Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A megcsalás nem tragédia
Létrehozva: 2014. október 14. 17:40
A megcsalás egy nagyon kényes téma. De üzenem a sorstársaknak, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Előnyt is lehet kovácsolni abból, amiről azt hiszed, a világ egyik legrosszabb dolga.
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nem, nem olyan, mert a párkapcsolat nem olyan, mint a szülő-gyerek kapcsolat, össze sem lehet hasonlítani a kettőt.
A gyerekem nem az enyém, én hoztam létre a párommal, én vagyok érte a felelős felnőttkoráig, én nevelem, terelgetem, amíg lehet és kell, de fokozatosan el kell engednem, hogy élje a saját életét és már a születésétől tudnom kell, hogy nem fog mindig mellettem ülni. A párommal pedig "egymásé" vagyunk, nem osztozunk egymáson senkivel. A párkapcsolat ilyen szempontból valóban önző szeretet, a szülő-gyerek kapcsolat pedig sokkal önzetlenebb.
Kérdés:Miért olyan fontos számodra a hűség?
A 13-as hozzászólásodban már megadtad erre a választ te magad :)
Amit írtál, az feltétel nélküli bizalmat, és korlátozások nélküli szabadságot kíván.
Hány ilyen párkapcsolat realizálódik eredményesen?
Félreérthetően fogalmaztam: "Akit gyötör a hűtlenség, nem szeret igazán"
azaz
aki szenved a társa vélt vagy valós hűtlensége miatt.
"Ha érzelmileg kötődünk valakihez (férfi is), akkor nem hűtlenkedünk, még ha a lehetőség adott akkor sem.'
És úgy gondolom ilyen értelemben nagyon sokan hűtlenek.
Persze nekem könnyű ilyesmiről beszélnem, hiszen megéltem.
Így érzem igaznak.
egy félrelépest sem bocsatanál meg? Miért nem?
A féltékeny fél olyan mint a féltékeny anya aki minden lányt elmar a fia mellől, mert önző, és csak magának akarja.
Nem, nem az! Egy új élet kezdete, nélküle/m.
Ha jól értelmezem, te a pákapcsolathoz hasonlóan állsz hozzá mint a gyermek szülő kapcsolathoz. Önzetlen, elengedi, de bármikor visszafogadja.
Kövezzen meg érte bárki, de én úgy gondolom, aki féltékeny az a kapcsolatából legalább az egyik félben nem elég biztos (vagy a saját vagy a párja szeretetében)
akit gyötör a hűtlenség, az nem szeret igazán. Az önzetlen szeretet a legjobb a világon, mert az képes elengedni és visszafogadni is.
A hűség pedig pontosan ez. Elengedés és visszafogadás képessége. nem a másik félben kell keresni, vagy tőle várni, hanem magunkban kell rá találni... a Hűségre.
Kérdés:Miért olyan fontos számodra a hűség?
Mert a szerelmes ember önző, kiakarja magának sajátítani a másikat, nem akar rajta osztozni.
Mégis a legtöbben ellenzik, sőt, egyenesen bűnnek tartják. Ezért erdekes boncolgatni, hogy miért tartja valaki bűnnek és valaki miért nem.
Egyáltalán mitől csalás...
De mitől "a világ egyik legrosszabb dolga" a megcsalás??
Nem kell ezt ennyire eltudományoskodni.
Kalandozni jó!
Szórakoztató!
És nem árt senkinek. Legalábbis ha nem tudja meg.
Nagyon egyetértek, ha ez így működne, hogy ha épp nincs alkalmunk eleget foglalkozni a párunkkal, akkor mindenki félrelépne, nos akkor szerintem nem lenne olyan pár a Földön, akik hűségesek egymáshoz. Egy hosszú távú kapcsolatban előbb-utóbb biztosan adódik egy olyan időszak, amikor az egyik fél nem tud eleget foglalkozni a másikkal különböző okok miatt. A férjem is félremehetett volna a terhességem alatt, meg én is, amikor valami határidős melója van és éjjel-nappal dolgozik. De nem tesszük, mert nem vagyunk állatok, tudunk uralkodni az ösztöneinken és képesek vagyunk átmenetileg lejjebb adni az igényekből.
Érdekes téma, talán az egyik kedvenc témáim egyike. Pszichológiai, társadalmi és biológiai kérdéseket vet fel.
A pszichologiai összefüggésben van a társadalmival. Ugye a nyugati kultúrában azt nevelik belénk már gyerekkortol kezdve, hogy az ember monogam és a megcsalas bun. Biológiailag pedig egyáltalán nem monogam az ember, vagy legalábbis hosszú távon nem az. Az ösztönök még bennünk vannak, amit a társadalmi elvárások hatására próbálunk elnyomni. Aztán vagy sikerült vagy nem :-)
ez attol fugg, hogy melyik oldalon allunk a megcsalt vagy a felrelepo oldalon. Mire valaki eljut oda hogy merlegelje veszitett-e vele vagy nyert elotte akar tetszik akar nem kiszenvedett egy gyaszreakciot ,.
Ha nem tarsfuggo akkor talan van/lesz eselye a tovabb gondolkodasra.
Ha egy nő vagy férfi kalandot keres, ott a részéről szó sincs szerelemről.
El lehet gondolkodni, hogy ilyen esetben amikor az egyik nem szerelmes, megcsalás-e a megcsalás. Ha érzelmileg kötődünk valakihez (férfi is), akkor nem hűtlenkedünk, még ha a lehetőség adott akkor sem.
Nem olvastam végig, csak az idecitált szöveget. De már az is - számomra legalábbis - egy rakás marhaság.
Kicsit szomorú is lettem, hogy egy női lap szerint még örvendezzünk is a megcsalásnak, mert előnyt kovácsolhatunk belőle. Ja.
" Aztán rájöttem, hogy erről én is tehetek. Mert elhanyagoltam. A pluszmunkák miatt már alig maradt időm magamra, rá"
Nos, ha én is magamévá tenném ezt a szemléletet, akkor éjt nappallá téve félrekufircolhatnék. Ugyanis a párom is rengeteget túlórázik. Sőt, annak ellenére, hogy magyar, helybeli cégnél dolgozik, a munkaköre miatt rengeteget utazik. Ez a hét is arról szól, amiről a legtöbb: kedden hajnalban elutazott és péntek késő este jön haza. Mert dolgozik. S tényleg nem sok ideje marad rám, csak hétvégén. De akkor is van ezeregy intézni való, feladat. Eszembe sem jutna, hogy most akkor az a megoldás, hogy megcsalom. Bízom benne, hogy neki sem. Csak egyszerűen hiányzik.
Soha nem értettem ezt a megcsalások körüli felhajtást.