Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Létrehozva: 2014. szeptember 8. 10:37
Tapasztalataim szerint a fogyatékkal élő gyerekek anyukái egyáltalán nem olyan mimózalelkek, mint ahogyan gyakran gondolják róluk. Nem omlanak össze zokogva, ha valaki megkérdezi tőlük, mi a baja a gyereknek, miért nem tud járni, miért viselkedik furcsán. Ám van egy téma, ami kivétel nélkül mindegyiket felháborítja. Ha valaki odaveti nekik, mindez az ő hibájuk: miért is kellett bevállalniuk ezt a gyereket.
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Nem tudom mi bajod van, senki nem mondta, hogy a tiednek nem kellett volna megszületnie.
Én egyébként azt írtam, most ismétlem: két különböző dolog, ha valaki nem tudja előre, hogy beteg lesz a gyerek, vagy tudja és úgy vállalja. És ez utóbbira mondják itt sokan, hogy nem okos dolog vállalni. Ahogy most te azt mondod, hogy más, aki nincs benne nem tudja, aki vállalja, az előre nem tudhatja, hogy lesz-e rá ereje, rámegy-e a család, nem betegszik-e meg ő is a hosszú évek alatt. Azt is írtam, hogy elhiszem neked, hogy most érvelne a fiad, de azt még ő sem tudja, hogy 20-30 év múlva mi lesz a véleménye vagy lehetősége---és ez kemény tény. Ne csak a te kislányodból indulj ki. Indulj ki egy agresszívvé váló kamaszból, vagy egy olyan gyerekről, aki fekvő, képzeld el, hogy hosszú évekig két óránként cserélsz kanült nála, hogy mástól nem fogadja el az ételt, csak tőled, de kb ennyi az értelme. Mégis azt mondanád, hogy az ő testvérei nem szenvednek hátrányt...? Akire most konkrétan gondok, meghalt szegény 15 évesen, tehát még nem késő, hogy anyja bepótolja a másik kettőnél, amire nem volt ideje, hogy talán ő még nem lett beteg.
Ezt kiemelem, bár válaszoltam rá tulajdonképpen: "És főleg nem nekik eldönteni, hogy élniük kell e vagy em. Szerinted ez helyes??" Egészségesként született gyereknél nincs eldöntenivaló. Súlyos beteget pedig -előre tudva!-nem kéne világra hozni..(((
Feltételezem nem ismered minden ember körülményeit ahhoz, hogy ki merd jelenteni, maga a megtestesült ördög, aki egy ilyen szituációból nem tudja, nem akarja a lehető legjobbat kihozni, azt a lehető legpozitívabban értékelni.
Én sem írtam, hogy nem kellett volna megszülnöd a beteg babát, noha én nem tettem volna az tuti.
Nekem azért van egy gyerekem (aki már felnőtt), hogy neki mindent a világon megadhassunk, ami nekem nem jött össze.
Emlékezetem szerint ilyet konkrétan senki nem írt senkinek.
Azt mondom most is, mint eddig kétszer, hogy ha tudom, hogy beteg lesz a gyerekem, nem szülném meg.
És még valami: épp ma van a kislányom szülinapja, aki már nincs velünk, mert betegen született.. Ő volt az első. Emiatt az összes terhességem alatt minden vizsgálatra elmentem, hogy kizárjuk a legrosszabbat. És igen, elvetettem volna, ha megint gond lett volna, mert még egyszer nem éltem volna túl a tragédiát. Önzőség? Lehet, de nem érdekel senki véleménye emiatt. Én legalább tudom, milyen az, ha nincs rendben valami a gyerekünkkel.
Nyugodj meg kicsit, elhiszem, hogy nagyon nehéz, de erről nem mi tehetünk.
Én elvetetnék egy előre tudottan beteg magzatot. Most nekem is nekem esel? :-)
Már miért kellene szégyellnie magát? Gondolom próbált ellene küzdeni, de ettől még az érzés maga megmaradt...
Véleményt pedig nem másról alkotunk itt többen, hanem arról, mit tennénk mi adott helyzetben.
Azt látom, hogy a Down-szindrómás gyereket nevelők személyes támadásnak veszik azt, ha valaki nem szülné meg a gyerekét, ha beteg lenne.
Előjött ebből adódóan már az abortuszellenesség is, pedig sokszor kitárgyaltuk már itt ezt is...
Miért nem lehet elfogadni, hogy mindenki szabadon dönthet a saját életéről? Ha én nem akarok beteg babát világra hozni és megtehetem!, hogy választok, akkor mi a probléma?
Láttam pár filmet, amiben hasonló tragédiákat dolgoztak fel (pl. Lorenzo olaja), és igenis az - is - kiderül az ilyenekből, hogy a családot is megviseli a dolog.
Nagyon szép azt mondani, hogy az én gyerekem semmiben nem szenved hiányt, mert beteg a testvére, de biztos ez? Lehet, hogy meg sem merné mondani a szülőknek, ha nem így érez, mert jól le lenne oltva, közben meg szerintem teljesen normális, ha előjön a féltékenység és hasonlók.
Szerintem nagy teher bármilyen súlyos, egész életre nyomot hagyó beteg a családban, akárki akármit mond. Lehet felfogni úgy is, hogy örömködünk hozzá meg próbáljuk a jó oldalát nézni (mindenki ezt tenné), közben meg tudjuk, hogy teljesen más élet jut nekünk. Mind érzelmileg, mind anyagilag.
Statisztikák meg vannak arról is, hogy hány család esik szét a beteg gyermek miatt..(((
Downtesó: Nagyon különleges szüleid lehetnek!
Az a véleményem, hogy ha nem tudják a szülők előre, hogy a gyerek betegen születik, vagy szülésnél sérül, esetleg később történik vele valami, akkor ott a feladat előttük, hogy a helyzetből hozzanak ki mindent, amit csak lehet. De azt képtelen vagyok megérteni, hogy valaki előre tudja és mégis megszüli, a gyereket szenvedésre, nem teljes életre, a testvéreket meg nehéz helyzetre ítélve.
Mellesleg ne ítélkezz, nem te nőttél fel abban a közegben, hanem én. Én sem ítéllek el semmiért, hiszen nem is ismerlek.
Tudod, én gyerekkoromba annyi mocskot láttam testvérem betegsége miatt. Engem csúfoltak, mert kisegítős iskolába járt a tesóm. A napközis táborba átraktak a kisegítősökhöz, hiszen úgyis ott a tesóm. Ha az utcán együtt mentünk csúfoltak mindkettőnket. Egy idő után már nem is szívesen mutatkoztam vele.
Ez persze már nagyon régen volt, rég el kellett volna felejteni, de nem lehet.
Egyébként a bátyám nem született betegen, 6 éves kora óta beteg. Mikor én születtem még egészséges volt. Lehet ha hamarabb jön elő a baj én nem is lennék.
Szeretem én Őt, és aggódom is, hogy mi lesz majd anyu nélkül.
Egyszer azt mondta nekem egy pszihomókus, hogy kész csoda, hogy ép ember lett belőlem.
Még valami. Itt mindenki arról beszél, hogy milyen nehéz a szülőknek. De vajon mi van a sérült emberrel? Az én testvérem nem boldog, nincs semmi öröme. 50 évesen anyámmal él, párkapcsolat nélkül. Dolgozik, hazamegy, eszik, alszik. Annyi az élete.
Nem is tudom, hol kezdjem... Neked Spartaban kellett volna ---joooooooo regen elned! Jo katonaja lettel volna az allamnak!
Sok-sok betegnek velt ujszülöttet taszitottak le anno a Tajgetosz-rol... elet-ellenes cselekedet volt.
Honnan tudod, mikor ,,eletrevalo,, egy csecsemö? Lehet, hogy kesöbb derül ki, hogy valami nem stimmel...akkor mit tennel?
Mint pl. egy rokon csaladban: Apu es anyu total egeszsegesek, total egeszseges 2 gyönyörü gyermekük született.
Isten szine elött minden ember egyforma!!! A gyermek Isten ajandeka! /nem csak zarojelben: ha teljesen ,,eletkeptelen,, az anyamehben, akkor termeszetesen at lehet gondolni, de ember - ember biraja nem lehet! Ismered?
Én a másik oldalon állok (én vagyok a beteg), de nekem nem ilyenek a tapasztalataim. A szülőkön nagyon sok minden múlik. Lehet úgy csinálni, hogy az egészséges tesó ne érezze úgy, hogy ő valamiből kevesebbet kap a beteg tesó miatt. Sőt, lehet úgy csinálni, hogy az egészséges tesó is pozitívan jöjjön ki ebből az egész élethelyzetből, szerintem rengeteg pluszt adhat egy embernek, ha olyan közegben nő fel, ahol a közvetlen környezetében van egy sérült ember, és helyesen kezelik ezt a szituációt, értem ez alatt, hogy azt tapasztalja, hogy segítenek neki, amiben kell, de amúgy nem diszkriminálják sem pozitívan, sem negatívan, nem tartják ufónak, leprásnak, nem szánakoznak rajta, nem akarják eldugni a világ elől, stb. Az ilyen ember biztosan nem jön zavarba egy sérült ember látványától.
Amúgy én ezt a hozzáállást, hogy az emberek leokádják azt, aki beteg, vagy esetlegesen beteg gyereket szül, vagy esetleg a szülő a beteg és így vállal gyereket, én szinte csak itt az nlc-n tapasztaltam, szerencsére. A "való világban" nem ezt látom, tapasztalom. Bár lehet, hogy a hátam mögött sokan ezt gondolják rólunk, de közben az arcunkba mosolyognak, nem tudom... A szülő saját döntése, hogy bevállalja-e az esetlegesen nem tökéletes gyerekét, ebbe beleszólni, ítélkezni senkinek nincs joga.
Sokan úgy beszélnek itt azokról, akik megszülik az esetlegesen beteg gyereket, mintha direkt betegítenék meg. Nos nem, az a gyerek már beteg. Az abortusszal pedig nem meggyógyítják, hanem elpusztítják. Ha az elvetetett gyerek után jön egy egészséges, az nem azt jelenti, hogy megadtuk a lehetőséget a gyerekünknek, hogy egészséges legyen, hanem azt, hogy a beteg HELYETT világra hoztunk egy másikat. Tehát az a gyerek nem ugyanaz lesz, akit előtte elvetettünk.
Nem voltak konkrétan betegek, de fejlesztésre szorultak, konduktorhoz hordtam őket tornázni és heti 2 x úszni. A rehabon volt ehhez megfelelő szakember, azért találkozhattunk sok beteg, sérült gyermekkel és szüleikkel.
Ikrekre csak olyan anya vágyjon akinek van önzetlen nagyszülői segítsége, mert különben nagyon durva. Én 24 kilót fogytam mire 1 évesek lettek, és még csak utána jött a java.