Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltitkolt babák - elmaradt vigaszok
2014-09-11 13:461.
Létrehozva: 2014. szeptember 11. 13:46
Négyszer éltem át eddig azt a csodálatos érzést, hogy rájöttem: kisbabát várok. A férjem után anyukám volt az első, akivel megosztottam a nagy újságot, aki azonnal a lelkemre kötötte: nehogy bárki másnak eláruljam, hogy várandós vagyok. A 12. hétig ugyanis nem szabad senkinek elmondani. Már csak babonából sem.
Nők Lapja Café: Eltitkolt babák - elmaradt vigaszok
Nők Lapja Café: Eltitkolt babák - elmaradt vigaszok
Lehet, nem értek hozzá, ez orvosi téma. De mindegy, mi az oka a vetélésnek, a lényeg hogy elég gyakran előfordul. Épp ezért nem kellene belőle nagy ügyet csinálni, hanem tudomásul kell venni, mint egy betegséget, amiből az ember kilábalt.
És tényleg úgy van, hogy a 12. hétig nem érdemes világgá kürtölni. Legfeljebb ha a kismama veszélyes munkahelyen dolgozik, ott szóljon diszkréten, hogy helyezzék át.
Pontosan igy van. azok a szulok akiknek a halalat kozombosen szemleli a gyerekuk az esetek legnagyobb reszeben kitartoan es kemenyen dolgoztak rajta hogy igy legyen.
A vetélések csak egy kis része következik be azért, mert a magzatnak valami baja volt. Sokszor az anyával nem stimmel valami, például gyakori az anya progeszteron-hiánya miatti vetélés.
"Ja es az ha valaki annyival intezi el az anyja halalat annak altalaban oka van."
Ez sem mindig így van.
Tényleg vannak egyszerűen fakír emberek
Pl azoknak a nők,akik úgy mennek abortuszra,mint mások a piacra ,hiába magyarázom
Végülis minden gyerek-és halál is szelekció,azt mondhatnánk,gyenge volt a szervezete meghalt.
Mindnyájan különbözőek vagyunk. Valaki egy művi abortuszt sem él meg veszteségként. Van, akit meg úgy érint, mintha az élő, 5 éves gyermeke halna meg, és nehezen teszi túl magát rajta.
Szerintem nem így kell hozzáállni. Az ilyen korán elvetélt magzat még nem "gyerek", kis embrió csupán.
És nyilván azért nem maradt meg, mert valami baja volt. Inkább örülni kell, hogy a természet ilyen bölcsen elintézte, ne szülessen hibás gyerek.
Te nem tudod elképzelni, mert te nem élted meg veszteségként, csak kisebb kellemetlenségként. Hiszen te magad írtad máshol, hogy utólag örülsz is, hogy nem lett gyereked (talán jobb is).
De tudod nem mindenki olyan, mint te. Aki valóban, szívből akarta azt a gyereket, és valóban szerette már akkor is, amikor még nem is ismerte őt, annak igenis veszteség, ha meghal a babája, és meg kell őt gyászolnia.
http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/spontan_veteles/3 30
http://gendiagnosztika.hu/spontan-veteles/
A spontán vetélést úgy kell megítélni, mint egy betegséget. Az is. A terhességek 10-25 %-a szakad meg az első 12 héten belül. Azért idéztem két weboldalt is erről, hogy érzékeltessem, ezt mindenki tudhatja. És készülhet rá. Legalábbis az elején gondoljon arra, hogy a dolog egy darabig kétesélyes: a magzat vagy megmarad, vagy nem.
Természetes, hogy aki elvetél, nem fog örömtáncot járni. Főleg, ha az elsőt veszíti el. De azt gondolom, a túl nagy gyász nem normális. Mire kijön a kórházból, ezen túl kell lenni. Ott úgyis ellátták tanácsokkal, reménykedhet, hogy hamarosan újból megfogan.
Súlyosabb, aki soha nem tud teherbe esni, és minduntalan azt éli meg: ez se sikerült, most se sikerült. Ez orvosi téma, és nem ezé a topiké.
"Ja es az ha valaki annyival intezi el az anyja halalat annak altalaban oka van."
Épp ezt akartam írni, de most látom, hogy már megelőztél. Bár tudom, nem ez a topic témája. Egyébként azt sem tudom soha felfogni, hogy milyen alapon minősítünk valakit fakírnak, közömbösnek, érzéketlennek, mert nem látványosan gyászol. Tehát nem úgy, ahogy az a köz elvárja. Nem mindenki hord fekete ruhát, nem mindenki bőg állandóan, nem biztos, hogy hetekig otthon marad, és nem biztos, hogy állandóan savanyú, világból kiábrándult képet vág. Attól viszont még ne kérdőjelezzük meg, hogy gyászol. Hányok az ilyen hozzáállástól.
Egyébként ha meg valaki nem gyászolja a szüleit, annak pont hogy nyomós oka van, ahogy Te is leírtad. Épp emiatt nem szoktam megsajnálni egy öreglányt sem, mikor egyoldalúan szidja a gyerekeit, és ő a mártír, mert azok nem látogatják. Biztos "megdolgozott" érte keményen, hogy ezt érje el náluk. Mert hogy alapesetben nem ez a természetes. Ilyenkor a legcélravezetőbb átgondolni az életet, aztán rájönne, hogy mit kellett volna másképp, és akkor talán nem itt tartana.
a masik meg az hogy a legtobb nonel amire megszuletik a gyereke elofordul korai veteles, es utana megszulethet egy vagy akar tobb gyereke is minden gond nelkul.
Nekem is volt vetelesem, igen, eleg rossz erzes voltde en inkabb olyan levert fele erzest ereztem hogy most sem sikerult, de nem gyasz jellegut hogy meghalt a gyerekem vagy ilyesmit. de persze rossz erzes volt , de szinte rogton utana az jutott az eszembe hogy majd legkozelebb.
nem igy lett. a kovetkezo mehenkivuli lett.
Nyilván nem kíván ilyet senki a másiknak, de persze, ha esetleg nagy gyereket temet el, akkor visszanézve azt tudja mondani, hogy ehhez a lelki fájdalomhoz képest a vetélés semmiség.
De amíg "csak" a vetélés van, az a legnagyobb, és ezt elvitatni nem szép dolog.
Remelem sose tudod meg mi a kulonbseg egy par hetes magzat elveszitese es egy felnott gyerek eltemetese kozott. Hidd el a kettot egy honapban nem lehet emliteni nem egy napon. amig a veteles egy olyan esemeny ami szomoruva tesz esetleg egy ideig amikor szuletik egy gyereked mar csak legfeljebb egy halvany emlek marad.
egy gyereket eltemetni egeszen mas. Az nem olyan tipusu veszteseg mint amikor elvetelsz. se idoben se mertekben.
Ja es az ha valaki annyival intezi el az anyja halalat annak altalaban oka van.
Ez a legnagyobb hülyeség, hogy a magzat (sejtcsomó?!?!?!) méretétől függne a gyász mértéke. Mert akik kétségbe vonják, hogy a vetélés is lehet veszteség, és ugyanúgy gyászol az ember, azok tulajdonképpen ezt állítják.
De vannak fakírabb emberek.
Van ,aki az anyja halálát is elintézi azzal,hogy "hát beteg volt és meghalt" vagy "itt volt az ideje meg kellett halnia"
Az ilyen emberek úgysem fogják megérteni.
Ahányszor megtudtam, hogy terhes vagyok a kívánt babával, attól a pillanattól fogva nagyon boldog voltam és már szerettem. Függetlenül attól, hogy még csak egy osztódó sejtcsomó volt. Persze ilyenkor még nem "azt" szereti az ember (legalábbis én), amilyen stádiumban jár a fejlődésben, hanem már azt, aki majd lesz belőle, tehát már egy kifejlődött babaként jelenik meg az ember képzeletében. (na ez lehet, hogy így zavaros)