Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A megcsalás nem tragédia
Létrehozva: 2014. október 14. 17:40
A megcsalás egy nagyon kényes téma. De üzenem a sorstársaknak, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Előnyt is lehet kovácsolni abból, amiről azt hiszed, a világ egyik legrosszabb dolga.
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Napi hírek? Óh, bocsánat, a popsimat tartottam a nunim helyett, megesik, apró malőr.
Nekem elég volt végignézni az amcsi pitéket. Én azóta vigyorogva eszem a pitéket.
Nem is tudom mire alapoztam, ugye nem azt akarod mondani, hogy te még nem estél szerelembe a Klozett nevű hölggyel?
Olyan férfi nincs.
Egy szál bokalánc?
Én két darab gyűrűben alszom, És idáig csak a szomszédokat zavarta ez az apróság.
Ez így is marad mindaddig, amíg el nem érem a tehenészeti versenysúlyt. Épp tegnap néztük emberrel, hogy egy fia ránc sincs rajtam. Hát majd igyekszem. És bőszen fogok ezután szoláriumozni, hogy lehetőleg pergamen vékonyságú elnyűtt bőröm legyen 60 éves koromra. Szép barna, és többszörösen kiolvasott könyv. A hájakkal együtt. Lehet majd lapozgatni. 
Oké, megvolt a cinizmus és az irónia, bemutatkoztam.
Az agyunk megelőz :-)
Őőőő... asszem, félreértettél: a klotyón a napi híreket olvassa a férfiember, az pedig nem a legjobb ajzószer :-)) (Annyira azért nem vagyunk "szexuálisak", hogy nem tudjuk megvárni, amíg a másik elhagyja a terepet. Ha már annyira kell...)
Mesélhetnél, hogy mire alapoztad a feltevést...
:-) :-)
A bujaság nem korfüggő, sőt, minél érettebb, annál jobb. De ha az együtt töltött X év után belibeg Annabella egyszál bokaláncban... akkor könnyen lehet megrökönyödés a reakció.
Nem vitatkozom, véleményt cserélek.
:-)
A lelki és szellemi evidens. Alap. Enélkül a bujaság groteszk valóban.
Ha ebbe a topicba is csak egyszer írsz be, azért kár volt. De ha maradsz, akkor egy építő jellegű vita lehet belőle.
És most hasonlítsad össze az én hozzászólásaimat a tiéddel. Én a nők bujaságáról írtam, ami azt jelenti hogy bármikor képesek felébreszteni a férfiben a szexuális vágyat. Te viszont azt írod, hogy a férfi a hóna alá csapott izgalommal indul a klotyóra farkat verni. Én ilyesmire nem is gondoltam.
Vannak 30 körül nők, akik cseppet sem izgalmasak, sőt, taszítóak. És nem a csupán a külsejük miatt, hanem a viselkedésük riasztó a férjük számára.
Megkérdezem, egy 60-as önmagára adó, kultúrált nő, aki mellett egy hasonló habitusú férfi él, miért ne lehetne buja, szexi a szerelmével? Nem lehet visszataszító. Ha valaki az X kor feletti testi szerelem megkívánását visszataszítónak érzi, az nem él teljes nemi életet. Ugyanis a teljes és kielégítő nemi életben normális dolog az, amit egyébként gusztustalannak, undorítónak tartanánk.
Nem a kor, testsúly, tökéletes alak és hibátlan bőr számít, hanem a teljes odaadás, élvezet. Élhetsz nemi életet a 20 évvel fiatalabb asszonnyal, ha görcsöl, nem élvezi, akkor te sem fogod. Kiábrándulsz nagyon gyorsan. De lehet az asszonyod 20 évvel idősebb is, ha mindent elkövet hogy mindkettőtöknek élvezetes legyen az együttlét.
Bizonyára érted. A túlkapásokat most vedd figyelmen kívül.
Valamit félre értettél, így konkrétumot fogok írni. Én a testi szerelem alatt magát a baszást értem. Hogy érthetőbb legyen a hozzászólás, maradjunk meg ennél a szónál. Mielőtt valaki valakivel baszni indul, előtte azért figyelembe veszi illető szellemi szintjét. Ez természetesen oké. De amikor már basznak, ott az ész, gondolkodás csak gátló tényező.
A pillanatnyit úgy érted, hogy egyszeri alkalom? Nos, jelen topicban nem a prostituáltakról van szó, hanem a megcsalt feleségekről.
Ne csak egy hozzászólást emelj ki, és azt vesézzed, hanem nézz körbe hol jársz.
ez is igaz.
azert a testi szerelemhez, vonzalomhoz, a vagyhoz iszonyat keves a puszta kinezet vagy "bujasag". Ha vki lelkileg vagy szellemileg nem hoz lazba az nem vonzo, es nemcsak a noknel, hanem a ferfiaknal is igy mukodik ez.
elolvastam a cikket.
Igen, a megcsalas nem feltetlen a kapcsolat vege, es igen rendbe kell utana hozni a dolgokat. Csakhogy nagyon ugy tunik ebben az esetben nem hoztak (meg) rendbe semmit, hisz a tortenet ugyanugy folytatodik ahogy elkezdodot.....gyakorlatilag semmi nem valtozott.
Az elfojtas ugyanugy jelen van, csak most a no fojt el (lenyeli a bekat) es nem a ferfi.
Sztem ha vki azon a szinten van, hogy szuksege van erre a fajta valtozatossagra, akkor nem erett meg meg a hazassagra. Amikor az ember viszont mar egy masfajta valtozatossagra vagyik, arra a fajtara amit csak egy monogam kapcsolat adhat, es megtalalta az emberet, akkor erdemes ossze is kotni vele az eletet.
Talán még nem késtem le a témát.
"Egy nőnek X idő után nem az eszével, hanem a bujaságával kell csábítani. Az ész a testi szerelemhez szükségtelen, sőt, gátló tényező."
X év után sok mindennel lehet jellemezni a nőt/(és miért ne a férfit), csak bujasággal nem. Egy bizonyos X után a bujaság egyenesen visszataszító hatást kelt. (Csak mi, férfiak halgassunk, amint hónalj alá csapott újsággal indulunk a klotyó felé :-)
A testi szerelemhez pedig igencsak szükség van észre. Nem a pillanatnyira, amikor ész nélkül esünk egymásnak, hanem hosszú távra gondolok. Ritka az a nő, akit lángba hoz egy nála szellemileg jóval alacsonyabb szinten tanyázó férfi.
Üdv. Psmith (a p néma)
A nők többsége valóban úgy érez a gyerekeivel kapcsolatban mint te. Nincs is ezzel semmi baj, amíg a gyerekek édesapját is be tudja tenni a képbe. Ha medrében tudja terelni a férjjel való kapcsolatát és a gyereknevelést.
Valahol valaki okos ember leírta, és én is ezt vallom,, a gyermek nem a miénk, kölcsön kaptuk hogy a legjobb tudásunk szerint nevelhessük. Ők is családot fognak alapítani, és remélhetőleg nem azért házasodnak hogy családot alapítsanak mert kifutnak az időből és le kellene azt is tudni, hanem átgondoltan, szerelemből, és a szerelem megkoronázása a gyerek. Viszont ilyenkor sem a korona a lényeg, azt csak becsben tartjuk, és idővel átadjuk ( a gyerekünk házastársának). A korona alatt lévő ember a fontosabb, vagyis az az ember, akivel házasságot kötünk.
Te is úgy írod, 2-3 éve kezdesz felszabadulni. Nem írtad, de biztosra veszem, hogy ezt a gyereknevelés terhére, és félelmekre, aggódásra értetted. Jó dolog a saját gyerek, de valljuk be, a szülőnek nem partner. És az az anya, amelyik keveset tesz a gyerekeiért, noha elvileg mindent megkapnak a srácok, nem meri azt mondani hogy neki fontosabb a gyerekek apja mint maguk a gyerekek. Érzi hogy kevés az amit nyújtani tud, és az életem értelmei kifejezéssel kompenzál. Mintha a gyerekek is valamilyen státusszimbólummá alakultak volna át.
Nem biztos, de szerintem ez is közrejátszik a megromlott házasságoknál. Apuka a velünk egyenrangú gyerekcsináló berendezés, a gyerek pedig valami természetfeletti tünemény. Eléggé kificamodott elképzelésük van a nőknek. Később pedig háborognak, ha apuka beleunt a ráosztott szerepre.
Egyébként az én gondolataimban is sűrűn ott voltak a srácok, de kiskoruktól próbáltam őket úgy nevelni, hogy nem magamnak, hanem a jövendőbelijüknek, és a leendő gyerekeik szüleiként. És úgy látom mindkét szerepben meg fogják állni a helyüket.
Egészen meggyőzően írsz. DE. Az a szépséghibája a dolognak, hogy nincs tapasztalatod megcsalás terén.
Soha nem akartam birtokolni a páromat, nem voltam féltékeny. Aztán beütött a ménkü. Lebukott. Most már tudom milyen érzés, ha megcsalnak. Én őt emberileg is nagyra tartottam. Már nem. Úgy érzem, elárult. Mert mi nem csak szerelmesek voltunk anno, hanem igazi társakká is lettünk az idők folyamán. Én számítottam őrá, és ő is sokszor támaszkodott rám. Eltelt már x idő azóta, de nem hevertem ki. Próbálok normálisan viselkedni, amúgy sem vagyok az a cirkuszolós típus. De már semmi sem olyan. Ez már egy másik ember a számomra. Nem Az Ember, csak egy férfi, amilyenből még sok szaladgál a világban.
Igen, megdolgozunk érte nap mint nap, hiszen fontosak vagyunk egymásnak. Erről most egy valami eszembe jutott. Egyik kedvencem Csernus, ő írta hogy meg kell figyelni például az sms-eket. A párkapcsolatok elején még gyönyörű sms váltások mennek, pár év múlva épp hogy odavetnek egymásnak valamit. Ha egyáltalán írnak. Nálunk a legutóbbi sms váltás is szép szavakkal telt, nem nyálas. Külön töltöttünk egy éjszakát.
Valóban, a tűz nem ég mindig mindkettőnknél ugyanazon a hőfokon, de ezt már írtam, rá kell érezni arra, hogy a társunknak mikor van szüksége még több figyelemre, megértésre.
Nem, nekünk sajnos nincs közös. De nem baj, az én gyerekeimet ugyanúgy nevelgeti, el is fogadják tőle azt amit mond, hiszen érzik hogy jót akar nekik. És mint kívülálló, jobban rálátása van dolgokra, ezért némi átgondolás után igazat adok neki.
Tökéletesen megértem amit írtál, és csodálatos, hogy Ti így éltek, és ennyire egymásra találtatok.
De egyet sose felejts el, hogy ahogy írtad a Ti kapcsolatotok tényleg fehér holló. Az emberek ennél sokkal esendőbbek. Ráadásul Ti, ha nem is így mondjátok, de megdolgoztok a kapcsolatotokért, mégpedig különlegesen, ahogy a Ti kapcsolatotok megkívánja. És én pontosan erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a pasik nem tesznek bele annyit a kapcsolatba, amennyit az a kapcsolat megkíván. És nem lehet mindig mindenki olyan szerelmes, mint a kapcsolat elején, ugyanaz a tűz nem ég állandóan ugyanolyan hőfokon.
Nem tudom, hogy van-e gyermeketek?
Mert én a magam részéről azok közül a nők közül való vagyok, hogy mióta megszülettek a gyerekeim, attól kezdve állandóan ők jártak a gondolataimban. Mostanában már nem annyira, mert egyikük családos, másik pedig középiskola végefelé jár, tehát éli a saját életét. De mivel a kicsinél a férjemen kívül semmi segítségem nem volt, és a gyerek mindig rám volt utalva, tehát nem lehetett hanyagolni. Ez igazából 2-3 éve változik, és azóta érzem, hogy kezdek felszabadulni. És szerintem a nők nagyrésze pontosan így érez.
Természetesen neked is igazad van, ugyanúgy ahogy Autó hozzászólásaiban, és az enyémekben is benne van az igazság.
Látod, a többiek hozzá sem tudnak szólni a topichoz.
Autónak van egy olyan élete, amit a többiek elutasítanak. Én nem, teljesen megértem.
Az én életem pedig a társammal olyan ritka mint a fehér holló. Van olyan mint a miénk, de kevés. Autó és Mi a két véglet vagyunk, neki jó egyedül, mi viszont ragaszkodunk egymáshoz. A te verziód valahol középen helyezkedik el, úgy él az átlag.
Az emancipált nők önmaguknak akarnak bizonyítani, hogy képesek egyszerre mindent megcsinálni. Ez lehetetlen. És nincs az az épeszű szerelmes férfi, aki elvárja az asszonyától, hogy legyen topon munkahelyen, gyereknevelésben, háztartásvezetésben, és nemének csúcs példánya legyen számára. Az a férfi aki mindezt így elvárja a nőtől, nem normális. Viszont milyen nő az, aki hozzámegy egy balgához?
Ésszerű a nőknek felállítaniuk egy fontossági sorrendet. És nem, nem a gyerek az első. A gyerek felnő, kirepül a családi fészekből.
Munkahelyen való tökéletes megfelelés? Ugyan már! A pénz a lényeg, nem az elvégzett munka. Ha jól, hiba nélkül dolgozik valaki, akkor nincs gond, kivéve a leépítésektől való félelmet. De ezen az sem segít, ha valaki pusztulásig melózik.
Háztartás? Csak a nők képzelik azt, hogy kórházi környezetben lehet élni. A kaja viszont fontos, hiszen elsődleges szükségletet elégít ki.
Egyébként nem olvastál figyelmesen. Azt írtam, az a normális, ha adunk, és nem csupán annyit adunk amennyit kapunk. Vagyis, tilos mérlegre tenni az adok kapok részt a párkapcsolatban.
Legalábbis egy normális ember a szeretett embernek önzetlenül ad. A másik normális pedig semennyi idő után nem veszi természetesnek, tudja hogy az az önzetlenség kizárólag neki szól, és viszonozza. Efelett nagyon elsiklottál.
Igen, vannak szexuálisan éretlen férfiak, akik nem tudják hogy a nő öröme az övékét is növeli.
ha megvan a kellő hangulat az intimitáshoz, sok-sok nő akkor sem képes elengedni önmagát, nem céda tipusúak. Az, hogy egy nő szex istennő legyen, habitusfüggő. Bármikor, bárkit képesek elcsábítani, és ezzel a tulajdonságaikkal tisztában vannak, nem is élnek vissza vele. Pontosan tudják mit vált ki a férfiakból már a nézésük is, és ez nem játék. Ők a szeretett férfival bármire képesek, olyan hogy fáradtság, nem létezik náluk. Nemhogy naponta, de minden pillanatban, és bárhol képesek a lamúrra.
És van egy népcsoport (kisebbség), ahol az ilyen jelenség tömegesen van jelen a nők körében, süt róluk az erotika. Pedig nekik is vannak napi kis problémáik, mégis, valamit tudnak. csak épp szégyen és megalázó épp tőlük tanulni.
Egy nőnek X idő után nem az eszével, hanem a bujaságával kell csábítani. Az ész a testi szerelemhez szükségtelen, sőt, gátló tényező.
Nézd, én amikor küldöm a társamat más nőkhöz, akkor nem viccelek, komolyan mondom. Ha megy hát megy, nem azon fogok agyalni hogy jajj istenem most mi lesz.
Mivel beszélgettem vele már a többi nőről, barátnőiről, tisztában vagyok azzal, hogy nem voltak százas szeretők. némelyiket ismerem is. Nos, mivel a társamnak elég nagy létszámú udvartartása volt, elenyésző az esély arra, hogy talál egy nálam jobb nőt. És akkor hol van az még attól, hogy sok sok éve belém szerelmes! Nem utópia, egy izgalmas játék a tűzzel. Az már a férfi problémája legyen, hogy a visszájára fordul a dolog, és ő lesz féltékeny. Színtiszta manipuláció, az elmék és érzelmek játszmája. Ha valaki nem tud sakkozni, ne tegye.
Nálunk a társam is manipulál. És végig nevetünk ezeken a dolgokon, mert észrevesszük. Ez is egyfajta erotikus játék.
A küldésben teljesen igazad van. Ha valaki küldi a társát, az megy is és a harmadikat választja, akkor sincs gond. Csak azt lehet lekapcsolni valakiről, aki hagyja magát. Én viszont kőkemény férfivel élek. Ezt nem minden nő mondhatja el, sőt, alig néhány. Nem véletlen hogy a társam egyedülálló volt, ugyanúgy mint Ügyvezető Autó. A nők csak keménynek akarnak látszani, de gyenge virágszálak.
Természetesen ha egy nő nem küldi a társát, az nem azt jelenti hogy féltékeny. De félreértesz. Nálunk az ilyen játékok az élet részévé váltak. Épp azt próbáltam a többi hozzászólásban megértetni, hogy mi túlléptünk azon az emberi érzésen, amikor csak addig jó a másik amíg meg lehet kopasztani, és elfogyasztani.
Igazad van,a férfiak sokszor nem tesznek bele annyit a kapcsolatba, amennyit kellene. De mennyit kellene? Nézz meg egy friss "szerelmest", hegyeket mozgat meg. Nos, a valódi szerelemnél ez megmarad, a vonzódáson alapuló érzelmeknél pedig elmúlik. Az emberek pedig annyira éretlenek, hogy képtelenek megkülönböztetni a vonzódást a valódi szerelemtől. Mi is amikor találkoztunk, éretlenek voltunk erre a tartalmas kapcsolatra. Jött egy nagyon hosszú szünet. Addig amíg beértünk rá.
Tudod a kezdetektől itt vagyok az nlc-n, és nagyon sok topikot olvastam, és írtam oda.
Nagyon sok igazság van abban amit írsz. És még sem. Az emancipált nők megcsinálják mindazt amit anno még "eltartott" asszonyként kellett, és még mellette melóznak, gyereket nevelnek, és sorolhatnám még miket nem csinálunk amit elődeink nem tettek. Szóval ha lehet, most száz helyen meg kell felelni, és mindenben a topon kell lenni, mert simán lecserélnek minket egy másikra (pl. munkahely).
Én mindig azt mondom, hogy egy házasság, egy kapcsolat nincs mindig a topon, hisz nem is lehet. És mindig mindkét félnek meg kell tennie egyformán a kapcsolatért, amit éppen a kapcsolat kíván.
Nem lehet az, hogy csak a nő adjon többet mindig, legalábbis hosszútávon biztos hogy nem megy. És a pasik ezt nagyon hajlamosak egy idő után már természetesnek venni, ha a nő többet ad, mint amit "kéne".
Én azt látom a körülöttem lévő kapcsolatokban, hogy nagy átlagban a nők sokkal többet tesznek egy kapcsolatért, mint a férfiak. "A férfi nőre vágyik nem alkalmazottra", - és érdekes mégis minden pasi elvárja, hogy otthon minden tiptop legyen, minden meglegyen, és sokszor, nagyon sokszor a pasik inkább vágynak arra, hogy otthon az asszony mindent megcsináljon, mint hogy fergeteges legyen a szex. Sok férfinek fogalma sincs róla, hogy mit szeretne a nő a szexben, még akkor sem, ha elmondják nekik, és alapvetően nem is érdekli őket, leginkább az érdekli, hogy ők jól érezzék magukat.
Nagyon sok ember - szerintem te sem - fogja fel, hogy egy nő akkor tud játékos, szexbomba, és igazi "céda" lenni a párjával, ha meg van hozzá a kellő hangulat. Úgy nem lehet - egy-két alkalmat kivéve - szexistennőt játszani, ha hajnali ötkor talpon vagy, elrendezed a családot a reggeli őrületben, elmész melózni-ahol meg kell felelni maximálisan, utána összeszeded a gyereket, tanulsz vele, elvégzed a házi munkát, stb. Majd mikor elaludt a kölyök akkor hirtelen egyik pillanatról a másikra ott álsz szexbombaként a férjed előtt. Persze, ez egy-két alkalommal megy, de nem naponta, és nem hosszútávon.
Az, hogy egy nő elküldje a férjét egy másik nőhöz, hát ez utópia. Ugyanez vonatkozik fordítva is. De ha megnézzük az elméletedet, te azért küldöd máshoz a párodat, mert akkor ha küldik akkor nem megy. Rafinéria, hátha akkor féltékeny lesz, hogy miért küldöd. És mi van ha mégis elmegy. Nem a te párod, hanem ha valaki elküldi az övét, és az felhatalmazva érzi magát, és nem féltékeny lesz, hanem úgy gondolja, hogy hát ha ennyire küld, akkor nem érdeklem, és ha nem érdeklem, akkor miért ne?
De ha csak megállapodáson alapul a dolog, és megbeszélik, hogy bármelyikük mehet külsőshöz, ez veszélyes játék, mert mi van, ha a külsős rámenős, és borulhat a bili. Akkor bármikor a küldő fejére borul vissza, - hát te küldtél, én csak kipróbáltam, de túl jó lett, túlságosan bevált a dolog, vagy uram bocsá azt mondják, hogy ha elküldtél, akkor te már nem is szeretsz annyira.
Az, hogy valaki nem küldi a férjét szexelni máshoz, az nem jelenti, hogy boldogtalan, vagy féltékeny valaki.
És egy nagyon fontos dolog, a pasiknak nagyon sokszor magukba kéne nézniük, mert a legtöbb kapcsolatban közel sem tesznek bele annyit, amennyit az a kapcsolat megérdemelne.
az biztos, hogy az ismeretlen nem hiányzik
de sokak vágyják az ismeretlent,,,
Ilyenről már hallottam.
De úgy gondolom (lehet te másképp), hogy könnyebb lemondani olyasmiről, amit nem tapasztaltunk meg. Esetleg megtapasztaltuk, de nem tetszett, nem esett jól.
Én például ismerek egy félárvát, 10 hónapos volt amikor az apját elveszítette. Mindenki ajnározta, minden kívánságát lesték, és teljesítették, elég nagylétszámú "személyzete" volt és van. Én ezt a kislányt 10 valahány éves korában megkérdeztem (mert volt egy szörnyű gyanúm), hogy nem hiányzik az édesapja? Nevetve válaszolt hogy nem hiányzik neki, mindent megkap, a nagybácsik személyében 7 apja is van. És fogalma sincs, mit jelent az a szó hogy apa, neki nem hiányzik semmilyen érzés. Döbbenten hallgattam ezeket a szavakat egy kislány szájából, de a gyanúm beigazolódott, kihasznált mindenkit önmaga körül. És teszi ezt még most is.
A papokon, apácákon néha elfilózom, hiszen a természetes vágy mindenkiben ott él. De mivel nem ismerik az ellenkező neművel való testi kapcsolat érzését, vajon mit tesznek, mi az, amit meg tudnak fogalmazni hogy hiányzik nekik? A maszturbáció pedig bűn, legalábbis ők ezt így vallják. Tehát? Érdekes téma lehetne, de nem túl szerencsés feszegetni.
olyat is ismertem akit szüzen temettek el 80 évesen és nem zárdában élt
40-50 év férfi nélkül, na nekem ez a magas. Az ember társas lény, bármennyire is szereti az egyedüllétet, bármennyire is szerette az elhunytat.
Nem tudhatom hogy van-e, volt-e olyan ismerősöd, rokon hölgy akiről írtál. Nálunk igen, a nagymamám. A nagypapámat nem is ismerhettem meg soha. A nagymama az összes szeretetét rajtunk élte ki.
Én úgy gondolom, hogy a szeretett ember halálával nem szűnik meg a társ utáni vágy, és a test igénye. De a következő kapcsolat már nagyon más, nem lehet, és talán nem is kell elfelejteni az elhunytat. Ezt én nem tudhatom, és nem is szeretném átélni. De ha ne adj isten mégis megtörténne, nagy valószínűséggel olyan embert választanék, aki hasonló kapcsolatban élt a társával, akivel kölcsönösen megértjük és átéljük egymás fájdalmát. Természetesen nem kell minden nap felhozni a témát, de bőven elég az ha a másik tudja, rajta kívül még él valaki a szívemben. Én pedig tudom hogy neki is.
Egyébként valóban van olyan, hogy valaki az elhunyt társa után képtelen másra nézni. Személyiség függő a dolog, én megértem mindkét döntést ha ilyennel találkozom.
az biztos szerelem volt ahol a nő a férje után 40-50 évet élt pasi nélkül 1945-től
mert ebben a korban már legalizált lett a válás is és többszöri házasodás
nem veti ki a társadalom ezeket magából, mint régebben
azt nem mondtam, hogy ma ne akadnának olyanok, akik együtt maradnak halálukig
de az már nekem kicsit büdös, ha a halott után beújítanak újat, közben meg hatalmas szerelemről beszéltek előtte
Így gondoltam, de nem tudtam ilyen jól megfogalmazni.
Én soha, soha nem kérdeztem hogy megcsalt-e már. Nem kutakodtam. Nem érdekel, mert érzem a szerelmét. Lehet hogy volt már más nővel. Nem számít. Van amikor én küldöm. Nem megy. Pedig belegondolva, az én beleegyezésemmel történne, azzal a hátsó szándékkal, hogy érezze a különbséget. Épp amiatt, amiről Ügyvezető Autó írt. Pontosan tudom, önmagamon is érzem hogy az ember kívánja a változatosságot. Nekem ez így jó vele, hogy megcsaltam-e már vagy sem, az az én titkom. Féltékeny de nem mutatja, viszont érzem. És van egy-két elejtett szava. És piszok módon én ezzel néha vissza is élek. De az vesse rám az első követ, akinek nem legyezgeti a hiúságát, ha a férfi féltékeny rá. Arra viszont rájöttem, és Ő is megemlítette, ha én küldöm, megengedek neki mindent, vadászhat, az már nem izgalmas. Olyankor a férfi agyába befészkeli magát egy gondolat, ez olyan jó nő, hogy nem is érdekli ha vetélytársa akad? Vajon miért? És innen már át lehet fordítani a féltékenységet, a férfi lesz féltékeny. De ha egy nő nem képes szívből, őszintén szabadjára engedni a társát a málnásba, akkor meg se kísérelje. Megérzik ha egy nő fél. Márpedig a félelem jele (féltékenység) azt mutatja, hogy bizony, van náluk jobb nő. Ha egy vadász ezt megérzi, ösztönösen a jobbat akarja. Az pedig nem elég, ha egy nő jól főz, suvickolja a lakást, mindent megtesz a férfinek. A férfi nőre vágyik, nem pedig alkalmazottra.
A nőknek van mit tanulniuk, de betokosodott aggyal nem képesek túllépni az egójukon. Csak annyit adnak, amennyit kapnak, és ez egyre kevesebb az évek folyamán. Nem lehet mindig mindkét fél topon, rá kell érezni hogy mikor van az, amikor nekünk kell többet adni, akár az egónk árán is. Mert ha szívből tesszük, sokszorozva kapjuk vissza. Párkapcsolatban nem lehet méricskélni, főleg érzelmeket nem, adni,adni és adni kell. Minden nő életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben hogy bárcsak többet nyújtott volna. Ha válás előtt áll akkor azért, ha pedig elveszíti a társát akkor azért.
Szidják a férfiakat hogy hűtlenek. Ők is tehetnek róla. Még Ügyvezető Autót is képes lenne magához láncolni egy belevaló nő, de csakis akkor, ha ugyanakkor el is engedné. Szerintem nagyon is sejti ő, hogy miről írtam. De ebben az emancipált világban alig akad olyan nő, aki kezelni tudja a férfiak lelkét és testét. Nem mernek gyengébbek, és gyengédebbek, nem mernek nők lenni. Nem mernek a szeretett férfivel szemben kurvák lenni. Itt a fórumon már sok nőtől megkaptam hogy hülyeséget írok ebben a témában. Csak meg kell nézni a többi topicokban a hozzászólásaikat. Süt belőlük a boldogtalanság. Én boldog vagyok. Akkor most ki a hülye? Ki az, aki valamit az élet egy fontos területén jól csinál, ők, vagy én?
A kihűlt kapcsolatot nem egyedül a férfi okozta. Feleségül vette álmai nőjét, és rémálmaiban sem gondolta, hogy kap egy banyát. Aki pokollá teszi az életét, ha nem viszi ki a ruhát a szennyesig, ha nem hajtja vissza a slozit, ha nem viszi ki a szemetet amikor megtelt. Piszlicsáré kis dolgok, a nők képesek ilyesmiken felháborodni. Nem vagyok a cselédje, mondogatják. Na ja, viszont a felesége. Amikor az asszony seggét hurcolásszák autóval, akkor nem mondja nekik azt egy férj sem hogy fogjá magadnak taxit.
Elcseszték a nők.
A férfiak keresik önmagukat az emancipáció közepén. Azt a kevés FÉRFIT pedig megbecsülik az asszonyaik.
én nem attól félek hogy egy nővel nemi kapcsolatot létesít, hanem attól hogy örökre elveszítem.
Na ez az!
Sok nő összetéveszt két dolgot. Ha a "megcsalás" csak a pillanatnak, vágynak, kísértésnek, az újdonság varázsának szól, de nem lesz belőle semmi, akkor nem kell attól tartani, hogy a szeretett férfi már mást szeret. Nem kell félni a szakítástól, válástól, hanyagolástól, a korábbi érzelmi és anyagi biztonság elvesztésétől.
Félni akkor kell, ha a kapcsolat kihűlt, és a férfi beleszeretett a másik nőbe. Ha vele tervezi a jövőjét. Akkor tényleg gáz van.
De ilyenkor meg jobb arra gondolni, hogy amúgy sem voltak már boldogok együtt, a harmónia felbomlott - még a szerelmi háromszög kialakulása előtt.
De a régi házasságok nem mind szerelemből köttettek. Sőt. Akkor vajon mi tarthatta őket ennyire össze? De azt azért el tudom képzelni, hogy abban az időben sűrűn mentek a megcsalások. És ha így van, akkor nem a férje halála iránt érzett fájdalom tartotta vissza a nőket, hanem a félelem hogy megszólják.
És a kígyó most harapott a farkába, be kell látnod hogy az én verzióm is helytálló, csak ritkább.
azoknál elhiszem azt a pluszt akiknek pőlő az új férjük elment a háborúban és meghalt
a nő meg soha másik pasival szóba se állt
voltak ilyenek nem kevesen a régebbi időkben