Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Létrehozva: 2014. október 1. 17:53
Sokan azt az elvet vallják: nem szabad azt mondani a gyereknek, hogy nem szabad... De minden esetben jól van ez így?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Tanulhatja kortársaktól (bölcsiben, játszótéren), de szerintem van olyan gyerek is, akinek ösztönből jön. Az én gyerekem nem volt ilyen soha, de hallottam már anyukát, akinek a gyereke harapott. Gondolom, nem harapdálták otthon egymást, hanem ösztönből jött neki, hogy ha mérges volt vagy nem úgy történt valami, ahogy elképzelte, harapott, és nem is kicsit. Szerintem ezek ősi beidegződések lehetnek, csak van olyan gyerek, aki már jobban uralkodni tud az ösztönein. Mondjuk ilyen harapós gyerekkel én nem is tudom, mit kezdenék. Mert hiába mondták neki, hogy nem szabad. Anyja szerint volt, hogy véresre harapta valamelyik kis társát a bölcsiben...
Nem olvastam a topicot, ha ismétlem valakiét, elnézést.
Nem értem, egy kisgyerek hogyan jut el addig, hogy üssön?, nincs kódolva ez belé szerintem.
Soha nem emeltem kezet, meg a családban senki senkire, így ez fel sem merült, nem is tudta, hogy csinálhatna ilyent, szerintem. Ahol a szülőt másolja, ott elképzelhető, de könyörgöm, ki is rontja el a gyermeket akkor?
Aki fenyítés nélkül nem tud bánni a gyermekével, annak minek kellett a gyermek?
"Ugyanazt csinálnám, amit te, annyiszor, ahányszor szükség van rá."
Írtad ezt arra, hogy Évi először rászólt, másodszor lefogta a kezét. Nálad a harmadik lépése értelemszerűen elmarad.
Tehát x ideig játszadoztok. Ő csap, te lefogod a kezét?
De hiszen azt mondtad, hogy biztos sokszor oda fog csapni, amíg meg nem tanulja!
Jó, akkor hogy értetted?
Ha 100 csapkodás után tanulja meg (miből tanulja meg?), akkor hagyod, hogy 100-szor megcsapkodjon?
És hányszor fogod le a gyerek lábát (kezét, stb.)?
Mert ok. egyszer, kétszer szólsz, nem szabad, lefogod, de ő folytatja tovább.
Meddig mehet ez így?
"Ebből bizony az jön le, hogy szerinted az a megoldás, hogy hagyjuk addig csapkodni, amíg meg nem tanulja."
Ezt sem én mondtam, úgyhogy szerintem ne feszegessük tovább. Amíg nem akarod megérteni, amit írok, addig ez felesleges szócséplés.
Nagyszerű vagy tényleg, most már inkább belátom. De tőlem akár péppé is verheted a gyereked, engem az sem zavar. Csak lehet, hogy ő is úgy fog felnőni, hogy egy egyszerű mondatot nem tud majd értelmezni. Alma és a fája!
:)))
Hát ez tök jó!
"Biztos sokszor oda fog csapni, amíg meg nem tanulja, de akkor sem az a megoldás, hogy visszaütök.
Ugyanazt csinálnám, amit te, annyiszor, ahányszor szükség van rá. Ez megtérül később :)"
Ebből bizony az jön le, hogy szerinted az a megoldás, hogy hagyjuk addig csapkodni, amíg meg nem tanulja.
Szerintem meg az, hogy akár egy rákiabálással, egy erélyes mozdulattal, netán egy seggre pacsival MEGLEPEM, hogy érezze, anya most már igazán zabos, és itt a vége, nem feszítheti tovább a húrt.
Nem arról beszélek, hogy a térdemre fektetem és elverem a vonaton.
Legközelebb esetleg elég annyit mondani, hogy ha nem akar úgy járni, mint a vonaton, akkor befejezi az ilyen és olyan viselkedést. Tudom terror...
Mé', utána még 3 napig nem kapott enni? :-)
Férjem meg 1x kitette a nagyfiamat a teraszra, mert épp rájött az 5 perc, és cirkuszolt, hogy "Nem jó nekem ez a ház..." meg ilyenek. :-). Férejm meg mondta neki, hogy akkor menjen olyan helyre, ahol jó az ház.
Mikor bejött, akkor mondta, hogy mégis jó nekem ez a ház. Azóta szereti... :-)
Nagy meló, de kitűnően szórakozom vele! :-) Jó látni, ahogy alakulnak...
De azt mondtad, hogy annyiszor fogod le a lábát, amíg végül meg nem érti, hogy nem szabad. Ez bizony azzal járhat, hogy rugdosni fog x ideig. Gyereke válogatja.
Vagy szerinted ez nem gáz?
Én egyszer megkaptam itt, hogy milyen galád vagyok, mert éhezésre kárhoztattam a gyereket, mert a magyarázós első kanyar után bezavartam a szobájába étellel játszás miatt.
Nyilván magyaráznom kellett volna néhány órán át, amíg magáévá nem teszi a szabályokat...
Még egyszer elmondom. Egy szóval sem, és sehol sem említettem, hogy nagyi vagy bárki tűrje. Miért nem olvasod el, amit írtam? Miért tulajdonítasz nekem olyan mondatokat, amit nem írtam le, és nem is gondoltam.
De tudod mit? Tőlem aki azt tekinti célravezetőnek, verje el a gyerekét a vonat, busz kellős közepén. Majd az utastársai is felnéznek rá, hogy milyen nagyszerűen neveli a gyerekét. Csak ne csodálkozzon, ha a gyerek nem fog leszokni a rugdosásról, sőt agresszív lesz, még felnőtt korában is. Hajrá!
Nagyi meg tűrje a 3 órás vonatúton három órán keresztül, hogy a gyerek párszor bokán rúgja, mert majd később megtérül... Ne már!
Nem, hidd el, hogy az én gyerekem sem az, akinek valamit elmondok, és az onnantól kezdve úgy van. Nagy meló a gyereknevelés, az biztos
Szerintem kevés olyan gyerek van, aki születésétől szófogadó, jó gyerek. A legtöbbjük igencsak próbára teszi az ember türelmét. Biztos sokszor oda fog csapni, amíg meg nem tanulja, de akkor sem az a megoldás, hogy visszaütök.
Ugyanazt csinálnám, amit te, annyiszor, ahányszor szükség van rá. Ez megtérül később :)
Lehet, hogy Kiarranak nem kellett gyereklábat fognia estig, így nála a módszer beváltnak tekintheő, mert nem volt rá szükség, mert a gyereke ért a szép szóból. Nekem a 3-ból csak 1 az, aki tuti, hogy elsőre ért a szép szóból, de ő végtelenül alkalmazkodó. Őt meg arra bíztatom, hogy néha mondjon NEM-et. Akkor is, ha tudja, hogy nekem épp más az elképzelésem. :-)
lefogod a lábát közben nem tűröm el amit csinálsz tekintettel ránézel, ha ezek után is tovább rugdos, akkor mégegyszer egy határozott nem-mel kiegészítve megismétled a lefogás, tekintet, harmadszorra arrébb pakolod a gyereket csöppet sem kedvesen, ha ez sem segít akkor kilógatod az ablakon.
Hú, de egy rugóra jár az agyunk. :)
És addig fogod a lábát, amíg együtt vagytok a nagyival, vagy időnként elengeded, hátha elment a kedve a rugdosástól? Kockáztatva azt, hogy még kétszer-háromszor bokán rúgja a nagyit.
Vannak dolgok, ami nem és kész. Nem várjuk meg, hogy megérti, magáévá teszi-e a szabályokat.
Semmiképp nem kötekedés, csak kérdés: Te egy olyan kiskölyökkel, mint az én legkisebbem mit csinálnál? Csak mert mindig tanul az ember...
Ahogy írtam, megfogtam, hogy ne csapjon le engem ismét. Megávrta, míg elengedem, és lecsapott. Örökre mégsem foghatom... :-)
"Nem érdemes a gyerekre erőszakkal vagy megalázással, terrorral rákényszeríteni a szabályokat. Türelmesen, sok-sok beszélgetéssel hagyni kell, hogy magáévá tegye azokat."
Első kanyarban türelmesen elmagyarázom, hogy miért nem okés a nagyit rugdosni, majd gyerek újra rugdos, lefogom hát a lábát.
Nem tette magáévá a szabályokat, tehát erőszakot alkalmaztam, hisz lefogtam a lábát, hogy ne rúghassa meg a nagyit.
Ez hülyeség. Nem megszorítom a lábát, hanem megfogom, és nem engedem rugdalni. Lehet, hogy ha tovább folytatja, akkor fájni fog neki, de azt már magának okozza. Nem pedig én csapok rá a fenekére, szájára, stb.
Nyilván, ha a gyerek kimegy az úttestre, akkor az ember nem gondolkodik azon, hogy hogyan nyúljon hozzá. Utána bocsánatot is lehet kérni, ha fájt. Nagyon rossz és erőltetett példa volt. Nem tartozik a témához.
Az sem mindegy, hogy a láblefogásnak mi a célja. Azért fogod le a lábát, hogy ne tudjon rúgni, vagy azért, hogy legközelebb ne akarjon. Nem tudom érted-e, hogy értem...
Egyértelmű.