magukat itthon. Többet, mást, jobbat akarnak, de odakint sem könnyebb. Nem a pénz hiányzik nekik, hanem a valahová tartozás. Elindulnának vissza, de valami visszatartja őket. És már sem itt, sem ott nem érzik magukat otthon. Ők az elveszett generációk.
Nők Lapja Café: Gyökértelenül itthon és külföldön
Nők Lapja Café: Gyökértelenül itthon és külföldön
Érdekes vélemény, de ezt te mondod.
Majd ha egy angol jön nekem ezzel, akkor majd elgondolkodom rajta. De eddig sose mondta egyik sem. Lehet hogy gondolja, de nem érdekel hogy mit gondol, ha nem mondja ki mert nem meri...
Ha meg kimondaná, megkapná a magáét diszkriminációért.
Az meg nem érdekel hogy te mit mondasz, mert nincs jelentösége. Nem vagy angol, nem a te országodba telepedtem be.
Mellesleg nálam a beilleszkedés már régen megtörtént.
Amúgy olvasd el mégegyszer az elözö hozzászólásomat, Londonról van benne szó, nem vidékröl, vagy Manchesterröl. Jártál már itt?
Ja, és itt nem a habzsi-dözsiröl van szó (hogy jön ez a téma ide?) hanem a külföldi életröl. Nem mindenki a pénz meg a "piszkos" anyaiak miatt vándorol ki. Vagy neked csak ez az egy dolog jár a fejedben?
Ilyet csak olyan nyilatkozik, aki soha nem élt másik országban, vagy rossz tapasztalata volt, mert nem tudott beilleszkedni.
Ez egyre jobb lesz.
Amásik topikban még csak azt nem értettem, hogy mért van az, hogy aki soha nem élt külföldön, az honnan tudja, hogy hogyan él ott valaki.
Most meg már azt is tudod, hogy mit gondol a külföldön dolgozó magyarokról egy "őslakos". Te külföldön élsz, vagy esetleg egy eredetileg mondjuk Londonban született angol vagy? (Bármilyen országgal-várossal behelyettesíthető.)
Ez a habzsi-dőzsizés meg elég nívótlan.
Nem elveszett, hanem életképtelen...
esetleg érdekelhetné Farage -nem csekély létszámú- követőit a nézeted...biztos lenne miről csevegnetek a délutáni tea mellett.
Nekem teljesen mindegy (én is bevándorló vagyok ), viszont úgy fest, az angoloknak kevésbé.
amikor a vidéki feljött pestre eléggé idegennek elveszettnek gyökértelennek érezte magát idösannya szoknyájától távol
tájszólása miatt kommunikálni is nehezebb volt
valami hasonló sokkalja az átlag magyart ma nyugaton, kissé hillbilly oda
egy normális ember illeme, etikettje kompatibilis európában, amerikában...
ha arról beszélsz ami sok magyarnak itt még normális az valóban nem kompatibilis a civilizáltabb országokban
beteg nacionalistáknak meg senki se lesz soha elfogadott sehol
Parisban sem latni europai franciat.
ezert aztan kiserleti jelleggel metrora ultunk es az 5 oras metrozas utan megallapitottuk, hogy negyen voltunk feherboruek abbol ketten mi.Nem tudom mennyire orulnek ennek a franciak es mennyire orulhetnek az angolok Londonban Nektek 
sztem teljesen ép dolog az, ha a bevándorló úgy érzi, be kell illeszkednie. Van olyan is, hogy illem, meg etikett.
Nem vagy egyenrangú, vendég vagy!
Olyan vendég, aki ottfelejti magát és mintha beköltöznél egy családba: kiveszed a részed a közösből, de mert nem éreztetik -és ezért minden tisztelet őket illeti-, attól még ők tudják, hol a helyed, csak úgy fest, Te nem tudod :)
Érdekelne, miért is lennél egyenrangú, mint messziről jött idegen, akinek saját otthona is van, csak jobban teccik neki a habzsi-dőzsi, mint az otthoni vajas kenyér?
A fölényről meg annyit, hogy azért ez a fölény előbb-utóbb visszaüt, ahogy az EU-s választásoknál is kiütött...
Ettől még az ember persze érezheti jól magát, jóban lehet a szomszédokkal, kollegákkal... tanárokkal és kedvelhetik őt, meg is hívhatják szombati vacsira, de akkor is ők vannak otthon, ha neked bejön a nyugat-európai habzsi-dőzsi.
Na, a beilleszkedésröl annyit hogy -legalábbis itt Londonban -ez nem gond. Itt szinte több a külföldi mint az angol. Fölényben vagyunk. Én mindíg is egyenrangúnak éreztem magam az öslakosokkal, és soha nem éreztem hogy engem kevesebbnek néznének ennél (de ha meg mernék tenni, megbánnák!
)
Az a bevándorló akinek itt kisebbrendüségi érzése van, szerintem annak otthon is az volt valami okból kifolyólag.
A beilleszkedés azonban nagymértékben a nyelvtudástól függ, meg magától a beilleszkedési képességtöl. Aki otthon nagyon gyökeret eresztett, annak itt nehezebb dolga lesz. És minél idösebb valaki, ez annál jellemzöbb. Tisztelet a kivételnek.
kádárelvtárs tudott munkahelyeket teremteni
normális társadalomban munkát nem országvetető teremt
ha te ügyes ember vagy és te találod ki a prezit pl. akkor majd te tudsz több 100 munkahelyet teremteni
és ha az embereid jól dolgoznak, akkor tudsz magas fizetést adni
Asszimilálódni nem is kell. Elég integrálódni.
az érhető hogy az adójukból élni akaró koloncokkal ellenségesek
egy civilizált embernek nem kell illeszkedni, mert illik az úgy környezetbe és senki nem méregeti sandán
az meg természetes, hogy szűrni akarják, hogy mifélék mehessenek
pl. new jersey-is kertvárosban senki nem akarná, hogy egy vásározó cigány, vagy az udvaron disznót ölő paraszt költözzön
Ezzel semmi baj nem lenne, ha ezek az un "elmenok " kepesek lennenek a meglatogatott orszagban beilleszkedni , asszimnilalodni, de bizony gyakorta ez nem igy van. Hozzak a sajatok kicsinyes primitiv felfogasukat , mindent es mindenkit felrugo /megtagado ostobasagaikat. Ezzel aztan ki is vivjak az ott elok unszimpatiajat , akik lassan mindent elkovetnek a bevandorlok szuresere, tiltasara.
Itt napok ota ilyen es hasonlo cimcimek jelennek meg, de minek. Termeszetes dolog, hogy az ember elmegy tanulni , dolgozni, onmagat tovabbkepezni ,ismeretet szerezni mas orszagba, mas kuturak videkere .
Ez csak ott lehet tema ahol erre eddig leheteoseg nem igen volt es gyartanak belole teoriakat .
pont az a jó az elmenésben, hogy a gyökereket magunk mögött hagyhatjuk magyarországon
és élhetünk máshol harmonikusan
amikor még szögesdróttal akadályoztak bennünket az elmenésben, más volt
ültünk a tabánban 13-14 évesen és tervezgettünk, vajon hogy lehet majd lelépni, vajon hova kellene menni
akkor még úti filmeket nem engedtek nézni a népnek nyugatról, könyvekből igyekeztünk elképzelni más országokat
egy dolog volt biztos
el innen a gyökerek irányítása alól
a későbbiekben a liberty island lett a találkozóhelyünk a verrazano-narrows bridge és a big apple ölelésében
a tabáni évek emléke kiment mindenkiből, mint egy rossz álom
Fogalmam sincs miert ragjuk mindig ezt a temat...mar eleg unalmas.
En lassan 4 eve elek kulfoldon es sosem ereztem magam kulfoldinek,idegennek. Megdolgoztam,h. elorejussak, tisztessegesen es alazattal. Volt amikor takaritottam vagy etteremben dolgoztam,2 diplomaval es folyekony nyelvtudassal,de volt egy kituzott celom,igy a megtakaritott penzbol elkezdtem tanulni. Senkit nem ismertem-teljesen egyedul vagtam neki,de nem bantam meg es mar sosem tudnek otthon elni. Fantasztikus baratokra tettem szert (angol,magyar,nemet etc.),akikre mindig szamithatok. A csalad pedig akkor is csalad marad,ha epp 2,5 oranyi repuloutra vagyunk egymastol. Minden tortenet mas,van akinek valo,masnak nem valo a kulfoldre koltozes. De teny,h. megeri a probat,m. lehet,hogy epp egy csodalatos eselyt kapunk egy jobb eletre.
En is regota majdnem 10 eve kulfoldon elek. Ez egy nehez tema. Egyszer mar hazakoltoztunk, de visszajottunk. Ha nincs szakmai es nyelvtudas, akkor meg van love a ember. Amugy sokminden jobb itt, Angliaban mint otthon, rugalmasabban mennek a dolgok. Persze hogy hianyoznak a szulok a csalad. Persze sokszor hazamennek! De van gyerekunk, suliba jarnak. Igy mar nehezebb, nem mehetek csak ugy haza. Ha ok itt nonek fel, akkor nem fogjak idegennek erezni magukat. En sokszor annak erzem magam, meg ennyi ev utan is. Nem tudom mi lenne a jo. Nekem is tobb a magyar vagy kulfoldi baratom, az angolok nem annyira befogadoak...
Mi a gond azzal---sose értettem---hogy ha az ember nem barátkozik helyiekkel, hanem "csak" betelepült külföldiekkel? A barátság az barátság, nekem semmivel nem ér kevesebbet egy mondjuk lengyel ember barátsága, mint egy angolé.
Külföldön semmivel nincs kevesebb problémája az embernek, csak van, amit jobban meg lehet oldani, mint otthon, jellemzően a munka-és pénzügyeket. Az emberi vonal meg nem ország függvénye. Az élet úgy van kitalálva, hogy gyakorlatilag SOHA nem áll együtt minden tökéletesen. Vagy eü gond van, vagy párkapcsolati, vagy pénzügyi vagy a gyerek kamaszodik vagy idős szülő esik ágynak...a történetek tejesen természetes emberi érzésekről szólnak, semmi különös nincs bennük.
Nagyon régóta külföldön élek, közben vissza is költöztem néhány évre, majd megint eljöttem. A cikkírónak csak annyit, hogy ne gondolja azt, hogy 8 év után azt a Magyarországot találja ott, ahonnan eljött. Nehéz visszaszokni, ha lehet egyáltalán... nem ugyanaz, mint látogatóba, nyaralni visszamenni egy idöre.
Másoknak, akik belevágnának: miért ne? De ha csak húslevessel tudod elképzelni a vasárnapodat, ha nem akarod megkóstolni mondjuk a curryt, akkor ne indulj útnak...ezalatt azt értem, hogy nyitottnak kell lenni a másságra, élvezni, amit az új környezet nyújthat. Barátok is akadnak, ha nem elsösorban magyarokkal akarsz összejárni, nem ajánlanám, olyan érdekes a sok új nézet, megtanulni értékelni a sokféle látásmódot, humort, ízeket!