Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kivettem az iskolából
Létrehozva: 2014. szeptember 25. 11:29
Képzeljétek, kivettem a kisfiamat az iskolából. Egyszerűen elegem lett a suliból, a tanárokból. Olvastam a neten, hogy lehet otthon is tanulni, nem kell bejárnia a gyereknek a suliba. Bementem az igazgatónőhöz, megbeszéltük, hogy nem járunk be ezután. Majd vizsgázni megyünk félévkor. Addig viszont sokat játszunk, rengeteget alszunk, és napi 1-2 órát tanulunk. Ez bőven elég negyedikben, mindent tud a kisfiam.
Olyan családokkal szeretnék megismerkedni, akik szintén kiveszik a gyereket, és jókat kirándulhatnánk együtt!
Igen, és ennél, valamint az orvosinál nagyon komoly alkalmassági szűrő kellene.
És igen, a tanárinak egy nehéz egyetemnek kéne lennie. sokkal komolyabb követelményekkel.
orvosira szintén ráférne a dolog.. amúgy katonasághoz van pl ;) illetve a nehezebb egyetemeken kicsit könnyebben kipontozódnak az alkalmatlanok., nem elég csak a tananyagból levizsgázni.
NINCS alkalmassági... Az alkalmassági az nem az egyetemi vizsgákat, vagy a válogatott gyerekek elé kiállást a gyakorlóiskolákban jelenti...
Amúgy pedig ezt honnan szeditek hogy a magántanulók egy embertől tanulnak? Egyébként meg ott a vizsga a végén feketén fehéren. Utána meg az élet. Szóval Ez ilyen felesleges vita. Mindenki választhat szerencsére, iskolát is, meg magántanulóságot is. Amíg nincs bebetonozva hogy csak úgy csak oda, addig ez jobbesetben a családokon múlik.
Az tény, hogy másra lesz felkészült az aki más környezetben szocializálódik. De ez nem azt jelenti hogy összességében életképtelenebb egyik vagy másik.
De, van "alkalmassági". A félévenkénti vizsgák a 8-10 tantárgyból a főiskolán, a próbatanítások, a tanmenetek írása. Ez mind-mind felkészíti a tanárt arra, hogy tanítson. Te tényleg elhiszed azt, hogy ez az anyuka képes 8-10 tanár tudását átadni jövőre? Vagy hogy bárki is rendelkezik azzal a tudással, amit 8-10 ember évek alatt tanult meg főiskolán/egyetemen?
(Egyébként ekkora erővel az orvosin sincs alkalmassági, sőt, egyetlen helyen sem. Hiszen felvesznek bárkit bárhová, aki eléri az adott pontot.)
igen szakmailag felkészült tanári gárdánál, és rendben lévő iskolánál így van ahogy írod.
De tudjuk azért hogy sajna nem olyan ritka ,hogy nem ilyen egy iskola.
Van az a suli ahol én pl ezerszer inkább a magántanulóságot választanám mint az iskolábajárást. Mert ha mérlegre teszem, akkor az iskola mellett felhozok előnyök nem jönnek számításba maga az adott iskola miatt.
Persze Ahol van választék, ott "könnyebb" mert csak az utazás nem utazás között választ az ember, Mert szerencsére vannak jó sulik, jó tanárikarokkal is.
tudod, amíg a tanári pályához nincs alkalmassági, addig ez így kicsit vicces kritika
Egyébként függetlenül attól, hogy kamu-e ez a konkrét topik vagy sem: én azt látom a magántanulók és az iskolába járók közti legnagyobb különbségnek saját iskolám tapasztalatai alapján,hogy a suliba járókra akkor is "ragad" valami folyamatosan, ha éppen azt hiszik, hogy csak ott lébecolnak. Érettségiztettem már olyan fiút, aki sport miatt volt majdnem végig magántanuló. Hiába tanulgatta meg úgy ahogy a tételeket otthon (töredéknyi idő alatt, mint együtt a suliban), alapvető dolgokkal nem volt tisztában, mire odakerült a vizsgára, amik pont a hétköznapi gyakorlattal szívódtak volna az agyába, meg azzal, hogy folyamatosan és rendszeresen tanult volna az iskolában, amihez otthon messze nem volt elég önuralma, az élsport miatt pedig ideje sem. Oké, neki csak ahhoz kellett az érettségi, hogy mehessen végre külföldre ahhoz a csapathoz, ahova leszerződtették, remélhetőleg soha többé nem lesz szüksége Arany Jánosra, akit összekevert József Attilával első körben... (na, ilyen se fordulhat elő egy olyan gyerekkel, aki tizedikben tanulta majdnem negyed éven át Aranyt, és tizenkettedikben egy hónapon át József Attilát...) Szóval én a magántanulói státuszt nagyon nyomós esetben engedélyezném csak (pl. betegség), mert ha hiszi a szülő és a gyerek, ha nem, az iskolában "észrevétlenül" is tanul a gyerek. Néha szokták is mondani végzőseim, hogy tanárnő, a szóbeli érettségire én csak két hetet tanultam, mégis milyen jól sikerült! Ilyenkor mindig jót mosolygok magamban, hogy két hetet, persze, otthon, amit konkrét tanulásnak éltél meg, de amit négy év alatt úgy ismertettem meg veled, hogy azt hitted, csak mesélek, beszélgetünk, játszunk, írogatunk, kiállításra, interaktív drámaórára vagy színházba járunk, fránya kötelezőt olvastál, néha házit másoltál egy olyanról, aki tudott fogalmazni, kiselőadásra készültél az ajánlott anyagból, mindez együtt adta a te tudásod valódi alapját... ;)
Milyen jó, hogy gépjármű vezetéséhez vizsgát kell tenni, de ahhoz, hogy valaki otthon tanítsa a gyerekét, elég egy kérvény. Senki nem vizsgálja felül, hogy egyáltalán alkalmas-e rá a szülő. Hogy mondjuk le tud-e írni 3 sort helyesírási hibák nélkül, tud-e egyáltalán ragozni.
Es ha harom osztalyt mar ott kijart, most mi valtozott meg? Vihetted volna mashova is.
De mielött beirattad a gyereket, megnezted az iskolat, vagy nem?
Mint minden, ami írva van, ami évről évre továbbvitt szabályok szerint működik, nagyon nehezen változik. Jó példa erre a hivatalos nyelv: még mindig a két évszázada használt, németből fordított, sokszor túlbonyolított és magyartalan fordulatokat használják a hivatalos levelezésekben, nyilatkozatokban. Kicsit hasonló ehhez az oktatás is, a régi tanárok a megszokott módszereik szerint tanítanak, az újak se nagyon mernek ezen szögesen változtatni, és néha nem is indokolt, hogy azt tegyék. Bizonyos területekben pedig óhatatlanul szükség van arra, hogy haladjunk a korral, és ne féljünk átvenni bizonyos módszereket, amik másutt már bizonyítottak. DE! Attól még, mert valami külföldi, nem feltétlenül jó is, és az sem biztos, hogy ha még ott csodálatos eredményeket hozott, a mi kultúránkban is ugyanolyan jól működne. Szóval én a szolgalelkű külföldutánzásnak se vagyok híve.
A magyar iskolák se egyformák, sőt! Egy városon belül is hatalmas különbségek vannak. Én középiskolai tanárként egyre nagyobb biztonsággal tippelem meg az évek előrehaladtával, ki melyik általánosból érkezhetett... Egy általános iskola hatalmas alapokkal vagy iszonyatos hiányosságokkal is képes lehet útjára bocsátani a gyereket. Az iskola színvonala függ a vezetőségtől (miket vár el a tanáraitól, mennyire figyel oda a visszajelzésekre, mennyire rugalmas...), a tanároktól, az oda járó gyerekek hátterétől, viselkedésétől és még ezer más dologtól. A lányomnak én - értelemszerűen - a város szerintem legjobb iskoláját igyekeztem kiválasztani, és eddig nem is volt vele különösebb gondom - hiába magyar iskola... De egyszer pl. volt egy verseny, amit egy másik általánosban rendeztek meg. A nekünk kijelölt osztály falán szülői jó tanácsok álltak a gyerekeik számára a kézírásukkal. Komolyan mondom, hogy abból a fokú tartalmi és formai primitívségből, igénytelenségből, amivel ezek a szülők képesek voltak egy előre tudottan közszemlére, faliújságra kitett irományt kiadni a kezükből, hát kb. el tudtam képzelni, milyen háttérből is jönnek ezek a gyerekek, miből is kell kiindulni az ott tanítóknak. Hogy mennyire helyes vagy nem helyes ilyet kitenni, abba most ne menjünk bele, talán valahol volt egy ilyen hátsó szándék is a pedagógusban, aki mégis kitette, hogy más is lássa, honnan jut el majd esetleg valahová. Középiskolákban természetesen még nagyobb a szórás, de azon nem lepődöm meg, hiszen abban élek. Viszont nem igaz az, hogy rosszabb tanárok lennének ott, ahol gyengébb gyerekeket kell tanítani, sőt...
Kismillió összetevője van annak, hol milyen az oktatás, de az általánosításokban nem tudok hinni, abban se, hogy hú, a külföld, az aztán!
Ez így van! Az én nagyobbik fiam Németországban született, de hazaköltöztünk és Magyarországon éltünk. Eleinte németül beszéltem hozzá, hogy tanulja a nyelvet, hiszen sosem lehet tudni mikor megy ki az apjához és akkor tud vele beszélni.
Nem akart németül beszélni, állandóan hisztériázott miatta. Most már belátta, hogy akkor jobb lett volna ha beszél németül. Van egy német barátja és kínlódik a némettel, ha beszélgetnie kell. Ha írnia kell, engem zaklat, hogy fordítsam....
"szamolni pedig franciaul tanult meg,mi magyarul nem tanitjuk,mert felesleges"
Mondjuk erre annyira nem lennek buszke, hogy nem tanitja meg ket MAGYAR szulo a gyereket, mert "felesleges".
A mi csaladunk nagyon regota el kulfoldon, ferjem nem magyar, es a vilag legtermeszetesebb dolga volt, hogy minden gyerekunk megtanult szamolni magyarul (es nemcsak azt).Minel tobb nyelven beszelnek, ertenek, annal jobban kinyilik a vilag szamukra, annal ertekesebb emberek lesznek.
Nagyon szerettem a gyerekek között lenni, alig vártam a szünetek végét, és ahogyan írod, már sokkal előbb mindent készre pakoltam, várva a kezdést.
Szerencsére a gyermekem is ilyen volt.
Ahol a gyereknek kezdetektől egyértelmű, hogy a szülők munkába járnak, neki pedig az ovi, vagy a suli a munka, ott nincs gond a tanulással sem.
Életre valóságot csak a többiek között tanulja meg.
Ezer olyan szitu adódhat, amit meg kell oldania, amit otthon nem lehet modellezni, vagy mert a mi időnkben még nem volt, vagy már ki is emlékszik mindenre?
Te írod, hogy Ti-nak szóhasználati hibái vannak. Te atyaég! 20 percig nevettem ezen a térdeimet csapkodva. Ő legalább az írásjelwk helyét eltalalja. Köszönöm neked, ez a poén még egy fárasztó pénteki napot is vidámabbá tesz!
Szerencsere en a magyar iskolakrol csak hallomasbol tudok ezt-azt...elsö kezböl,merthogy a fiatalabbik hugom 4.osztalyos altalanos iskolaban.( Erdekesseg:egy miskolci altalanos iskolaba jar,abba amelyik mostanaban sokat szerepelt a sajtoban az igazgatovalasztasi hercehurca kapcsan...nekem ez az ügy önmagaban kiveri a biztositekot.)
Egyebkent Franciaorszagban elünk,lanyom mar egy evet elvegzett az itteni iskolarendszerben ( ecole maternal utolso eve) es most szeptemberben kezdte a "normal" iskolat, az ecole primer-t...Amikor erkeztünk,egyetlen arva szot sem beszelt franciaul..erdekes,megis emberi modon tudtak vele banni,minden olajozottan müködött.Mostanra egyebkent anyanyelvi szintre jutott.Mindegy is,ez egy kiragadott pelda-nem tudom hasonlo helyzetben Magyarorszagon mennyire zökkenömentesek a dolgok..tekintve a tendenciakat,szegeny gyerek ott meg attol is szenvedne hogy nem magyar...
A hires tolerancia..akadt mar most olyan ember ( felnött) aki nekiallt cikizni a lanyomat legutobbi miskolci latogatasunk alkalmaval,amiert fura kiejtessel beszel magyarul, meg nem szamol magyarul.( Magyarazat egyszerü: francia akcentussal beszeli a magyart,szamolni pedig franciaul tanult meg,mi magyarul nem tanitjuk,mert felesleges.Szoval ezek es meg sok mas miatt nagyon örülök hogy itt jarhat iskolaba.
Annyit meg hozzatennek,ezt az iskolarendszert bizonyos szempontok miatt en leginkabb a Waldorf-fele rendszerhez tudnam hasonlitani.( Van nemi ismeretem a dolgokrol,mert pedagogiai szakközepben vegeztem anno.)
Ha nincs nyomós oka, nem tartom üdvözlendőnek.
Minitársadalom minden közösség, ahol helyt kell állni.
Ahova be kell illeszkedni, ahol ki kell a pozíciót teremteni, ha úgy tetszik, harcolni.
Minél később kezdi ezt megtanulni, annál nehezebb, és ebben a nagycsalád, sok gyerek sem segítség, mert egy másabb, bensőségesebb, szokottan ismert, azonosan szocializált közösség.
Az angol módszert tartom üdvözlendőnek, minél hamarabb internátus, de sok napi kapcsolattal, mivel kell az iránymutatás, a segítség még nagyon 9-10 éves korban.
Viszont szert tesz egy olyan életrevalóságra, amire nincs az a pénz, amivel otthoni környezetben megtaníthatnánk, és a jövője szempontjából viszont meghatározó lehet.
Hiába zseni, ha életképtelen a mindennapokban.
Ha visszagondolunk, az a szokott, hogy érettségi után kezdődik el, és kis felnőttként akár felsőfokon tanulva, akár munka vállalóként sokkal nehezebb.
Bevallom, tájékozatlan vagyok a témában, de gyanítom, hogy ez speciális eset, nem gyakori. Akik ilyen-olyan oknál fogva magántanulók, azok azért (legnagyobb részt), mert nem oldható meg a mindennapos iskolába járás esetükben, vagy mert képtelenek beilleszkedni a közösségbe. Bocs, ha más esetet kihagyok, csak érzékeltetni szeretném, mire gondolok. Tehát egy ún. hétköznapi család, ahol nem áll fenn semmi speciális eset nem gondol arra, hogy otthon oldaná meg a gyerek tanítását. Főleg mert mondjuk mindketten dolgoznak és a délutáni felügyelet is gondot okoz.
Valaminek kell történnie, hogy egy család kiveszi ebből a közösségből a gyerekét. Számomra ez olyan, mint az otthonszülés. Akik azt vállalják, csalódtak a kórházban, az orvosokban. Akik magántanulónak kérik a gyereket "csak úgy", ők is valamiért nem bíznak az iskolában. (de egyikben sem?) Én ezt feltételezem kiváltó okként.
Meg aztán hatalmas felelősség ez: mert mi van, ha nem csinálom jól? Akkor derül ki, amikor már nehéz pótolni, javítani a hiányosságokat.
Igaz, hogy a közoktatásnak vannak hibái, sok felesleges dolgot tanítanak, de én el tudom dönteni, mi az, amire biztosan nem lesz szüksége mondjuk a középiskolához, az egyetemhez? Vagy ennyire nem kell előreszaladni?
Mi a baj a magyar iskolakkal, hogy sokan ellene vannak? Es mitol jobb egy kulfoldi iskola? Azt nem irta senki, hogy melyik orszagban elnek, ahol a gyerekuk jar suliba.
Magantanulonak lenni nem csak muszajbol...
Onallosagra nevel,a hataridokhoz alkalmazkodasrol szol es onallo gondolkodasrol.
Maskeppen szocializalodik,de ha a mai kor -magyar -gyermekeinek szocializaltsagat veszem,nem is oly nagy baj,hogy nem abban szocializalodik.Azoktol eleg keves jot tanulhat el.
Baratai lehetnek, de kimarad a nyomasbol,amit a tobbi kolok soz a nyakaba es esetleges, folosleges kirekesztettsegbol,kikozositesekbol sem kap...
Kiegyensulyozott,megkimelt es egeszsges lelkivilagu felnottet lehet nevelni egy magantanulobol,akit lehet precizitasra,minosegi munkara nevelni.
Hasonlo baratokra tehet szert, erdekes,kreativ,gondolkodo vilagat megorizheti az iskolan kivul...talan nemvesziti el azt,amit pont a bena oktatas ol ki a gyerekbol...h tud onalloan gondolkodni.
Orulnek, ha en is megtudnam oldani,ha magyar iskolarol lenne szo,de szerencsere nincs errol szo...
Mi tagadás'
Bacca meg, az én gyerekemnek még el sem kezdődött a tanítás. Csóri ma már unalmában berámolta a táskáját. És várja hogy találkozzon az osztálytársaival. És kíváncsi hogy kik lesznek az új tanárok.
Eszembe nem jutott volna, hogy itthon tanuljon. Szokja meg, hogy ő is eljár valahová hivatalosan, hogy kötelezettségei vannak.
Biztosan jól döntöttél a magad szemszögéből, de megkérdezted a fiadat is? És nekem ez úgy tűnik, mintha csupán kényelmi szempont vezérelt volna. Nem kell elvinni, hazavinni, nem kell a tanerőkkel vitázni, megróni esetleg megdicsérni a gyereket.
X év felett nem csak az anya neveli a gyereket, hanem a társadalom is. Ki lehet ez alól bújni saját felelősségre, de nem célszerű. A gyereknek nem lesz hiteles önmagáról alkotott képe, esetleg vannak olyan hibái amik felett te elsiklasz, de egy jó tanerő meg tudja nyesegetni. Azt hogyan tudtad eldönteni szeptember közepén, hogy az iskola, és a tanárai nem megfelelőek számára?
Okos édesanya nem kizárólag azokat a szempontokat veszi figyelembe ami neki és a gyerekének rossz, kellemetlen, hanem a fejlődési lehetőségeket is. És ez nem csupán a tanulásban, agyfejlesztésben merül ki. éveken át otthon maradhat veled. Tanultok, ez rendben, jól érzitek magatokat. De ha fiú, gondolj bele, nem tanulja meg a társaitól a stikliket, fogalma sem lesz arról, hogy egy lánnyal aki nem a testvére, hogyan kell beszélni. Erre a játszótér nem elég fejlődés szempontjából, túl kevés rá az idő. Ráadásul ott rászólsz ha valami rosszat tesz. Tudnia kell anya nélkül is működni, kiskorától megvédeni az érdekeit.
Tehát az hogy kivetted hogy otthon tanulhasd vele a tantárgyakat, jó. De érzelmileg és társadalmilag nem jó.
Nézd, fogalmam sincs a topikindító életéről. De nem is képzelek bele dolgokat.
a topikindítóban azt írja, keresi a társaságot pluszba kirándulni.. Nem tűnik antiszocnak
De biztos szar a szövegértelmezésem 