Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Katica! Akkor Te most szándékosan hergeltél minket? Ejnye, ejnye!
Nagyon izgalmasan hangzik, amit írsz. Egy világ körüli útra én is szívesen elmennék. :-) Jelenleg nincs rá pénzem / pénzünk. :-) Mi csak Magyarországon szoktunk utazgatni, nyaralgatni. Lehet, hogy én már öreg is lennék egy világ körüli úthoz. Valóban elbeszéltünk egymás mellett, mert én a sorok mögé azt gondoltam, hogy engem cikizel. Nagyon nagyon félre értettelek ne haragudj. Ez már üldözési mánia kezdeti tünete... Ez is fémjelzi, hogy öregszem. Gondolom Te még az ifjabb korosztályba tartozol Én 48 vagyok, a férjem 58. Nem vagyunk mai gyerekek. De még egészségesek vagyunk és mind a ketten dolgozunk. Ez a fontos. Meg jó nagy a család is, akik bizony igényt tartanak ránk meg a segítségünkre. Ez jó, de néha fárasztó is. Őszintén szeretném és kívánom, hogy sikerüljön a világ körüli utad a lelki társaddal. Drukkolok nektek nagyon.
Miert mondod, hogy faxnit, mikor azt is mondhatod, hogy nem bonyolitjuk az eletet tul.
A vak akarja vezetni a vilagtalant!
Nem . Ez egy kiserlet volt, hogy ki fog erre raharapni
Természetesen nem! Nem sértődtem meg azon se amit írtál, mert én is voltam már úgy, hogy valaki mondandójában "gyanús dolgot" véltem felfedezni. De aztán kiderült, hogy csak kivetítettem valamit.
Lehet, hogy neked furán hangzott amit leírtam, mert nem illeszthető be a hétköznapi életbe. De nem szerettem volna a hétköznapi életem apró cseprő gondjait írni, ha közben nem ott vannak ezek is.
Szeretnék egy világ körüli utat. De erre nagyon sok rákészülés kell, a hátralevő 2 évben tuti ez fogja lefoglalni a gondolataim nagy részét, hacsak alább nem hagy a lelkesedésem. 
A legjobb barátom, akit tegnap asszem lelki társamként emlegettettem, szeretne velem tartani az úton, ahogy mondta, nem engedheti, hogy egyedül vágjak neki. Két külön városban élünk, jövő hónapban megyek meglátogatni őt. 
A rajzolásra is ő inspirált.
Lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett. Végül is örülök, hogy ami a szíveden az a szádon. Ezek szerint Te sem szeretnél civakodós topicot. Örömmel fogadom a tényt. :-)
Miből érzékeled ezt? Én sem szeretnélek téged. Az igazat írtam, azt amit érzek, és igen, bevallom nagyon jól érzem magam tőle.
Nem cinikusság volt ez, egyszerűen ezek foglalkoztatnak a legjobban, mást nem bírtam írni. 
Veled nem, ne haragudj Katica! Majd megbeszélem azzal, akire tartozik.
Én is megyek dolgozni. Szia!
Most mennem kell, visszakerült a szekrény és a mosogató a helyére:) ígérem visszatérek:)
Nekem még nem "kellett" költöznöm, csak már nem bírtam cérnával. Költözni majd akkor kell, ha bontják, vagy felújítják a házat.
Sejtettem hogy ilyesmi volt az oka a költözéseteknek.
A szüleimet is ilyen okok miatt kellett elköltöztetni abból a faluból ahol laktak.
Nem értek felkészületlenül a reakciók, amiket kaptam. Talán kicsit én is teszteltem az embereket. Persze valós tényekkel és történésekkel. A tegnapi reggelem és hangulatom valóban pocsék volt. Ma már jó. Szerintem rendesen kialudtam magam. Ha visszaolvasol, olyan dolgokat is a "számba" akartak adni, amit én nem is gondoltam / mondtam az írójáról. Például, hogy szerintem irigykedik az életemre. Le is írtam, hogy sosem gondoltam ilyet. Mindenkinek meg van a maga öröme és keresztje. Nem szeretem felvenni a kesztyűt. veszekedés veszekedést generál.
Te egyébként mivel foglalkozol? Az én munkám adminisztratív.
Ez az egyik oka hogy nem nézek tv-t :) most már nincs is olyanom:) Azokban a műsorokban amit a nagy többség igénye miatt készítenek, tényleg csak a szörnyűségek a rosszindulat meg az egymás ellen uszítás megy. Meg a sok idióta reklám hogy miket vegyél meg, ha kell hanem. Az igényes, tájékoztató, érdekes és vidám, valóban szórakoztató műsorokat, filmeket meg vadászni kell.
Valóban úgy működik az nlc fóruma is ahogy mondod, ezért írtam hogy szerintem nem lesz hosszú életű a topikod. Sok olyan emberke van itt aki minden hozzászólásában csak kötekszik, az az érzésem sokszor hogy ők itt vezetik le a hétköznapi feszültségeiket. Ezért nem is szoktam sokat itt beszélgetni, mert lenne mondanivalóm, de a veszekedéshez és pocskondiázáshoz nincs kedvem se energiám.
Köszönöm! A lakást a nyugalmunk miatt hagytuk el. IX. kerület. Amikor odaköltöztem még egy polgárias környék volt kisnyugdíjasokkal. (Életem végéig szóló önkormányzati bérlemény.) Aztán az elmúlt tizen-pár évben ezek a kisöregek kihaltak, és a lakásaikat betelepítették dolgozni nem szerető, különleges szenvedélyeknek - drog / alkohol -hódoló emberekkel. Gondolhatod milyen volt az életvitelük. Hangoskodás verekedés, közbiztonság hiánya. Nekünk is lett egy ilyen börtönviselt, drogos szomszédunk. Már odajutottam, hogy nem mertem reggel hatkor levinni a kutyát. Muszáj volt valamit kitalálni. Így maradt a lakásbérlés. A IX. kerületi lakás bent van a Ferencvárosi Rehab programban. Vagy lebontják a házat, vagy átalakítják. Eldönthetjük, hogy pénzt kapunk a bérleti jogért vagy egy EU komfortosabb lakást. Addig is visszavettük minimumra a fennttartási költségeket és lezártuk. Ki nem adható, el nem adható...
Az, hogy mi a rossz vagy mi a jó az ember életében mindig nézőpont és viszonyítás kérdése. Igazad van abban, hogy leszoktattak minket arról, hogy kommunikáljunk az örömeinkről, sikereinkről. Ha kinyitod a televíziót - pontosabban bekapcsolod - és mondjuk belepillantasz egy híradóba ott is csak a rémhír a "jó" hír. Írta itt valaki, hogy megérne egy pszichológiai elemzést az indító hozzászólásom. Válaszoltam neki, hogy semmi akadálya, írja meg nyugodtan, elemezzen, analizáljon. Szívesen elolvasom én is. Nincs abban semmi rossz. Véleményem szerint az is megérne egy analízist, ami időnként a topikokban folyik. Valaki felvet egy problémát, vagy jó dolgot, és mindjárt megpróbálunk negatív fogásokat találni a tartalomban. Valaki mondjuk azért nyit egy topicot mert segítséget vár, mi meg betámadjuk, verbálisan jól megrugdossuk. De miért tesszük ezt? Egy nick név mögé elbújva, arc nélkül lehet, hogy olyan frusztrációkat élnénk ki amit a materiális, kézzel megfogható életben nem merünk? Bánt minket az élet, és így vezetjük le a feszültséget? Annyit gondolkodtam már ezen, hogy mi értelme van ennek.
Sajnálom hogy el kellett hagynotok a lakásotokat, a férjed fiának házasságához meg gratulálok:)
Ez igaz, hogy a rosszban mindig van valami jó, csak nem mindenkinek sikerül megtalálni :) én nagyon igyekszem. És úgy vagyok vele hogy inkább ilyen dolgok történjenek velünk, és ne olyasmi mint a betegség, baleset vagy a halál. Egy lefolyócső helyett vagy bármi más tárgy helyett lehet venni másikat, de a családom tagjaiból és belőlem is csak egy van:)
Az emberek nagy része szorong valami miatt, csak nem sikerül mindenkinek feloldania. Én is szoktam. Sokszor csak az érzés jön, aztán gondolkodnom kell hogy mi is az amitől félek:) ha rájövök akkor megkérdezem magamtól mi a legrosszabb ami történhet? ez általában segít.
A téma tényleg jó, csak le lettünk szoktatva arról hogy örüljünk a másik ember örömének. Sokszor látom embereken beszélgetéskor hogy szinte szégyenkezve vagy nehezen meséli el ha jó történik vele, vagy jól megy a sora.
Én is megválogatom hogy az ismerőseim közül kinek mesélek az örömeimről, mert tudom hogy csak irigy lesz és belém köt. A kis buta él a szerencsétlen rossz indulatú életében, és nem tudja, mert nem is akar ilyesmin gondolkodni, hogy az hogy ő hogy érzi magát a saját bőrében 80%-ban csak rajta múlik. Persze lehet mindig másokat hibáztatni a rossz dolgokért de azok ettől nem fognak elmúlni, vagy lehet örülni annak amink van és a gondolkodásunkat a jó dolgok irányába fordítani.:)
Hát nézd! A rosszban azért mindig van valami jó is. A hiba elhárult, a férjed keze remélem meggyógyult, és frissen takarított lesz a konyhád. Én is kifáradtam a költözésben rendesen, de legalább minden szekrényemben szép rend van. A másik lakásban jött volna, hogy szekrénypakolások kívül-belül. Mi is össze kötöttük a kellemest a hasznossal. :-) Még akkor is, ha a kezdő bejegyzésemmel itt felborzoltam a kedélyeket. Elmesélem neked, hogy egy szép rendezett kis lakást hagytunk ott egy élhetetlenné vált környéken. (Budapest IX. kerület külső Ferencváros) Lakás meg van, lezárva, de inkább béreltünk egyet a XIV. kerületben. Ezzel párhuzamosan kiházasítottuk a Férjem kisebbik fiát. Húzós időszak volt, szép és fárasztó. Röviden ennyi a bejegyzésem előzménye.
Köszönöm :) alakul a konyha:) tulajdonképpen a bosszúság mellett jól alakult a végére minden, bár még van teendő vele bőven.
Egyben biztos vagyok. Én nem fogok itt belemenni veszekedésbe, marakodásba. Nem az a cél. Lehet, hogy lesz olyan aki majd elmegy innen, de inkább abban bízom, hogy akik eddig írtak, maradnak és beszélgetnek velünk elfogadható hangnemben. Tudod nem kell, hogy mindenki mindenkivel egyetértsen, de véleményt is lehet bántó szavak és stílus nélkül nyilvánítani. Egyébként meg ha mégsem, az én bajom. Nem kell kifeküdni lábtörlőnek.
Kedves Huncut! Köszönöm a hozzászólásodat. Talán az első olyan, amiből nem süt az ellenségeskedés. Az eddig élettapasztalatom azt igazolja, hogyha a megszokott komfortzónámban mozgok, akkor nincs gond, akkor tudom kezelni a szorongást is. De most túl sok volt a változás. Ami jó, csak megint meg kell szokni. Eléggé kalandos és rögös úton jutottunk el ide, ahol most vagyunk. Örülök, hogy boldog vagy. Én még nem adom fel ezt a topicot. Biztosan vannak olyan emberek, akik szívesen beszélgetnek a mindennapi örömeikről és gondjaikról. Remélem, Te is közéjük tartozol.
Amit írsz a szorongásról csak megerősíteni tudom. Évek óta küzdök vele, miközben rendezett az életem.
Bevallom elsőként elkezdtem írni ebbe a topikba, a lényege az volt, hogy szép a téma, de halott. Tudtam, hogy ez lesz belőle, az emberek nem kiváncsiak arra ha valaki boldog
Valami ilyesmit szeretnék, hogy beszélgessünk örömökről és gondokról. Remélem, hogy hamar sikerül majd rendbe szedned a konyhát! Sajnálom, hogy így alakult a hétvégéd!
Nem írtam én olyat, hogy irigyek vagytok. Nem tudom, miért gondolod így. Minden élethelyzetben és mindenkinek vannak örömei és gondjai, megoldandó feladatai. Gondolom, Neked is. Miért lennél irigy egy olyan életvitelre, amit nem is ismersz?