Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Dolgozó anya=szaranya
Létrehozva: 2014. szeptember 22. 17:36
Sziasztok!
Nagyon el vagyok keseredve:( Inkább csak jól esik,ha meghallgattok.
Dolgozó anya vagyok,ami azt jelenti,hogy a lányomat 7:30-16:30-ig oviban kell tartanom.
Minden évben megszervezi az ovi az őszi kerékpáros,kismotoros versenyt. Egy délelőtt csinálják,egy szomszédos zsákutcában,minden gyerek részt vesz rajta. Na,idén nem. Idén (ma) du 15:00-tól volt a verseny,ahova csak az a gyerek mehetett,akivel ott van a szülője,saját felelősségre,mert aki nem vesz részt,arra vigyáz az egyik óvónéni.
Irtó dühös és szomorú vagyok,mert az enyém most kimaradt belőle és nem is csak ez a baj,hanem,ahogy vágyott rá. sírva nézte,ahogy a többi,ráérő szülő háromkor vitte el a gyerekét a versenyre. Persze én vagyok a szemét sz.r,mert "milyenszülőazilyenamelyiknemérideháromra" meg a lányom szemében is,aki nem érti,hogy ez a verseny most nem a dolgozó szülős gyerekek programja 
Nem tudom,idén melyik észkombájn pedagógus találta ki így ezt a programot. Miért jó az,ha negyven gyerekből öt-hat ugrál,meg örül,hogy őt elviszik a versenyre, a másik harminc meg sír,hogy ő most miért nem mehet? 
Néha annyira elegem van abból hogy a gyerekem szívja meg azt hogy dolgozom 
Es amit ezzel szembe kivantam allitani azok a batyamek,ahol veluk el a nyugdijas nagymama,egyszemelyben es 0-24 oraban ->garde dame,takaritono,szakacsno,mosono... szoval ok azok akik sosincsenek kotve semmihez,ebbol kifolyolag fel sem kepesek fogni,hogy mi az,hogy valamit nem tud megoldani egy masik csaladtagjuk vagy ismerosuk,csak leszologatni tudnak mindenkit...
Pedig van ilyen, hogy ennyire nincs. Még Pesten éltünk, igaz nem ovis volt még a gyerek, egészen pici, de nekem sem volt segítségem igazán estig, míg párom haza nem ért. Egyetlen unokanővérem élt fenn akkor, úgy 4 órányi útra tőlünk, napi 8-10 órás melóval, párom is hajnaltól estig műszakban melózott és igen, úgyhogy mikor mondjuk benyaltam egy kiadós mandulagyulladást, kvázi az ügyeletet kellett kihívnom este magamhoz, cirka 40 fokos lázzal, mert páromat nem engedték haza a melóhelyéről, illetve olyan kitétellel igen, hogy akkor másnap már nem kell mennie, unokanővéremet meg nemes egyszerűséggel megkérdezte a főnöke, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy egy sokadrangú rokon miatt szabira fogja engedni ( marha mókás volt egy 2 hós gyerekkel otthon lenni ennyire szétcsúszva ). Ha fenn maradtunk volna, valószínűleg most az ovis programokkal se lennénk másként, főleg mióta van a picike, hogyha ilyet kérnek és beteg vagy ő, vagy én, akkor a gyerek szépen lecsúszna erről, egyáltalán a lánynak az oviba való eljuttatása és hazahozatala is egy eléggé megoldhatatlan feladat lenne. És különben most is hiába élünk itt, volt olyan program amiről egész egyszerűen lecsúsztunk még marha ráérős gyeses anyukaként is, mert mondjuk le volt betegedve a fiam és nem volt aki helyettem bevigye a lányt reggel az oviba, vagy vigyázott volna a törpére addig ( nem, apuka nem kapott szabit, sőt nagypapa volt olyan galád, hogy épp maszekolni ment hajnalban nem véve tekintetbe, hogy nekem kellett volna ugrálnia ), így a délelőtti lovas programon se tudott részt venni. Van ilyen, de ez nem az óvónők hibája, elvégre nem az ő saruk, hogy nem tudtam bepostázni a gyereket valahogyan. Másik olyan gyeses anyuka momentán akiben 100%ig meg tudnék bízni gyerekfelügyelet ügyében az egyik unokanővérem...8 hónapos ikergyerekekkel... na nem hiszem, hogy neki pont hiányozna még egy örökmozgó és dackorszakos 2 éves kölyök a nyakába, örül, ha a sajátjai mellett lélegzethez jut. Tinilány ismerős nincs a családban, mióta a legkisebb unokatesóm kinőtt a suliból, valahogy nincsen honnan. Szomszédaink momentán 2 db száraz kóró, köszönni se tudnak, vissza pláne nem, utoljára normális szomszédi jó viszony még akkor volt, mikor fateréknál laktunk, kinn a falusi részlegen, ahol mindenki ismert mindenkit, na most nem hinném, hogy onnan bárki bebuszozna mert én egyet füttyentek.
Úgyhogy igen, én is marha zabos lettem volna ha az oviban az én jelenlétemhez igazították volna, hogy a lány részt vehet e az adott programokon, míg most a suliban is marha zabos lennék érte. Mondom ezt úgy, hogy közben meg, ha kértek önkéntes segítőt és tudtam, hogy le tudom előre szervezni, akkor mentem elég sok mindenhez segíteni a kedves óvónőinknek, mondjuk ők alapból olyanok voltak, akiknek csak megköszönni tudok sok mindent a mai napig. És igen, néha egy egy buszos versenynél a rockis edzőtől is jól esett, hogy bevállalták a lányomat,m mert mondjuk nem tudtunk mellé kísérőt biztosítani és nem azért nem, mert olyan marha jó dolog ezekről az élményekről lemaradni, hanem mert nem tudtuk megoldani. Mondom mindezt baromira ráérős gyeses anyukaként...
Figyelj, az, hogy az irodai munka mennyire tölti ki valakinek az életét az egy dolog. És egy másik dolog, hogy engedi-e a törvény, hogy valaki 6 órában dolgozzon. Nem az volt a probléma, hogy a főnököm nem engedte volna, hanem az, hogy az adott területen nem létezett 6 órás munkabér. Tehát vagy közokirat-hamisítást követ el a fél állomány, vagy nem dolgozom. Ennyi.
A MUNKÁLTATÓK azt hiszik olyan BAROMI FONTOS munkát végeztetnek, hogy megállna AZ ÉLET, ha valaki 6 órában dolgozna vagy félnap szabit kérne. Pedig nagy sz*rt! Egy-két munkafolyamatot kivéve nincs olyan munka, ami életbevágó lenne. Az irodai alkalmazottak nagy része a munkaidő harmadát lógja: ebédszünet, óránként cigiszünet, kávézgatás, beszélgetés, netezés..és ezt nem rosszindulatból mondom -én is irodai munkát végzek- de ióta visszajöttem a gyed-ről 6 órában, sokkal kevesebb idő jut "lógásra" mert így majdnem kitölti a napomat a munka.
Igen, a bürokrácia szörnyű. De azért ebben az esetben a rugalmatlanság is bejátszott.
A legjobb meg az volt, hogy mikor odaadták a gyereknek a számlát, akkor szegény (3.-as) gyerek mondta, hogy nekik nem kell fizetni, már adtak le igazolást is, még nekik állt feljebb, hogy ők azt honnan tudják. (Mondjuk, hogy az anyukát ők rángatták vissza, meg a nagyobbik meg már 5 éve odajár.)
A konkrét eset, amiről írtam, minden héten lett volna. Tehát állandó elfoglaltság. Én (bár tudtam, hogy értelmetlen), megkérdeztem a főnökömet, hogy megoldhatnám-e úgy, hogy lecsúsztatom. Egy héten kétszer bemegyek 1-1 órával korábban, hogy szerdán elmehessek 2 órával előbb. A válasza az volt, hogy ha egyszer lenne, megengedné. De mivel ez rendszeres, szó sem lehet róla. Mégpedig azért nem, mert ha nekem megengedi, akkor a többieknek is meg kell, arról meg szó sem lehet, hogy mindenki akkor menjen dolgozni, amikor akar. Ennyi. Én speciel azt sem tudtam elintézni, hogy a gyerekemet 2 évesen bölcsibe adjam és visszamenjek dolgozni. Ugyanis az akkori munkahelyemen törvény határozta meg a munkaidőt, nem lehetett kérni 6 órás beosztást, mert a törvényben nem volt ilyen. A bölcsi viszont csak fél 8-tól 4-ig volt nyitva, nekem viszont 7-től 5-ig kellett volna. Nem minden munkahely rugalmas.
Nem áll szándékomban bővíteni a listát... :D Veled főleg nem. :)))
A bürokráciával az ovit, sulit is egyre jobban megnyomorítják. Tényleg nem adhatjuk ki a könyveket érvényes (!) papír nélkül. Hiába mondja a szülő, hogy ha pl. azért kap a gyerek ingyenkönyvet, mert félárva, és valszeg nem fog feltámadni apuka, akkor mi ezt megértjük és belátjuk, de minket izélnének meg érte, ha mégis kiadnánk lejárt dátumú igazolásra a könyvet. :( Én el se vállalok tankönyvosztást, ha megkérdik, ki jelentkezik, már el is sunnyogok onnan... :) Inkább levezénylek helyette három gólyanapot, az legalább nem jár bürokráciával, meg ilyesféle szituációkkal...
Nem okozott gondot nemet mondani a gyerekemnek, nem is ment, egészen addig, amíg egyszer csak nem szólt az óvónő, hogy ha akar, mehet, mert most már nem kell a szülői jelenlét. Ami engem az egész történetben zavart - és úgy látom, te ügyesen elsiklottál felette - az az óvónő reakciója. Nem azt mondta, hogy sajnálom, nem tudjuk máskor, másként megoldani, nem azt, hogy akkor sajnos a gyerek kimarad belőle, hanem azt, hogy mondjam a munkahelyemen, hogy CSALÁDI PROGRAMOM van. Mintha teljesen természetes lenne, hogy a munkahely a család, az óvoda alárendeltje. És az ember főnöke úgy ugrál, ahogy a munkavállaló vagy az óvoda fütyül.
Remélem, azért nem kerülök nálad arra a listára, akiket el sem olvasol:))
Én voltam az, aki azt vetette fel, hogy minek az anyák napi ünnepség az iskolában
Egyébként, persze igazad van, ha megoldható, mért ne. De a topikindítóból nem úgy tűnt, hogy konkrétan abban a csoportban megoldható lett volna.
Meg sajnos, a közoktatási intézmények nem értik meg, hogy attól, hogy valakinek gyereke van, még dolgoznia is kell. A tesóméknak pl. van 3 gyerekük. Nem sok szabijuk van, de jó logisztikával sikerült megoldaniuk a szünetet, úgy, hogy még együtt nyaralásra is volt lehetőség. Nyáron épp egy olyan időszakban, mikor dolgoztak, kellett a suliba a könyvekért menni. Az egyik gyerek már régebb óta oda jár, a másik eddig máshová járt, a 3.-at kezdi most uyganabban, mint a bátyja. A könyvosztáskor közölték, hogy csak a nagyobbnak vannak meg a könyvek, a kisebbnek majd később jönnek, de ki kell tölteni egy papírt, hogy jár az ingyenes tankönyv, mert 3 gyerek van. De akinél ki kell tölteni, az most nincs itt, majd jöjjön vissza az anyuka holnap. Hiába mondta, hogy dolgozik, nem tud rohangálni, meg nyilván ha az egyik gyereknek jár, akkor a testvérének is. Muszáj volt visszamennie.
Szeptember közepén a gyereknek még mindig nem voltak könyvei, viszont jött egy 14 ezres számla.
És akkor még ne háborogjanak a szülők...
Nem is emlékszem rá, hogy vitatkoztunk, biztos öregszem már... :))) Meg én nem nickekkel szoktam vitatkozni, hanem témákkal, talán azért se jegyeztem meg. :) Egy-két ember van csak itt nlc-n, akit már sokszor olvasás nélkül átugrok, mert annyira irritál a szerepjátéka, a stílusa, mindene, de általában nem a nicknevet nézem, hanem, hogy mit írt abban a témában. :)
Szóval oké, van lehetőség nyilván munkaidőn túl is ilyenekre, igaz. De ha olyan egy ovis csoport, ahol egyik szülőnek se okoz gondot egy évszakban egy délelőtt, akkor nem látom okát, miért ne tarthatnának akkor is ilyesmit. Nálunk ilyen volt a csoport, egyetlen kisfiú volt csak, akinek néha a nagypapája jött el a szülei helyett, de az a nagypapa rengeteget volt amúgy is a kisfiúval, szóval egyáltalán nem volt miatta szomorú, hogy nem az anyja jött. Ha a fél csoportnak megoldhatatlan gondot okozott volna, akkor nyilván szólunk, hogy legyen ez estefelé vagy hétvégén. Az óvónők ebben is benne lettek volna, sok olyan program is volt egyébként, csak arra nem ment mindig mindenki.
Ezen egyszer már jól elvitatkoztunk mi ketten. Annak, aki megteheti, hogy elmenjen az ilyen rendezvényekre, annak jó. Viszont aki meg nem teheti meg, annak meg még a gyerekének is nagyon rossz. És ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel, hogy a gyerekem kikkel tölti az óvodában az idejét.
Én pl. szinte sose tehettem meg, hogy a munkahelyemről eljöjjek. Ettől még az óvónőket ismertem, sőt, a kis barátokat, csoporttársakat is és az ő szüleiket is. Szerveztünk együtt programokat, amikor épp ráértünk. Nem munkaidőben, mikor az óvoda azt gondolta, hogy akkor most vegyek ki egy nap szabit.
Ebben jogilag és tényeket tekintve teljesen igazad van. De a gyerek mégse jog és tények halmaza. :) Én pl. kifejezetten szerettem annak idején az ovis programokat, komolyan mondom, nekem is hetekre, hónapokra lelki feltöltődést nyújtottak. Különleges ovi volt sok szép ünneppel, szertartással, amiről rossz lett volna lemaradni. MEgtartották volna nélkülem is, a gyerek is részt vehetett rajta szülő nélkül, de nekem is jó volt látni őt a csoportjában, a közeget, a többi szülőt, az óvónőket. Ősszel pl. volt a betakarítás ünnepe. Mindenki vitt egy kis kosárnyi gyümölcsöt, finomságot. Reggel közös játék, ének, tízóraira a hozott "lakoma" elfogyasztása, majd újra közös játék az udvaron a szülők bevonásával. Adventkor közös éneklés, készülődés a karácsonyra. Ezek mindig nagyon harmonikus, békés, lelket melengető események voltak, és én már csak színtiszta önzésből is szerettem rá elmenni. :) Hálás is voltam az ovinak, hogy ezeket megcsinálja. És azért évszakonként volt egy-egy ilyen, szóval nem volt az az érzésem, hogy az óvónők napi szinten várják el tőlem, hogy költözzem már be az oviba. De persze mások vagyunk, van, aki reggel bekíséri a gyerekét az oviba, du. érte megy, és nem érdekli közelebbről, kik a gyereke nevelői, milyen egyéniségűek a társai, milyen családi környezetből érkeznek. Engem érdekelt, hiszen a napja nagy részét ott töltötte a gyerek, számomra nem volt egészen mindegy, milyen behatások érik, és ezek olyan ismerkedési formák voltak, ahol te húzhattad meg a határt, hogy mennyire akarod megismerni a többieket. Nagyon jó barátságok is köttettek ott, én megmaradtam a szülői kapcsolat szintjén, de azért ismertem mindenkit.
A gyerek napközben óvodában van. Így oldotta meg a szülő a gyerek elhelyezést arra az időre, amíg dolgozik. Akkor nehogy már még állandóan azon kelljen agyalni, hogy kit ugrasszon, ha az óvónő egyet gondol.
Az óvoda feladata a gyerek napközbeni ellátása, nevelése, oktatása. Nem a szülők napi programjának a megszervezése.
Ez a nyílt nap is olyan érdekes. Nekem a délelőtt az, ami szinte soha nem jó (most éppen betegszabin vagyok sajnos, azért érek rá), de ha olyan program van a suliban, ami délelőtti, mindig minden szülő meg tudja oldani, pedig 28-an vannak az osztályban. A tavalyi nyílt napon egyetlen gyerek se volt, akihez ne jött volna el szülő, és nem nagyi vagy nagynéni helyettesített, hanem apa vagy anya volt jelen. Én óracserékkel oldottam meg, több napon át adtam vissza az elcserélt órákat. De valahogy mégis... vagy szülőin mondta a tanítónő, hogy "valamikor" október elején (tehát pontos dátumot se tudtunk!) lesz egy olyan délelőtti erdős kirándulás, amire hét szülő kéne, mert csoportok lesznek. Egyszerre lendült fel nyolc kéz, szóval még egy tartalék is lett. Hogy hogy csinálják, gőzöm nincs, de ez van. Tényleg az a ritkább, ha valaki nem tud elmenni valahova. De olyankor meg jön is rögtön a felajánlás vagy tíz másik szülőtől, hogy ne aggódj, majd viszem-hozom én a tiédet is. Nálunk legalábbis így van.
Nehezen tudsz ilyet elképzelni, de én is éltem úgy évekig, hogy semmi segítségem nem volt, csak magamra számíthattam. A férjem dolgozott reggeltől estig, nem kéredzkedhetett el, ahányszor szükség lett volna rá, azokat az alkalmakat megtartottuk a nagyon fontos dolgokra (pl. olyan orvoshoz vinni a gyereket, ahova egyedül - vagy a testvérekkel együtt - nem tudtam volna megoldani).
Én olyan fából vagyok faragva, aki nem kér segítséget. Eszembe sem jutott sose másra rábízni a gyerekeimet. Ha felajánlották, egyszer-kétszer éltem a lehetőséggel, de mindig is volt bennem annyi büszkeség, hogy azt gondoljam: én vállaltam, mi az, hogy nem tudom megoldani? Nagyszülők korábban messze laktak, később meg már meghaltak... szomszédokat vagy nem ismertem, vagy nem bíznám rájuk még a kutyámat se... Rokonaim szanaszét az országban, egy van, akihez közel kerültünk az utóbbi pár évben, neki viszont nincs gyereke, tehát nehezen boldogult volna egy picivel.
(Mondjuk én meg azt tudom nehezen elképzelni, hogy hogy lehet valaki hajléktalan: miért nincs senki ismerőse, rokona, szerette, aki befogadja?)
Nagyon jó kérdés, itt a gond! Ne szervezzenek olyan programot, amin csak akkor vehet részt a gyerek, ha ott a szülő! Akárhogy taglaljuk, nem minden szülőt engednek el a munkahelyéről.. Hiszen akkor is bánatos szegény kisgyerek, ha program van, amin részt vehet a szülő és hozzá nem érkezik senki. Mellesleg akkor is szomorúak, ha mama megy, de anya nem. Évek óta megyek ilyen nyílt napokra, mert az anyukák többnyire nem tudnak. A topikindító ügy azért szemétség, mert egyértelmű, azért kell a szülő jelenléte, mert ők nem vállalják a felelősséget.
Sehol nem írtam, hogy mindig ugyanazt az egy embert kéne szalajtani ilyen esetben. Annyit írtam csak, hogy a sok alternatíva közül talán valamelyik neki is van a közelben. Kétgyerekes szomszédasszony most ment vissza dolgozni, értelemszerűen nem engedik el minden füttyre-ovis billegésre. Mégis előfordul, hogy a gyerekekért hamarabb kell menni stb. Mit tesz? Náluk is vidékiek a nagyik, kilőve. A szomszédok közül kettőt is meg tud kérni, aki mindig itthon van. Ha egyszer az egyiket kéri meg, máskor meg a másikat, még nem érzi egyik se kihasználva vagy leterhelve magát. Harmadik esetben igen, van még tinilány is, aki nem tanul azért mindennap folyamatosan, egy kis zsebpénzért cserébe még maga ajánlkozik, hogy néha mehessen ő. Na most, ha minden hónapban van ilyen esemény akár kettő is, még mindig nem megoldhatatlan a dolog. De valaki esetleg nincs jóban a szomszédokkal, oké. Barátai sincsenek? Gyeses kismamatársak akár valamilyen helyi kismamafórumról, baba-mama klubból? (akik pont ezért ráérnek, mert picivel vannak otthon?). A jó esetben négy nagyszülő közül se ér rá soha senki? Egyetlen nagynéni, nagybácsi sincs a közelben? Nagyobb unokatestvér? Nem tudom, ha valaki Magyarországon él magyar létére, és nem abszolút antiszociális, arról valahogy képtelen vagyok elhinni, hogy ne tudna segítséget szerezni NÉHÁNY alkalomra, ha AKAR. (Nálunk az oviban is nagyon működött a hol ez viszi, hol az viszi a három-négy gyereket haza, a családok is össze tudtak beszélni, holott előtte nem voltak barátok.)
Lilla, én értettem, hogy azzal van a baj, hogy eddig szülő nélkül volt a dolog, most meg szülővel, írtam is, hogy ez pedagógiailag nem helyes. De ha már így van, akkor innentől szervezés és időpont kérdése a dolog.
Nem csak neked tűnt fel, lásd 28-as hozzászólásomat.
Különben nem is annyira a szemétség, ami lejön nekem ebből, hanem az óvónői lustaság. Ha ott vannak a szülök nem nekik kell foglalkozni a gyerekekkel...
Csak nekem tünt fel, hogy a TInek NEM az volt a problémája, hogy az ovi olyan időpontban tartotta a versenyt, amikor ő nem tudott ott lenni--- hanem AZ, hogy kizárták a programból a kislányát!!
Kizárták, mert ő dolgozó anyaként nem tudott ott lenni.
EZ nem hozzáállás egy óvónő részéről.. hanem szimpla szemétség!
Sose gondoltam volna, hogy ennyi embernek van szövegértési problémája.
pedig elég érthetően le volt irva,,
Minden évben megszervezi az ovi az őszi kerékpáros,kismotoros versenyt. Egy délelőtt csinálják,egy szomszédos zsákutcában,minden gyerek részt vesz rajta. Na,idén nem. Idén (ma) du 15:00-tól volt a verseny,ahova csak az a gyerek mehetett,akivel ott van a szülője,saját felelősségre,mert aki nem vesz részt,arra vigyáz az egyik óvónéni.
Tehát az időpont éveken át megvolt.. délelött. Szülők nélkül is meg tudták tartani..
Aztán kitalálták ezt - hogy csak az mehessen akivel ott van anyu-apu.
Ez szemétség.. csak úgy simán szemétség.
Nem olyan időpont kellett volna, amikor minden szülőnek jó... hanem egyszerűen azt mondani.. ekkor van.. és aki el tud jönni jöjjön el- segiteni... De nem kizárni akinek nem tudnak elmenni a szülei..
Óvónő is sokféle van.
De váltig nem értem, miért ne lehetne a GYEREKNEK elmondani, nem mindig lehetséges az, amit szeretnénk!
Na, bumm, legfeljebb nem tanul szülős társastáncot az oviban, na, bumm, egyszer-egyszer kimarad egy szülős bébimotor-versenyből, vagy más programból. Na és???
A legjobb anyuka sem tudja megoldani azt, ami nem rajta múlik!
Igazán imádom a gyerekeimet, de nem emlékszem, hogy ilyesmi gondot okozott volna akár nekem, akár nekik!
Az igaz, hogy arra sem emlékszem, hogy rendszer lett volna a délelőtti szülős ovis program.
S talán ma sem az?
Ha meg nem, minek 1-1 esetből gondot csinálni?
Vagy ha gond, ott kell szóvá tenni, ahol tudnak ezen változtatni, vagyis az oviban.
S mi lenne a javasolt megoldás?? Nem értem....
Ha nem mehet mindenki társastáncra/bébimotor-versenyre, etc. hát senki se mehessen? Az miért lenne jobb?
Mert úgy vélem, lehetetlen olyan időpontot találni mindig, mindenre, amikor minden anyuka el tud menni, ha az óvodai nyitvatartás alatt van, ha nem.
Nem tudom miert ir furi betuket ez a vacak telefon ha megprobalok ekezetet hasznalni,bocsi :(
Jęęę ęrdekes hogy azęrt csak meg tudtâk valahogy oldani nęlkületek is.
Mondom mindezt úgy,meg persze az előzőeket is,hogy abszolút nem szokŕsom mindig ęs mindenben igazat adni a szülőknek a pedagógusokkal szemben,de az ilyen húzŕsaik az óvónőknek mâr kissę a sok a jóból kategóriăba tartoznak...
Nálunk viszonylag hamar megoldódott a probléma: mivel ilyen feltételek mellett csak nagyon kevés gyerek jelentkezett, a foglalkozást meg egy külsős tartotta volna pénzért, elég hamar rájött, hogy tud ő a gyerekeknek úgy is néptáncot tanítani, ha nincsenek ott a szülők...
Olvastad lentebb az alternativŕkat:rŕérős tinilŕny ( mintha azoknak nem kéne tanulni,esetlegesen a szülők csak úgy puszira elengednék minden egyes alkalomra ),szomszéd ( aki esetleg még a sajŕt gyerekéére se jut el,de idegenére el fog menni szintén pusziért is ), nagyszülők ( esetlegesen még aktiv dolgozók és az ő munkahelyük se tapsikol ha ilyen miatt kérnek szabit ), ha ezekkel együtt se tudja anyuka megoldani,akkor igy jŕrt...
És tovŕbbra se értem,ha ennek törvényi akadŕlya nincs,miért nem lett volna elég pŕr ténylegesen rŕérő szülő aki elmegy önként és dalolva segiteni,lčvén nem kiscsoportról van szó,miért kellett a gyerekeket szivatni,mŕskor vajon hogy boldogulnak a gyerekekkel az óvónők kinn az udvaron,ne adja isten ha kiviszik őket a jâtszótęrre,akkor ott....
Én nem így látom. Az óvónők egyszerűen nem érzékelik, hogy ők másféle világban élnek, mint a többi szülő. A lányom már régen volt ovis, de náluk is volt olyan, hogy szerveztek a gyerekeknek néptáncot. Minden szerda délután 3-tól. Mivel páros táncot akartak tanítani a gyerekeknek, ezért kizárólag azok a gyerekek jelentkezhettek, akik szülővel együtt tudtak menni. Én mondtam, hogy a lányom szeretne menni, de én 4-ig dolgozom, mehetne-e egyedül. Tudod mi volt az óvónő válasza? Mondja meg a munkahelyén, hogy családi programja van... Én nyeltem egy nagyot és nem kérdeztem meg tőle, hogy dolgozott-e már IGAZI munkahelyen....