Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Létrehozva: 2014. október 1. 17:53
Sokan azt az elvet vallják: nem szabad azt mondani a gyereknek, hogy nem szabad... De minden esetben jól van ez így?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Azert ha jol emlekszem a te ferjed otthonrol dolgozik ergo barmikor keznel a felugyelet a gyerekre ha fozol,ha mosol,vagy akarmi. Azert ez a legtobb csaladnal nincs igy mi mikor anyueknal laktunk is tobbet voltunk kettesben a lanyommal mint ugy hogy volt otthon meg valaki. Asszem ra kellett volna ahhoz minimum szoknunk a:takaritonore,mosonore,szakacsnore hogy 24 oraban ulhessek a gyerek mellett vagy elhettunk volna hideg koszton a mocsokban mert egesz nap a gyerekre meredek. Mindketto " erdekes " megoldas lett volna. Raadasul a bebiracs se lett volna megoldas a lakas elosztasa miatt,ugyanis a konyhabol max az eloszoba egy szeletet lattam volna csak be a szobakat abszolut nem. Igy ugy volt szem elott a gyerek hogy jott utanam mindenhova...aztan mikor kiserletezos korszakat kezdte elni akkor jott a kalyha es tarsai...
Persze, egy idősebb gyereket nyilván nem kell feszülten szemmel tartani, ő sem díjazná. De úgy gondolom, hogy egy 3 év alatti gyereket bizony állandóan felügyelni kell, mert tényleg egy pillanat alatt képesek hatalmas zűrbe keveredni, függetlenül attól, hogy verve vannak-e vagy sem :)
Isten őrizz, te ne nyúlj a gyerekedhez!
Nem vagyok benne biztos, hogy tudsz verekedni. Nézd, az ütés erősségét érzik, és kisiskolás korban már azt is megértik, ha rossz helyre ütnek, az illető lebénulhat. És ezzel nem szabad játszani, komoly következményei lesznek. Egy 7-8 éves fiú már megérti és vigyázni fog. Ez az övön alul nem ütünk is ide tartozik. Ja igen, ha nem tanul meg ütni, úgy védekezni sem, simán kilövik a pöcörőjét ha nem fedezi fel időben, hogy hová irányul az ütés. Még csak elhajolni sem fog, ha nem alakult ki benne a védekezési reflex.
Fejet ütni tilos.
Van olyan küzdősport is, ahol képtelen támadni, ha őt nem támadják. Az a lényeg, hogy a másik ütését saját maga ellen fordítják.
hát elméletben persze.. de gyakorlatban viszed wcre zuhanyozni stb is magaddal??? ha igen a válasz akkor huh... illetve azért ez egy gyerekkel is nehezen kivitelezhető, nemhogy többel...
Szóval azért a gyerekek vannak egyedül is. nyilván egy pici nem órákat, de azért sokan nem alszanak együtt velük, stb. vagy mint nálunk, egyszerűen a gyerekek felkeltek kicsinek is simán, míg mi aludtunk... És persze amint én is felébredek, már vagyok, de amíg nem is tudok tóla,h gy felébredt addig?? addig is ott van a tűzhely a gombokkal, a forróvíz a csapban, nincs valószínűleg az összes konyhai cucc kulccsal elzárva és a kulcs lenyelve (én gyerekei pl elég picinek használták már a kulcsot, nagyon hamar rájöttek)
egyszerűen butaság azt gondolni szerintem szülőként, hogy mindenkor ott tudunk lenni egyből a magyarázattal, meg fizikailag. szerintem még eggyel se, max azt hisszük, de többel meg eleve képtelenség.
És akkor még azt bele se vettem, hogy minden gyerek más. És bizony vannak igazi kis felfedező típusok. Vagy vannak akik lázadónak születtek, esetleg a kettő kombinációja...
mondjuk én azt se értem, hogy ok semmi fizikai ráhatás sose, se egy seggrecsapás, se egy atyai pofon, se egy kézrecsapás... akkor biza jön sokszor a zsarolás, és a rokondolgok.. szerinem az is agresszió...
egyszrűen helyzet, gyerek, függő egy csomó midnen. Egy atyai pofont vagy egy kézrecsapást meg kicsit vad a veréshez hasonlítani...
ennyi erővel az alkudozunk miért mit kapsz megvesztegetésre meg zsarnokoskodásra nevel egyből.
Mennyi idős a "kis terrorista"? :-)
Legalább valaki válaszol.
Lányom lelépett, hóttszerelmes, és most zenéket hallgat. 
Hm, régen én is úgy gondoltam, egy kisfiú, speciel az én majdani kisfiam nem fog verekedni. Angyal lesz. Na ja, képzeltem én ezt egy ördögi öcsike mellett, aki többször sebészetre került miattam. Amíg bent varrták, én kint zokogtam.
Aztán megszületett a fiam. A lány után végre egy pöcsös! Minden megváltozott, szétszedte a lakást. Két évig nem aludtam, csak állva ,főzés közben. Mindig azt figyeltem hogy a közelében élők élnek-e még. Csapkodott, dobált, mart, rugott, harapott, a nővére rettegett a 10 évvel fiatalabbtól. A sógorom mondta először, csapjak a fenekére. Nem akaródzott, de egyszer félálomban ráütöttem, és ordítottam hogy kuss, aludni akarok! Csoda történt, ezután végig aludtuk az éjszakákat. Amikor harapott, mi is haraptunk, rugott, rugtunk, hajat tépett, nos ezt élvezte as lányom, a kölöknek kis kakastaraja volt, körben pedig nullásra vágva. Ha dobált visszadobtuk, nagyon gyorsan megtanulta hogy másképp viselkedjék. Nemcsak hogy verekedni képes azóta (kizárólag nagyobb fiúkkal), hanem a fegyverektől sem riad vissza. Helyén kezeli ezeket az életveszélyes dolgokat, nem játszadozik velük. De ha úgy adódna, tudná használni.
Kicsi még, de már látszik rajta hogy igazi férfi lesz belőle. Kérés nélkül udvarias vadigenekkel, segít másoknak, nem okoz neki problémát hogy egy vaknak, esetleg mozgássérültnek segítsen. Már méregetik a lányok, vigyorogva nézem. És amikor elérte a kamaszkor, bedobta hogy szégyelli a nővérét, és engem is, ne fogjuk a kezét, ne menjünk mellette az osztálytársai előtt. A lányommal egymásra néztünk egyszer, és szóltunk neki, hogy figyelj, menj már arrébb, ne látszódjon hogy hozzánk tartozol mert ciki vagy. Értett a szóból, soha többé nem küldött el minket. De akkor ledöbbent, kacsaként loholt a két "jó" nő után.
Szóval, pontosan értem hogy miért írtad, ők nem bántanának senkit maguktól. Az hogy egy gyerek tud verekedni, nem jelenti egyben azt is, hogy bárkit ok nélkül elgyepál. De ezt némelyek nem értik meg. Kis terroristát neveltem volna?
Ugye logikusan fokozatosan lehet lazítani ezt a folyamatos felügyeletet, ahogy nő a gyerek, ennek ellenére néha elgondolkodom, hogy a nagyobbaknak sem ártana, ha folyamatosan rajtuk tartanám a szememet, olyan hülyeségeket tudnak kitalálni, és nem azért, mert rosszak, hanem azért nem nem tűnik nekik gáznak. És az a nehéz benne, hogy adott baromságot megbeszéljük, hogy miért veszélyes, szépen megértik, és tényleg megbízhatóak, többet nem teszik azt - hanem kitalálnak valami egész mást, sokszor az előzőnél is sokkal cifrábbat. :-)
Ez a rész teljesen korrekt.
Tényleg mellette vagyok 24 órát, most ez a dolgom, amíg nem megy oviba :) Persze alszom is, de akkor ő is alszik.
Vagyis van, amikor az apja, vagy a nagyszülei felügyelete alatt van. Akkor ők vannak mellette. Nem szoktuk magára hagyni egy percre sem. De azt hittem, ez a normális hasonló korú kisgyereknél, és hogy mások is így csinálják:)
Ebben egyet értünk, én is az vagyok. Rohadtul féltem őket, belehalnék, ha bajuk esne...
Végigolvastam, kár, hogy a cikk utolsó mondata itt már nem olvasható, pedig lényegében meg is válaszolja a feltett kérdést.
"Félreértés ne essék, az abszolút szigor, a kemény fenyítés, az állandó büntetés, azaz a másik véglet sem jó megoldás. valahogy ésszerűen kellene meghúzni a határokat. Mert annak védelmében, hogy ne sértsük meg a gyermek személyiségi jogait, és ne akarjuk korlátozni őt természetes szabadságában, önző módon másokat fosztunk meg ugyanettől – ugyanis a teljes liberalizmus csak mások kárára működhet. És nem biztos, hogy elfogadható érv mindenki számára, hogy engem nem érdekel más, mert nekem a saját gyerekem a legfontosabb."
Gyerekek néha egymásnak mennek, ez kb. elkerülhetetlen. Nem állítom, hogy mindegyikkel megesik.
Viszont nagyon meredek dolognak érzem, ha ezt a felnőttek hagyják. Egyrészt amíg nem megy a normális kommunikáció, addig ott kell lenni és "tolmácsolni". Ezt tettem évekig a tesók közt, és sokszor még teszem is. Ami a fontosabb, hogy a gyerekek nem figyelnek arra, ha dühből mennek egymásnak, hogy a másikra vigyázzanak. Eszükbe sem jut, hogy maradandó károsodást okozhatnak. Ez max. a küzdősportot űző gyerekeknek jut eszébe.
Irtam a macskasnal mikor kimentem es lattam mit csinal,bevittem...2 het mulva hasonlo jelenet...azota csak azert nem ismetlodott meg,mert a macska azota esze nelkul menekul ha csak a hangjat meghallja,pedig ezek utan azert esku kivancsi lennek ra, hogy eleg volt e ket ilyrn elrangatas vagy johetne e a harmadik is...
Kulonben a kalyhanal mi is magyaraztunk,mutogattunk,nem ertette meg. Nem es nem...nem veletlenul irtam a gazpalackot hogy azt mar nem vartuk meg,ugyanis a kis eszevel asszem a bemutathatatlant ( nem volt kedvem valahogy szemlelteteskeppen robbantgatni ) meginkabb nem ertette volna meg...elmondtuk vagy szazszor hogy nem jatek,nem szabad...nemcsak en de az oregapja,oreganyja apja is...csak nyitogatta...valahogy nem akartuk kivarni mig a gyujtast is raadja ahogy tolunk latta...nem hiszem hogy nagyon serult volna attol az 1 db seggestol amit akkor kapott viszont felhagyott vele...ma meg mar felugyelet mellett siman megsut egy rantottat...
Bizony nem engedem el a gyerek kezét olyan helyen, ahol mindjárt a járda mellett forgalmas út van. De ez akkor is így lenne, ha szokás lenne nálunk a pofozkodás, mert attól tartanék, hogy a pofon ellenére is megpróbál elszaladni egyszer. Ez van, paramami vagyok :)
te tényleg a nap 24 órájában a gyerek mellett vagy.... legalábbis így olvasásra...
kölcsönadjam a kisebbem, akit most pl úgy kattintott be az ovi (mert már nincs szüksége annyi alvásra) hogy a délutáni alvásért cserébe éjjel felkel, és tesz vesz, mikor a család többi tagja alszik. Nem nem ébreszt fel minket, a tesóját se... de csak akkor tudom hogy mit csinál, ha épp felkelek mondjuk wcre én vagy az apja..
Én azt mondom, van az amikor először kell tudnia hogy van amit meg se szabad próbálni, majd aztán beépíti, hogy pontosan miért. Mert az ember nem kockáztat és kész.
Ugye most nem azt akarod mondani, hogy nekem kéne megtanítani a gyereket pofozkodni azzal, hogy rajta mutatom meg, hogy hova mekkorát kell ütni ahhoz, hogy tényleg fájjon? :)
Más családokban, ahol szokás mondjuk a seggére verni a gyereknek, ott a gyerek ha később a másikkal verekszik, akkor szerinted csak egymás seggét ütik? Vagy az a jó, ha rendesen pofán vágjuk a gyereket, hogy tudja, hogy kell monoklit csinálni a másikra? Ugyanmár...
A küzdősport amúgy jó ötlet, tényleg jó, ha meg tudja védeni magát olyan helyzetben, ahol nincs más megoldás.
Forró kályhás történetre saját gyerekkoromból emlékszem (...és a legkisebb fiam pont az én természetem...). Apukám pont ugyanígy magyarázta el a forró vasaló-sztoryt, ahogy Te tetted a gyerekeddel. Abban a másodpercben nyomtam oda a kisujjamat a vasalóhoz, ahogy a mondat végére pontot tett. Ráadásul jó gyorsan, nehogy megakadályozhassa. És a mai napig olyan vagyok, hogy sok szabályt megkérdőjelezek, aztán eldöntöm, hogy betartom, vagy nem, csak már másik felén fogom a vasalókat. :-)
Bocs, hogy megint én pofázok... :-)
Én mindig rosszul voltam a verekedős kisfiúktól, és meggyőződésem volt, hogy az enyém (ha lesz) majd sose tesz ilyet. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli... A nagy nem is, a két kisebb viszont kőkeményen megvédi magát és egymást. Hála az égnek, legalább égnem nem kell miattuk, ők nem bántanak senkit maguktól. :-)
Bár a nagy is kiáll magukért, csak inkább szóban.
De miért gondoljátok, hogy az, hogy nem ütöm meg a gyereket azt jelenti, hogy csak gügyörészek neki, és hagyom, hogy bármit megtegyen? Ha szadizza a macskát és rászólásra sem hagyja abba, akkor elhúzom onnan a gyereket és megmondom neki, hogy csak akkor mehet megint a macska közelébe, ha képes normálisan bánni vele. Nem várom meg, amíg a macska kikaparja a szemét, meg azt sem, amíg a macska kinyúvad.
Anyukáméknál is forró kályhák vannak. A gyereket persze érdekelte. Megfogtam a kezét, és közel tettem a kályhához, hogy érezze, hogy milyen meleg, de persze nem annyira, hogy megégesse. Közben hosszasan magyaráztam neki, hogy nagyon forró, megégeti magát ha hozzáér és nagyon fog fájni. Ekkor kb csak 1 éves volt. Azóta sem akar a kályhához nyúlni. De ha akart volna, természetesen nem vártam volna meg, hogy megégesse a kezét, lettek volna szankciók, ami nem verés.
Ez szőrszálhasogatás! :-)
Gondolhatod, hogy nem a Nagykörúton sportoltam rajta, hogy kimegy, vagy nem, ott fogom a kezét oszt' annyi, esélye sincs lelépni. És természetesen nem egy kilóméterrel a gyerek előtt mentem. Tiéd pórázon van mindig, vagy azért néha elengeded a kezét? :-) (Nehogy felhúzd magad, erről már beszéltünk máshol! :-))
Nem volt a helyzetben semmi veszély, de a gyerek részét tekintve ő ezt nem dönthette el, nem tudhatta, tőle annyi volt az elvárás, hogy egyáltalán ne lépjen le a járdáról nélkülem.
Mostmár azért nem lép le, mert tudja, hogy abban mi a veszély, magáévá tette a szabályt, és csak röhög rajta, hogy milyen bolondmanó volt akkor, ha szóba kerül a sztory. Akkor meg nem azért nem lépett le többet, mert félt a veréstől, hiszem nem tudhatta, hogy az milyen, ha még sose próbálta, csak az úttestre szaladgálás fontosságát vesztette azzal, hogy ezzel úgymond nem voltam tovább "zsarolható", mivel semmi másról nem szólt addig sem a dolog.
Egyetlen dolgot kérdezek, nem kötekedésként, de kíváncsi vagyok erre mit felelsz.
Ha egy fiú gyerek soha nem verekszik mert letiltják róla, akkor hogyan tanulja meg, hogy mekkorát kell ütni ahhoz, hogy ne okozzon komolyabb sérülést? Csak épp annyit, amennyi szükséges? Hogyan fogja megvédeni magát, ha elkezdi egy másik gyerek ütni?
Ha nem mer verekedni mert gátlást neveltek belé, akkor nem fogják fiúnak nézni. Az rendben hogy a férfiak otthon nem verik szét a családot, de megnyugtató ha tudjuk, igen, képesek megvédeni a családot. Egy apa-fia bunyó szükséges, nem káros.
Ha egy pofon elcsattan néha, attól még a szülő nem veszíti el a tekintélyét, és a gyerek nem fog félni tőle. De megtanul egy nagyon fontos dolgot, a szülő nem isten, emberből van, és néha ő is elveszítheti a türelmét, esetleg tévedhet.
Egy aktív gyerek esetében mindig modorosan viselkedni, ez az amitől sérül. Fiúknak nagyon jó valamilyen harcművészetet tanulni, ha a család pofon ellenes.
Én ilyen úttestre szaladgálós esetben úgy előzöm meg a problémát, hogy lehetőséget sem hagyok neki kiszaladni. Már csak azért is, mert mi van, ha ő úgy dönt, hogy adott esetben a verést is bevállalja, vagy egyszerűen elfelejti, hogy előtte ezért egyszer már felpofozták, és így is kiszalad az útra.
Ha felpofozod, akkor sem lehetsz 100%-ig biztos benne, hogy soha többet nem csinálja azt, amiért felpofoztad.
És mielőtt megkapnám, hogy addig miért hagytam hogy húzkodja a kölök a macskát: egyszerűen már csak a miákolásra mentem ki,mert el nem tudtam képzelni mi baja a macskának, addig benn rajzolgattam a lánnyal a házban...
Akkor ez happy end. Nem egyformák a gyerekek és az adott helyzetek is. Tudom, Te elítéled, hogy a seggére csaptam, de akkor sem fogom megbánni, max akkor ha olvasok egy tényleg ütős megoldást a leírt helyzetre.
De basszus én békésen olvastam az említett nyugágyban, gyerek meg odajött és lenyomott egyet. Nem volt mit abbahagyni. Vagyis, de az olvasást azonnal abbahagytam, de ez nem nagyon hatotta meg. Addig békésen homokozott... :-)
Simán kipróbálta a "hatalmát"...
Egyébként pont ő az a családban, aki leginkább vígasztal, simogat, ölel, puszil. Nagy fiam épp ma elvágta a kezét, ő az ilyentől rosszul lesz, lefeküdt a szőnyegre, hogy nehogy elájuljon. A kicsi meg rohant, hozta a párnáját, takaróját, még mondta is, hogy nem baj nekem, ha könnyes vagy véres lesz, és a másik tesóval együtt ölelték a sérültet. Szóval úgy gondolom, hogy minden rendben van nálunk empátia ügyben.
Van, amikor nincs helye a századjára magyarázásnak ( pl életveszélyes amit csinál a gyerek ). És igen, inkább akkor a gyerek akadjon fel fél percre és esetleg tartson 1-1 esetben a szankciótól, mint hogy a szülő járjon ki egy sír mellé bömbölni, vagy mondjuk robbanjon fel, vagy gyulladjon ki a ház. Erről nagymamám jutott eszembe, aki hasonlóképpen bármilyen helyzetben is gügyikézik a gyereknek. Ebből következően mondjuk az akkor még 1,5 éves fiam vígan húzkodhatta a macskát a farkánál fogva mert úgy gondolta elég azt hajtogatnia hogy kisunokám nem szabad. Aham, aztán ha a gyerek szemét kikanalazza a macska, akkor megérte arra várni, hogy a gyerek majd felfogja ésszel, hogy nem csak azért nem szabad, mert nyomorult macskának rohadtul fáj, hanem azért is, mert erősen sérülésveszélyes " móka ". Mondjuk ennél a sztorinál elég volt az, hogy arrébb húzkodtam a gyereket és próbáltam lelkére beszélni, hogy ez fáj annak az állatnak, majd fogtam és becitáltam a házba majd bezártam a bejáratit, hogy ne menjen ki. De mondok egy jobbat: még fateréknál laktunk, vaskályha a konyhában. 2 éves lányomat roppant mód bizgerálta hogy vajon mennyire meleg. El lett cipelve vissza vagy százszor. Azért a fűtés szezon indulása után kb 5 nappal sikerült neki rányomnia 2 ujját egyetlen félrenézés alatt, szerencsére nem égett meg rendesen csak megijedt. Azóta kerüli a kályhát rendesen és nem hinném hogy az újabb "égéstől" való félelem jobb érzés lenne neki, mint ha egy seggestől félne. És lentebb írtam: azért a gázpalacknál már valahogy nem volt kedvem megvárni, hogy sikerül e felrobbantania a lakást, hogy inkább a robbanástól féljen alapon...