Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi kell a nőnek? Ákos megmondja
Létrehozva: 2014. szeptember 30. 07:43
Az új lemezen most egy ősrégi nóta pörög: nők, szüljetek gyereket, és hagyjátok a fenébe azt az átkozott önmegvalósítást, különben garantáltan boldogtalanok lesztek!
Nők Lapja Café: Mi kell a nőnek? Ákos megmondja
Nők Lapja Café: Mi kell a nőnek? Ákos megmondja
"Hogy ez mennyire lenne jó a nőknek ismét, csak egy példa: tessék körülnézni az óvodákban, iskolákban, mennyi mostanában a sérült, magatartásbeli problémákkal küszködő gyermek."
No és miből gondolod, hogy pont szerencsétlen dolgozó, önmegvalósító nő az oka ennek (is)? Nem csak arról van szó, hogy a legegyszerűbb erre fogni?
Amikor nagyanyám szült, (még) nem volt gyes, a nők többsége hamar visszament dolgozni; tele voltak a bölcsődék; maga nagyanyám fél évet tudott otthon maradni a gyerekekkel.
Akkor is ennyi lelki sérült, neveletlen kölyök volt, mint manapság?
Ha nem, miért nem?
Továbbá, kiegyensúlyozott gyereke kiegyensúlyozott anyának van. Van, aki megtalálja a lelki békéjét főállású anyaként, és van, aki nem. Ha például egy olyan "nagy agy", mint Polgár Judit, évtizedekre a Kinder-Küche-Kirche háromszögébe száműzetne, az vajon kiegyensúlyozott gyereke(ke)t eredményezne? Nem hinném...
" De ha a férfiakra lehetne ezer százalékban számítani...vajon akkor is ennyien ezt tennénk? Hmmmm?"
Nem mindenki önmegvalósít, aki munkába jár.
Aki önmegvalósít, önmegvalósítana multimilliomos férj mellett is.
Ákos többé-kevésbé nyíltan az egyoldalú poligámia híve.
(De ezt nyilván tudja róla a felesége; ha nekik így jó, nekem ugyan nem fáj; de a "jó férj" nekem nem itt kezdődik.)
Azt, hogy nem ítélkeznek és nem a más dolgával foglalkoznak folyton.
Itt lehet még művelődni Ákos álláspontjáról.
"Ifjú barátom, hadd fejtsek ki egy nagyon konzervatív nézetet. Egy nőnek lehet akárhány diplomája, beszélhet akárhány nyelven. Annál több, nagyobb, szebb dolga, csodája, a világban nem lesz, mint gyereket szülni és felnevelni. Azt hiszem, hogy ezt a csodát akarja elvenni a nőktől az a világ, amelyikben az a fontos, hogy inkább a karrieremmel foglalkozom, és ezért dolgozom, mert a karrierem az most nagyon fontos. Azt gondolom, hogy amikor egy nő szül egy gyereket, akkor ezek az ostobaságok mind a helyükre kerülnek az „ostobaság" feliratú dobozba."
http://www.tavam.hu/article.php?id=263&cid=66
"Éppen erről beszélt Ákos, és éppen emiatt nem veszik komolyan a feminizmust az emberek."
Olvasd el még egyszer, mit állít Ákos a női kiteljesedésről; elemezd logikailag a mondatot. Akkor rájössz, hogy semmi szélsőséges nincs ebben a reakcióban. Ákos állítása maga szélsőség.
Hm. Régebben lázadó volt.
Vagy legalábbis annak látszott.
A vélemény természetesen szabad. Csak nem értem, hogy miért érzi szükségét mostanában minden második ismert ember, hogy ezen a téren "eligazítsa", "helyre tegye" a nőket. Illetve sejtem, hogy miért, és elég elszomorító.
" Csak talán az egyértelmű, világos fogalmazása zavaró egyes nők számára."
Nem, az ellentmondást nem tűrő, általánosító fogalmazása zavaró.
Igen, ez így van, erről én is sokat olvastam. Nem véletlen, hogy a skandináv országok fényévekkel előttünk járnak. (Igaz, az éghajlat miatt mégsem irigylem őket.) De a magyar gőg nem engedi, hogy tanuljunk az okosabbtól, a fejlettebbtől. Azokat utálni kell, sőt - egy ideje kötelező. Pedig a logika is azt diktálja, hogy nem szégyen tanulni a jobbtól. Általános iskolában gyermekként nekem sem a kettes tanulók voltak a példaképeim. Most a feje tetején áll minden, sajnos. A hajam szála égnek áll, mikor elmaradott országokat hoznak fel példaként, hogy bezzeg ott így meg úgy... Jézusom, ne menjünk mindjárt vissza a barlangba?
Meg a szeme se all jol.
O mar cask tudja.
Az Akos az noi nev, ugye?
Pont egy mai cikkben olvastam Ákostól, valahogy éppen ide illik:
"...a korszellem teljesen más irányú, mint amiről én beszélek. Ezt jelzi a lázas buzgalom, amellyel gyakran próbálnak mindenféle rossznak beállítani, lényegi eredmény nélkül. A közönséget nem sikerült a "jóakaróknak" elijeszteni, lenevelni rólam: 26 éve írok dalokat és koncertezem sikerrel. Nagy kérdés, mi értelme állandóan ilyen aknamunkát folytatni, ha ennyire kevéssé hatékony."
Valamint:
"Az úgynevezett liberálisok ahhoz szoktak hozzá, hogy minden az övék, ők mondják meg, melyik ország jó és melyik rossz, mi a művészet, mi nem az, kit szabad és kell is szeretni, satöbbi. Ez már a végjáték, úgyhogy sokat nem érdemes ezzel foglalkozni."
http://magyarhirlap.hu/cikk/6182/Akos_Minden _dallal_ugy_foglalkozom_mint_az_elsovel
Ez a "konzervatív, polgári" c. lózung is már amolyan eposzi kellék lett. Valóban sok mindenre és sok mindenkire mondják ami/aki nem az.
Jaj, már megint ez a propaganda!
Ember! Neked kéne egy olyan rajzos társadalomismereti tankönyv, amiben kisiskolás szinten elmagyaráznák neked, hogy amit az amerikai filmekben látunk vagy ami néhány lefordított külföldi életmódmagazinban olvasható, az Magyarországon egyáltalán nem létezik! Itt nincsenek Carrie Breadshow-k vagy Bridget Jones-ok. De még csak Madame Curie-k sem nagyon.
Esetleg a művészvilágból (pl. színésznők) ismerhetünk olyan nőket, akik mindent alárendelnek a hivatásuknak és akár a családalapításról is lemondanak.
De ez messze nem általános, még a képzett, jó egzisztenciájú nők között is kevés az a bizonyos "önmegvalósító". Hogy pontosan hány ilyen lehet, fogalmam sincs. Soha nem forogtam ilyen körökben, személyesen egy ilyen embert sem ismerek.
Karrierista nőket igen, de azoknak mindnek volt gyereke akkor, amikor megismertem őket (pl. munkahelyen). Akinek már nagy (pl. középiskolás) volt a gyereke, azt nem akadályozta a gyerek léte a karriercélok megvalósításában. De olyat is tudnék mondani, akinek a kiinduló helyzetben egész kicsi volt a gyereke. Valahogy megoldották: pl. nagyszülők, testvérek, családi napközi segítségével.
És rengeteg olyan nőt is ismertem, ismerek, akik szívesen férjhez mennének és szülnének gyerekeket , de mégsem találják meg a magukhoz illő társat. Sokáig. Nem a munkájuk, a "karrierizmusuk" miatt. Csak úgy. Nem az utolsó pillanatban kezdtek el kapkodni, és mégis.
Aki meg sokat dolgozik, szintén nem a munkamániája vagy a pénzhajhászás miatt túlórázik annyit, hanem mert muszáj. Elvárják.
Azt a XXI. században túlzásnak tartom, hogy egy nő csak a családjának, gyermekeinek éljen és maximum a hímzőkör mai megfelelőibe járjon. Ahol nem alakultak még át ennyire az életviszonyok (pl. Törökország), ott talán működhet ez is. Viszont az omlettből nem lesz újra tojás.
Azt sem értem, hogy miért ítéli el a magyar társadalom azokat a nőket, akik személyes okból nem szeretnének gyereket. Mert felmérték, hogy számukra az boldogtalanságot okozna, holott a legtöbb édesanyának a nehézségek árán is bearanyozza az életét egy gyermek. De nekik nem - tartsuk tiszteletben.
" Kovács Ákos konzervatív polgári nevelést kapott, konzervatív polgári nézetei vannak. Akkor most miért csodálkozunk, hogy ilyeneket mond?"
Nos, itt van az eb elhantolva.
Mielőtt még nekem esnek a jobboldali érzelmű emberek, szeretném leszögezni, hogy Ákost, mint zenészt, kedvelem. Azzal sem lenne gond, hogy neki konzervatív, polgári nézetei vannak. Még akkor sem gond ez, ha nekem teljesen más a véleményem a dologról. Nem vagyunk egyformák, s ez így jó. Ami az én bajom (többekkel együtt), hogy nem nagyon kultiválom, ha nekem kívülről megmondják, hogy mi a jó nekem és én mitől leszek boldog. Azt én tudom, én érzem, engedtessék meg tehát, hogy én jelöljem ki magam számára a járni kívánt utat. Ahogy én sem mondom meg másnak, hogy őneki hogy kéne boldognak lennie. De ez a kisebbik gond, mert álmatlan éjszakáim soha nem lesznek egy megmondó ember miatt sem.
A nagyobbik probléma az, hogy Ákossal már több interjút olvastam, és ezek alapján teljesen hiteltelenné vált számomra. Ugyanis már 8-10 éve szajkózza ő ezeket a polgári, hagyományos értékeket, csak az életvitele, szemlélete, döntései meg néha köszönő viszonyban sincsenek a fentiekkel. Magyarul: vizet prédikál és bort iszik. Ugyanis számomra a következő dolgai nem igazán tűnnek se polgárinak, se hagyományosnak. Kereszténynek meg aztán pláne nem.
Mikor még csak két gyerekük volt, többször is hangoztatta, hogy addig nem veszi el a párját feleségül, míg harmadik gyereket nem szül neki. Nos, Krisztina megnyugodhatott, még jó, hogy nem lett meddő menet közben, mert akkor fuccs lett volna az esküvőnek. Sőt, ha jól tudom, már negyedik gyerek is van. Számomra ez nem annyira tradicionális családmodell. Ugyanis arra inkább az udvarlás - házasság - gyermekvállalás sorrend a jellemző inkább. Aztán mikor arról beszélt, hogy elköltözött otthonról egy időre, ment khm... valami nagyon finom eufémiával fogalmazva - neki művészi szabadságra van szüksége, hogy jobban megvalósítsa önmagát és átérezze, kifejezze a művészetét, stb. stb. Emlékszem, eléggé árnyaltan fogalmazott, amibe akár simán beleférhetett az is, hogy kedve volt egy kicsit félrekettyinteni. Nem biztos, hogy így is volt, de az ellenkezőjét se állította. Az már csak hab volt a tortán számomra, hogy a konzervatív, polgári érzületű embereknek ezek szerint még egy minimális humorérzékük sincs, mert pl. a Bridget Jones naplója c. filmen sem tudott önfeledten szórakozni, pedig abból a célból készült és szerintem tökéletesen meg is felelt ennek a célnak. Ugyanis ő ezt a filmet is agyon elemezte emancipáció, feminizmus, stb. szempontból. Valaki megmondhatta volna neki, hogy ne vegye már magát olyan komolyan. Néha elég leülni a moziba és elengedni magunkat, jót nevetni, élvezni a filmet. De neki ez se ment.
De aztán felőlem azt csinál amit akar, úgy él, ahogy akar, és olyan elveket vall, amit akar. Szerencsére nem én élek vele. Így aztán minden rendben. Mondjuk én annak örülök a legjobban, ha zenél, nem beszél.
A "katolikus ikonnak" annyi esze nincs, hogy legalább önellentmondásba ne kergesse bele magát. Ajánlom figyelmébe az alábbi -szerinte problémás, paródiába forduló- izmusokat:
Katolicizmus, Teizmus, Panteizmus (mert nem csak az általa nyilván gyűlölt ateizmus létezik), Dualizmus, Optimizmus, Buddhizmus, Hinduizmus, Racionalizmus stb. Hosszú a sor. ákos kicsi világa viszont meglehetősen beszűkült.
Rosala: Ja, és otthon melege - az én gyerekeim nem hiányolták, mert hála annak, hogy az anyukájuk előtte éveken keresztül karriert épített, pénzt keresett, otthont teremtett -ezért, amikor eljött az ideje, hogy velük legyen, akkor nem volt kénytelen visszamenni dolgozni pár hét után (mint azt a főnökasszonyom elképzelte), hanem éveken keresztül szépen otthon voltam, otthonról dolgoztam, és a mai napig részmunkaidőben csinálhatom azt, amit szertek.
Szóval, hála neked, feminizmus, nekem nagyon-nagyon jót tettél!
Rosala: Ugyanis, ahogy a feminizmus kicsalogatta a nőket az otthonaikból, férfiállásokra pályáztak eredményesen, sokszor harciasan, így kivívták maguknak a jogot, hogy ők is bekerüljenek az addig férfiak által betöltött állásokba, így elvéve a lehetőséget a családapáktól - képzelem, sok harcos amazon, hogy fel van most háborodva, pedig ez így van! - egyre kiszorították a férjeket az igazi "nadrágszerepből".
Nem lehet, hogy azért sikerült kiszorítani őket, mert a nők alkalmasabbak voltak rá? Anno általános iskolai osztálytársaim közül - mindig az osztályelsők között voltam, a fiúk többségénél igenis okosabb voltam. Nagyon nem tetszett volna, ha én eleve a konyha mellé lettem volna rendelve, és nem tanulhattam volna tovább, holott hatszoros túljelentkezés volt egy elit gimibe, ahová felvételiztem, és bejutottam.
ÉÉS, nem lettem boldogtalan attól, hogy továbbtanultam, és megálltam a saját lábamon. Sőt, mivel a kisbabám miatt elveszítettem az állásomat, nagyon jól jött, hogy felhőtlenül élvezhettem az anyaságot amiatt az anyagi biztonság miatt, amit korábban megteremtettem - ha valami baj történt volna a férjemmel, egyedül is túléltük volna - a mai világban ez sem hátrány.
Most is jó, hogy bár most a férjem dolgozik többet, nagyrészt ő tartja el a családot, nem kell attól félni, h mi lesz akkor, ha csődbe megy a vállalkozása - mert ha neki nem megy, akkor én is jobban mozgósítható lennék, és átvenném tőle a családfenntartó szerepet.
A töketlen pasikat is feltalálta, és hopp, máris egyszerű a helyzet!
" abban nincs vita, hogy ezek tagadhatatlanul fontos vívmányok, de az, hogy mindenben szeretnénk egyenlő jogokat, így például szeretnénk (bűntudat nélkül) ugyanannyit dolgozni, mint a partnerünk, és azonos módon keresni, már túlzásnak számít?"
Mégis, ki a franc dönti el, hogy bűntudatom van-e azért, mert annyit dolgozom, amennyit? Nem kéne már a felelősséget tologatni azért, ahogy érezzük magunkat. A másik meg, miért is kell abban mérni magunkat, hogy mennyit keresünk? Miért is csak pénzben kéne mérni a munkánkat? Nem inkább abban, hogy ki miben tehetséges, ki, miben tudja kiélni magát, kinek, mi a fontos, ki, hogyan szeretne élni?
Amennyire nem értek egyet azzal, hogy negyven körül minden nő csak anya akar lenni, ugyanúgy nem értek azzal sem egyet, hogy minden nő karriert akar mindenáron. Sokan vannak, akiket bőven kielégítene, ha otthon maradhatna anyukának, ill. csak részmunkaidőben dolgozna, mellette pedig nevelhetné a gyerekeit, rendben tarthatná az otthonát, a helyi közösségekben szerepet vállalhatna. Sajna, anyagi okok miatt ez nem jellemző. A többség azért dolgozik annyit, amennyit, mert szüksége van a pénzre.
Vannak nők, akik elhivatott orvosok, kutatók, művészek, üzletasszonyok - ők ebben élik ki magukat, nekem ez is teljesen evidens, hogy helyes - a nők többsége azonban nem ilyen, és nem is vágyok ilyen babérokra - csupán normális életre, munkára, családra szeretetre, barátokra.
Nem az emancipációval van a gond, és nem is a nőkkel, hanem a demokrácia hiányával. Mióta hajtogatja már mindenki, hogy részmunkaidős állásokra lenne szükség? És hol vannak a részmunkaidős állások? Hát itt nem, az tuti! Az állambácsi az, aki nem akarja megteremteni a lehetőségét annak, hogy a nők teljes értékű emberek lehessenek!
Én 23 évesen szültem, leányanyaként. Szerintem nem a gyereknevelés a nő legfőbb feladata, pedig nagyon szeretem a gyerekeket(szerettem volna még egyet, de azt hiszem, ez már elúszott, már kedvem sem igazán van hozzá). Én sajnos még mindig itthon vagyok, mivel nincs munkám, és emiatt sokat foglalkozom a 12 éves lányommal. Mégsem a gyereknevelés az egyedüli életcélom.
Ha neked problémát okoz így utólag, hogy nem voltál otthon eleget a fiaiddal, akkor azt saját magadban kell letudnod elsősorban, de ettől még nem minden nő olyan, mint te! Véleményed persze lehet, szóval még egy strigula oda!