Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghíztál nem vonzódom ..
Létrehozva: 2014. szeptember 28. 13:16
Sziasztok!
Lassan 10 éve párkapcsolatban élek, de nem felhőtlen minden, mint bármelyik párkapcsolatban. Sajnos a kapcsoltunk alatt felszedtem 15 kg és ezért a párom nem vonzódik hozzám :( Én ezt nőként nehezen értek meg, mert nálam a vonzódás a szeretet jele és ezért én ezt úgy élem meg, hogy már nem szeret. Ha valakit igazán szeretünk akkor ezt tényleg akadály lehet?
köszönöm a hozzászólásokat!!
miért ne hinném el?
mindenkire máshogy hatnak a gyógyszerek, csak valamit lehet kézben tartani, valamit nem (és akkor jön a leállítás)
azt írta, hogy a terhessége előtt KEZDŐDÖTT a hízása, szó nem volt arról, hogy azóta egy deka sem ment rá fel
az ha a párja nem segít a céljai elérésében csak kritizál, az nagyon nagy gond, ez abszolút így van
már leírtam a saját sztorimat, nem ismétlem önmagamat, csak a mi történetünkben van egy nagy különbség: én támogattam a páromat mindenben, úgy ahogy neki arra szüksége volt és nem, nem kívántam akkora súlyfelesleggel
ennyi kalória egy napra iszonyat kevés, a szervezeted küzd ellene ezerrel, lehet, hogy már csak emiatt sem fogysz
én "csak" CH-ot számolok, a kalória számolgatáshoz nagyon nem értek
DE! sehol sem jelentettem ki kategorikusan, hogy a csoki elhagyástól mindenki lefogy
Azért a világ változik -szerencsére.
Nem "végül" lett a gyerek mert tervezett volt és én a legkevésbé sajnálom, hogy ő lett, sőt... Szereti a fiát, csak én nem szeretem már apukát azok miatt, ahogy sokszor velem viselkedett. Hát így alakult.
Azért mégiscsak jó sokáig tartotta magát az a szokás, hogy szüléshez férfiember nem mehetett be, nők viszont igen, még a kisebb lányok is, had lássák és tanulják, hogy kell segíteni.
Én sem akartam sosem, hogy az emberem ott legyen bent, pedig mentős volt, segédkezett épp elég szülésnél.
JájjjAnyám..
..sajnálom, hogy egy ilyen gennyes alakkal hozott össze a sors. És, hogy végül gyerek lett belőle. Gondolom az utód se érdekli túlzottan.
"Rendesen" nem éltünk együtt, csak minden nap együtt voltunk, többnyire nála - mindenem volt ott, de hivatalosan nem voltam odaköltözve. Volt saját albérletem. Aztán albérletet fel kellett mondani, ház még nem volt kész, mentem Anyuhoz. Nem is házasodtunk össze, így utólag azt mondom, legalább válni nem kellett... Rá is nyomta a bélyegét a babavárás, a nem-házasodás a kapcsolatunkra.
Hát ez tényleg gáz, hogy nem akart veled lakni. Akkor nem is éltetek együtt a baba születése előtt és úgy házasodtatok össze?
Nálunk előtte is voltak cifra dolgok:) Pl én terhesen Anyumnál laktam, házunk még nem volt kész, apuka meg nem nagyon javasolgatta, hogy hú de jó lenne ha hozzá költöznék:) Elég sokatmondó. Mindegy, elmúlt.
Nem vagyunk egyformák, na:) Én a szenvedést nem akartam, hogy lássa. Mondjuk Anyu se jó hogy látta, de ő nő és két gyereket a világra hozott. Végül császár lett, ahová ő se jöhetett be, így csak a 2,5 órás vajúdás alatt fogta a kezemet. Meg én állva az ő vállát. És jó volt hogy ott volt. Apuka meg a folyosón, illetve láncdohányzás a kórház udvarán.
Na ebben kivételesen egyetértünk
Én sem vittem volna be anyumat, előtte sokkal inkább zavarban lettem volna, mint a férjem előtt. Elvégre együtt csináltuk a kölköt, az a minimum, hogy ott van és fogja a kezem, ha már csak nekem kell megszenvednem érte. Persze csak elvi síkon beszélek, mert a "szülésem" a műtőben zajlott. De azért utána is voltak cifra dolgok, amiknél a férjem jelen volt, és nagyon kiakadtam volna, ha ki akarta volna magát menteni onnan.
Én mondjuk anyum előtt szégyelltem volna magam.
Ez valahogy olyan esemény ami a nőre és a férfire tartozik -szerintem.
Én legalábbis azt mondtam a zuramnak, hogy ha nem jön be, én aztán ki nem pottyantom azt a kis szarost.
Akkor benn marad.
De végülis legyőzte az összes fóbiáját és bejött velem, fejemnél maradt és nagy volt öröm meg bódottá'!
Ja és az előző hozzászólásom végét nem TI problémájára értettem. Illetve igen azt is realizáltam, hogy Ti-nél nem a TV előtt mogyoróvajat zabálás a probléma :-)
Szerintem nem olvastad el az összes hozzászlásomat. Leírtam, hogy nem tudunk minden részletet (akkor még nem tudtunk szinte semmit) és várjuk őket, addig csak minden feltételezés. Leírtam, talán többször is, hogy azért mertem a témát megközelíteni egy másik szemszögből (esetleg TI is hibás), mert előttem jó páran már megközelítették egyből (szemét férj) és feleslegesnek találtam egy vélemény oldalon maradni.
Azt is többször hozzá tettem, hogy nem csak a plussz súllyal van baj ilyenkor, hanem azzal is, hogy ez együtt jár egy életmódváltással is bizonyos kg felett és van akinek ez része a kiábrándító. Teljesen más, ha valaki nem tehet róla és úgy hízik, mintha direkt otthon lustul és zabál, mikor régen nem volt ilyen. Ha a párom felszedne 30 kg-t pl, nem a 30 kg zavarna önmagában, hanem az hogy nyilván megváltozott az életünk, megváltozott a párom, pl azaz lőttek a hétvégi kirándulásoknak, közös salátázásoknak, stb. Ha ez egy baleset miatt változik, vagy valami olyan miatt amiről nem tehet, nyilván nem zavar, nyilván tudok élni kirándulások nélkül is ha kell...
Sztem se jó ötlet kukkolni. Hapsi meg valszeg nem tudta, milyen hatással lesz rá meg az asszonyhoz való szexuális viszonyára ez az élmény.
Szerintem meg simán elképzelhető, ismerem a nőt, akinek így ment tönkre a házassága. Férfi se tudhatja előre, mit hoz ki belőle ez a helyzet. Én nem is akartam volna, hogy bent legyen apuka, anyummal szültem, ne lássa hogy szenvedek egyrészt, másrészt sztem ez nem ffinak való látvány pláne premier plan szó sem lehet róla. De gyerekem apja olyan szintű kórházfóbiával küzd, hogy már a fertőtlenítőszagtól elájul, nem lett volna idő velem foglalkozni mert apuka ájuldoz feszt...
Ahogy mondod, meglatsz 10 not, es te mind a 10-et elobb utobb megkapod.
Nem vagy te egy kicsit nagyon bekepzelt? 
Nekem ne mondd, hogy teneked soha egyetlen egy no sem mondott NEM!-et. 
Vagy mondd, de ugysem hiszem el, Mr. tokeletes. !!! 
En is ezen csodalkoztam. De ahogy mondod, genetika. Vannak tenyleg dagadt cukorbetegek, meg vannak sovanyabbak is, mint a piszkafa. Azert is nem tud pl lefogyni, mint beszeltem is az egyikkel, mert neki rendszeresen kell ennie!!!!
Igen, ufo.
Mas meg, mint en is, a hormontol pufo. 
Sot, hogy tovabb menjek, engem a hormon, ha tovabb szedem, megol. Idejeben abba kellett hagynom, es mindorokre. 
Par pelda, a szemoldokom alatt szetpukkantak a hajszalerek az iszonyatos, allando fejfajas miatti oriasi nyomastol. Kis apro verpottyok mutattak. A hajam is el kezdett kifakulni, elvekonyodni. Ha nem hissed, vegezz tudomayos kutatast e celbol. Vagy keresd fel az akkori korzeti orvosomat, nogyogyaszomat. 
Ezek amolyan urban legend mesék, kamu az egész. Ha egy pasi nem akarja a csaját szülés közben látni, akkor vagy be se megy, vagy marad tisztes távolságban a "premierplántól"
Ugyanmár!! Megundorodik az asszonytól....persze..
A szülésznővel (vagy dokival) meg általában mindenfélét meg lehet a szülés előtt beszélni: férjem például kérte, hogy neki ne nyújtsák a köldökzsinórt, mert ő azt biztos nem akarja elvágni. Én meg előre jeleztem, hogy mázgásan nem kérem a gyereket, előbb mosdassák meg, utána megfogom.
És minden eszerint ment a szülőszobában is.
Az a pasi, aki megmondja egy nonek, hogy csak egy dugasra kellesz, az nem oszinte, hanem ringyo. Aki meg belemegy, az slot.
Ganaj.
De ha bent is van szülésnél (én mondjuk elvártam volna a férjemtől, ha nem császár lett volna), miért kell direktben oda nézni, ha már ennyire finnyás? Álljon a felesége feje mellett, fogja a kezét, és onnan nem láthat semmi olyat, amitől ennyire kiborul. Ez tényleg nem jut eszébe másoknak?
jut eszembe a te ferjed pont ugy nez ki mint regen amikor megismerted 10 eve?