Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Létrehozva: 2014. szeptember 8. 10:37
Tapasztalataim szerint a fogyatékkal élő gyerekek anyukái egyáltalán nem olyan mimózalelkek, mint ahogyan gyakran gondolják róluk. Nem omlanak össze zokogva, ha valaki megkérdezi tőlük, mi a baja a gyereknek, miért nem tud járni, miért viselkedik furcsán. Ám van egy téma, ami kivétel nélkül mindegyiket felháborítja. Ha valaki odaveti nekik, mindez az ő hibájuk: miért is kellett bevállalniuk ezt a gyereket.
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Ha lett volna, akkor biztos, hogy rábíztam volna a természetre, hogy haljon el még 7 hónaposan az anyaméhben és vagy lett volna 1 vagy egy sem. Mert ugye ki tudja a fiam, hogyan élte volna túl a következő 2 hónapot.
Furcsa fogalmaid vannak a bűnről.
Nagyon felkavart bennem rengeteg emléket ez a topic így itt egy szösszenet a multból:
szemészeti klínika 5,5 éves a fiam, az első szem műtétjére kísérem be az előkészítő szobába. Ő sírni kezd, hogy ne hagyjam ott, mindenki biztosítja, hogy nem lesz semmi gond, most alszik és anya majd ugyanitt lesz mikor fölébred....
Elindulok kifelé, ő sikítva kiabál, hogy ne hagyjam ott, nem fordulok meg mert nem akarom, hogy sírni lásson, mert akkor még inkább félni kezd és pánikba esik.
"Gonosz anya vagy!" Gonosz anya vagy!" Gonosz anya vagy!" Gonosz anya vagy!"
És zeng a folyosó a hangjától..............................
Tudod hányszor álmodta ezekkel a képekkel később???
Örülök, hogy másnak is eszébe jutott ez, én már kétszer leírtam, de nem reagált rá senki.
Én ezt tapasztaltam is és nagyon megérintett, amikor láttam egy 70 év körüli szülőpárt megnyugodva, megkönnyebbülve, hogy még az életükben eltemethetik a gyereküket.
irtam en valaha, hogy EGY MEGSZULETETT EMBERNEK -meg ha serulten is szuletett, nem er semmit, vagy kevesebbet erne az elete mint az egeszsegses tarsanak?
fogd mar fel, en soha nem az elo, megszuletett gyerekre vetitem a kerdest, sosem kerdojeleznem meg a letet, eletet, szuksegeit, stb, -elvegre mit tehet o rola, hogy a vilagra hoztak!? en a serult gyerek kerdeset kizarolag a szulo donteset erintoen velemenyezem, mar amennyiben a szulo kezeben volt a dontes lehetosege. de semmilyen esetben nem szolnek bele, maganugynek tekintem, hogy ki, hogyan cselekszik. de nem ertem, es soha nem fogom megerteni, hogy egy beteg gyereket miert itelnek eletre. ez viszont az en maganugyem.
Az ikrekkel kapcsolatban én se azt mondtam, hogy azt kívánnák, bárcsak...csak úgy elgondolkodtatott, hogy vajon mennyire lehet az az élet boldog, ahol folyamatos lemondások vannak. És közel sem abban a nagyságrendben, hogy pl egy allergiás, vagy cukros gyereknél, hogy nem ehet csokit. Egyébként őket csak példának hoztam fel, szerencsés esetben persze, közel álló személyiségek, tehát ki tudnak egyezni. Viszont valahogy nem tudom elképzelni, hogy ez minden egyes ikerpárra jellemző. Azért vannak alap dolgok, amiken nem lehet változtatni, maximum a saját maguk megerőszakolásával a másik javára, ha valamiben sarkalatosan eltérnek. Pl gyerekcentrikusság, nemi identitás, zenei ízlés stb. és ebben az esetben vagy a magad természetén teszel erőszakot a másik javára, vagy a másikat kényszeríted valamire, és ebből a helyzetből nehezen nézek ki happy endet.
Különben de, nekem morbid a gondolat, nem azért, mert prűd lennék, de úgy belegondolva...bármelyik rokonommal lennék így összenőve, valahogy egyiket se kívánnám magam mellé gyertyatartónak szex közben, de még csók közben sem ( a partner oldaláról már nem is beszélve ). Mondom ezt kívülállóként. Hozzátenném partnerfronton itt is biztosan működik a zsák meg a foltja effektus, meg azoknak akik így nőttek fel, ez lehet akár természetes is.
nem tudom ki írta, hogy ha nem szülöm meg, nélküle kevesebbek lennénk. honnan a francból tudod, hogy milyen lenne az, ami amúgy nincs, nem is volt?!
Az említett sziámi ikres műsorból én is láttam pár részt, nekem nem úgy tűnt, hogy bármelyikük is azt kívánná, hogy bárcsak meg se születtek volna. Akadt már példa rá, hogy sziámi ikrek egyik, vagy mindkét tagja megházasodott. Számomra is elég furcsa ez, belegondolni, hogy milyen lehet így az élet, de még nagyon sok minden van, ami nekem, vagy az emberek többségének furcsa, másoknak meg természetes, nagyon színes a világ és sokfélék vagyunk, sokféle szituációval. Én nem nevezném ezt undorítónak, morbidnak, csak azért, mert nekem furcsa.
ez a boldog élet?! :OO
ezt valahogy nekem nem veszi be a gyomrom, eleve, ha tudom, hogy beteg lesz a gyerek, hogy gondolhatom, hogy boldog lesz? vagy majd én csakazértis megmutatom neki, hogy nem baj kisfiam, hogy nem tudsz ülni, járni, meg szondával etetlek, pelenkázlak mindennap, de én látom ám, hogy te így tök boldog vagy. meg persze a család is.
komolyan nem értem.
Kicsit más. Pl sziámi ikreknél mi lehet abban a boldogság, hogy egy életre össze van nőve egy másik testtel ( szélsőséges esetben közös a testük, és csak nyaktól felfelé, illetve értelmileg különálló személyek? - lásd life dokusorozatát egy pont ilyen ikerpárról ). Azért pl egy ilyen szituban belegondoltál, ez mekkora börtön lehet a gyereknek? Mindig és folyamatosan lemondani a hozzánőtt vagy vele összenőtt iker miatt? Legyen az film, koncert, szakma, hivatás, későbbiekben családalapítás? És ne mondd, hogy pl a life-on bemutatott ikreknél, ahol a teljes testük közös, csak fejből és értelemből jutott nekik duplán, olyan marha boldogok lehetnek ( jó oké, a tv-ben kötelező mosolyogniuk ). Előbb-utóbb minden tini lesz szerelmes. Szerinted van lehetőségük arra, hogy viszontszeressék őket? Lenne férfi aki bevállal akár csak egy csókot is valamelyikükkel, úgy, hogy közben a másikuk 30 cm-ről premier plánban bámulja őket? ( Most direkt nem térek ki arra, hogy szex...mert ezt végiggondolni is morbid. ) Vagy pl gyerekszülés... ha mégis lenne olyan, akivel ez esélyes 1-es számú nem akar, utálja a gyerekeket élből, 2-es számúnak egy gyerek lenne az álma...ki győzzön és ki szívjon? Vagy szakmánál: egyikük álma hogy orvos legyen, másikuk a vér látványától is kidől. Ki jöjjön ki győztesen a helyzetből? Az egész életük nem más, mint megalkuvás, mint korlátok sora. És ezt tuti lehetett pl látni az uh-n. Lehet, hogy alapból nem élnek fizikálisan nézve car életet, de lelkiekben...hát nem tudom...és azért mivel elég sok évadot lenyomtak róluk a life-on azért valahol megfordult a fejemben az is, hogy most már a szülőknek direkte jól jön mutogatni őket, némi hírnév sosem árt.
Az ember nem isten miatt van vagy nincs egyedül, hanem maga meg az embertársai miatt.
A magára hagyatottságot pedig hivatalosan értettem. Kevés segítség van (vagy nincs) sok ilyen családnak.
És ismétlem: mindenki szabadon döntse el, mit akar és tud bevállani. Viszont ítélkezni mások szabad döntése felett, ami ráadásul nem is érinti a te életedet, elég kegyetlen dolog. Amúgy is nehéz neki, miért ne rúghatnánk bele még mi is, igaz?
Erről beszéltem az előbb is, hogy aki megszüli a beteg magzatot, nem ő betegíti meg, és az abortusszal nem meggyógyítja, hanem megöli. Nem mindegy, nagyon nem.
Másképp látjuk ezt a dolgot. Én nem csak arra gondolnék ilyen esetekben, hogy a szenvedéstől kímélem meg, hanem hogy megfosztom egy nehéz, de talán nagyon is boldog, értékes élettől. Ez utóbbi számomra nagyobb "bűn".
Igen és mikor szenvedni látod a gyereked, akkor meg lelkiismeret-furdalásod van, hogy te okoztad ezt a helyzetet, mert te vállaltad.
No akkor meg hogyan állunk ezzel a lelkiismereti kérdéssel?
De tegnap is megkérdezték tőlem a haematológián (anyukámat hordom odaí), hogy miért nem szültem 3.-at?
Hát mondtam, hogy az ikrek, életük első 10 évében adtak épp elég feladatot, utána meg örültem, hogy önállóak és napjaink már nem a rehab- uszoda- logopédus háromszög közötti ingázással telnek.
A kislány szemüvege is speciális és én teljesen reálisnak tartom az árát.
Itt Mo-n is csak az alap lencsét támogatja a tb. a többit fizetni kell, hogy pl. vékonyított legyen a lencse, meg a fényérzékeny szemnek is megfeleljen meg stb.
Én, konkrétan fejből meg sem tudom mondani, hogy melyik gyermekemnek hány műtétje is volt pontosan, több tíz kiló orvosi leletünk és kórházi zárójelentésünk van.
Volt eset amikor a kislányomat hétfő reggel a fülészeten műtötték meg, kedd reggel pedig már a sebészeten végeztek rajta életmentő műtétet. Gyakorlatilag ölben, pizsamában, köntösben sétáltam át vele egyik klinika épületből a másikba.
Eszembe jutnak azok a segélykérések, amiket a neten lehet látni, és arról szólnak, hogy a gyerek műtétje-kezelése-betegsége miatt az adott család anyagi helyzete ellehetetlenül, és adományok nélkül akár az utcára kerülnek. Biztos hogy az a ritkább, ahol nem okoz erőn felüli terhet az ilyen.
Nálunk sokkal fejlettebb országokban, ahol az orvosi ellátás, a betegek által fizetett biztosítás mértékétől függően térítésköteles, sokkal kisebb egy szegény család lehetősége a beteg gyerek gyógyítására. ha kicsi biztosítási összeget fizetsz havonta pl. Amerikában, egy szakorvosi vizit 5 és 13 ezer dollár között van, ami 1-2 heti bére egy viszonylag jól fizetett apának, egy kerekes szék 20-40 ezer dollár, szemüveg 10-15 ezer dollár. Szóval akkor vagy jó helyzetben külföldön, ha sok biztosítást fizettél.
Mo-n, ha biztosított vagy, akármilyen kicsi összeget is fizettél, az ellátások, műtétek ingyen elérhetőek, a segédeszközökért csak bizonyos százalékot kell fizetni. Ami persze még így sok egy olyan anyának aki egyedül marad 1-2 gyerekkel és csak ápolási díjat kap.