Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltitkol a szülei elől!
Létrehozva: 2014. szeptember 14. 15:10
Sziasztok! Az mennyire gáz, hogy a felnőtt férfi ismerősömmel a szülei miatt halasztódik a tali, mert engem eltitkol a szülei elől??! Ennek következtében hogy még véletlenül se fogjanak gyanút azt se szándékozta elmondani a nála tanyázó szüleinek, hogy "anya, apa, nem érek rá egész nap, mert más elfoglaltságom van "
azért tart titokban ennyire és azért várat meg, mert nehogy a szülei faggassák, hogy honnét ismert meg vagy mit akarunk egymástól! Mit gondoltok erről?
azért tart titokban ennyire és azért várat meg, mert nehogy a szülei faggassák, hogy honnét ismert meg vagy mit akarunk egymástól! Mit gondoltok erről?
Epp hogy abszolute nem biztos, ha az anyjaval kedves, a felesegevel is az lesz.
A tulzo peldak szemleletesek, arra jok.
Nem, a lányoknál nem kiskamasz kor, hanem a nagykamasz kor végén történik a leválás. Odáig meg akarnak felelni a szüleiknek, környezetüknek. De amint ráébrednek a nőiességükre és arra hogy ezt fel is tudják használni, a leválás nagyon gyors, és épp ezért problémamentesebb. Ők, a lányok, jobban ragaszkodnak.
Kivételek persze mindig akadnak.
És náluk legtöbbször apuka a probléma forrása, anyuka megértőbb. Amikor elkezdődik a leválás, akkor a legtöbb anyuka segít is a leánynak, öltözködési tanács, fodrász, smink ... ha egészséges a kapcsolatuk. Ha egészségtelen, akkor a fiúkéval ellenkező hatást érnek el, lehúzzák a lányukat. Rátelepszenek, de másképpen mint a fiúra.
Én is kaptam egy hasonlót tünetekkel megáldottat de jóval enyhébb kiadásban.
Szívós munkával és nagy beleérző képességgel kikezeltem.
Kezdve ott, hogy elmentünk valahová, és jött a telefon hogy hogy vagyunk, mit csinálunk, mikor megyünk haza. Hát hoppá. Legközelebb én hívtam szinte fél óránként, hogy ő hogy van, mit csinál, és menjünk-e haza.
Ezt később megbeszéltük, hogy ez így egyikőnknek sem jó. Amitől a falra másztam, hazamentem, és szinte már az ajtóban leadta nekem az étlapot, mire letusoltam már a melegített étel ott volt az asztalon, de még ki is sétált a konyhába amikor ettem hogy megtaláltam-é?
Ja, ja. Mostanra eljutottam vele odáig, hogy óvatosan megkérdezi éhes vagyok-e, és ha nem felel meg a kaja, akkor a hűtőben találok valamit. Jelenleg a feketebors ésszerűtlen szórásáról próbálom leszoktatni. Elmeséltem neki, hogy a szakácsoknak azt tanítják, ha nem találják el a kaja ízét, akkor borsozzák meg. Vette az adást, főleg attól hogy nem ettem meg a mi csípett. Ha pedig arra bíztat hogy valamit ami neki nem tetszik, mondjam el a fiának hogy másképp csinálja, akkor csak annyit mondok hogy felnőtt ember, azt tesz amit akar és ahogy jónak látja. És te nevelted, szerintem nagyon jól. Két legyet egy csapásra, el is csitítottam, és fel is turbóztam.
Anyósokat tudni kell kezelni. bele kell gondolni, hogy valamikor nekik is volt anyósuk, és lehet hogy hasonló helyzeteket éltek át.
Végig kell őket hallgatni, sűrűn bólogatni, és akkor elvannak nyugiban. Az a legrosszabb, ha valaki a társát is belevonja, hiszen az a szerencsétlen két tűz közé kerül.