Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvőre készülve
Létrehozva: 2014. szeptember 29. 14:26
Sziasztok!
Párom több mint 10 év együttélés után végre rászánta magát, hogy megkérje a kezem. 
Terveink szerint jövő nyár (2015) vége felé szeretnénk megtartani az esküvőt.
Pár infó, ami fontos lehet:
- Budapesti esküvő lesz
- nem lesz lakodalom
- "csak" vacsora
- kb 40-50 fő a létszám
Tippeket, javaslatokat, praktikákat szeretnék kapni, hogy mit, hogyan csináljunk. Próbáljuk "minél szerényebben" megoldani, nem szeretnénk, ha milliós nagyságrendű lenne, mivel az nem is fér bele. Én azt mondtam a páromnak, hogy szerintem 500ezer ft-ba bele kell, hogy férjen. Egy dologhoz ragaszkodom, az abroncsos-uszályos fehér menyasszonyi ruhához. Azt mondtam, hogy arra maximum 100ezer ft-ot szánok.
Mit, mikor kezdjünk el intézni (párom szerint még korai, szerintem annyira azért már nem)?
Valakit szeretnénk, aki irányítja az egészet, de amiket a neten néztem ceremóniamestereket, mind 100ezer ft fölött láttam, annyit biztos nem szánunk rá, akkor inkább nem lesz senki.
Ebédre helyszínt is szívesen fogadok, esetleg zenész egyszemélyben, hogy mégis lehesssen picit táncolni, bármi, ami eszetekbe jut. Fotósunk elméletileg már van, "családon" belül, azzal nem kell számolni.
Ha nem jók az elképzeléseim, azt is írjátok meg nyugodtan, minden véleményt szívesen fogadok, átgondolom, átgondoljuk. 
Nagyon szépen köszönöm!
Ne is törődj velük.
A 40 ember az pont elég, nem dédnagymami meg hülye soselátott rokonok, hanem csak azok akiket szerettek.
Aki meg ezen a 3 szón lovagol, kapjabe
Sokmindenben igazad van, de szerintem egy kicsit eltúlzod az egészet.
Gondolj bele! 40-50 fő gyakorlatilag csak a szűk családi-baráti társaságot jelenti. Szerintem te is simán össze tudsz számolni 20-25 embert, akik közel állnak hozzád és szívesen megosztanád velük bármilyen örömödet.
Ami a ruhát illeti: szerintem tök mindegy, hogy ki mit gondol. Az emberek általában mindenről csak 3 napig beszélnek, aztán jön az újabb pletyka. Ezért meg simán megéri egy olyan ruhát felvenni amit a TI szeretne, ha ő abban érzi jól magát. Attól mert te nem tartod jó ötletnek a fehér abroncsos szoknyát 2 gyerek után, lehet, hogy a TI nagyon szép lesz benne.
Abban viszont maximálisan igazad van, hogy manapság egy sima esküvő is cirkuszba megy át, ahol a menyasszony megőrül és hisztérikusan azt hiszi, hogy ez a világ legnagyobb eseménye, hogy őt végre elvették. Pedig rajta kívül ez nem sok embert érdekel igazán (talán csak a szűk családi kört még: szülők, nagyszülők, testvérek stb.). A legtöbb ember számára egy esküvői meghívó inkább nyűg, mint öröm.
Pénteken semmiképp nem szeretném tartani. Olvastam én is sok helyen, hogy van kedvezmény pl étteremben 10%. A nővéremék esküvője pénteken volt, valentin napon. Az egész családnak "gondot okozott", mindenkinek munkahelyről elkéreckedni, stb.
Persze, az italról sem feledkeztem meg. Próbáljuk mi is kibulizni majd a kinézett étteremnél, hogy legalább a rövideket mi vihessük.
Úgy látom rosszul fogalmaztam, és csak ezen a három szón akadt meg a szemed.
Nem fogok magyarázkodni, mert nincs miért.
Én 28 éves vagyok, ő 11 évvel idősebb tőlem. Eddig az volt a fontosabb, hogy felkészüljünk a két gyerkőc érkezésére. Most már jöhetünk mi.
Nem fogunk olyanokat meghívni, aki távoli rokon, vagy csak illendőségből hívnánk meg. Ez a kb. 40 fő + gyerekek mind olyan, akivel tartjuk a kapcsolatot, és barátok. Senki nem fog kinevetni minket, kibeszélni minket a hátunk mögött. Ebben biztos vagyok. De nem is érdekel senki véleménye.
Két tanuval is összeházasodhatnánk, de úgy vagyunk vele, hogy ha belefér, akkor ezt a számunkra fontos napot a családunk körében szeretnénk eltölteni, megosztani velük az örömünket, hogy velünk együtt örülhessenek.
Ha nem haragszol, ezt a részét a témának lezárnám, mert fölösleges teljesen. Mindenki úgy csinálja, ahogy neki a legjobb. Nem ismersz, nem látsz bele az életünkbe.
Szerencsétlen férfiember végre elszánta magát arra, hogy végigcsinálja azt a cirkuszt, ami egy esküvővel jár.
Akár milyen hihetetlen, vannak emberek, akik számára nem lesz attól erősebb a kötelék, hogyt hivatalosan is összekötik az életüket.
A két gyerek szerintem szorosabb kapocs, mint bármilyen papír.
Egyetértek nikitával, nekem is a végre elszánta magát volt az, ami megütötte a fülemet.
Csatlakozom a többiekhez: az én férjem is bőven kivette a részét a szervezésből, nem akarta a fejét a falba verni, és az a nap róla is ugyanúgy szólt. Egyébként nálunk pl. a férj jobban akarta a dínom-dánom lakodalmat, mint én. Persze nekem sem volt ellenemre, de az én fejemben megfordult a szolidabb, csak vacsorázzunk egyet verzió is, de ő egyértelműen lakodalom-párti volt. De mondom, nekem sem volt ellenemre, és végül minden olyan volt, a szertartás, a vacsora, a zene, minden egyéb, ami kettőnk ízlését tükrözte.
A násznépről meg annyit: nagyon nagy ívben letojnám, hogy tetszik-e nekik a ruhám, vagy sem, vagy mit szólnak ahhoz, hogy x év után házasodunk. Nem tudok róla, hogy a mi vendégeink közül, bárki is húzta volna a száját (ill. egy vendégünk volt, aki látványosan nem érezte jól magát, de ez legyen az ő baja). Hozzáteszem nálunk nem volt távoli rokon, és muszájból meghívott ismerős. Csupa olyan ember vett minket körül, akik fontosak voltak, és együtt örültek velünk. Igaz nem is voltunk 120-an, csak 60-an, de azokat mind úgy hívtuk meg, hogy szerettük volna, ha velünk vannak, nem illendőségből.
Lájk
A meghívót el is felejtettem. Na, azt is emberem tervezte, mi csak amolyan házikészítésű-házilagnyomtatott meghívót adtunk, de ő dizájnolta meg.
Ezt akár én is írhattam volna.
A férjem öltönye menőbb és drágább volt mint a ruhám (szintén egyedi), teljesen ő intézte a dekor választását (semmi érzékem nincs hozzá), ő intézte a meghívót, csak készen láttam (szintén nincs hozzá érzékem), a helyet is rá bíztam (ő rutinosabb a rendezvényszervezésben), a többit meg együtt. Baromi büszke volt magára, és baromi büszke voltam rá, hogy ennyire profin lerendezte az egészet. És nem volt se stressz, se fej falba verés egyikünk részéről sem.
Szerintem ha egy férfi igazán akarja az esküvőt, akkor részt is akar venni a szervezésben, persze a képességeihez mérten.
Nálunk is drágább volt a férjem ruhája, mint az enyém. A tollászkodást mondjuk nem élvezte, pláne mert meg volt fázva:D
De pl a meghívókat ő tervezte, az éttermet is ő foglalta.
Ja, ha ezt így gondolod. Legyen. Nem állítom, hogy a pasik örömmel lapozgatnak esküvői magazinokat, de azért ez az napjuk is. És van beleszólásuk és szerintem kell is hogy legyen. Én pölö tök hülye vagyok mindenféle designhoz, szépérzékem nulla, így a férjjelölt volt, aki kiválasztotta a színeket. A menüt együtt beszéltük át, a vendéglistát közösen írtuk, sőt a tortát is együtt kóstoltuk. Ráadásul nálunk a vőlegény ruhája többe volt, mint az enyém, őt ugyanis tetőtől talpig felöltöztettük, nem meg volt 1 szál 13ezer ft-os ruhám, 1500 ft-os topánkával.
Hidd el nagyon élvezte hogy a tollászkodhat tükör előtt.
Szia!
Nem tudom, hogy esetleg gondolkodtál e abban már, hogy ne szombaton legyen az esküvő, hanem mondjuk pénteken. Nyilván több szervezés a vendégek részéről, ám ha időben szólsz, mindenki aki akarja meg tudja oldani, ez nekünk például az étteremnél is meg az anyakönyvvezetőnél is olcsóbban jött ki, mint szombaton.
A számításoknál az italról ne feledkezz meg, az is tetemesebb összeg lehet. Nekünk arra is egy "menünk" volt korlátlan italfogyasztással, ami sört, bort, ásványvizet, üdítőket jelentett. A rövid italokra az étteremnek adtunk egy keretet, a vendégek szabadon rendeltek, amit akartak, és úgy volt, hogyha elérjük a keretet, akkor szól az egyik pincér, de végül nem kellett:)
Három szóból ki lehet következtetni: végre rászánta magát.
Tehát idáig sem gördült akadály a frigyük elé, és biztos hogy a jövőbeli násznép már hegyesre köszörülte rajtuk a nyelvüket. Ilyen az emberi természet. Közeli rokonok és jó barátok örülni fognak, de a távolabbi rokonokat és a muszályból meghívott ismerősöket soha nem érdekli az esküvő. Visznek némi ajándékot amit lekajálnak, széles vigyorral gratulálnak és ennyi.
Aki pedig sokáig anyagi megfontolásból nem ült lagzit, és ha esetleg lehetősége adódik szűkös keretek között, az minden csak nem okos döntés.
Nem ítélem el, és ez csak a gyerekek miatt van. Nekik nagy durranás lesz részt venni a szüleik házasságán. Ők lesznek azok akik őszintén örülni fognak, és gyermeki ártatlan szemmel nézve megérzik ennek az esküvőnek a lényegét.
Gondolj csak bele, az ültetési rendtől kezdve a ceremóniamester kiválasztásáig a férj jelöltek mit élnek át? Legtöbbjük a falba verné a fejét az esküvő előtt egy héttel. Ők nem ezt akarják, ők csak feleséget, nőt akarnak mindenféle dínomdánom nélkül. Az esküvői durranás soha nem a férj, hanem kizárólag a feleség napja. Róluk szól minden. A férjek mit is vesznek fel? Ja, ők csak egy öltönyt.
Ez szerintem úgy hülyeség, ahogy van. Miért gondolod, hogy kinevetnék őket? Nem tudhatod, mennyi idősek, nem tudhatod eddig miért nem került sor esküvőre.
Vannak akik tizenéve együttélnek és még mindig csak tervezik az esküvőt. Pedig akarják, de még nincs hozzá elég anyagi tőkéjük. Ezért nem kéne elítélni.
Mi a férjemmel 7 év után mondtuk ki az igent, nagy lagzit csaptunk és senki sem nevetett, örültek a boldogságunknak. Én 21 voltam mikor megismertem, senki nem várta volna el, hogy olyan fiatalon férjhezmenjek. Ki tudja, lehet, ők is mégcsak a 30as éveik elején járnak, sőt lehet, hogy még nincsenek is 30.
Komolyan szeretnéd tudni? Oké.
Nem illik.
Ott lesznek a barátok, ők még talán nem is, de a rokonok között téma leszel egy darabig.
Nem arról fognak beszélni hogy kitettetek magatokért, hanem hogy képes voltál fehérben megjelenni. Nézd, ez természetesen a te dolgod. De olyan nincs hogy régi hagyomány, temetésre sem megyünk pirosban, nem illik. Lehetne, de mégsem.
Bizonyára mások is így öltözködnek fehérben egy vagy több gyermek után, de affelől ne legyenek kétségeid, hogy az embereknek megvan ezekről a nőkről a véleményük.
Azt pedig végképp nem értem, hogy 10 év együttélés és két gyerek után miért szükséges ekkora demonstráció. Már elkeltél, olyan mintha évek óta férj-feleség lennétek. Meg lehetne oldani két tanuval és a gyerekekkel, szép csöndesen. De ha jól sejtem, ez valamiféle bemutató lesz, hogy igen, elvesz feleségül végre valahára. Nem hinném hogy a vőlegény találta volna ki ezt az ünneplősdit, de biztos hogy kézségesen részt vesz benne, csak hogy a kedvedben járjon. Abban viszont te lehetsz biztos, hogy ez az egész púp a hátán.
Biztos hogy ezt így tudni szeretted volna? És nem kizárólag az én véleményem, abban a 40-50 emberben legalább tízen így fognak vélekedni. Nem fogja őket érdekelni az esküvőd, boldogságod, elmennek egy jót kajálni és szórakozni. Aztán kidumálnak.
A ruhaprobat nem tudom, nekem olyan nem volt
, de az "esküvő" szora tényleg mindenhol 2-3xosra nő az ár.
Én nem mondtam, hogy a tortat mire kérem, igy az első cukiban kapott 45ezres ár szepen lecsökkent vegül 16ezerre es 3 emeletes csudafinom-csudaszép tortánk lett.
Azert vannak nagyétkű emberek.
Én peldaul eléggé meglepődnék,ha éhen maradnek egy esküvőn -még ha nem is azert megyek,hogy degeszre egyem magam.
És ugye az sem árt, ha van, ami felszivja a piát.
Esküvői vacsorára szerintem nem azért megy az ember, hogy degeszre egye magát.
Én biztos kipróbálnám a helyet, mielőtt lefoglalom, illetve nekem olyan helyen volt az esküvőm, ahol már ettem előtte.
Ruhánál egyáltalán nem ciki, ha máshol is nézelődsz, én sem elsőre foglaltam ruhát, hanem visszamentem. Vigyél magaddal a próbára egy segítőt, akinek számít a véleménye, és fotózd le a ruhákat, hogy aztán otthon is vissza tudd nézni.
Süti: ezt te tudod, milyen a vendégség, milyen jellegű az esemény.
Lefoglalnod csak akkor kell, ha végleges a döntésed.
Mindenki több ruhát végignéz (próbál), lehet, hogy később jobbat talál.
Az aprósütemény, pogácsa, stb. függ a vacsora jellegétől.
Köszönöm az eddigi hozzaszolasokat. Nyilvan meg sok ido van addig, de porog az eszem, mi hogy legyen.
Ami meg eszembe jutott. Etteremben elotte erdemes kostolni? Ruhaprobanal mennyire ciki, ha akkor es ott nem foglalom le, ha epp meg el akarok menni mashova is probalni? Nyilvan ha megvan a tokeletes, akkor nem megyek mashova.
Ezt a praktikat mar en is hallottam, hogy nem szabad megmondani, hogy eskuvoi torta lesz. Ha csak vacsora lesz, legyen mas apro suti is? Vagy elega torta, meg mondjuk pogacsa?
szia!
nem olvastam végig a hsz-t ha ismétlek bocs
mi az éttermet meg a zenekart(gondolom nálatok a zenekar kimaradt)foglaltuk le kb fél évvel előtte mert a jó helyek általában előre sokáig le vannak foglalva
mondjuk az 500ezer nem túl sok ha ebbe a ruha is benne van..mi személyre fizettünk az étteremben(bőséges többfogásos gyümölcsös éjféli töltött káposztás korlátlan étel ital fogyasztással)13ezer -ez 5 éve volt
de most voltunk egy szuper helyen a római parton(svédasztal volt és 6 után grilleztek)ha jól tudom 8 per fő volt ,nagyon hangulatos hely!
ha hozzászámolod a gyűrűket,meghívót,öltöny,cipő ,virág,zene,anyakönyvezető stb nen valószínű h ennyiből kijön
de gratula:-)
Szerintem, 700ból tutifix kijöttök.
A menü ár, az teljesen reális, az ital dobja meg nagyon... Ezért írtam, meg írták többen, hogy az italt jobb, a tudod vinni.
MEg tényleg, gondoljátok át, hogy mit szeretnétek. Ha mászkálós, beszélgetős program, délutáni akkor a svédasztal remek megoldás. Ha csak vacsora, akkor a tányérszerviz elegánsabb, de akkor jó, ha nincs nagy eltérés a kajaigények között. (pl. ha fele arányban vannak idős nénik és nagydarab férfiak, akkor nem a legjobb), ha utána tánc is lesz, akkor tálakban érdemes gondolkodni, mert azt kb egyszerre viszik ki, egyszerre fejezitek be a kaját. Az italoknál dettó: ha a társaság fele nem iszik alkoholt, akkor felesleges italcsomagot venni, lehúzás lesz. Ha mindenki ivós, akkor jobban jártok a csomaggal, mert tuti megissza mindenki a magáét. A rövidet viszont tényleg érdemes vinni, én úgy tapasztaltam, hogy ha rendelni kell, akkor az emberek szégyenlősebbek, és inkább ne rendelnek.
De nem gondolod, hogy a tányérszervíz pont az adagok miatt neccesebb?
Én is hasonlóan gondolom.
Lehet, hogy maradi vagyok, de ezek a tálszervizes, illetve svédasztalos megoldások egy esküvői vacsorán nem nagyon jönnek be.
Persze ízlések és pofonok...