Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Létrehozva: 2014. október 1. 17:53
Sokan azt az elvet vallják: nem szabad azt mondani a gyereknek, hogy nem szabad... De minden esetben jól van ez így?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Nők Lapja Café: Rendben van, ha a 2,5 éves rugdossa a nagymamát?
Szerintem nem ugyanaz.
Senki nem mondta, hogy képeld fel.
A megfogom a lábát éppolyan erőszakkal lenyomom a torkán a szabályokat, mint ami ellen tiltakozol.
Ha olyan a gyerek, akkor harmadjára is rúg. És nem azért, mert gonosz, hanem mert feszegeti a határait.
És ez pont csak akkor működik, ha az ember nem kalapálja el rendszeresen a gyereket...
Így van.
Valamint előfordulhat olyan helyzet, hogy ki kell rántani egy feldúlt állapotból a gyereket.
Szerintem a seggre csapásnak nem a fájdalomokozás a célja, hanem az úgymond meglepetés ereje...
Csak szerinted a "verés" az fájdalmas. És megfogni/megszorítani a lábát? Az ugyanúgy fáj a gyereknek.
Ha anyuci az útra lekismotorozó porontyát vállon ragadja, leszedi a motorról, az szerinted nem fáj? De meg kell tenni, mert az életét veszélyeztető dolgot tett. És nem azért mert egy rossz, neveletlen gyerek, csak még nem tanulta meg. 2,5-3 éves korára megtanulja. De valamilyen nyomatékosítást tenni kell felé, hogy az útra mégse mocizzon le, mert jöhet a busz..
Ezzel pedig azt akartam mondani, hogy az úgymond sikeres nevelés nem csak azon múlik, hogy Te mennyire "jó" módszereket alkalmazol, hanem azon is, hogy milyen gyereket "dobott a gép"...
És hiába van 3 gyerekem, akkor sem tudom a tutit, mert lehet, hogy ha szülnék még egyet, akkor az meg egy negyedik módon reagálna a nevelési elveimre. És ez nem arról szól, hogy egyiknél jól csinálom, másiknál pedig nem...
Nem, ezer és egy módszer van. Ha célt érsz a választott módszerrel, akkor minden rendben. :-)
Ez így van.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet beszélgetni, meg ötletelni, de általánosan érvényes és mindenkinek követendő nevelési elveket kijelenteni nem túl hasznos.
A szóban forgó családban a nagymama Egy Senki
Egy Senki a lánya és az unokája szemében.
Miért is van velük?
Nincs erre szüksége sem neki, sem senki másnak akit ennyire semmi vesz a családja.
Ja, ige!Itt jön be a Mama felelőssége, akit Alaine2 tegnap feszgetett.Igen, itt a nagymama azért hibás, mert egyáltalán ott van velük.
Megfogom a lábát.
Szerintetek tényleg az egyetlen módszer az, hogy felképelem?
Én nem mondtam, hogy mindig buksisimogató módon magyarázok neki.
NEM VEREM MEG. Ennyi volt a lényeg.
Van olyan gyerek, aki nem röhög a képedbe. Lásd középső fiam. És van olyan, aki gond nélkül beleröhög. Lásd legkisebb fiam. És van olyan, aki az orra alatt morcog valamit, ha nem ért egyet a beszéddel, ez pedig a legnagyobb... :-)
Mind a hármat imádom, és mind a 3 felé ugyanazok az alapelvárások, és a nevelési elveim is ugyanazok. Csak az alany más. :-)
Említett fenkére csapás nem fájt, csak meghökkentette a gyereket, mert ilyen sem előtte, sem utána nem történt vele...
Hogyan?
Egyszer rúg. Türelmesen elmondod, hogy nem szabad, blabla...
Újra rúg. Mit csinálsz?
És ez olyan fura, mert amúgy meg én is hülyeségnek találom a gyerekek csapkodását, mert sehova nem vezet, és nincs nevelő értéke (nem is alkalmazom), de ezzel a helyzettel a mai eszemmel sem tudnék olyan megoldást, ami rövidre zárja a témát. Türelmes fajta vagyok, de nem annyira, hogy a 8 éves Pitikének is békésen magyarázgassam, hogy ugynamá' ne rúgjon fel...
Türelem, türelem..persze az van, de mondjuk mikor gyerek a nagy türelmes leállítás közepette a képedbe röhög?? Hmmmm?? Na??? Akkor is szépen buksisimogató hangon magyarázol neki?
Nálunk egy cifrább szó is helyrebillenti a gyereket, mert tudja, hogy anya ritkán beszél csúnyán előtte, de ha mérges akkor egyszer-egyszer kicsúszik. És akkor ezt gyerek fogja. Néha persze jön a "te meg csúnya vagy" vagy "te vagy a büdös" visszaszólás, de egy nagy öleléssel ezen is túl lehet nála lépni.
"Te meg rugdaltasd a nagymuterod ahogy akarod."
Hihetetlen, hogy milyen mértékben ki tudjátok forgatni más szavait!
A fenékre csapásnak is csak akkor van értelme, ha fáj. Utána az ölelés az csak arra jó, hogy a szülő a lelkiismeretét tisztára mossa.
Aki verés, csapkodás nélkül nem tud célt érni egy kisgyereknél, az ne neveljen gyereket. Tartson inkább állatokat!
A vert gyerekekből lesznek az agresszív felnőttek. Nyilván nem ugyanaz a fenékre csapás, meg a véresre verés, de mindkettő nagy mértékben hibás elv.
Ezt gyereke válogatja, hogy a magyarázat után mi következik...
Középső fiam 1x ráütött a combomra, úgy 2 éves kora körül. Akkor elmondtam neki, hogy Anyát nem lehet megütni. SOHA és SEMMIÉRT. Ennyi pont elég volt neki, még csak meg sem próbálta többet, most 6 éves.
A kicsi is kipróbálta az anyaverést, annak nem volt ilyen happy endje. Feküdtem a nyugágyban odajött és rácsapott a mellkasomra. Csak úgy - szintén 2 körül. Neki is az előbb idézett magyarázat ment. Okos pofival végighallgatta, majd lenyomott még egyet. Akkor már megfogtam a csuklóját, és még komolyabban mondtam neki, hogy NEM ÜTHETSZ MEG. (Gyerek szemébe néz, csuklót el nem enged, hangot nem emel fel, komoly pofa...). Ahogy elengedtem a csuklóját (szépen kivárta), abban a másodpercben lenyomott még egyet. (Semmi extra, csak én természetem a gyerek, én is megkérdőjelezem a szabályokat). Nem volt benne harag, csak kipróbálta, hogy mennyire gondolom komolyan a tiltást. Na ekkora kapott egyet a seggére.
Ahogy hazaért a férjem, mutatta neki a pelusos fenekét, és mondta, hogy "Ama, ama, bumm-bumm!" - árulkodni aaazt tudott.
Neki még párszor lendült a keze ezután is, de akkor már elég volt szólni, hogy "Tudod, anyát nem lehet megütni!".
Nem vagyok rá büszke, de hamut sem fogok szórni miatta a fejemre.
Nagyfiam is kipróbálta, ő mérgében lengette a lábát felém, mindig csak egy centivel közelebb....
Az a helyzet, hogyha nyilvános helyen az anyját nem becsülve még a gyerek rugdosására is ez a válasz, bizony felnőttsége ellenére is megérdemelne egy jó nagy tasli.
DE!
Normális családban ilyen fel sem merülhetne, meg sem történhetne.De, mivel ez megtörtént, nyilvánosan is, ez sok mindenre rávilágít.......
Amúgy soha nem ütöttem meg egyik gyerekemet sem.Igaz, egyszer felmerült bennem egy olyan gondolat, hogy lehet hogy megérdelme egy pofont az egyik.De, az egy teljesen más szituáció volt. Az ezredik figyelmeztetés után.Nem is tartozik ide.
De, ha valaha is és a jövőben verés árnyéka vetődne fel bárki részéről, az bizony egyből elhárítanám.Ilyen nem létezik nálunk.
Te meg rugdaltasd a nagymuterod ahogy akarod.
Azért ne keverd össze a fenékre csapást a véresre veréssel. Nem hiszem, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz. Mert aki a gyerek seggére csap, az 99%ban nem fog ennél tovább menni. Mert szülő. És mert szereti a gyerekét.
Én azt vallom, hogy a kis rácsapás oké, de utána magyarázat és ölelés. Szóval legyen meg a szigor, de a gyerek tudja, hogy a szülője miért tette és hogy minden rosszasága ellenére nagyon szereti.
Nem, nem hagyom. Türelmesen leállítom. Nem pedig rácsapok, mert az hülyeség.
Ühüm...
Szóval türelmesen elmagyarázod neki, hogy miért nem szabad a nagyit rugdosni, majd hagyod, amíg magáévá teszi és addig rugdossa a nagyit, vagy hogy gondolod?
Egy kilencéves lányom van.