Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Létrehozva: 2014. október 1. 17:53
Sokan azt az elvet vallják: nem szabad azt mondani a gyereknek, hogy nem szabad... De minden esetben jól van ez így?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
"A kicsi is kipróbálta az anyaverést, annak nem volt ilyen happy endje. Feküdtem a nyugágyban odajött és rácsapott a mellkasomra. Csak úgy - szintén 2 körül. Neki is az előbb idézett magyarázat ment. Okos pofival végighallgatta, majd lenyomott még egyet. Akkor már megfogtam a csuklóját, és még komolyabban mondtam neki, hogy NEM ÜTHETSZ MEG. (Gyerek szemébe néz, csuklót el nem enged, hangot nem emel fel, komoly pofa...). Ahogy elengedtem a csuklóját (szépen kivárta), abban a másodpercben lenyomott még egyet. (Semmi extra, csak én természetem a gyerek, én is megkérdőjelezem a szabályokat). Nem volt benne harag, csak kipróbálta, hogy mennyire gondolom komolyan a tiltást. Na ekkora kapott egyet a seggére."
Ugyanez a szitu lejátszódott nálunk is, csak nem seggreütéssel végződött, hanem úgy, hogy abbahagytuk amit amúgy épp játszottunk, ez akkor épp megfelelt büntetésnek és mondtam, hogy most szomorú vagyok, amiért bántott engem és nem foglalkoztam vele. Pár perc múlva odajött, megsimogatott és mondta, hogy "többet nem bántom anyát, szesze" (ez nála a szeretlek). Azóta nem próbált megütni.
És most léééégyszi ne gyere te is azzal, hogy "perszemertnekedolyantökéletesgyerekedvan", mint mondtam nagyon kis ördögfióka tud lenni, csak kialakult benne az empátia (szerintem épp azért, mert úgy neveljük, ahogy), amivel lehet rá hatni, és van annyira értelmes (mint bármelyik 2-2,5 éves) hogy felfogja a dolgok miértjét, legalábbis egyszerű formában.
Hát az általam leírt dacból úttestre szaladgálós helyzetben rohadtul nem érdekelt, hogy fél-e tőlem a fiam (egyébként nem félt, csak tudta, hogy a játszmának itt vége), egyetlen célom volt: azonnal beszüntetni ezt az okosságot - és itt a hangsúly az azonnalon van. Utána az évek folyamán volt ideje magáévá tenni a hátterét is a dolognak.
ha ez szemet szúrt, akkor bizonyára szemet szúrt az a mondata is, amire én ezt válaszoltam. Annyira azért ne legyek már elnéző!
Megjegyzem, épp most tartok lelki életet a lányommal a facen, már több mint egy órája. Bizonyára sok édesanya van, aki ezt a zenét osztaná meg a lányával priváton ....
Vagy mégsem?
Próbálom felturbózni lelkileg.
Nekem elég magas az ingerküszöböm, szóval az idegeim kitűnő állapotban vannak. :-) Ha kicsit cafatosak, az semmiképp nem a gyerekeimtől van, hanem egyéb családot érintő problémáktól (ránk járt a rúd mostanában...).
Viszont nem mondok el dolgokat 100x. Nem azért, mert nincs hozzá türelmem, hanem azért mert úgy gondolom, hogy ha mondjuk 2x elmondtam, egyikhez tartozott érthető magarázat is, nem érkezett ezzel kapcsolatos kérdés, vagy tisztáztuk azokat, akkor a gyerek nem azért nem csinálja meg, mert nem hallja, netán nem érti, hanem azért, mert nincs kedve / nem érdekli. És itt megint nem a pici másfél évesekről beszélek, mert nekik jár a többszöri magyarázat. 4 évesnek már nem szajkózok dolgokat, de nem is ütögetem őket.
"Te meg rugdaltasd a nagymuterod ahogy akarod."
Ez az. Látom átment a lényeg, gratulálok!
"Csak azok verik meg a gyereküket, akiknek nincs türelmük hozzá, akik tehetetlenek, akik nem tudják kivárni, hogy a gyerekben kialakuljon az önfegyelem, hanem mindent azonnal akarnak elérni."
Tökéletesen egyetértek. A verés szerintem valahol a nevelés csődje, azt jelenti, hogy a szülő nem tudta értelmesen megoldani a problémát, így tehetetlenségében csapkod. Ugyanez a véleményem a verés beígéréséről is, még ha nem is csattan el konkrétan a pofon. Nem akarom, hogy a gyerekem féljen tőlem, azt akarom, hogy azért viselkedjen jól, mert tudja, értse, hogy mi a helyes és a helytelen. Valamint azt is gondolom, hogy az erőszak erőszakot szül. Pont az a gyerek lesz verekedős, rugdosódós, aki otthon azt tanulta, hogy ha valami gondja van valakinek a másikkal, akkor oda kell csapni.
Valljuk be: ezek azok a szituk, amiktől mindannyian elborzadtunk mikor még nem volt saját gyerek, rögtön tudtuk mi mit tennénk- aztán dob a gép egy akaratosabb, kitartó gyereket és vége a tudománynak! Én úgy érzem én sem neveltem jól a gyerekem, utólag nézve is- és előre vetítve is- így nem lesz jó. Túlontúl sokszor rászóltam csipp-csupp dolgok miatt, úgy hogy már meg se hallotta a nemet. Sokszor mások előtt is megsszégyenítettem, ami általában fel sem tűnt nekem mert napi szinten ezerszer elhangzottak ilyenek - "ilyet egy ekkora gyerek nem csinál", "bébi vagy, hogy még ezt se tudod" és "viselkedj úgy mint egy nagylány", "mi lesz belőled ha már most ilyeneket csinálsz" és társai. Ekkor került a kezeim közé egy ősrégi könyv, ami nekem nagyon sokat segített- T. Gordontól P.E.T-t. Nem azt mondom, hogy most nem fordulnak elő hajtépős szituk, de helyén tudom kezelni a szitut, a gyerekem jobban megértem, és a számból automatikusan elhangzó infantilis, kárhozatra ítéltetett mondatok nagyrésze eltűnt. Azóta komolyabban vesz engem is a gyerekem és a viselkedése is sokat változott.
Figyelj, nekem is gyerekem van, nem aranyhalam :) Nagyon is keményfejű tud néha lenni, és bizony nem idegen az a jelenség sem, amikor tudja, hogy rosszat csinál, és direkt, kéjes vigyorral az arcán figyeli, hogy hogyan reagálok rá.
De így is működik "lelkére beszélés", vagy ha nem, akkor a büntetés (ami nem testi fenyítés). Én elhiszem, sőt, tudom, hogy sokkal egyszerűbb odacsapni egyet, mint ezredszerre is türelmesen elmagyarázni ugyanazt. De úgy gondolom, hogy hosszabb távon mindenképpen helyesebb, ha a gyerek azért nem rugdos másokat, mert tudja, hogy azzal mi a gond, nem pedig azért nem tenné, mert tudja, hogy különben jön a tockos. De mint mondtam, tudom, hogy amiről én beszélek, az a nehezebbik út a szülő számára, rengeteg türelem, kitartás és empátia kell hozzá, és főleg nehéz lehet ott, ahol több gyerek van, és anyuka idegei cafatokban, szóval valahol megértem azt, hogy anyuka ilyen szituban inkább csapkod, mint elmondja ezredszer is a hegyibeszédet, de attól még, hogy sokan ezt teszik, mert így egyszerűbb vagy mert már nem bírják cérnával, attól még nem biztos hogy így a helyes.
Elnézést, nincs közöm hozzá, mert nem nekem szólt az hozzászólás, csak egy észrevétel:
Te kérted Kiarrat, hogy ne elemezze a Te és lányod kapcsolatát. Ennek fényében szemet szúrt a következő mondat: "Mást mondok, ha ilyen anyukád lenne nevelés terén mint én, a két kezedet összetennéd." => Itt pedig épp Te elemzed Kiarra és Anyukája kapcsolatát, ha jól sejtem, szintén ismeretlenül...
boooocs!! De állatot lehet verni??
EZt azért te sem gondolod komolyan!. remélem
El tudom képzelni, hogy hirtelen ijedtségből rácsap valaki a gyerek fenekére... mondjuk ha ki akar ugrani az úttestre.... de előre megfontolt szándékkal a rácsapásból pont azt tanulja meg a gyerek, hogy a problémák megoldása a rácsapás.
Maximálisan egyetértek... nagyon tetszik amit irtál.
és igen.. nekem is feltünt, hogy a liberális nevelést összekavarják a nemneveléssel. az életben és a forumon is.
Egyszerű. A düh összehúzza az izmokat, és meglendíti vagy a kezét, vagy a lábát. A felnőttek ezeket a mozdulatokat visszafogják, viszont az ő izmaik is összerándulnak. Náluk inkább a tarkótájékra sugárzik ki, és ha túl sokszor fordul elő hogy lenyelik a békát, akár gyulladás is kialakulhat. A gyerek viszont kiadja a mérgét, és ez az amit időben el kell kapni, másként vezesse le a dühét.
Ha pedig csak úgy szórakozásból ütnek a gyerekek, az a feszültség levezetése. nem is kell ütniük, bármit csapkodhatnak. Épp ezért nehezen észrevehető, vagy egy kisautót tesznek le erősebben, vagy labdát püfölnek, papírt tépkednek.
Ösztönös cselekvés, nem kell ezt látnia, nem olyan mint amikor a beszédet utánozza.
Nem, nem kell ahhoz péppé verni a gyereket hogy... nem csapkodás de kissé hasonló: bátyámék egyik lánya szokott rá kiscsoportosként a majmolásra és marha szerencsétlen módon volt a csoportjukban egy nagyon mocskos szájú kölyök. Na most a kisasszony poénosnak találta lemajmolni azt, ahogy ez a gyerek a szülőit/nagyszülőit vígan küldi el a f...ba illetve hülyézi le. Aztán úgy gondolta ezt ő is alkalmazza a nagypapánál. Tudni kell faterról, hogy az unokái jóformán csak fát nem fűrészelhetnek a hátán, mégis mikor a kiscsajszi nekiállta hülyézni szólt egyszer, kétszer, háromszor...nem sokkal később valamit nem engedett meg neki a papa, mire közölte vele: " bekaphatod, te hülye f...kalap..." ... na ez volt az a pont, ahol a papa nem állt neki gondolkodni, hanem lehúzott neki egy seggest. Ebből lett egy kiadós hiszti, majd átbeszélték, hogy ő csak azért mert a gézuka ( csak írtam egy nevet ) is így szokott beszélni mindenkivel aki megy érte az oviba és rajta csak nevetni szoktak... aztán erre mondta neki a papa, hogy őt nem érdekli hogy a gézuka, meg a családja mekkora butaságokat mondanak és csinálnak, de ha ezt még egyszer meghallja a szájából bárki felé, akkor bizony nemhogy megkapja a következő seggesét, de még ki is mosogatja a száját, mert nem fogja hagyni, hogy ilyen tiszteletlen és buta legyen másokkal szemben. Később ezt elmesélte a bátyáméknak, akik mondták, hogy már kb mindennel próbálkoztak: nasi megvonással, sarokba állítással, de érdekes módon semmi nem hatott. Na ezek után viszont magától tudta a kiscsaj, ha így fog beszélni és az a papa fülébe jut, akkor annak nem lesz jó vége, visszavett az iramból ( meg szerencsére nemsokára a kölyök is távozott onnan egy másik oviba ).
Na most kérdem én: itt a gyerek száját kellett volna még vagy 100X befogni mire belevésődik, hogy így normális ember nem beszél? Ez kb ugyanannyira nem normális dolog mint a rugdosás és bár nem fizikálisan de ugyanannyira fáj a címzettjének mint egy jól irányzott sípcsonton rúgás. Különben nekem kisfiam ilyen csapkolódós,szerencsére "csak" játékokkal dobálózik, még eddig megúszta segges nélkül, viszont most azzal büntetem, hogy ami repül, az megy a szekrény tetejére, ha visszakapja és újra eldobja akkor ismét elveszem...de ha ezt nem csak a saját játékaival tenné meg hanem élő emberrel, háááát nem tuti, hogy ennyire türelmes lennék, mondom ezt úgy, hogy a két db gyerekem összvissz kapott eddig 3 seggest eddigi élete során( fiam: konnektorba nyúlkálás századik magyarázat után már tollal akart belenyúlni, gondoltam nem várom meg míg megrázatja magát, lányom: egy biciklis eltekergés-még az volt a szerencsém, hogy visszavitte egy nénike az óvodába, kb annyi idő alatt lépett meg, míg bekötöttem a cipőm- egy db gázpalackkal való játszadozás- szintén századik szólás után már nem volt humorom megvárni míg felrobbantja a házat ), , szóval egyáltalán nincsenek péppé verve.
Elküldenék neked néhány gyereket pár napra, akik a buksisimogatásra kézbe harapással reagálnak. Kiröhögnek. Néhány nap múlva ott tartanál, hogy a simogatásod a torkuk felé halad ...
Nehéz elképzelni hogy vannak megátalkodott kölkök? Hol élsz te??? Búrában, nem nézel körbe? Szállj fel valamelyik tömegközlekedési járműre, és majd amikor téged ütlegel vagy eszik le egy kiskölök, miközben sipákol úgy, hogy mindenki csöndben őt figyeli meg az anyját, akkor majd elnéző türelemmel figyeld hogy az anyukája épp buksit simogat. Ne rugdosd a nénit pintyőke, ne kend a kezed a néni ruhájába pintyőke, ne ordíts kisgalambom ...
Az ilyen anyáknak nem gyerek való hanem majom, az sem érti hogy mit makognak neki az emberek.
Mit akarsz,a legjobb kor. Majd kis és nagykamaszként fog furcsákat produkálni.
Nem mondtad, de megkérdeztem, mivel a nagyszülőknek szerinted semmi beleszólása nem lehet a nevelésbe.
A lányommal való kapcsolatomat ne elemezgesd, ha egyikőnket sem ismered.
Pár évvel ezelőtt megköszönte hogy úgy neveltem ahogy, és nekem ez elég. Bőven elég, hogy mindenkitől pozitív visszajelzést kapok róla. A barátnői pedig irigylik miattam. A nevelését pedig 16 éves korában befejeztem, onnantól csak "vele" tartok, "fogom a kezét". A tanácsaimat pedig mind a mai napig (még ma reggel is) kikéri, az aktuális problémáit nem a barátnőivel, hanem velem osztja meg. Normális anya-lánya kapcsolatban megengedhető, sőt, szinte kötelező az anyának mint nőnek átadni a tudását a fiatal nőnek. Még akkor is, ha az nem mindig kellemes a fiatal számára.
Mást mondok, ha ilyen anyukád lenne nevelés terén mint én, a két kezedet összetennéd. Az édesanyádnak elég volt hogy sikeresen felnőttetek, nekem ez nem elég. Elértem azt, hogy az érzelmeit inkább velem osztja meg, hiszen látja hogy a többi anyuka épp csak felnevelte a barátnőit. Volt amelyiknek az édesanyja nem is tudja hogy a lánya mit tesz, én beszélgettem el vele hogy némelyik cselekedete helytelen. A leány elsírta magát, és azt mondta hogy a szüleinek mást mutat, mást várnak el tőle, az anyukájával pedig lehetetlen néhány témáról beszélgetni.
Márpedig ahol egy leánygyermek és az anyukája nem talál közös hangot, csak épp a napi történésekre szorítkoznak, ott az anyuka rontott el mindent. Vagy ideje, vagy ereje nem volt a lányára, vagy féltékeny, vagy pedig nem érdekelte.
Ebbe beletartozik az is, hogy az anyukák nem mernek rászólni a felnőtt lányaikra amikor hiányosságot fedeznek fel, mert megijednek hogy elveszítik azt a laza kapcsolatot is.
Ja, ez a gond?
Nem érted az iróniát.
Amikor velünk ezek az esetek megtörténtek, én soha nem üvöltöttem a lányommal, és soha nem mások előtt szégyenítettem meg. Amikor senki sem hallotta, akkor vagy belesziszegtem az arcába, vagy pedig jókedvűen de keményen szóltam hogy ilyesmit NE. De ő ismer engem veled ellentétben, és pontosan tudja hogy ha valamire így reagálok, abból nagy baj lesz. A habitusunk totál egyforma, képes felmérni bárkivel szemben a helyzetét. Általában magas lóról beszélhet az emberekkel, velük megteheti, hozzám viszont kevés még.
A dackorszakban elég sok kisgyerek válik agresszívvé, üt, rúg, harap, csapkod. Sokan kiegyensúlyozott családban élnek, ahol nincs verekedés tehát nem az van, hogy otthon látja. Ilyenkor a szülő dolga elmagyarázni neki, hogy ez nem szabad ill. másképp vezesse le a frusztrációt, feszültségét.
Szerintem a nyakon öntés eredményes:)
Bár gyermeknél nem kellett, de kutyánál alkalmaztam, és egyből megtanulja, amint a döbbeneten túl jutott.
Aztán ha már nincs nyár, akkor spriccnibe a vizet, elég, ha meglátja, és tudja, mi a rend.
DE ez csak kölyök korban kell, amíg még feszegetik a határokat.
Nem bormális és nem is tolerálható viselkedés.
Ha szép szóval sem megy a fegyelmezés és csúnya szóval sem, jól képen kell vágni.
Ahányszor ezt csinálja. Előbb-utóbb leesik neki, hogy nem éri meg a nagymamit rúgdosni, mert akkor kinyílik a pofonofon.
Ez nem GOND, hanem egy a sok megoldandó feladat közül. A GOND az, ha a gyerek nem egészséges.
Jó, OK, nekem a 3 gyerek mellett elég magas az ingerküszöböm, nálam a GOND egész máshol kezdődik... :-)
Ez nem így van. Ez is egy mozdulatsor, amit kipróbál. Lehet, hogy a Tiéd kivétel.
Ha nem is jár a gyerek közösségbe, akkor is óhatatlanul lát ilyet, pl. játszón, de azt vettem észre, hogy maguktól is kitalálják. Férjemmel abszolút mindent normális formában meg tudunk beszélni, köztünk hangos szó nincs, ennek ellenére a gyerekek konfliktuskezelése kevésbé fejlett, és ahol a szép szó nem elég, ott jön a fizikai erő (3 kisfiam van, elkerülhetetlen a kiskakaskodás. :-)), de folyamatban van, elég jól haladunk kommunikáció terén. :-)
Én úgy érzem, hogy végtelenül kiszámítható vagyok. :-) Tehát pontosan lehet tudni, hogy 1x szépen kérem a valamit magyarázattal, másodjára már csak egy erélyesebb kérés jön + szankciók felsorolása.
Harmadik szólás helyett érkezik a vázolt szankció. Ha valaki ez el akarja kerülni, arra bőven van lehetősége. :-) (Nem, nem a péppéverés a szankció, hanem témától függ)
Nem győzöm hálát adni az égnek, hogy nekem soha nem voltak ilyen gondjaim a gyermekemmel!