Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kivettem az iskolából
Létrehozva: 2014. szeptember 25. 11:29
Képzeljétek, kivettem a kisfiamat az iskolából. Egyszerűen elegem lett a suliból, a tanárokból. Olvastam a neten, hogy lehet otthon is tanulni, nem kell bejárnia a gyereknek a suliba. Bementem az igazgatónőhöz, megbeszéltük, hogy nem járunk be ezután. Majd vizsgázni megyünk félévkor. Addig viszont sokat játszunk, rengeteget alszunk, és napi 1-2 órát tanulunk. Ez bőven elég negyedikben, mindent tud a kisfiam.
Olyan családokkal szeretnék megismerkedni, akik szintén kiveszik a gyereket, és jókat kirándulhatnánk együtt!
á, az minek. Aztán csodálkoznak, ha a gyerek antiszociális lesz.
Mégis mindenki büfészakozik már. Lassan az értelmi fogyatékosok is lenézik azt, aki ilyet végez.
Csak, hogy itt sportról szó sincs.
"imádunk itthon lenni kettesben"
Itt hol van gyerektársaság?
Szerintem csupán a többségnek gőze nincs mi az a tantárgypedagógia és hogy létezik ilyen.. ill milyen szigorral veszik ezt a TÓKon.
Azért az általános iskolás tananygot, én nem vetném össze a foggyökérkezeléssel, orvossal, műszerésszel, stb...
ahhoz azért nem kell biológusnak lenni, hogy megtanítsd, mi a fa meg a cserje közti különbség.. vagy irodalmárnak, hogy átadd az alapműveltséget.
"Nem véletlenül tanítanak tantárgypedagógiát pl. a tanítóképzőn."
Ó, de hát tudod, ezek csak büfészakok. Ezt meg már 8 osztállyal is keni-vágja mindenki.
A következő lépés, remélem, az lesz, hogy majd a műtétet, a foggyökér-kezelést, a gyomortükrözést is elvégzi otthon anyuka a szakember helyett. Végül is okos, ahogy írta volt, ergo mindenhez ért. Nem is értem, mi a fenének képezünk ki szakembereket, mikor már a do it yourself dívik.
meg pl a sportolók... vagy akiknek a szülei munka miatt költöznek utaznak... csak hogy két példát is írjak egyből, ahol se egymásranövés, se magatartászavar nincs képben. És társaság is van .
Én értem amiket írsz, de ez már rávetítés az otthontanulásra.
attól mert valaki magántanuló, nem jelenti azt hogy nicns közösségben, vagy össze van nőve az anyjuával.
ezek külön dolgok. Az hogy totál összenőve van valaki a gyerekével, az későb visszaüt. De abban egyetértünk, hogy ehhez nem kell magántanulónak lenni.
az iskolai tananyag viszont többségében élettől elrugaszkodott.. vedd a magyar, matek, környezet, biosz, kémia, fizika, bármiylen oktatást. Szóval semmi hátránya nem lesz a gyereknek az életben, ha nem a sulisból tanul.
Én pl középsulis kémiából.. hogy is mondjam.. kihívásokkal küzdöttem, nem is érdekelt.. egyetemen lett kémia, mondta is apám, hogy komoly kémia van.. És hoppá!! egyetemen már cseppet más volt a tananyag, nem voltam hátrányban hogy nem bifláztam be annó a magolnivalót. viszont hogy volt máshonnan összeszedett jelentős természettudományos ismeretem, az igencsak nagy előny volt. És ez még csak az, hogy valamilyen szakma felé elindultam (az más kérdés, hogy végül nem azt választottam..)
szerintem amúgy egy művelt, okos ember simán boldogul érettségiig bármivel. Emelthez persze már nem árt szakismeretekkel rendelkező segítséget hívni. De amúgy...
Az iskola hozzátartozik az élethez - nekem. Bár én annak örülök, ha éppen szünet van és itthon vannak a gyerekeim, de mégsem gondoltam arra, hogy jobb, ha nem járnak suliba. Egyrészt mert alkalmatlan vagyok a tanításra, illetve nem mernék a gyerekeimen kísérletezni, vajon sikerül-e. Másrészt pedig ezzel megfosztanám őket a közösségtől. Hol barátkoznának? Hogyan járnának kirándulni, és egyéb iskolai rendezvényekre? Mindig csak otthon lennének? Hol vannak a különórák? Zene, tánc, sport... az is otthon?
Azt olvastam, hogy igaz, hogy mindenkinek törvény adta lehetősége a magántanuló-lét, de mégis inkább a tanulási, magatartási problémákkal küszködők élnek vele - gondolom muszájból.
Nem mondom, hogy sok tekintetben nincs igazad. Ellenberger a tanítás is egy mesterség, ahhoz általában kevés, ha anyuka két leckével a gyermek előtt jár. (Nem véletlenül tanítanak tantárgypedagógiát pl. a tanítóképzőn. Nem elég a tényeket ismerni, a gyerek saját szintjén kell elmagyarázni és begyakoroltatni.) Még ha szuperintelligens, akkor se biztos, hogy működik. Viszont ha anyuka tudása is hiányos (nem tudom, a többi tantárggyal hogy áll, konkrétan nyelvtanból biztos nem bíznám rá a gyerekemet), akkor többet árt ezzel a gyakorlattal, mint használ.
Leendő munkahelytől függetlenül azért nem árt a gyereknek, ha közösségben van, megtanulja a társas viselkedés szabályait (nem az illemszabályokat, hanem a kortársakkal folytatott interakciók dinamikáját), vele egykorúakkal játszik, kapcsolatokat épít, közben megtapasztalja az idegen felnőttek irányítását, sőt, az se árt (kirívó esetektől eltekintve), ha azt is átéli, hogy nem mindenhol ő a világ közepe. Anyukával szoros szimbiózisban is lehet élni, ez csak olyan 15-20 év múlva szokott visszaütni...
Képzeld el, mikor anyuka majd panaszkodik: "Nem tetszett nekünk, hogy Julcsika túl hangosan nevetgél, de ez még mindig elfogadhatóbb volt számunkra, mint utána Rózsika, aki nem akarta, hogy hármasban menjünk nászútra. Adélkában azt nem bírtuk, hogy nem ágyazott be rendesen, Zsuzsikában meg idegesítőnek találtuk, hogy minden vasárnap az anyukájánál akart ebédelni, és elvárta, hogy a kisfiam elkísérje." :)
teljesen más típusú alkalmazkodást kíván egyik vagy másik munka.
Szerintem attól mert valaki magántanuló, az ne jelenti azt, hogy antiszociális is. Vagy hogy nem tud alkalmazkodni.
az alkalmazkodás képességét nem az iskolában tanulja meg a gyerek általában. Szóval ebből a szempontból tökmindegy a suli.
Munkához meg végképp nem lesz köze a sulinak. az élet aztán teljesen más mint az általános iskola.
Az alkalmazkodás pedig csak bizonyos fokig visz előre. Sokszor az életben igenis fel kell állni, és otthagyni a dolgokat hogy avval foglalkozhasson az ember, amihez tényleg ért, vagy amiben előrébb tud jutni.
Szóval ha innen nézzük, meg jó a dolog, mert ha van jobb megoldás ami választható, akkor azt kell választani. Tanulnia így is úgyis kell a gyereknek, az iskolai követelményeknek is meg kell felelni. Ha nekik ez a megoldás járható, akkor miért válassza a számukra rosszabbat?
Ha van két meló amit választhatsz, te a neked kedvezőtlenebbet választod, mert akkor is alkalmazkodsz?? ugye hogy nem. Felállsz, és mész a kedvezőbbre. Vagy naív lennék?
Igen, és megígérte, hogy ha nagy lesz téged vesz feleségül!
Remélem azért ettől is megmented!
Plusz: ha vállalkozó vagy, akkor is vannak kollégáid, ügyfeleid, egyéb üzleti kapcsolataid, akikhez - tetszik-nemtetszik - alkalmazkodnod kell.
Néha még jobban, mint egy főnök-beosztotti viszonyban!!!!!
Ahhoz elég jelentős szelet, hogy alapul lehessen venni...
Mert te csak alkalmazotti tömegmunkahelyben gondolkodsz valószínűleg. Nincs avval gond de az csak egy szelete a munkapiacnak.
Egy fél szóval sem állítottam, hogy ilyen nem elképzelhető.
De az már nehezebben, hogy mindig minden munkahelyén így lesz....
De hiába szereti a munkáját, akkor is alkalmazkodni kell egy csomó emberhez. Aki elég nagy eséllyel teljesen más természetűek, mint ő. És nem atöbbség fog őhozzá (mint új emberhez) alkalmazkodni.
Az fel se merül hogy eleve olyan munkája lesz amit szeret ?
Avvalmeg ki a baj hgy valaki majd nem kényszerből robotol valahol?
Én pl ilyen szempontból önző vagyok pedig nem voltam magantanulo. De ha vmi nem tetszik és bem látom értelmét nem csinálom. Alkalmazottként hosszútávon tény hogy nem bírnám túl fényesen lelkileg. És? Más meg az önálló mindenért o a felelős verziót nem bírná. Dolgozni igyis úgyis kell.
De így működik. Kérvényt kell írni. Sok iskolában tényleg csak ennyi.
Nem tudom, NEKED miert lett eleged az iskolabol meg a tanarokbol.
Tudtommal alsoban meg egyetlen tanitoja van a gyereknek, esetleg kulonleges targyakbol kulon tanar, de lehet, en tevedek.
Nem ertem, eddig te is jartal be az iskolaba, es vizsgazni menni te is fogsz?
Akkor fog majd kiderulni, mennyire vagytok okosak, mert az irasodban alapos hibak meg szohasznalati hibak vannak. 
Nem ketlem, hogy okos a gyermeked,
na de ez majd a vizsgan derul ki, mennyire vagytok egyutt okosak. Mert tanitani tudni kell, nemhiaba okitjak azt felsofokon. 
Egyebkent igazad van, napi egy-ket ora tanulas terad is boven radfer, 
mint irod, egy-ket orat tanultok.
Mellesleg ez is jo modja a tanulasnak, ha valaki valami komoly ok miatt nem birja az iskolat. Nalatok nem derult ki, a gyermeked miert nem szeret, egyaltalan megkerdezted? iskolaba jarni. Te dontesed volt.
Onfenyezes? Nem, lehet igy is tanulni. "En gyermekem" betegseg miatt 2.5 honapot jart iskolaba 5. osztalyban. Addig korhazban volt. Az igazgato azt mondta, meg kell ismetelnie az osztalyt. A gyermek viszont le tudott vizsgazni minden targybol jelesre, csa k matekbol meg rajzbol? kapott 4-est.
Megyek, lemosom magamrol a ramkopkodott mocskot, meg be body sprayzem magamat a buztol. 
Lehet hogy ez is zöldalmát evett.
Ooooooopsz!
Megelőztél.
Aha.
Aztán mehetsz vele hogy megszoptatasd amikor épp a diplomáját védi.