Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A megcsalás nem tragédia
Létrehozva: 2014. október 14. 17:40
A megcsalás egy nagyon kényes téma. De üzenem a sorstársaknak, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Előnyt is lehet kovácsolni abból, amiről azt hiszed, a világ egyik legrosszabb dolga.
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
megvan hogy miért értek veled egyet, sőt, a társam is, és mégis miért élünk mi úgy ahogy.
Nálad a hosszútávú párkapcsolat eleve kizárt. Szeretnél minél több nőt megtapasztalni. Vannak hozzád hasonló emberek, ez az életformájuk, így érzik jól magukat. Anno egybe én is belebotlottam, rengeteg nője volt, és nyílt titokként kezelte hogy én vagyok a kedvenc. Nem óhajtott nősülni, és a többi lánnyal ellentétben én nem is akartam rávenni, gyorsan rájöttem hogy ő más mint én. Ha így nézzük, akkor totálisan igazad van, egy emberrel képtelenség leélni az életünket. Unalmas. Kell a változatosság.
De a társammal mi a szerelmet ajándékként kaptuk, nem unalmas az együttlét, nem szeretnénk változtatni. Mindketten kipróbáltunk elég sok ellenkező neműt, nem jöttek be. Valami difi mindig volt. De mivel mindkettőnknek a legelső helyen áll a szex és az érzelem egyszerre, közöttünk működik. Már említettem, a megcsalás nálam esélyesebb, nem nála. De, nem óhajtok senkivel sem kurficolni, csak azért mert vonzó, szimpatikus, és nagy a szexuális kisugárzása. nem tudnak olyan plusszt adni, mint a társam. És itt a lényeg, ez a plussz nagyon sok párkapcsolatból hiányzik. Nem tudom megfogalmazni hogy mi ez, szavakkal leírhatatlan, és mindketten érezzük.
és ha már a halálról írtál, én nem attól félek hogy egy nővel nemi kapcsolatot létesít, hanem attól hogy örökre elveszítem. Ilyen csak egy adatik az életben, és az sem mindenkinek. Ha valamelyikőnk meghal, a másik biztos hogy talál magának valakit, de az űr ott marad utánunk. És ez az űr az, ami plusszt nyújtunk egymásnak nap nap után.
Mindkettőnknek igaza van, neked is és nekem is. Csakhogy, mindketten másképp élünk, mást tartunk fontosnak. Nekünk például már az is kielégülést nyújt, ha messze az emberektől le tudunk ülni valahová a természetben, és kukán ülünk egymás mellett. Ilyesmit másik férfivel el sem tudnék képzelni, megőrülnék a csöndtől. Vele viszont az is jó.
Nem cáfollak, igazat adok neked, de próbáld megérteni hogy van aki másképp él, mások az igényei. A szex az egyik legfontosabb az életben a sok közül, de ha nincs meg mellette a körítés, akkor a szex is csak leminősül orgazmussá.
Azokat a családos férfiakat és nőket viszont nem lenézem, hanem sajnálom, akik az állítólagos társuk mellett paráználkodnak. Mert azt teszik, erre nincs más szó. a testük nem elégül ki a házastársuk által nyújtott örömökben, a lelkük sivár, mást keresnek mint amit választottak. Velük ellentétben a szerelmet nem választjuk.
Világos. A tyúkszemedre léptem valamelyik kategóriával.
aki meghalt az mondhatja el, hogy egyel elégedett volt és a párja is
ameddig él, lehet ebben is változás
az újdonság varázsa pont sz ismeretlen új alanyból ered
ez ember felfedezési, szerzési vágya motiválja
Soha sehol nem írtam, és soha senkinek nem mondtam olyasmit hogy minden férfi kreatív és minden nő fadarab.
Ne olvass bele olyasmit ami ott sem volt, akkor észreveszed hogy ugyanazt írtam más megfogalmazásban.
Én ezt mind tudom.
De egy átlagos IQ-júnak akik még a megcsalás szintjén mozognak, párkapcsolati szinten is valahol középtájt, vajon hogyan magyarázod meg? Nem fogják az átlagok megérteni, hiszen nekik az a teljesen normális hogy minden ember csalfa.
Ha már a házasságban is úgy mozognak hogy minden kis cetlit félretesznek hogy X dolgot ők vették, és ezt majd válás esetén bizonyítani tudják, akkor mit lehet az ilyen embereknek mondani?
Piszlicsáré kis életet élnek. Könnyebb azt mondani hogy ezt és ezt elcsesztétek. Talán ezt megértik. Változtatni úgysem fognak.
Nem szeretem a szleng nyelvet. Nekem olyan, mintha valaki nagymenőnek akarna látszódni, noha nem az.
Ha valaki engem csajnak szólít, vagy a páromat lepasizza, azt mindig kedvesen figyelmeztetem. Ha még egyszer előfordul, onnantól az illető megszűnt létezni előttem, bárki légyen is az.
Tisztában vagyok azzal hogy miről írsz, de mertem remélni hogy legalább te tudsz kivételt. Oké, ismét magunkból indultam ki, itt a gond. Magunkon kívül egyetlen ilyen magyar párt ismerek, és egy külföldit. Mi szeretünk ugyanabban az "öltönyben" járni, és minél több "lukat" fedezünk fel rajta, annál kellemesebb a viselése.
Újdonság pedig mindig akad. Ma olyasmit produkáltam, amiről pont az ellenkezőjét tételezte volna fel, és most nem tud mit kezdeni a helyzettel. Választási lehetőség pedig mindig van, lehet hogy az újdonság varázsa abban rejlik, hogy mer valaki a normális logikus válaszon kívül mást is választani. És ez még mindig csak az egyik dolog. Ha az öltönyöd színe is egyik nap hirtelen átváltozna a bútorzat színéhez, bárhová is lépsz be változik, te sem akarnál egy darabig más öltönyt.
igen, sem az anyaság, sem a kor előrehaladta nem kedvez a női szépségnek.
Tudod, ez csak akkor lenne igaz, ha az a bizonyos anya férje mindig kb 30 éves lenne.Normális férfi együtt idősödik a gyermekei anyjával és semmi gondot nem okoz neki, ha nem néz ki 20 évesnek a 40-es vagy 50 - es anya.
Ahogy az anya - már ha normális - szemrebbenés nélkül veszi tudomásul, hogy férje izmai sem annyira ruganyosak mint a kezdet kezdetén.És a haja helyett seggig popsiig ér a homloka.
Erről van szó.Ezek olyan dolgok amik az idő múlásával járnak, aki ezt nem tudja megemészteni, annak jó nagy kalap kaka az élete.
"igen, sem az anyaság, sem a kor előrehaladta nem kedvez a női szépségnek."
Kiigazítanálak.
A média és a divatipar által sugalmazott, előírt kirakatszépségnek.
Mert van belső szépség is. Lehetünk szépek akkor is, ha a szülés után maradt rajtunk néhány kiló, ha elmúltunk húszévesek, mert nem az számít, amit a divat diktál.
Talán azért gondolja ezt, mert magából indul ki.
Nikita 666: Miért gondolod, hogy minden pasi kreatív, kísérletezől, extrém vágytól fűtött lény, a nők többsége meg fadarab az ágyban?
Szerintem vannak különböző mentalitású, temperamentumú és fantáziájú emberek. Szerencsés, ha két hasonszőrű talál egymásra. Ha nem, akkor megpróbálják kommunikálni a vágyaikat, kompromisszumos megoldást találni, előbb-utóbb fellép a frusztráció, feszültségek, szeretőzés, szakítás.
A másik, hogy a nők elengedik magukat, anyává érnek - igen, sem az anyaság, sem a kor előrehaladta nem kedvez a női szépségnek. De ma kis hazánkban a pasik százszor jobban elhagyják magukat - sok párnál kedvem lenne az apukától megkérdezni, ugyan hányadik hónapban van...
Persze, itt is vannak egyéni különbségek - vannak, nők, akik elslamposodnak, elhíznak, pedig nem kellene, vannak pasik, akik igényesek magukra, aktív életet élnek, nem csak a tévénéző izmaikat edzik otthon este.
Na, persze.
Minél több helyen lehet ezt olvasni, annál szabadabb a pálya az ilyen töketleneknek, akik nem tudnak egyetlen nőt sem megtartani.
Na még csak az hiányzik, hogy bele lásson a fejembe... a fantáziálás nem bűn. Nincs olyan ember a világon aki a parkapcsolata alatt ne fantazialt volna másról.
Sok helyen hallani, olvasni, hogy a társkeresőn lévő férfiakról csak az első, vagy sokadik randin derül ki, hogy valójában nős. Az arány 10-ből 5-6. Hm, akkor nem is tudom, melyik a reálisabb kép.
Pont nem.
A szerető jelenléte nem összetartja a házasságot, hanem épp ellenkezőleg, bomlasztja.
Azt hiszem itt már többen megfogalmaztátok a lényeget. Mindenki saját magából és a saját kapcsolatából, kapcsolataiból indul ki. Aki úgy gondolja, hogy mindenki más is megcsalja a párját, vagy minimum ábrándozik róla, annak a saját háza táján nincs rendben valami, és el sem tudja képzelni, hogy másoknak lehet olyan kapcsolata, amikor egyik fél sem vágyik kikacsintani a kapcsolatból, vagy hogy annyira ismeri a másik minden rezdülését, hogy azonnal észrevenné, ha csak kósza gondolat szintjén fordulna meg ilyesmi a fejében. Szóval tényleg hiába magyarázzátok ezt, mert nem értik, nem élték még át. Majd talán egyszer nekik is megadatik ez, és akkor majd megértik.
Ezek már a durvább esetek, de ebből is tisztán látszik, hogy pl. egy munkahelyi kapcsolatot simán lehet titokba tartani.
Sőt nekem voltak idős férfi kollégák akikről soha a büdös életbe nem hitte volna el a felesége, hogy valaha is megcsalta volna őket, pedig dehogynem. Csak a helyén kezelték a dolgokat, olyan nőt választottak akinek szintén volt félni valója, mert soha nem akart válni, és nem egy szinglit aki előbb vagy utóbb nyűgösködött volna minden téren.
Nekem van pár kollégám, akik munkahelyen belül szeretőztek, az egyik párosunk bő tíz évig volt szeretője egymásnak, aztán a csaj a férjet és a szeretőt is megcsalta egy harmadik pasival, akkor borult otthon a bili, és asszonyka "jó útra" tért. Egy másik párosunk 7,5 évig voltak szeretők, amikor borult a bili, ez azért érdekes, mert itt a nő névtelen levélben értesítette a feleséget, hogy mikor, kivel, hol szokott a féjre. A harmadik páros pedig 4 évig, ott azzal lett vége, hogy a pasit vidékre helyezték vezető beosztásba. Szóval elég sokáig lehet húzni.
Az a legnagyobb probléma a megcsalásban, hogy amig az egyik fél szereti a másikat, és megbízik benne, azt hiszi, hogy megfelelő a kapcsolatuk, vagy nem tudja, hogy tulképpen a másiknak mi nem jó a kapcsolatban, akkor a másik már félrejár, szerelmes, vagy csak izgalmas szexkalandban vesz részt, akár hónapokig, évekig. És ez annak aki még szereti, és akinek még jó a szex vele, az nem is érti, hogy mi a probléma. És ez a legnagyobb gond, hogy ott áll az ember tudatlanul, és próbálja magában a hibát a keresni, és változtatni a szokásain, magán, stb, és ilyenkor jön az utsó kétségbeesett próbálkozás a gyertyafényeswellnesz-újrafelélesztjükatüzet. De ha a megcsalónak az adott helyzet, az új szerető-szexpartner-szerelem már izgalmasabb, akkor hiába csinál bármit a megcsalt fél, úgy sem lesz olyan.
És ha a "megcsaló" egy kicsit is becsülné, tisztelné, és valóban szeretné azt akit megcsal, akkor nem hagyná őt hülyén, nem hagyná őt őrlődni, nem hagyná, hogy hülyére legyen véve. Mert egy x éve együtt élő, és egymást tisztelő, megbecsülő, és mint embert szeretettel szerető pár egyik tagja sem érdemli meg, hogy a másik visszaéljen a bizalmával, és becsapja őt. Egy egymást szerető, tisztelő, megbecsülő párnak bízni is kell egymásban, és ha az egyik a szexben csal, akkor hol a bizalom?
Istenem, "vak dióként dióban zárva lenni"...
Téged csalnak, te csalsz = mindenkit csalnak, mindenki csal.
Nagyon logikus. Mi lesz a következő?
Te szeretnél tetkót = mindenki szeretne tetkót.
Pontosan ugyanannyi a két állításban a logika, vagyis nulla.
A huszon x éves házasságok is pont szerető jelenléte miatt működnek.
Húúú de a szívedre vetted. :)
Figyi, csalogassák meg egymást és gyártsanak ideológiát a gyávaságukhoz, te meg örülj, hogy értékes párkapcsolatban élsz.
Nahát. Itt az újabb egyszerű lény.
Hidd el, a normális férfiaknak is vannak, munkahelyi kalandjai
Hidd el, rossz körökben forogsz.
Hidd el, van világ, ahol a dolgokat más motivációk is mozgatják a farkaláson túl...Nikita anál-kalandján túl.
Hidd el, nem mindenki olyan süket, hogy fingja ne legyen, kivel él együtt.
Hidd el, a kollegináid rossz emberismerők és azt is elhiheted, vannak tényleg, igazi normális emberek a világon.
Ja, majd' elfelejtettem, a hűséges ember igazából a birkák népéhez tartozik.
(Más, egyéb dolgai? Jesszus? Te huszoniksz vagy, ugye? Azoknak vannak más, egyéb kalandjaik...)
Mindegy, mert máskülönben én ám hálás vagyok! Mert ilyenkor érzi igazán az ember, hogy milyen szerencsés...ha érted... szóval hogy nagyon jó, hogy nem ilyen emberrel hozta össze a Jóisten. És ha haza jön az Emberem, akkor most nagyon meg fogom ünnepelni!
Ha én elveszítem valami tárgyamat egy olyan helyen, ahova sok ember jár, én elmegyek a portához, és rákérdezek, nem adták-e le. Sokan rám legyintenek: felesleges, eltette azt már valaki, hiszen értékes volt! - ilyenkor tudom, hogy akkor jártam volna rosszul, ha ez az ember találja meg a cuccom... de ha egy olyan, mint én, akkor igenis jó eséllyel meg fogom találni a portán, mert én is mindig leadok mindent, még egy jól kitömött pénztárca sem ejtene kísértésbe. Egyszerűen: mert nem az enyém! És magamból kiindulva én is azt feltételezem, hogy a többség ilyen, és nem érzi csak azért jogosultnak magát ellopni az én tulajdonomat, mert én figyelmetlen voltam és ottfelejtettem valahol. Szerintem ugyanígy működik ez a megcsalás-féltékenység dolog is. Aki állandóan attól retteg, hogy meg fogják csalni, az először a saját háza táján sepregessen már kicsit, és gondolja már át, hogy miért is feltételezi ezt másról, ha saját maga a példa rá, hogy nem mindenki ilyen!
Nyilván ezt mi jobban tudjuk. Mindketten kicsit egyediek vagyunk, legalábbis a többi ember szemszögéből, kettőnk életútja is egyedi - enyhén szólva olyan, amit nem mindenki vállalna be.
Mindenki magából indul ki. Ha valaki azt mondja, hogy "minden ember adót csal" - akkor ő csal adót, nem a minden ember. Ha valaki saját magáról tudja, hogy nem csalta és csalná meg a férjét/feleségét akár tudatos elhatározásból, mert van annyira érett személyiség, hogy fontosabbak legyenek neki a mély érzelmek, a kapcsolata szilárdsága, az együtt átélt dolgok értéke annál, hogy ezt kockáztassa egy futó kalandért, vagy azért nem, mert nem is kívánna mást a saját partnerén kívül, akkor ő azt fogja gondolni, hogy nem mindenki csalja meg a másikat. Nem naivság ez. Ha teszem azt én óvom a környezetem, nem dobom ki a gyógyszereket a kukába, ha csak lehet, nem autóba ülök, hanem biciklire stb., akkor joggal feltételezem, hogy más ember is hasonlóan gondolkodik, ha már van rá egy élő példám: én magam. Szerintem az, aki azt gondolja, minden embert megcsalnak egyszer, annak nagyon rossz környezet jutott osztályrészéül, vagy ő maga nem nőtt még fel agyilag egy érett párkapcsolathoz. Egy tini még keresgél, "csal". Egy elkötelezett, érett ember, aki testileg és lelkileg is megtalálta a társát, nem feltétlenül. Vagy ha nagyobb problémái vannak az életben, akkor ezt a területet egy olyan különcségnek fogja tartani, amit az emberek saját maguknak generálnak tök feleslegesen nagy jódolgukban. (Ilyet is láttam már, aki unalmában csalta a másikat... hát irigyeltem a gondjaiért egyébként.)
"És valljuk be őszintén, 10-20 év alatt a nők többsége elengedi magát. Anyává érnek, elhíznak, slamposak." - ezt ugyanúgy el lehetne mondani a férfiakról is (anyaság kivételével :D), sőt róluk sűrűbben. Manapság elnézve egykori iskolatársaimat (akár személyesen, akár fb-n), bizony a nők többsége csinos, fiatalos, egy tizest simán letagadhat a korából, van, aki még többet, a férfiak többsége az, aki elzsírosodott kopasszá válik a negyven felé közeledve (tisztelet persze annak, aki nem, de jóval kevesebben vannak, mint a nők között). De ha csak a testi változás ok valakinek a megcsalásra, akkor előbb-utóbb nem győz magának mindig fiatalabbat és fiatalabbat találni... és ha csak nem Playboy-tulaj, egy idő után nem is nagyon fog... ott marad a húszéves vágyaival meg a hetvenéves testével egyedül.
Az extrém vágyak sem feltétlenül megcsalási okok szerintem. És szintén nemcsak a férfiaknak lehetnek ilyenek. Ha valamelyik félben felmerül valami új vágy: 1. megtarthatja magának ábrándozás, fantáziálás szintjén. 2. elmondhatja a másiknak, és ki tudja, talán még vevő is lesz rá. 3. elmondja a másiknak, de a partnere határozott nemmel reagál, hogy ilyet soha. Úgy gondolom, hogy ha amúgy szereti, meg sok más téren kielégítő a szexuális életük, egyetlen egy furcsa vágyról lemondani azért még nem olyan dolog, amibe belerokkanna valaki akár testileg, akár lelkileg. Szerintem nem sok olyan pár létezik, akik az utolsó kis titkos vágyaikban is tökéletesen ugyanazt kívánnák, mint a másik. Az egyik néha a másik kedvéért tesz meg dolgokat, de van, ami már nem fér bele neki sem. Viszont nem lesz olyan ember a világon, akinek meg esetleg egy másik dolog nem lenne jó, amiben mondjuk pont az előző párjával jól kijöttek. Na, nem ragozom tovább, szerintem ez sem ok a megcsalásra.
Ha a partner kezdi elhanyagolni magát, akkor pedig első körben tisztességesebb ezt megbeszélni, figyelmeztetni, rávezetni a változtatásra, segíteni neki azokban a dolgokban, amik miatt esetleg nem jut már ideje a külsejére, nem pedig egyből szebbért-jobbért-fiatalabbért kapálózni. Mert mindenkinél van szebb, jobb, fiatalabb... de a szerelem nem erről szól. Ha pedig az elmúlik, akkor már nem megcsalni kell a másikat, hanem vagy új alapokra helyezni a kapcsolatot, vagy véget vetni neki.