Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Létrehozva: 2014. szeptember 8. 10:37
Tapasztalataim szerint a fogyatékkal élő gyerekek anyukái egyáltalán nem olyan mimózalelkek, mint ahogyan gyakran gondolják róluk. Nem omlanak össze zokogva, ha valaki megkérdezi tőlük, mi a baja a gyereknek, miért nem tud járni, miért viselkedik furcsán. Ám van egy téma, ami kivétel nélkül mindegyiket felháborítja. Ha valaki odaveti nekik, mindez az ő hibájuk: miért is kellett bevállalniuk ezt a gyereket.
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
12 évig nem lehetett saját jövedelmed mert a beteg sógornődet ápoltad, most meg kapsz egy jelképes összeget.
No azt ne mondja nekem senki, hogy ez nem visel meg egy családot.
Idén ez megváltozott, de előtte nem lehetett, mert csak közvetlen hozzátartozó kaphatta meg.
Tehát te, mint sógornő add fel a munkád, ezáltal a nyugdíjadat is azért, hogy ápold a beteg sógornőd. A férjed dolgozzon 2 ember helyett, mert hát azért neked is vannak gyerekeid akiket valamiből nevelned kell, fenn kell tartanotok egy otthont szb.
Ja, és ha nem teszed, akkor meg a "kényelmedet" félted..........
Inkább az előbbi.
De tudod jó pár évvel ezelőtt az is totál elképzelhetetlen lett volna - ép elmével gondolkozva egy DEMOKRÁCIÁBAN - hogy elvegyék a magánnyugdíjpénztáradat. Azzal a szöveggel, hogy majd egyéni számlavezetésed lesz a királyi nyugdíjfolyósítónál. Nos, ennek már 3 éve. Te kaptál bármiféle egyenlegértesítőt? Mert én nem. Szóval ebből sem lett semmi. Én már bánom, hogy hagytam magam zsarolni. Nem kellett volna, de így jártam.
Viszont ha a beteg gyerek megszületik, akar ötven söt több evig is el/letezik/vegetal.
Mar irtam: van döntes amit a szivevel hoz meg valaki, es van amit ESSZEL KELL meghozni. A kettöt pedig nem szabad összeteveszteni.
Lehet nekünk sem lesz akik dolgoztunk... de annak miből lenne aki nem dolgozott??
A népesedési kerekasztal folyton baromságokat beszél... de nem biztos, hogy mindent komolyan kell venni amit mondanak
Szerinted ők a munkára szocializálódnak majd? Mikor reggelente nem arra ébrednek, hogy csörög az óra, mert apu és anyu mennek dolgozni. Nem, arról szól az életük, hogy reggeltől estig lent ülnek a játszótéren, mert az ingyen van. Télen-nyáron, bármikor. Más program nincs, mert ugye ahhoz pénz kéne.
És a legszomorúbb, hogy sokak szerint ez a jó hozzáállás (hős kormányunk szerint is), hogy minél több gyrek szülessen, még talán a nyugdíj dolgában is kapnak kedvezményt. Az nem számít, hogy sose dolgoztak. Lehet, több nyugdíjuk lesz, mint nekem.
Elképesztően tragikusnak érzem, hogy ezt harsogják, hogy a felelőtlenséget népszerűsítik és díjazzák is.
Szóval én már nem csodálkozom az ilyen "majd valami csak lesz" típusú hozzáálláson.
Milyen élete lenne egy intézetben, hogyan bánnának vele, hogyan élné meg? És igazából itt meg is rekedtünk, mert tudtuk, hogy ha ezekkel a kérdésekkel nem tudunk megbírkózni, nincs miért tovább gondolkodni.
De ismerősök által van némi belelátásunk abba a kérdéskörbe is, hogy hova, mikor, mennyiért. Az sem egyszerű dolog, mert vagy hely nincs, vagy olyan hely, amit az ellenségednek sem kívánnál, vagy annyira drága, hogy nagyon szerencsés anyagi helyzetben kell lenni ahhoz, hogy fizetni tudd. Viszont ott, ahol előtte x évig otthon volt az egyik családtag a sérülttel, egyértelmű, hogy a meleg vízre valót sem kereste meg, tehát a másik félnek kell olyan jövedelemmel rendelkeznie, ami a családnak is elég, és az intézményt is ki tudják fizetni. Azt hiszem, mostanság ez nagyon ritka.
hát csak az mondja ezt, aki nem tudja, hogyan működnek a dolgok.
a 12. hét előtt felfedezett beteg babát kikaparják, és kész. az anyuka lelke meg majdcsak meggyógyul, nem? na de mi van a 12 hét után (az esetek nagy részében ez így van) felfedezett beteg mazgattal? talán kapsz egy tablettát és megoldódik a dolog? na nem.
vagy megindítják a szülést, ami-mivel nem a test akar szülni-napokig tart. a magzat keservesen vergődik, rúgkapál benned, te pedig napokig lubickolhatsz abban az örömben, hogy éppen ebben az 52 órában puszítod el módszeresen a gyermekedet. majd megszületik, és vagy még szülés közben meghal, vagy még él egy pár percet. te pedig, mint aki jól végezte a dolgát, még néhány hétig vérzel, folyik a tejed stb, de smemi gond, hiszen ez nem gyilkosság! ez egy humánus megoldás!
Jajj ez a problémakör ettől ám sokkal cifrább mint az nagyon sokan gondolják.
A kérdés az, hogy hová tudjátok egyáltalán elhelyezni? Mennyi pénzbe kerül a havi ellátása? Van-e módja a családnak finanszírozni?Mennyi a várakozási idő a bejutáshoz?
És aztán jönnek az érzékenyebb kérdések: milyen élete lesz az intézetben? Milyen ott a személyzet? stb..
Aha, tehát mondjon az egész család igent egy olyan dologra, amiről nem tudják, hogy milyen és mekkora gondot, terhet fog ez a továbbiakban jelenteni számukra, mert szerinted ez így helyes.
csaladunkban van sajnos sulyos elmebeteg. A szulei elete tonkrement. Egyedulhagyni nem lehetett, mert veszelyes volt. Pl gyujtogatasok.
kesobb mar agressziv is lett. Felelmetesen nagy erovel tudott nekimenni az embernek, ha meg jobban elborult.
Mikor anyja meghalt a testverek nem tudtak, mertek vallalni az otthoni ellatasat. Maradt az intezet... Otthoni kornyezetbol intezet. Nem hiszem, h ez neki jo...
Masik ismeros gyereke szinten elmebeteg. Kezdetben kicsikent kisegitobe jart. Mikor kamaszodott o is agressziv lett. Idosodo szulei szamara egyre veszelyesebb. Melyik 70 eves tud lefogni egy 30-35 eves ferfit? Az eredmeny itt is intezet lett. Leszedalva. Hogy boldogok-e? Na ez az amit snki nem tud. De a szuloknek a vegere nem sok boldogsag maradt, csak a retteges az agressziotol.
Ha mondjuk azt mondta volna az orvos, hogy hiányzik egy keze vagy egy lába, nem vacilláltam volna és megtartom, mert tudom, hogy segédeszközzel kiküszöbölhető egy bizonyos fokjra a sérültsége és esetleg még akár önálló is lehet, nem a családom többi tagjának adok ezzel mondjuk 30-40 évnyi plusz feladatot a nyakába. Érzékeled a különbséget? Vagy most se megy át?
És de, én vállalom, hogy nem értem meg és dühös is vagyok azokra, akiknek fixre megmondják, hogy nagyon beteg, nem gyógyítható, nem fejleszthető lesz a baba és mégis vállalják. Mert akkor is szenved, ha nem tudja megmondani és üres az agya, de a legrosszabb, amit elképzelhetünk, az az eset, amit a jelbeszédről írtam.
Akkor is, ha mellette akár egy ember életét is tönkretette?
Marha szép és igen idealista gondolatokat fogalmazol meg, de próbáld megérteni, hogy egy közösségnek TAGJAI vannak, akik nem egyformák. Különböző fizikai, mentális tulajdonságokkal rendelkeznek, ezáltal nem lehet egyfajta életérzést, elgondolást mindenkire ráhúzni.
Az önzetlenség addig tart, amíg nem testálok másokra belőle úgy, hogy pontosan tudom, mi vár rá, de beleszólási joga nincs.
Engem leginkább azért érdekelne, hogy miként gondolkodik egy anya ilyenkor, mert ha a saját anyósomra gondolok, neki született 3 gyermeke, abból a középső lett halmozottan sérült, aki születése óta 24 órás felügyeletre szorul, szünnap nélkül. Mellette nem lehet dolgozni járni, nem lehet saját életet élni, nem lehet semmit sem nélküle, a szó legszorosabb értelmében.
Ezzel a helyzettel lehet, hogy egy édesanya önzetlenségből megbírkózik (vagy azért, mert nincs más választása), de a saját életét életi a másik gyerekével is, és később a másik gyerekének a családjával is.
Na ez az, ahol én kérdőjeles vagyok, hogy vajon milyen önzetlenség az, ahol tudom, hogy tönkreteszem egy újabb család életét, ugyanúgy, ahogy tönkrement a sajátom is.
Édesanyaként jogom volt ehhez az élethez, de ez a jogom kiterjed egy következő generációra is, egy másik családra is?