Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért ne lehetne nekem is gyerekem?
Létrehozva: 2014. szeptember 15. 20:59
Nincs erősebb vágy annál, mint mikor egy nő gyereket akar - általában tisztelni és támogatni szoktuk ezt. De mi a helyzet akkor, ha a jövendő kismama látás-, hallássérült, vagy tolókocsiban él? Esetleg öröklődő betegsége van? Neki vajon nincs joga az anyasághoz?
Nők Lapja Café: ,,Miért ne lehetne nekem is gyerekem?" - fogyatékos anyák a szülészeteken
Nők Lapja Café: ,,Miért ne lehetne nekem is gyerekem?" - fogyatékos anyák a szülészeteken
Te magad írtad le a megfejtést. Ha nem táncol... meg ha egy túlbuzgó óvónő vagy tanítónő nem látja tehetségesnek ( még ha nem is extra színvonalon ) bármi másban és nem próbálja kibontakoztatni ami benne van. Magyarul: amiről nem tud, az nem fáj. De biztos, hogy az a jobb, hogy a gyerek minél kevesebbről tudjon, hogy ne fájjon? Végülis a csokoládé és a gyümölcs ízét se kell akkor ennyi erővel megismernie, akkor az se fáj neki ha nincs, csak napi 3x zsíroskenyér.
Írod nem pénz kérdése, hogy időnként tud e venni valaki rajzeszközöket a gyerekének. Miért? Tudsz olyan boltról ahol ingyen osztják őket? Ha annyira nem ezen múlna akkor nem is értem miért van annyi segélykérés sulikezdéskor, karácsonykor stb. Mert sok helyen karácsonyra is nemhogy játék meg ruha nem jut a gyereknek, de akár meleg étel se. Tipikus: "ahova ád az Úr báránykát, oda ád legelőt is" szemlélet. Aztán meg érdemes végignézni a face-s ingyen adós csopikat, hányan kérincsélnek teljesen alap dolgokat: cipő, ruha, tartós élelem, mert valahogy a legelő nem akar házhoz jönni de nem ám. Az ilyen helyeken meg lehet bármekkora szeretet, nem hiszem, hogy felnőttkorára elfelejtené a gyerek, hogy hányszor éhezett, hányszor fázott és mindenféle fenntartás nélkül szeretettel tudna gondolni a gyerekkorára, a szüleire. Nekem demagóg az a duma, hogy a gyerekhez nem kell pénz, elég a szeretet...persze kell az is... de attól nem fog jóllakni, attól nem lesz melege télen...ha beteg se fogja a gyógyszert kiváltani neki a szeretet a gyógyulásához... és ezek teljesen alap dolgok... és de sok helyen még ezek se adottak, nemhogy más, szerinted már plusz kategóriás dolgok. Mégis szülnek ilyen körülmények közé is sokan ( és sokan még csak nem is a segélyért ) mert mi az, hogy nekik ne legyen gyerekük, meg mert benyalják, hogy semmi nem pénzfüggő. Aztán ha már megvan a baba, akkor meg megy a sírás-rívás, hogy de nincs pelenka, nincs tápszer és amíg felnő a gyerek egész addig semmi mást nem tapasztal, mint hogy ez sincs, meg az sincs, meg amaz sincs... nagyon szép és boldog gyerekkor lehet. Aztán meg ugye van a másik véglet, mikor üptre veszik a játékot a gyereknek, de nem ülnek le vele játszani véletlenül se, mikor mindent vett dolgokkal kompenzálnának a gyerek felé merő lustaságból, nemtörődömségből... az se szerencsés. Nem véletlen írtam az arany középutat.
( És ezt csak úgy mellesleg: nekem keresztlányom eléggé tehetséges rajzból... legalábbis az óvónői szerint és a mostani tanárnője szerint is. Eddig elég sok pályázatot és versenyt nyert meg és még csak 8 éves lesz. Persze, lehetett volna vállat rándítani nála is hogy minek az, elvan anélkül is. Mert azért ezeknek a versenyeknek és pályázatoknak is van egy nevezési díja, plusz eszköz költség. De nem jobb érzés azt látni, mikor ki van virulva a sikerélmény hatására, hogy nézd, nekem ez is sikerült? Nem jobb, hogy ez által magabiztosabb és céltudatosabb lesz, mint vállat rándítani, hogy ugyan minek próbálnád ki magad, nincs erre felesleges a tárcámban felkiáltással és megfosztani a készülődés, később a várakozás, nyerés esetén a siker örömétől és izgalmától? És ez azt hiszem más területeken és más gyerekekre is igaz, hogy maga a siker, a belefektetett munka az céltudatosabbá, magabiztosabbá teszi őket, mint az, hogy csak tartjuk őket a polcon. )
"De tegyuk fel, a masik veglet, egy egyedulallo anya, aki magarol sem kepes gondoskodni es tenyleg segelybol el. Vagy hiaba van hazastarsa, szegenyek, mint a templom egere.???"
Ehhez (sajnos) nem kell fogyatékkal élőnek lenni, két egészséges ember is kerülhet ilyen helyzetbe.
" Volt egy kollegam, neki 5 dioptrias szemuvege volt, a felesegenek 4. A gyereknek meg 9 dioptrias, tehat ppen osszeadodott a dioptriajuk."
Szuper! Akkor most már ne csupán a mozgáskorlátozottak, valamiféle (enyhe!) fogyatékossággal rendelkezők legyenek kizárva a gyerekvállalásból, hanem a szemüvegesek is?
Bakker, mekkora szerencse, hogy nekem -1,5-es a szemem, a férjemé meg +1,5-es. Most már nyugodt szívvel vállalunk gyereket, mert az elméleted szerint neki pont tökéletes lesz a látása!
Abból meg amit a táncos lányokkal csinálnak az oktatók, meg amit elvárnak az ostoba szüleiktől, akik meg vannak győződve róla, hogy az ő gyerekük iszonyú nagy tehetség, ezt nem is minősítem. De megérdemli, aki hagyja. Tisztelet a kivételnek. Százból egy oktató van azért, aki tud gondolkodni is.
Ugyan! Hány gyereknek van különleges tehetsége valamihez? Ha nem táncol, soha nem tudja meg, hogy mi lett volna ha. Meg a szülő sem. Az meg hogy valaki ne tudjon a rajzolni szerető gyerekének néha ceruzát vagy festéket venni, nem pénz kérdése manapság.Én biztos kiváló teniszező lettem volna egyébként, de a szüleim nem engedtek teniszezni, mert drága sport volt akkor is. Ettől még semmi bajom nem lett. Nem lettem boldogtalan, és nem vagyok lemaradva a kortársaimtól.
Az, hogy anélkül boldogtalan lesz-e, az annak is függvénye, van-e valami felé speciálisan érdeklődése. Pl rajz, agyagozás, különböző táncórák stb. A kézműves dolgokkal kiscsoporttól kezdve ismerkedni és ha egy gyerek tehetséges és élvezettel csinálja amit csinál, akkor az szülőnek-gyereknek egyaránt a szívás kategória, ha nem tellik rá. Ugyanis egy valamire való alap rajzos készlet ( különböző festékek, ecsetek, ceruzák stb ) egy kisebb vagyon és ugye erre jön még az órák különdíja, meg az éppen elfogyott dolgok folytonos pótlása. Vagy vegyük a táncot: van az óradíj, fellépéseknél az utazási költségek, nevezési díjak, esetlegesen ha az élbolyba felverekedné magát a gyerek, akkor ruhavarratás 1-1 plusz koreográfiához, szintén tetemes pénz, plusz egyéb költségek: pl tisztító mert ezek a rucik nem moshatóak gépben. Szóval nem lesz minden gyerek boldogtalan tőle, de egy tehetséges és szorgos gyerek igen. Ezt meg ugye akkor mikor valaki 21-re húzva még egy lapot vállal gyereket még előre nem lehet tudni.
Lemaradás: akkor maradhat le emiatt a kortársaitól, ha speciális különórára, fejlesztésekre lenne szüksége a gyereknek, viszont nem tudják finanszírozni, elmarad, ezért hátrébb marad a többitől.
Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a pénz a lényeg, de úgy sem kéne tenni, mintha abszolút nem számítana semmit sem, hogy milyen minőségű étel kerül a gyerek szájába, mert a rossz minőségűtől is lehet vígan beteges, csenevész, éhes gyomorral az agy sem fog jól. A többit fentebb leírtam és az csak az eleje. Akkor még nincs szó iskola melletti nyelvtanárról például, mikor magabiztos nyelvtudás nélkül ma már nagyon nehéz boldogulni és más hasonló dolgokról. Viszont normális családi légkör, biztonság, normális nevelés nélkül is hátránnyal indul az életben. Valahogy az arany középutat kellene megtalálni.
Igen, sajnos.
De azért az a nézet merőben téves, hogy különórák nélkül egy gyerek boldogtalan lelki sérült lesz, és lemarad a kortársaitól.
Én most számoltam össze mennyit költünk a gyermekem különóráira. Na hát egy vagyon...
Pont tegnap beszélgettünk arról néhányan, hogy egy gyereknek bizony nem csak anyagi törődésre van szüksége, hanem ilyen banális dolgokra, mint beszélgetés, szintén. Hogyan alakuljon ki a normális értékrendje, hogyan tanulja meg kimondani (akár önmagának is) a gondolatait, érzéseit, ha gyerekkorában nem volt, aki kíváncsi legyen a véleményére, aki beszélgetett volna vele? Sajnos ezt továbbadni is nagyon könnyű, sokan ugyanilyen szülők lesznek. Sajnos túl sok olyan tini van, akinek a szókincsén (vagyis annak hiányán), alapvető tájékozatlanságán (kulturális és társadalmi értelemben), normálisan levezetni nem tudott érzelmein is látszik, hogy nem divat otthon a beszélgetés, a mese, a vélemények megvitatása. És ők egészséges szülők gyermekei, csak éppen meg se fordul a fejükben, hogy a gyerek ellátása nem annyi, hogy van lakás és meleg étel. Még egy állatnak is több kell ennél.
Pontosan. Nagyon jól összefoglaltad, erre szerettem volna utalni az elöző komm-mel. Nem divat otthon beszélgetni vagy egyszerüen a szülőnek este már se ideje se kedve nincs ahhoz hogy picit is foglalkozzon a gyerekével. Beszélgessen vele, segítsen a leckébe, együtt vacsorázzanak, érdeklödjön felőle. Igen egészséges szülők gyerekei, akik azt hisszik hogy abban kimerül a szülői szerepük ha minden erejükkel azon vannak hogy megteremtsék és fenn tudják tartani a jó életszínvonalt. A gyereknek szüksége lenne arra hogy foglalkozanak vele mentálisan is, de sok szülőnek ez meg sem fordul a fejébe. Hétköznap nincs idő mert dolgoznak, délutan jönnek a programok - a baráti találkozok- a plázás családi bevásárlós napok - a hobbik stb.. A gyerekre pedig soha nem marad miőségi idő. A legrosszabb az hogy sokan azt hisszik hogy a pénz és magas életszínvonal minden problémát megold. Sokszor ezeknek a jómodú családokból való gyerekeknek a nagyrésze az akik lemaradnak a kortársaikhoz képest. A lemaradás mértéke az évekkel csak hatványozodik.
A legtöbben még odáig se jutnak el egyébként, hogy kifogásokat keressenek (sokat dolgozom, nem érek rá a gyerekkel beszélgetni, fáradt vagyok, velem se beszélgettek), hanem egyszerűen tényleg meg se fordul a fejükben, hogy a gyereknek szellemi táplálékra is szüksége van. Az ilyen gyerekek az állami rendszerben sem akadnak fel a védőnői szűréseken, hiszen ők is a fizikai körülményekre kíváncsiak elsősorban, nem kulturális nevelést kérnek számon a szülőktől. Aztán csodálkozunk a PISA-felméréseken, hogy nem tudnak a gyerekek értőn olvasni, nem tudják két mondatban összefoglalni egy szöveg tartalmát. Okolják az oktatást, a tanítónőt, a tanárt, mindenkit, pedig az alapvető szókincs, önkifejezési képesség 0-6 éves korig alapozódik meg... bármily fájdalmas egyeseknek ez a tény.
Iskolaalkalmassági teszten akadhatnak fel,de nem mindig. De ilyenkor a szülő megtalálja a kiskapukat és tesz magasról pszchiológus/védőnő véleményére. Akkor vagyok a legjobban kiakadva amikor a szülő tetőtől-talpig felöltözteti a gyereket egy vagyonért, tabletet nyom a kezébe, vesz neki hiperszuper drága játékokat "készségfejlesztés céljából" miközben az 5-6 éves gyereknek havonta jó ha 1 mesét olvas fel. A gyerek esetleg magától fejlesze önmagát??!!!
Nem a levegőbe beszélek, sajnos a középiskolásaim jelentős részén nap mint nap tapasztalom az alapok alapjainak hiányát, amit szinte már lehetetlenség tökéletesen pótolni. Mert mesélhetek én mesét a 15 évesnek, mesélek is. Elmondhatom a korok jellemzőit, elmondhatom, hogy milyen hitek léteznek a világon, hogy a történetek hogyan gyönyörködtetik és tanítják az embereket, el is mondom. De mindez ilyen korban először már olyan, mintha valaki felnőtt korában tanulna meg járni vagy használni a kezét. Nem lesz olyan, mintha az agya megfelelő idegpályáival együtt fejlődik ki benne még csecsemőként, kisgyerekként.
A körülírthoz hasonló légkörben nőttem fel, gyerekként dislexias voltam a késöbbiekben is érztem a lemaradásomat. Ma is nehezemre esik a hangosan olvasás, a szókincsem is hiányos. Ma már sokkal világosabban láttom a miérteket.
Melyek az igazi értékek, amelyek függetlenek a pénz lététől, nemlététől? Amelyekt bármilyen körülmények között ki lehet bontakoztatni? És mennyi pénz lététől független, ha független? Vagy egyáltalán nem kell hozzá pénz? Melyek azok?
Pont tegnap beszélgettünk arról néhányan, hogy egy gyereknek bizony nem csak anyagi törődésre van szüksége, hanem ilyen banális dolgokra, mint beszélgetés, szintén. Hogyan alakuljon ki a normális értékrendje, hogyan tanulja meg kimondani (akár önmagának is) a gondolatait, érzéseit, ha gyerekkorában nem volt, aki kíváncsi legyen a véleményére, aki beszélgetett volna vele? Sajnos ezt továbbadni is nagyon könnyű, sokan ugyanilyen szülők lesznek. Sajnos túl sok olyan tini van, akinek a szókincsén (vagyis annak hiányán), alapvető tájékozatlanságán (kulturális és társadalmi értelemben), normálisan levezetni nem tudott érzelmein is látszik, hogy nem divat otthon a beszélgetés, a mese, a vélemények megvitatása. És ők egészséges szülők gyermekei, csak éppen meg se fordul a fejükben, hogy a gyerek ellátása nem annyi, hogy van lakás és meleg étel. Még egy állatnak is több kell ennél.
A legtöbben még odáig se jutnak el egyébként, hogy kifogásokat keressenek (sokat dolgozom, nem érek rá a gyerekkel beszélgetni, fáradt vagyok, velem se beszélgettek), hanem egyszerűen tényleg meg se fordul a fejükben, hogy a gyereknek szellemi táplálékra is szüksége van. Az ilyen gyerekek az állami rendszerben sem akadnak fel a védőnői szűréseken, hiszen ők is a fizikai körülményekre kíváncsiak elsősorban, nem kulturális nevelést kérnek számon a szülőktől. Aztán csodálkozunk a PISA-felméréseken, hogy nem tudnak a gyerekek értőn olvasni, nem tudják két mondatban összefoglalni egy szöveg tartalmát. Okolják az oktatást, a tanítónőt, a tanárt, mindenkit, pedig az alapvető szókincs, önkifejezési képesség 0-6 éves korig alapozódik meg... bármily fájdalmas egyeseknek ez a tény.
Nem a levegőbe beszélek, sajnos a középiskolásaim jelentős részén nap mint nap tapasztalom az alapok alapjainak hiányát, amit szinte már lehetetlenség tökéletesen pótolni. Mert mesélhetek én mesét a 15 évesnek, mesélek is. Elmondhatom a korok jellemzőit, elmondhatom, hogy milyen hitek léteznek a világon, hogy a történetek hogyan gyönyörködtetik és tanítják az embereket, el is mondom. De mindez ilyen korban először már olyan, mintha valaki felnőtt korában tanulna meg járni vagy használni a kezét. Nem lesz olyan, mintha az agya megfelelő idegpályáival együtt fejlődik ki benne még csecsemőként, kisgyerekként.
A bármilyen fogyatékossággal élő emberek tehát talán még nagyobb eséllyel próbálnak erre tudatosan odafigyelni, míg az egészségeseknek talán eszébe sem jut mindez. Egy rétegnek persze. Az anyagiak pedig tényleg messze nem minden, hogy távolabbra ne menjek, gondoljunk a világválságra, a tőzsdekrachra... hány ember lőtte fejbe magát, aki hirtelen elveszítette a pénzét. Mert azzal azonosította az életét.
A valamilyen serult anya mar megvan, a joga is megvan, hogy szulhet gyereket. De hol van a szuletendo gyerek joga? A jog a normalis? Mi az, hogy normalis? Inkabb ugy mondanam, joga az emberhez melto elethez. Emberhez melto, hogy minden megkapjon, ami az egeszseges fejlodesehez szukseges. Ebben nincs semmi luxus, de ami szukseges, az igen, es minden. Kerdes, hogy ezt egy akarmilyen barmilyen fogyatekkal elo no meg tudja-e teremteni. Aki gazdag csaladban el es van segitsege, ferj, szulok, anyos, apos, egyeb csaladtagok, stb... ott persze, nincs gond. De tegyuk fel, a masik veglet, egy egyedulallo anya, aki magarol sem kepes gondoskodni es tenyleg segelybol el. Vagy hiaba van hazastarsa, szegenyek, mint a templom egere.???
Felelotlenseg sulyos oroklodo betegseggel gyermeket vallalni. Volt egy kollegam, neki 5 dioptrias szemuvege volt, a felesegenek 4. A gyereknek meg 9 dioptrias, tehat ppen osszeadodott a dioptriajuk. A gyereknek 3 eves koraban mar szodasuveg szemuvege volt. Persze, en orajuk semmit nem mondok, honnan tudhattak volna. Csak igen,a dolgok ismetlodnek es nem mindig szerencsesen.
A torpezesre en is ugrok. Ok aztan igazan el tudjak tartani magukat. Goliatoknak nem tetszik???
Hat kesobb is lehet barki barmilyen serult, de aki elore tudja es ugy tervez gyermeket, nem joga van, hanem oriasi felelossege
Szerintem meg gyereket nem ugy kell vallalni,hogy majd lemondok a sajat eletemrol, attol fuggetlenul, hogy igenis a gyerek nagyon sok lemondast, de meg tobb felelosseget, torodest, aldozatot igenyel. Mar akiben van ilyesmi. Mert ha igazan volna, akkor felelosseggel vallalna a gyermeke megszuleteset. Akinek nem inge, persze. Nlc-sek kivetelek, persze. Szerencsere en ugy gondolom, hogy itt jomodu emberek vannak tobbsegben es lump elemek kozul nincs senki sem.
Nem a legjobb hogy ha a gyerek túlzottan pénzközpontú családban nő fel. Egészen pici koratol belevésődik az a gondolkodásmód hogy mindennek az anyagiak a gerince és minden a pénz körül mozog ebben a világban. Az anyagi javak lesznek fontosak és az igazi értékek háttérbe szorulnak. Ebben a gondolkodásmódban elveszíti a realitásérzéket és elhatárolodik az emberi értékektől.
A legtöbb ilyen gyerekből önző, pénzközpontú, egoista, érzelemszegény, beképzelt, fukar fiatal felnőtt lesz. Az érték számukra a pénzben fog megnyilvánulni és mindabban amit megvehetnek azért. Persze ez alapján is fogják megítélni a környezetüket is. Párkapcsolatok terén csak a hasonló gondolkodásúval fogja tudni megérteni magát, a pénz a pénzt keresi alapon.
nem értem miért kellett törölni, nem voltak durvák a hsz-ek, sok értelmes is eltűnt.
nagyon béna a moderátor, akárki is volt
Igen az nagyon fontos lenne ha a regi ertekrend nem valtozna meg alapvetoen.
Ez a felnott vilagban is igy van sok helyen hogy az anyagiak dontik el kit hova sorolnak be az emberek .
Tartok tole hogy egyre rosszabb lesz nem is akarok belegondolni mi lesz ebbol ugy 30-40 ev mulva
Nem tudom mi az amit a nagyon fontos es a meg nelkulozheto csoportba lehet sorolni ma egy gyerek neveleset illetoen, ez mar teljesen mas vilag mint akar csak 20 evvel ezelott.
de ha az anyagiak tul nagy reszt fognak elfoglalni akkor az a tendencia ami most van vilagszerte a fejlettebb orszagokban meg erosebb lesz , hogy egyre kevesebb gyerek fog megszuletni. A nemet haztartasok kb 40 % a ma egy fore van beallva.
En is azt hiszem hogy jo ha a gyereknek lehetoleg amit tudunk megadunk csak azt kell egyenenkent (c saladonkent ) eldonteni hogy kinel mi ez a hatar . ezt mindig azok tudjak akik eppen az adott helyzetben vannak. van aki egyet fog szulni mert ugy erzi annak kepes megadni a dolgokat es van aki tobbet de lehet hogy lesz olyan nem keves aki nem meri vallalni egyaltalan a gyereket. Es azert az valahol szomoru hogy azert kell lemondani egy gyerekrol mert az illeto ugy erzi nem kepes beallni a versenybe amit a mai elet diktal.
Hű, mekkora takarítás volt itt...
Kedves modik, nem lehetne, hogy úgy töröljétek a hsz-okat, hogy ne maradjanak ott olyanok sem, amiket válasznak szántak a töröltekre?
Pl. így a 135-ös hozzászólásomnak nem sok értelme van...
Csini nem ettől vagyok, az tény :)
Hogy jómódú vagyok-e, az viszonyítás kérdése. Nem nélkülözök semmi fontosat, bár szeretnék egy yachtot, arra még biztos várnom kell.
Egészséges ugyan nem vagyok, legalábbis testileg nem, de ennek ellenére nem cserélnék életet senkivel :)
A cinkék tényleg cukik, én most csak sirályokat látok itt a Duna felett repkedni.
egyszerű
azért van ott több bér, mert a munkás sokkal több profitot termel meg
ÉS a nyugati tőke már felébredt
jobb több fizetést adni, mert akkor többet is köt a melós és attól megy csak a gazdaság
már anno a ford adott hitelre kocsit a melósainak a t model korában
mer a gazdag réteg csak évi x darabot vett volna meg
de így sokkal többet el tudott adni és sokkal többet keresett
Pfff...hát, ja ez durva, hogy a magyarok kb 85%-a a szart vakargatja nyugaton a gazdagok alól. (és most szépen fogalmaztam)
Igaz ez egy más téma, csak sajnos míg árakban az európai színvonalat követi Mo, addig a fizetésekben még mindig a kibaszottbalkánon vagyunk. Mert ugye miért ér többet egy kőműves Hollandiában, mint Mo-on? Vagy miért keres triplafizetést a német Baumax dolgozó a magyarnál? Hát a gond itt kezdődik. (és azért ezeket a példákat hoztam fel, mert nem lehet mindenki egy v többdiplomás multi-rabszolga soknullás fizuért)
Így van, nem szabad arra nevelni a gyereket, hogy anyagias legyen.
Mondjuk nekem sokszor az is fura, hogy egy 2-3 éves gyerek tudja, hogy melyik hiperszuperbe megy vásárolni a szüleivel.
Illetve, hogy van már fogalma a pénzről és tegyük fel gyűjtögetnek neki egy perselybe.
(az én fiamnak is van egy perselye, de egyenlőre mégcsak az tetszik neki, hogy milyen jó beledobálni a pénzérméket
)
amit írt az sokkal jobb módban is pontosan úgy meg volt (vajon miért nem maradt magyarországon éhbérér dolgozva megöregedni???)
csak a gyereknek már akkor se kellett sóvárognia, hogy másiknak villanyvonata is van
ÉS anno sokkal kevesebb minden volt keleten
amit nem lát a szem, arra nem is sóvárog
de ma, minden van és a gyerek mindent lát, másoknál, vagy a tévében
meséld be neki, hogy az mind semmit se ér, csak ti a család egymás imádása a legfontosabb
MÁR AHOL EGYÁLTALÁN apa is van
a gyereknek ma már 1000 baromi jó, embert építő program elérhető, ami kell, hogy a világban ne elmaradott legyen
ezekhez is kell pénz és egészséges szülők, KETTŐ nem 1
ezek a magyar átlag dumák is jók
MIVEL érdemel kevesebbet egy magyar gyerek mint a német vagy svéd?
miért kényszerítik arra, hogy neked ennyi is elég?
azokkal kell felvennie a magyarnak is a versenyt iskolázottságban majd
vagy a magyar gyerek arra van ítélve, hogy mindig a nyugati cselédje legyen, ahogy 1000 éve megy?
most félmillió fiatal már kiment cselédnek
köszönjék meg otthon, hogy ennyire képesnek nevelték fel?
Igen, például itt is van rá egy nagyon jó példa, hogy milyen arrogáns, beteg lelkű ember válhat abból, aki abban nő fel, hogy az egyedüli érték a világban az anyagi javak.
De szerintem ez nem attól függ, hogy mit veszel meg a gyerekednek, vagy mennyire jó körülmények között éltek. Attól még, hogy egy ember jómódú, még nem feltétlenül kell, hogy tahó, anyagias, értékes emberi kapcsolatokat kiépíteni képtelen véglény legyen.
Szerintem mi elég jó anyagi körülmények között élünk szerencsére (a magyar átlaghoz képest legalábbis), és amire nagyon vágyik a gyerek, azt megkapja, és ezentúl is meg fogja kapni. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden nap új játékot kap, vagy hogy erőn felül mindent megveszünk, amire csak rámutat. De amit nagyon akar, és mi megengedhetjük magunknak, azt nem tagadjuk meg tőle. Én nem tartom olyan nagy problémának, hogy ha mondjuk egy 12 éves minden álma egy IPhone, és a szülők megengedhetik maguknak, akkor megkapja mondjuk szülinapjára. Csak közben azt kell megértetni a gyerekkel, hogy ezek a javak bár jó ha vannak, nem feltétlenül szükségesek a boldog élethez. És attól még, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezek megadassanak neki, attól még ők is lehet boldog ember, csak néhány dologról le kell mondaniuk.
Szóval szerintem lehet ezt jól csinálni, hiszen léteznek normális jómódú emberek, akiknek nem vette el az eszét és a lelkét a pénz, csak észnél kell lenni a kritikus időszakokban.
Bizony, bizony.
minket se ezust kanallal kergettek az asztal korul, hogy egyunk....
S nem adtak a szuleink mast inditasnak, csak szeretetet, stabil erzelmeket, jo kapcsolatot a csaladdal es iskolaztatast.
Ok az utobbit nem kaptak meg szegenyseg miatt. Mi mar tobbet tudunk ettol adni, de remelem az eleje se marad el.
Szoval, amit mondani akarok, generaciorol, generaciora jobb lesz az anyagi helyzet, s megmaradnak remelhetoleg a klasszikus ertekek is.
Amit írtál a gyerekkorodról a tényleg szívmelengető.
És mi még meg is értjük. Mert a mai 30-40-esek között is van. akinek nem számítanak az anyagi javak.
De a most születő generáció szerintem nagyon tré lesz. Anyagiasak, gépiesek, amilyen a mai világ. Persze rajtunk múlik mit mutatunk meg nekik a világból és biztos sokan fogunk arra törekedni, hogy a gyerek ne csak a lakásban érezze jól magát, hanem mondjuk egy erdőben is élvezze a friss levegőt. Vagy ne csak az Iphone legyen a mánia, hanem lehessen leülni egy könyv mellé is mesélni.
Csak sajnos rengetegen lesznek, akiknek csak és kizárólag az anyagi javak fognak számítani 8-10-15 évesen is. És a kölykök gonoszak. Képesek kirekeszteni a másikat, csak mert annak nics ez vagy az.
Hát ezt lesz nehéz felnőttfejjel helyesen eldönteni:
- Megadod vagy nem?
- Erőnfelül adod vagy belefér?
- Jutalmazod drága kütyüvel vagy majd 'csakúgy' jár?
Persze, hogy jó helyen van. Sőt, a legjobb helyen! Normális, egészséges lelkületű ember ezt nem kérdőjelezi meg. A többiekkel meg nem szabad foglalkozni.