Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf-botrány: nem vették fel a kisfiút, mert két nő neveli
Létrehozva: 2014. szeptember 26. 15:16
Két évig küzdött az anya, hogy fia bekerülhessen a kispesti Waldorf-iskolába, de végül azt kellett a gyereknek elmagyaráznia, hogy nem járhat ide, mert a családja "nem szokványos". Nem törődött bele a diszkriminációba, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság végül neki adott igazat.
Nők Lapja Café: Waldorf-botrány: leszbikus mamája miatt nem vették fel a kisfiút
Nők Lapja Café: Waldorf-botrány: leszbikus mamája miatt nem vették fel a kisfiút
Mozdonj, én ezt most egy kis reggeli ébresztő vitának szánom, szóval ha van kedved, cáfolj... :)
Steiner egy filozófus volt. Sok filozófus leírt sokféle "agyament" gondolatot, aminek sokszor később csak egy-egy tézisét tartjuk említésre méltónak, sok egyéb ötlet megy a feledés folyamába. Ezt a bizonyos filozófust felkérték, dolgozzon ki egy iskolarendszert, és a módszere - mivel sok nem filozófiai alapú iskola is dolgozik vele számos külföldi országban is - működőképes. Én még nem hallottam, hogy ezekben a sulikban Steiner agyamentségeivel tömnék a gyerekeket, csupán a tanítási módszereit alkalmazzák. De cáfolj meg tényekkel, ha te tudsz olyan helyről, ahol olyanokat tanítanának, hogy szaruból van a hold, vagy akár sajtból.
Egy másik, durvább párhuzam. Előre is bocsánatot kérek a hívőktől, de ennek analógiájára muszáj idehoznom ezt a példát: az egyházi iskolákban reggelente egy nemhívő szemében "kitalált" lényhez imádkoznak, hogy segítse őt a napjukon. Az érettségi előtt mise/istentisztelet kéri egy be nem bizonyított létezésű világhatalom szellemi segítségét. A Bibliáról nem úgy tanulnak, mint egy mítoszgyűjteményről a sok közül, hanem mint Isten szaváról. Hétvégenként még a szülőknek is elvárt, majdhogynem kötelező az istentiszteleteken való részvétel pl. református iskolában (pár ismerősöm gyereke jár oda, tőlük elsőkézből tudom ezeket). Viszont: még ők sem értelmeznek minden mítoszt szó szerint, a modern tudomány már egy épeszű ember agyában képletessé tudja változtatni a mítoszokat. (Pl. szerintem kevés helyen gondolják úgy az egyházi sulikban is, hogy a teremtést hét földi napra kéne érteni szó szerint.)
Az iskolákban (minden iskolában!) emberek tanítanak. Olvashatok én bármekkora "baromságot" egy hitről, filozófiáról, az, hogy én gyerekek előtt ezt hogyan tálalom, hogyan ejtem ki a számon, ha egyáltalán kiejtem, az már az én józan eszem felelőssége. Tuti, hogy elvinnék a gyerekeket, engem meg bolondokházába csukatnának (de minimum eltanácsolnának a pályáról), ha híre menne, hogy Holdból kifolyt Atlantiszokkal traktálnám a gyerekek agyát pl. földrajz órán. Emberek járnak iskolákba hús-vér tanárokkal, szülőkkel, nem internetről leszedett linkek.
Az embereknek meg van saját kritikai hajlama, a befogadóképességének meg ésszerű határai.
Mani réinkarnacioja es a waldorf iskola....
Es minden mas hajatfelmereszto cucchoz van linkem : Steiner eredeti kiadvanyaibol es az erdekeltek altal magyar nyelvre forditott es Mo-n kiadott dokumentumokbol is....
Furcsa, hogy ebbe az iskolaba akartak beadni a gyereket es furcsa, hogy az Egyenlo Banasmod Hatosag nem vizsgalja tuzetesebben a steineri iskolat...
Furcsa, amikor , okostelefonnal kezeben , repulon utazva , egy szulo arra ahitozik, hogy a gyerek olyantol "tanuljon" , akinek a Hold szarubol van, a kozmosz a Sziriusz utan all le es nincs semmi mas utana, a jovo nemzoszerve a torokban lesz , a szoke kekszemu az ertelmes , a szines ember hatso aggyal gondolkozik es buta...es ha terhes no fekete ember regenyet olvassa , szurke gyereke lesz , furcsa az a mai szulo , aki annak teszi ki a gyereket, hogy -sok oszagban szektanak nyilvanitott antropozofusok- beleringassak a kolyket a mitosz es legendavilagba , amit Steiner igaznak mond , azzal a magyarazattal, hogy mi, mai emberek , "elfelejtettuk" , hogy az volt az igaz vilag , az Atlantisz, a folyekony hold , ami kivalt a foldbol , a Nap, amibol Krisztus szuletett es a Mars , a voros mars , ahol Buddha reinkarnalodott...Furcsa az a szulo, aki nem huzza fel a szemoldoket , amikor a leveltetu ellen homeopata eljarast ajanl/hasznal a "biodinamika": osszeszedni a leveltetut , elegetni , levegobe szorni es nem lesz tobb leveltetu ... ugyanez ervenyes steiner es a biodinamika szerint a tobbi kartevore , ideertve pockot stb-t.
Es a szegeny dinoszaurusz : mit gondol arrol a szulo, hogy a steineri iskola megalmodoja a legkartekonyabb teremtmenynek nevezi a dinoszauruszt es orul, hogy kihalt, mert amig elt, az emberiseg nem fejlodott tovabb???? A szerencsetlen krumpli hulyeve tesz Steiner szerint: fenygyokeret /ignam/ kell kajalni, azzal direktben vesszuk fel a fenyenergiat.... es az az igazi taplalaek...
Steinernek meg a hirtelen halal is normalis:baleset, tomeges baleset, ongyilkossag, termeszeti csapas : aki a karmaja beteljesedese elott dobja be a kulcsot, az szerencses, mert kovetkezo reinkarnaciojaban tobbet foglalkozik vele a joistene, tokeletesebben fog ujjaszuletni
Miert nem tudja a szulo, aki ilyen helyre adja be a gyereket, hogy a waldorf suli "Mani" reinkarnaciojat varja , es hogy a steineri iskola kis megfeleleo testeket keszit Mani reincarnaciojahoz ?
Az Egyenlo Banasmod hogy nem latja , hogy a steineri ideologia elkuloniti ezeket a gyerekeket a tarsadalomban , kizarja oket a mai tarsadalombol? Egy hamis ideologia rabszolgai ezek a kis aldozatok
En a szulok helyeben orulnek annak, hogy nem vettek fel a gyerekemet
Igen igen, pontatlan volt a megfogalmazás..
vannak férfias nők és nőies férfiak, tény, az ovinkban az egyik legnépszerűbb egy gyesen lévő apuka, aki jár lekvárt főzni, kötni, manótvarrni míg a felesége kőkeményen dolgozik. Nincs ezzel baj.
De nekem a tapasztalatom, hogy egy nőies nő sosem választ egy nőies férfit társul, egy férfias férfi meg soha nem választ egy férfias nőt..., így valaki mindig viseli azt a bizonyos nadrágot a családban. Ha "megfordulnak a szerepek", az is egy minta, a is teljesen rendben van, lényeg, hogy mindkét szerepből legyen a családban, hogy milyen leosztásban, az mindegy. Akkor a gyerek számára A Nő mintája egy karakán, férfias anya lesz, A Férfi pedig egy magas érzelmi intelligenciájú apa. De ha mindkét szerepet egy nő játssza el, akkor milyen minta lesz A Nő...?? melyik nő lesz a nő mintája? Persze, valószínűleg az édesanya, de nagyon nagy befolyással van rá ebben a másik nő is. És ez messze nem akkora befolyás, mint mondjuk egy csonka családban ahol a nőies anyuka mellett néha jelen van a nadrágot viselő nagymama is pl.
Persze, hogy fogok beszélni én is a fiammal a nemiségről, amikor eljön az ideje. A női oldaláról. De lássuk be, abban nem tudok tanácsot adni, amiről nincs tapasztalatom. És persze, hülye példa volt, mert a biológiai apuka persze elérhető, csak nem biztos hogy akkor amikor kell - és persze, igaz, ebben nem rosszabb a helyzet egy csonkacsaládnál. De őszintén, felmerül bennem a kérdés, hogy két, a férfiaktól elfordult nő mégis milyen tanácsokkal tud ellátni egy kiskamaszt? De ez már mindegy is, nagyon messzire visz a témától, csak azt akartam érzékeltetni ezzel is, hogy egy nő soha semmilyen körülmények között nem fogja az apát pótolni, negyedannyira sem, mint egy nevelőapa. Ettől még emberként lehetnek százszor jobbak mint sok-sok más családban a szülők és nagyon sokmindenben adhatnak nagyon jó példát a gyereknek. És ettől még fel kellett volna venniük a gyereket és most is úgy gondolom, hogy nem ez volt az elsődleges ok, ettől még felvették volna, hanem mint család nem működtek úgy, ahogy az szükséges lenne egy ennyire magas toleranciaszintet kívánó helyzetnél. Mert ha két nő valóban közösen neveli a gyereket nem csak együtt él, a gyereket meg neveli az anyja, akkor nekik együtt kellett volna ide elmenni. Ha meg nem, az sem gond, de akkor meg tényleg kinek mi köze hozzá, hogy anyuka kivel alszik...?
Ebben 100%-ig igazad van, és tényleg törlöm az utolsó írást, mivel nagyon konfrontáló téma + tényleg nem ismerem a döntés hátterét, feltételezni tudok dolgokat, de azt mindenki tud, a blog nélkül is. (A blog célja amúgy eredetileg az lett volna, hogy a mindennapokba bepillantást engedjen, mert erről sehol nem találtam igazán infót amikor kerestem. Pozitívumokat igen, negatívumot vagy semmit vagy olyanok tollából, akik már otthagyták a waldorfot, vagy mint a cikkben említett anyuka, be sem kerültek a rendszerbe valamilyen okból, így aztán kígyót-békát kiáltottak egy általuk mélyen meg nem ismert rendszerre)
Én írok pozitívat is, negatívat is (általam negatívnak megéltet inkább..) és rábízom mindenkire hogy ennek mennyi befolyást enged a saját döntésében. A cikkhez nem tudom miért éreztem úgy hogy "hozzá kell szólnom", talán a provokáló címe miatt, mert továbbra sem érzem ezt waldorfbotránynak, ez egy db ember döntése egy családdal ill. gyerek felvételével szemben, aminek a pontos hátterét nem tudjuk. Ha ez egy állami iskolában történik meg, nem kapja azt a címet, hogy az állami oktatás botránya... mert nem is lett volna az.
Figyelj, én abszolút nem vagyok feminista, és én is úgy gondolom, hogy a nők, azok nők, a férfiak pedig férfiak, nem egyformák, nem egyformán gondolkoznak. De azt is gondolom, hogy a világ nagyon színes, nagyon sokfélék vagyunk. Vannak tipikus női és férfi szerepek, de nem kényszeríthetünk ebbe MINDENKIT.
Én például tipikus nőies nőnek tartom magam. Anyáskodó vagyok, gyakran az érzelmeim vezérelnek a józan ész helyett, hiú vagyok stb stb. De nem mindenki ilyen. Vannak kifejezetten férfias nők és nőies férfiak, akik egyszerűen nem tudják beletuszkolni magukat ezekbe a sablonokba, és ettől még egyáltalán nem biztos hogy rossz emberek, vagy hogy rosszabb helyen van náluk egy gyerek. Sokfélék vagyunk és én azt hittem, hogy a Waldorf-szellemiség pont ennek a sokféleségnek az elfogadásáról szól.
Amit írtál a blogban arról, hogy hogyan fordul egy leszbikus pár által nevelt fiú a szüleihez a tipikus fiús témákban, az ugyanúgy fennáll egy olyan családban, ahol anyuka egyedül neveli a gyerekét. Ráadásul én személy szerint úgy gondolom, hogy egy anyának kell, hogy legyen olyan bensőséges, meghitt viszonya a gyerekével, hogy ilyen kérdésekről tudjanak nyíltan beszélgetni, akkor is, ha ellenkező neműek. Én legalábbis nem jönnék zavarba attól, ha a későbbiekben a fiam ilyen kérdéseket tenne fel nekem, és remélem, hogy ő is tud majd velem annyira nyílt lenni, hogy ne érezze cikinek, hogy hozzám fordul majd ezekkel. Persze nálunk van apuka, de attól még ugyanúgy részese lehetek ennek én is.
És ami igazán unszimpatikus volt az írásodban, hogy azt, hogy az anyuka elmondta, hogy leszbikus összehasonlítottad azzal, mintha azt ecsetelte volna, hogy milyen szexuális segédeszközöket használ az ágyban. Az anyuka nyilván nem a nemi élete részleteivel akarta traktálni a tanítót, hanem azt akarta, hogy ismerjék a gyerek családi hátterét, ami ugye a waldorfos iskolákban nagyon fontosnak számít, ha jól tudom.
Oké, nem nevében, hanem "mellette". De valahogy ezek a blogok össze szoktak mosódni az intézménnyel, attól meg már csak egy lépés az általánosítás, hogy "ilyen a Waldorf". Szóval nagy felelősség egy ilyen blog. Tudja az ember, hogy azt is személy írja, neki is megvannak a saját elképzelései, látásmódja a világról, amit óhatatlanul is bele fog vinni az írásaiba, mégis általánosít. Minél kevésbé ismer egy rendszert, annál valószínűbben. Olvastam pl. négy vagy öt könyvet (vagy max. tizet) az arab világról, melyben egy "menekült" asszony írja le az ott átélt borzalmakat, hogy mennyire semmibe veszik a nőket, hogy mennyire az apjuk majdan a férjük kiszolgáltatottjai, hogy végül hogyan járták meg és élték túl a saját poklukat. Mit fogok ez alapján a tíz könyv alapján feltételezni? Hogy az arab világ ilyen, pedig nem éltem ott.
Nézd,én első sorból figyelem az ehhez hasonló élethelyzeteket....
Mint írtam,nálunk a családban van egy ilyen pár(2 fiú)
Azt látom,hogy mivel nyilvánvaló,hogy Mo.on nincs elfogadás,ezt ők tudomásul veszik és hihetetlen érzékenységgel és tapintattal "közvetítik" a világ felé a másságukat.Máshogy viselkednek pl a mi társaságunkban ,mint ha idegenek vagy a 80 éves nagyi is a társaságban van.
Pedig nekik is joguk lenne ahhoz,amit sok esetben nem tesznek meg.Sokszor fáj a szívem,látva őket,mennyi felé próbálnak megfelelni,és tudom mennyi mindenről maradnak le,ami egy hetero párnak természetes.
De ugyanakkor azt is látom,hogy mivel ők tisztelik a többieket azzal,ahogy viselkednek és odafigyelnek mások tűréshatárára,ők is ugyanilyen tiszteletet kapnak cserébe.
Talán úgy vannak vele,hogy hosszú távon ez a nyugalom és elfogadás megéri azt,hogy sok mindenben nem lehetnek spontánok.
Hiába ragozzuk ,tény hogy napjainkban Mo-on nem fogadják még el az egynemű párokat.
Nem az a kérdés,hogy ez elítélendő e,vagy sem.Persze hogy nem normális.
Konzervatív ,a családi értékeket mindennél előbbre helyező iskolában soha nem fogják felvenni a hasonló családi háttérrel rendelkező gyermekeket.Mert nem ezt akarják közvetíteni,és aki oda íratta a gyermekét,valószínűleg ezt fontosnak is tartja.Tuti,hogy ha kitudódott volna,néhány oda járó szülő panaszt tett volna.Akkor abból lett volna a botrány,hogy az iskola szembe megy azokkal az értékrendekkel,amiket eddig közvetített.És ha a mama első körben ezt fontosnak tartotta elmondani,akkor az iskola is biztos lehetett abban,hogy nem fogják diszkréten kezelni a későbbiekben sem...
Azt akartam csak mondani,hogy egy kis diszkréció,meg tapintat csodákra képes.Nem kell hazudni,csak kell annyi természetes intelligencia,hogy az ember tudja,hogy egy közlésnek mikor és hol van helye.
Én a gyereket sajnálom leginkább.Egy kamaszkorban lévő ,tanulási nehézségekkel küzdő gyereknek pont ez médiafigyelem hiányzott a legjobban....
Főleg,hogy anyuka felháborodásában még nevesítette is magát.
Lehet le fogom venni a blogról az írást, mert nyilvánvalóan nem tudom jól megfogalmazni a gondolataimat a témáról, ha ennyire félreértitek... és ha sokakhoz eljutnak a nem jól megfogalmazott gondolataim, hiába írom a végre hogy magánvélemény, a végén mégis tényleg a waldorfnak ártok vele, holott ez messze nem célom...
Nem gondolnám hogy ennyire merev, idealizált lenne a kép a női és férfi minőségekről.. de szerintem - és ez szintén magánvélemény :) - a nők emancipációjának zsákutcája ahová ma juttottunk, ahol a mainstream megpróbál a nőből ugyanannyira férfit faragni, mint a férfiból nőt. Az egyenlőség arról szólt, eredetileg, hogy a nőknek ugyanolyan JOGAIK legyenek, mint a férfiaknak (tanulhassanak, betölthessenek adott állásokat, ha arra minden adottságuk megvan, szavazhassanak, dönthessenek úgy általában a saját életükről), nem arról, hogy férfivá váljanak, a férfiak pedig nőkké. A jogokkal még mindig el vagyunk maradva, mert egy nő ugyanolyan állásban még ma is kevesebb fizetést kap mint a férfi kollégája, egy nőtől, bár tiltja a törvény, mégis megkérdezik az állásinterjún, hogy van-e gyereke/mennyi/tervez-e és ez alapján döntik el felveszik-e, míg a férfiaknál ez a kérdés fel sem merül (pedig ismerek jópár olyan családot, ahol apuka maradt otthon gyesen!!!). Azzal viszont remekül haladunk, hogy 2014-ben vérciki leírni, hogy vannak női és férfi minőségek.
Nem gondoltam arra sem, hogy a nők ne gondolkodnának, a férfiak meg ne éreznének és csak a kőkemény realitásokban élnének, de mindenképpen máshogy gondolkoznak, máshogy oldanak meg problémákat függetlenül attól mennyire realista egy nő vagy mennyire emonciális egy férfi. Nem jobban vagy rosszabbul, máshogy. Így érthetőbb vagyok vagy egyre rosszabb? :D
Hol olvastad hogy intézmény nevében blogolok...?
Van ebben igazság, amit írsz. Viszont ezek tényleg nagyon egyéni intézmények, és borzasztóan függ az adott hely arculata attól, hogy milyen emberek irányítják/segítik a működését. Nálunk pl. pont egy olyan szülő tett szert elég nagy befolyásra, aki harcos jogvédő. Cigányozni, melegezni még véletlen se lehetett a közelében sem, de ő meg már - szerintem - pont emiatt esett végletekbe. A másik dolog, ez teljesen személyes és nem az ő "hibája", hanem az enyém: sose tudtam őszinte mosollyal fogadni azt a fajta toleranciát, ami csak papíron működhet. Mert hiába kel ő ki magából, ha már azt a szót is meghallja, hogy cigányút, ha a havidíjas oviba, suliba a mélyszegénységben élő romáknak még csak esélyük sincs soha bekerülni, sőt, egyes szülők titokban pont az ilyenek elől menekítik fizetős helyre a gyereküket, függetlenül attól, hogy most azt minek hívják meg szabad-e pókemberes pólót viselni. Egyébként ez "nagyban" is törvényszerűen így szokott működni: itt is szoktak megjelenni újságcikkek rózsadombi újságírók tollából, hogy mennyire intoleránsak vagyunk, szégyelljük magunkat, miközben a saját gyerekét ő se íratná olyan helyre, ahol 33-ból 30 halmozottan hátrányos helyzetű gyerek jár, láthatóan borzasztóan rossz családi háttérrel, esetleg koszosan, büdösen, közönséges beszéddel és viselkedéssel.
Összességében tehát itt is arról a nagyon is emberi, évezredeken át ellentmondást okozó jelenségről van szó, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. A világ legszebb elméletei is ki tudnak fordulni önmagukból, ha olyan emberek kezdik el őket megvalósítani és a saját képükre formálni, akiknek nem kéne.
Intézmény nevében blogolni pedig rossz helyesírással, nem élvezetes stílussal, egyénileg értelmezett toleranciával többet árt, mint használ. Ezt csak úgy megjegyeztem.
Nyugi, ők meg téged unnak, de nagyon.
Idáig nagyon bántam, hogy a fiam nem járhat Waldorf oviba, suliba, mert a közelünkben nincs ilyen. Ezek után már annyira nem bánom, mint kiderült, elég idealizált kép élt bennem ezekről az intézményekről.
És most ezt nem csak emiatt a konkrét eset miatt mondom, nem akarok általánosítani. Hanem amit a linkelt blogban olvastam, nagyon nem volt szimpatikus. Azt hittem, hogy a Waldorf szemlélet pont arról szól, hogy nem akarunk kockákat faragni mindenkiből, és nem taszítjuk ki azt, aki bármiben eltér az átlagtól. Ezzel szerintem szöges ellentétben van ez a duma az ideális családmodellről, na meg a férfi és női modellekről. (hogy anya a lágy szívű, érzelmei által vezérelt szentimentális lény, apa meg a gondolkodó, motiváló, elvárásokat támasztó kemény realista). Ezek az elvek számomra pont hogy kimerítik a kockafaragás definícióját. Na meg az sem tetszik, hogy megszabnák, hogy mit hordjon a gyerekem. Ha neki a pókemberes póló a kedvence, miért ne hordhatná, mi rossz van abban? Ez nem tartozhat az egyéniségéhez?
Aki meg úgy kezdi a mondandóját, hogy "nincs bajom a melegekkel DE..." annak igenis baja van a melegekkel és diszkriminálja őket. Mert ha így kezdi a mondatot, abból az következik, hogy olyan tulajdonságok zavarják a melegekben, amik ha egy hetero embert jellemeznek, akkor már nem olyan zavaróak. Ez pedig nem más, mint diszkrimináció.
Folyt. (egy utolsó általános tévhit eloszlatása)
A "burokban nevelés". Ez nem tud megvalósulni a mai világban teljesen. Igen, törekszenek egyfajta burokra, de: hús-vér szülők nevelik azt a gyereket a maguk hétköznapi problémáival, nagyszülők, akik legföljebb hallomásból ismerik az alapelveket, és kényeztetik a maguk szájíze szerint az unokát, szomszédok, a buszon a többi utas, a játszótéri gyerekek... szóval tőlük nem lehet és nem kell megkímélni a waldorfos gyereket sem... Ilyen szempontból tehát a burok egy elvont illúzió. Annyi, hogy az oviban (gondolom, később a suliban is, de azt nem ismerem belülről, tehát arról nem szeretnék írni) igyekeznek számukra helyesnek tartott irányelvek mentén nevelni a gyerekeket, amikkel a szülők is egyetértenek, együttműködnek, különben el is vihetnék a gyereküket máshova. Én tényleg csakis jókat kaptam ettől a helytől a mi konkrét intézményünkben, ezért is szoktam ilyen helyekre írogatni, hogy oszlassam az előítéleteket. A fenti eset bizony nem szerencsés, de abban igaza van alattam írónak, hogy egyetlen helyen történt meg, amiből talán nem kéne általánosítani.
trivial, ilyen speciális ovi után a lányodnak nem volt nagyon más a sima iskola?
Szerintem semmiben nem volt nagyobb váltás, mint egy átlagos ovi után az iskola. Nyilván teljesen más egy iskola, a napi sokórás szabad játékot napi sokórás direkt tanulás váltja fel, de ezen minden ovis átesik, nemcsak a waldorfos. Én inkább előnyeit láttam ennek az ovinak a suliban is, amin szemmel látható volt és még a tanítók is észrevették: a kreativitás, kézügyesség, az ötletek sablonmentessége. Amit főleg én vettem észre: hogy a szabályok ebben az oviban belső belátásra alapultak, így ezeket is sokkal könnyebb volt vinnie magával. Mivel én egy állami oviból, év közben vittem át még kiscsoportban Waldorfba a gyerekem annak idején, először nem is nagyon ismertem, se negatív, se pozitív előítéleteim nem voltak róla, valahogy addig kimaradt az életemből ez a téma. Szerencsére, mert így nyitottan tudtam állni az ottani dolgokhoz, és mindennek megvolt a miértje, amire mindig választ is kaptunk, ha kérdeztünk.
Az egész lényegét úgy tudnám összefoglalni (ha érdekel), hogy próbál mindig az adott életekor sajátosságaihoz alkalmazkodni, és nem terhelni olyannal a gyerek agyát, lelkét, ami nem neki való. Igazából főleg ez az oka a tévé kerülésének is. Nálunk volt tévénézés, nem is titkoltam, nem is örültek neki, de belátták, hogy alapvetően én vagyok a szülő, az én fő felelősségem a nevelés, ők csak irányelveket adhatnak. Igyekeztem egyébként én is mértéket szabni ezekben, és ésszel engedni mesét vagy tudományos műsort nézni (utóbbi a lányom saját érdeklődési területe), számítógépet használni a gyereket, és persze nem az élőszót, nem a valódi mozgást helyettesítve, csak kiegészítve. Mivel tudták és látták, hogy a gyerek nem órákat ül kütyük előtt, így nem kötöttek bele, elmondták az ajánlást és a miértjét, ennyi.
A suliban sok felesleges dolog előjött, ami korábban nem volt. De ez természetes, ezeket is meg kell tanulnia kezelni, nem csináltam ebből se nagy ügyet soha. Ha csillámbarbi kellett az új lányok hatására, az kellett. Megvettem, rá is unt két hét alatt. A tiltás sose jó, hétévesen meg már nem fejlődik vissza, ha kezébe vesz egy divatkütyüt. Az értékrendje jó irányba lett elindítva, és fokozatosan formálni kell: bármilyen oviba vagy suliba is járt vagy járjon ezután. Ez a szülő mindenkori felelőssége bármilyen kortárs közeg mellett is. Még egyszer mondom: nem tiltással, hanem a józan ész belátására apellálva. Ha meg mégis kell a hülyeség, hát kelljen. Néha nekem is kell, miért várnék a gyerektől mást?
A szobanforgo gyereket felvettek, majd tanevkerzdes elott, ketto nappal mikor kiderult a csaladi hatter, akkor mondtak vissza.
Innentol kezdve teljesen felesleges litaniat irnod, beilleszkedesrol, meg csoportrol meg mindefele hokuszpokuszrol, az jelen esetben teljesen hiteltelen.
Most vagy meg rosszabb tortent, hogy egy W. iskolaban hebehurgyan dontenek aztan sebtiben visszavonjak a dontest. Vagy a cikk igazat irt. Igy is ugy is szomoru, hogy ez negy barmilyen iskolaban elofordulhat.
Nekem nem egyértelmű, hogy felváltva jártak volna szülőire...
1. a felvételi beszélgetésre sem ketten mentek el, pedig a waldorfban ez különösen fontos, hogy egy ilyen horderejű dolognál mindkét szülő/nevelő részt vegyen... ezzel pl. elejét vehették volna a feltételezésnek is, hogy mennyire szélsőségesen leszbikus pár, mondjuk öltönynadrágban-nyakkendőben lila rövid hajjal jár-e a másik fél, vagy teljesen átlagos külsejű nő.
2. ha ezt ennyire nem akarta felvállalni, akkor minek mondta...? hogy a másik is megy néha a gyerekért...? és akkor mi van? Nálunk nagyon sok gyerekért jár a nagymama, a bébiszitter, a szomszéd, vagy neadjisten, a rendszeres jó kapcsolatban álló apuka is mehet néha a gyerekért, sőt, a szülőire is...
A waldorf inkább konzervatív, mint liberális... az, hogy nem kockákat gyárt, hanem engedi kibontakozni a gyereket, nem jelenti, hogy nincs egy - sok esetben az átlagnál jóval szigorúbban vett - értékrendje, amit igenis elvár és így-úgy betartat a közösség. A szabadságra nevelést a legtöbben összetévesztik a szabadossággal, illetve azzal, hogy azt gondolják, egy waldorfba bárkit felvesznek, nem kell szabályokat követni stb. Tévedés. A waldorfban jóval több szabály van, mint egy állami iskolában, ha az öltözködést nézed kizárólag, már ott is. Az egyetlen terület, ahol szabadabb, az az, hogy nincs elvárva, hogy neked mit kell teljesíteni, nem sorol be egy 1-5-ig terjedő skálán, hanem az egyéni képességekhez mérten ad feladatot és fejleszt és azt erősíti amiben jó vagy, nem abban erőltet amiben gyenge.
A 30. hozzászólásban levő linket érdemes elolvasni.
Trivial, ilyen speciális ovi után a lányodnak nem volt nagyon más a sima iskola?
Nekem is van olyan ismerősöm, akiknek nincs tv, se számítógép a gyerekeknek (hatan vannak), de én ennyire nem vagyok szélsőséges, mert szerintem mindkettőt lehet jól használni, hasznosítani...
A halálfejes pulcsikat én is nagyon utáltam, és nem is értettem, hogy egy ovisnak miért akar valaki ilyet venni? De ha másnak tetszik, hát tegye, ennyire nem szólnék bele az öltözködésbe.
A lányod hogy élte meg ezeket a dolgokat? Gondolom látott másokon azért pókembert meg batmant (mármint rajzon
), vagy iskolában hallott ezekről?
Először én sem értettem miért mondja el, hogy leszbi kapcsolatban él. Aztán rájöttem lehet, hogy pl. felváltva vinnék a gyereket, felváltva járnának szülőire stb... és elejét akarta venni a pletykáknak.
Ez is azt mutatja, hogy a magukat liberálisnak valló egyének, intézmények csak szavakban azok, tettekben nem.
http://waldorfrol.blogspot.hu/2014/09/waldorf-botrany-lesz bikus-mamaja-miatt.html
Nekünk csodálatos óvónőink voltak, és ez tényleg egyénfüggő is. Egyszer vigyázott az óvónő a gyerekemre a lakásán a saját kisfiaival együtt, és mikor érte mentem, meglepetten láttam, hogy legóznak... :D Kérdem, hogy fából van-e... :D De mondta, hogy bár tudja, hogy ez alapvetően nem waldorfos dolog, azért nem vonná meg a fiaitól, mert szeretik. :) A lányomnak is van itthon egyébként. :) Szóval azért a vaskalapos szabályok egyénivé is tudnak válni. Nyilván nem engedte volna zombilövős játékkal játszani a gyerekeit, de a legó ellen egyedül az szólt, hogy műanyag, szóval az még belefér kategória normális esetben, normális nevelők esetén. És nálunk azok voltak, de hallottam már jóval vaskalaposabb intézményről ennél.
Kb. 20-25 évvel ezelőtt, mikor a gyerekeim voltak óvodáskorúak, még LEGO sem lehetett a waldorfos gyerekeknél otthon! Csak és kizárólag természetes alapú fakockák, textil- és egyéb játékok. :-O :-O
Nem az enyémek jártak oda, hanem keresztgyerekeink... Solymár.