Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért ne lehetne nekem is gyerekem?
Létrehozva: 2014. szeptember 15. 20:59
Nincs erősebb vágy annál, mint mikor egy nő gyereket akar - általában tisztelni és támogatni szoktuk ezt. De mi a helyzet akkor, ha a jövendő kismama látás-, hallássérült, vagy tolókocsiban él? Esetleg öröklődő betegsége van? Neki vajon nincs joga az anyasághoz?
Nők Lapja Café: ,,Miért ne lehetne nekem is gyerekem?" - fogyatékos anyák a szülészeteken
Nők Lapja Café: ,,Miért ne lehetne nekem is gyerekem?" - fogyatékos anyák a szülészeteken
Azért, mert te nem tudsz a sorok közt olvasni, azt hiszem nem velem van a baj.
Direkt úgy írtam, hogy: "azért valljuk be..." Ami azt jelenti, jó meg hepi az élet gyerekkel, de azért sokszor nagyon monoton. Míg pár éve, hazamentem délután, és 6kor úgy döntöttünk a zurammal, hogy leugrunk egyet biliárdozni a közeli pub-ba. Vagy átszaladunk a barátainkhoz egy esti dumálásra. Vagy csak beállított egy jóbarát és együtt moziztunk egyet.
Ezt ennyire nem látod át, vagy ennyire hazudnod kell magadnak?
(te még mindig azt képzeled, hogy én verem a gyerekem, utálom és soha nem szólok hozzá meg kiteszem az utcára, ha úgy adja kedvem, ugyeeee??? gratulálok.
)
Akkor neked elég kevés juthat az ÉLET-ből.
Én részemről akkor is élek, amikor dolgozom, mert szeretem a munkámat. Akkor is élek, ha a gyerekemmel vagyok, mert szeretem őt és jó vele lenni. Akkor is élek, ha délutánonként vásárolok, vagy esténként főzök.
Ha a buli, koncert, kocsma jelentené az életet, az emberek nagy része már nem élne, vagy legalábbis csak önmaga árnyékaként.
Még mindig fel tudsz bosszantani a hp elveiddel.
Baromi unalmasak a hétköznapok gyerekkel? Anélkül nem?
Meg az újszülött alkalmazkodjon a szüleihez, ha már volt olyan szerencsétlen, és ilyenekhez született?
Kár volt, hogy becsúszott az a gyerek hozzátok.
Üi. meg egy Móricka: mindenről AZ jut az eszébe. Mármint hogy ő milyen gazdag, milyen okos, milyen jó családból származik, és milyen tisztességes a nőkkel (is).
Mindenki más, de kiváltképp Magyarországon, és ott is küönösen a nők, buták, csórók, prolik, és önzők:-)))
Nagyon sajnálom őt is. Érzelmi nulla. Intelligenciában is.
Minden vitában erre kanyarodik, annyira vicces, hogy tulajdoképpen sosem a vita lényegéhez szól hozzá, hanem elviszi a monomániája felé. És a többség be is veszi, és azzal kezd hadakozni, ami a vesszőparipája.
Nők, ne tegyétek ezt! Vissza kell terelni a témát a kiindulóponthoz!
abyface: biztos vagyok benne, hogy te mindent megadsz a gyerekednek, érzelmileg is. Nem tudom, a te állapotod genetikus eredetű-e, én ebben az esetben kritikusnak gondolom a gyerekvállalást, ha örökölhető bajról van szó.
Láttam már műsort, amiben pl. üvegcsontú volt az apa, ennek ellenére kettőt is szült a nő. Ezt azért kegyetlenségnek és eszetlenségnek gondolom. Mindkét gyerek örökölte.
A dolgozás nem zárja ki, hogy az ember ÉLJEN.
Gondolom te se potyogtattad a gyerekeket, ahogy kiszálltál az iskolapadból.
Ez meg közhely, hogy mi marad utánunk. Pont nem érdekel senkit majd a föld alatt, hogy ki emlékszik rá.
De esetünkben ez lényegtelen is, mert mi családban élünk.
Viszont bizonyos kor után már a szabadidő eltöltése is változik. Huszonévesen buli fetrengeni minden hétvégén, de harmincon túl -akinek nincs családja- nagyon tartalmasat tudja tölteni az időt a barátaival, egy kellemes helyen, kávézóban, koncerten, akárhol, munka után.
Szerintem gyerekekkel is meg lehetet találni azt az életformát, ami nem uncsi. Lényeg, hogy ne azt várjuk, hogy UGYANOLYAN legyen, mint régen.
Hétköznapokon valóban nincs sok idő esti mozizni, haverozni, de ez gyerek nélkül sem volt nagyon máshogy.
Mi pl. megállás nélkül utazunk, gyerekek előtt is így tettünk, és most is. A minden hétvégén szórakozóhely már nem mozgat, de ha mégis megkívánnám, akkor Anyu nálunk alszik, mi meg le tudunk lépni. Inkább nálunk vannak a bulik, de annak a gyerekek is természetes résztvevői. Ma.x régebben leraktuk őket alduni, most meg nem. :-)
Az emberek többsége felnő, és rájön, hogy a EFLNŐTT élet nem csupa szórakozás, hanem dolgozni kell, hogy megélj. Szerintem sokkal unalmasabb lenne az élet a gyerekeim nélkül, egy normális embert bizonyos kor után már nem elégít ki, ha esténként ihat, meg mozizhat stb. Nem mondom néha nekem is eszembe jut mennyire más volt a gyerekek előtt, szabadság, gondtalanság, de el nem cserélném őket semmiért. Ha csak nem alkotsz valami maradandót az életedben, kb. ennyi marad utánunk, az utódaink. Ha senki sem lesz, aki emlékezzen Rád, olyan mintha nem is éltél volna.
Az anyagiakra visszatérve, mi egy nagyon jó környéken lakunk, az óvodába járók többsége felső középosztály, de ezt max. a parkoló kocsik alapján mondod meg, mert annyira nem hivalkodik senki sem a saját, sem a gyerekek öltözésével pl. mert tökéletes tud sarazni a gyerek egy tesótól, rokontól örökölt melegítőnaciban, mint a legmárkásabb nadrágban. Az enyémnek hiába veszek NEXT ruhákat, egy kikopott melegítőt imád nyúzni, szerencsére a gyerekek még nem anyagiasak, de gyorsan azzá nevelhetőek sajnos.
"Mondjuk szerintem tökjó, hogyha valaki képes kimondani: hogy nem akar és nem is csinál gyereket meg párkapcsolatot."
Ezzel egyet is értek. De legyen vele tisztában, hogy ő szeretné így élni az életét, más meg másképp, és ettől még a másik nem hülye, csak nem úgy gondolkodik, ahogy ő.
Mondjuk szerintem tökjó, hogyha valaki képes kimondani: hogy nem akar és nem is csinál gyereket meg párkapcsolatot.
Nekem közelirokonom él hasonló életet, csak ő nő. Annak ellenére, hogy például nagyon szereti a kisfiamat, jól elvannak, ő nem tudná ezt az életet élni.
Mert azért valljuk be, tényleg baromi unalmasak a hétköznapok kicsi (!!) gyerekkel.
(nyilván a kiskamaszok már okoznak meglepetést, de én még csak a kicsiről tudok nyilatkozni). Mert a napjaink szinte azonosak. Felkelés, munka, délután irány a bölcsi vagy ovi, hazabattyogás, jóidőben esetleg bandázás, játszótér, aztán haza, ott meg a szokásos rutin: fürdés, kaja, alvás..
Ezt egy független egyén nem biztos hogy be tudná jószívvel vállalni. Mert akkor nincs esténként elmászkálás a pároddal, nincs hajnalig mozizás, nincsenek hétvégente görbe esték.
De ez a kis uncsi élet, meg a mi választásunk, akik bevállalták, hogy legyen család. Majd ha kirepül(nek) a gyerek(ek), akkor visszatérünk régi önmagunkhoz.
Nem, senki nem mondta, hogy csak ott lehet. Te látod ezt egyedül nagyon szélsőségesen. Erre meg nem lehet mást mondani, mint hogy szerencse, hogy nincs és nem lesz gyereked, és olyan szülőket kaptál, akiktől ilyen elveket tettél magadévá.
Mi meg nevelgetjük a sajátunkat legjobb tudásunk szerint, korlátozottan vagy sem, anyagi jómódban vagy sem, és közben vagy fogjuk a fejünket és sírunk, vagy nevetünk azon, hogy néhány ember micsoda szegényes életet él, és ahelyett hogy ez ellen tenne, inkább lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy márpedig akkor is neki a legjobb a világon, és mindenki irigykedjen, amiért gazdag, okos, szép és önzetlen.
Nem is értem, hogy te miért alacsonyodsz le ide közénk?
Igazad van, tudom.
Arra gondoltam, hogy ma már csomó munka van számítógép által, otthonról. De ahhoz nagyon képzettnek kell lenni, mert ugye a sima adatrögzítést nem fizetik meg.
Szerinted csak az a normális család, amelyik a Rózsadombon lakik.
nem
szerintetek csak a külvárosban lehetnek a csórók normális családok
mindig idelyukadtok ki
és ha egy csajnak nem egy melós udvarol, nem csóróhoz megy feleségül az csak ÉRDEKBŐL van a jobb módúval
a szegénység jellem, lélekromboló hatása süt, minden ilyen témánál
piás, még amcsiban is a fogyatékosnak sokkal rosszabb a helyzete, pedig ott a vietnámi háború óta nagyon erősen támogatni akarják őket
magyarországon még a közlekedésük sincs tisztességesen megoldva
tanult ép embereknek sincs elég munka
és nem elsősorban az anyagit hozom fel
van gyereked egy ideje
hogy csinálnád a mostani színvonalon az életét vakon, vagy rokkantkocsiból?
A családi hátteredhez képest elég egyszerűen látod a világot, pedig ha jól értem nálad se gyár, se bolt nem játszik. Szerinted csak az a normális család, amelyik a Rózsadombon lakik. Téged nagyon nem szerethettek a szüleid, ha ilyen véleménnyel vagy a férfi-nő kapcsolatokról és a családról. Csak csóró meg milliomos van a világon? Mások családját minősíted, de valójában a sajátodról, a saját céltalan életedről nyilatkozol. Ha akkor ÁSZ vagy minek egy női lap internetes oldalán töltöd az időd? Utazz, csajozz, aztán halj meg egyedül :-(
Az utolsó mondatodnak kifejezetten örülök.
akinek nincs pénze minőségi ovira, iskolára, élelemre, ruházatra, lakhelyre, szabadidő tartalmas eltöltésére, ...
az általában bebeszéli magának, hogy ezek nem is szükségesek
ahogy azok is akik a gyerekeik apjával háborúban állnak
jobb a gyereknek, ha nincs is apa
"ha normálisan akarod képezni pici korától"
Látod, ezen legalább nevettem egy jót!
Bizonyos gondolataival értek egyet. Azzal nem, hogy aki sérül, az már csóró is. Mert millióféleképpen lehet ma már érvényesülni, dolgozni, gyarapítani a családi vagyon, nemcsak "szalagmellett". A szellemi munkához ugye lehet az embernek fél lába is.
Ha ekkora a jómód miért nem vállalsz gyereket Te, aki mindent meg tudnál adni...
mert én azon ritka becsületes pasi voltam mindig a nőkkel, aki egyet se hülyített szerelemmel, hűséggel
ahogy azt a többség teszi
aminek az eredménye a sok gyerek, akinek nem adatik meg a normális család
nekem az nem élet, ovi, gyár, bolt, ovi, haza, mint a taposómalomba fogott jószág, kőröz a szűk mezsgyéjén
és nincs szaporodhatnékom
még ott is KELL nekik ahol 20 éve háború van
az agyatlan önzést semmi nem mutatja meg világosabban
De most itt az a téma, hogy a defektes szülők vállaljanak-e gyereket, nem pedig az, hogy a csórók.
Én csak azt szeretném tudni, hogy miért gondoljátok, hogy az egyik halmaz maradéktalanul beletartozik a másikba (tehát defektes szülő = nyomorgó, segélyből tengődő, vesztes család)
Tudom, hogy nem te mondtál ilyet, de ügyintéző erre nem válaszol, te meg úgy tűnik egyetértesz vele, ezért kérdezem most tőled :)
és én nem azt mondtam, hogy a legfontosabb
CSAK kell, ha normálisan akarod képezni pici korától
hidd el, hogy a gellérthegyen is és a rózsadombon is éltek, élnek ép lelkű emberek
nem csak a külvárosban szar körülmények között
azok gyerekei max nem a tecoban dolgoznak fillérekért a világot is megutálva
"Nem arra nevelem, hogy mindenki hülye csak mi vagyunk okosak, hanem empátiára, elfogadásra, mások megértésére, segítőkészségre,"
dumával el vagy te is eresztve
csak épp pár perce kimutattad a fogad fehérjét, éljek a népies kifejezéssel
"Valószínűleg saját gyermekkori nyomorúságait éli itt ki. Legalább azt tudja, hogy neki mi hiányzott!"
A baj, hogy sokan nem mérik fel a saját helyzetüket. Mert pl a masodik gyerek vallalasa is idetartozik. Mennyi őrült nőt hallani, hogy neki mindegy mivan, KELL maaodik gyerek. Mert olyan nincs, hogy egyke. Pfff..
Valami mégis csak hiányzott, ha ilyen megkeseredett és frusztrált vagy. Ha ekkora a jómód miért nem vállalsz gyereket Te, aki mindent meg tudnál adni...
Tudod, akinek tényleg olyan háttere van, amivel itt folyamatosan villogsz, azok nem kérkednek, azok jóval kulturáltabbak, mint Te, mert azoknak nem kell bizonygatnia semmit, azokon az embereken látszik a "jómód": a stíluson, a viselkedésen, az intelligencián.
A legfontosabb egy gyerek életében nem az anyagi javak. Sőt, sokszor a leggazdagabb emberek nem tudják megadni a gyereküknek azt, amire valójában szükségük van. Milliárdos házak, drága autók között, teljes személyzettel neveli a bébiszitter a gyereket, aki a szüleit csak ünnepnapokon látja. És a szülők közlik, hogy ők mindent megadnak a gyereküknek.
Én azt hiszem, hogy ha nem is a Gellért-hegyen, de megadom a gyerekemnek azt, amire szüksége van. És azt adom. Nem feltétlenül drága cuccokat, a legújabb kütyüket, meg családi fényképeket, ahol egy pillanatra egymásra mosolygunk. Nem arra nevelem, hogy mindenki hülye csak mi vagyunk okosak, hanem empátiára, elfogadásra, mások megértésére, segítőkészségre, arra, hogy az életben nem elsősorban az anyagi javak a fontosak, és hogy senkit nem lehet ránézésre, vagy egy-egy cselekedet alapján megítélni. És remélem, hogy ha ezeket sikerül mind biztosítanom, akkor majd egészséges lelkületű ember lesz, aki nem tartja magát másoknál különbnek, és nem kell azzal kiélni a frusztrációit, hogy másokba névvel vagy névtelenül rúg bele. És remélem, hogy majd szeretne gyereket, és igyekszik ugyanígy nevelni őt vagy őket, azt az értékrendet átadni, amit szerencsére az emberek nagy része még ma is helyesnek tart. Függetlenül az anyagi helyzetétől.
Mi ezekhez képest a Gellért-hegy meg a családi albumok? Egy látszat, számomra érvnek igen kevés. És még szánalmas is, hogy valaki az állítólagos boldog gyerekkorából ennyit tud, annyit akar felmutatni!
Ennek ellenére tanulságos veled beszélgetni, mert látom, hogy hogyan nem szeretnék gyereket nevelni, és milyen gondolkodású embernek nem szeretném őt tudni.
egy főre jutó GDP
magyarország 12 652 usd
ausztria 46 643 usd
tehát magyarország CSAK 2-3 millió embert képes eltartani elfogadhatóan
még ha mindegyik épkézláb is lenne
századok óta így van, ez az ország túlnépesedett a jövedelmi viszonyaihoz képest
és ez a folytonos gondolkodás nélküli gyerekvállalás eredménye