Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van rá képességed?
Létrehozva: 2014. szeptember 5. 14:17
az a baj, hogy hiába keresek a neten olyan hírek után hogy csoportosan gúnyoltak, megbélyegeztek, és és szándékosan érzelmi sokkba hergeltek egy 4 éves korától kihasznált lányt nem találok semmit. :(
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
Ezt magyarázom neki. Igen, előnyére változott.
De biztos hogy kúvára haragszik rám.
Másképp nem ment volna.
Ha én is, a többiek is beállunk abba a sorba amit te mutattál számunkra, akkor nem derül ki hogy ki van a nicked mögött. mostanában olvasgatunk tőled olyan hozzászólásokat, amikben szó sincs arról hogy téged mindenki bánt, és nem kérdezel senkit hogy miért nem értünk meg. Van egy másik oldalad, és az tetszetős. Azt igyekezz mindig előtérbe helyezni. Nem amiatt fognak sajnálni az emberek ami sajnos történt veled, hanem amiatt fognak kedvelni aki valójában vagy, megismernek, és így már képesek lesznek sajnálni.
Úgy tűnik. Több esetről tudok, amikor az igaziak egy időre mellőzték egymást.
Erre van egy szép mondásunk, akit igazán szeretsz, engedd el, ha ő is igazán szeret akkor visszajön hozzád. Ezt biztosan ismered.
De igen, sajnos ugyanúgy van harag is, mint az öröm. Hiszen bármelyikünk tehet vagy mondhat olyasmit, amit más ember esetleg nem tolerálna. Nálunk is van harag, a társam ha haragszik, akkor nagyon csöndben van. Ő az érzékenyebb kettőnk közül, nála ez kábé fél órán keresztül tart. Olyankor nem is zavarom. nálam a harag csak pillanatokig tart, de annál félelmetesebb hogy miket gondolok. Hirtelen múlik el. A harag után átbeszéljük a történteket, és kész, nem emlegetjük fel a másiknak soha. Emberi tévedések, botlások.
Most nehogy olyasmire gondolj, hogy bekacsintott egy harmadik.
Az okok általában sokkal prózaibbak. Például eltörte szeretett édesapám kedvenc hamutartóját. Mire hazaértem, próbálta megragasztani, de hát persze hogy nem lett ugyanolyan. Nem mondtam semmit, de látta az arcomon hogy nagyon fáj. Lehiggadtam, úgy nem felejtettem el hogy ne emlékezzek a történetre, de lényegében nem tartom fontosnak.
Velem pedig megesett, hogy a segítségemet félbehagytam, mert fáradt voltam, hazajöttem. Irtó dühös volt, de én tudtam hogy a további segítségem nélkül is be tudja fejezni. Viszont mire hazaért, elszállt a haragja, és csak annyit mondott nevetve hogy hisztis picsa.
Szóval a harag létezik, emberi érzés, és elfogadható a lelki párkapcsolatokban is. Hiszen önmagunkra is képesek vagyunk ugyanígy haragudni, hogy néha mekkora hülyeséget csináltunk. De mivel magunkkal szemben általában elnézőbbek vagyunk mint a többi emberrel szemben, így teszünk a másik felünkkel is. Az már csak ráadás, hogy a harag, feszültség után kellemes érzés kölcsönösen egymáshoz bújni. Ezt most nem a szexre értem, hanem a bocsánatkérő, és megbocsátó ölelésre.
Igen, esendően is tökéletes, ez igaz, viszont az esendő tökéletességében benne van a harag érzete, mert így tökéletes az ember, minden érzést fel kell vállalni.
Hm, érdekes amiről beszélgetünk, erről talán még nem is volt így szó a fórumon.
Sokat valtoztal,miota utoljara olvastalak,es elonyodre!Tehat nem ment semmibe a sok m
egertes,jotanacs amiket kaptal.Most mar csak egy parkapcsolat hianyozna,de ahhoz is ido kell,tegyel fel kepet a cicakrol,ha tudsz!
Most aktuális neked, ahogyan írtad:)
https://www.youtube.com/watch?v=2nvtnmpvp48
Igen.
Köszönöm.
De, több is. Ezért mondtam a barátságot velük. Van egy macska barátnőm, jelenleg meg egy pici cicát nevelek.
Csak hogy nem csak a felelőtlen állatartás/szaporítással vagyok kissé elítélő, hanem bármilyen birtokló magatartással szemben is. (tenyésztés, állatkereskedelem, állatkertek...
Talán segítő szándék vezérelt?
Párra lelt, és ha az igazira, akkor már minden rendben:)
"Ez a nehéz az ilyen lelki párkapcsolatokban, hogy haragnál az ember mögé lássunk, lássuk azt a tiszta lényt akit szerelemmel szeretünk."
Az igazinál szerintem nincs harag, nem tud lenni, ha mégis, nem az igazi akkor.
Saját magunkra sem tudunk egészséges mentalitásnál haragudni, levonjuk a konzekvenciát, hibáztunk, legközelebb kikerülni a buktatókat, de nem haragszunk. A másik felemre miért? tenném?
Azt gondolom, hogy esendően is tökéletes, hiszen esendően én is az vagyok neki.
Nem?
Még ezt az apró gondolatkát kell kiverni a fejéből, hogy doktorhoz megy. nem kell, szükségtelen. Az agya egészséges, csak meg kell tölteni egészséges gondolatokkal, amik felülírják a néhai élményeket.
Unalmas semmiképp nem lenne szerintem. mindenki boldogabb lenne, nem lenne annyi kámpicsorodott arc. A nők sem rettegnének hogy egy óvatlan pillanatban lenyúlják a férjüket.
De ezzel ellentétben, válás biztosan lenne még a szerelmi kapcsolatokban is. Hiszen az ilyen párkapcsolatban a lelkük találkozik, de az emberi részükkel is együtt kell tudni élni, márpedig minden ember gyarló. Ez a nehéz az ilyen lelki párkapcsolatokban, hogy haragnál az ember mögé lássunk, lássuk azt a tiszta lényt akit szerelemmel szeretünk.
"Az a leghatékonyabb ha valaki önmagát képes meggyógyítni, nem lesz visszaeső.'
Én is erre gondoltam amit írtál, hogy erősebb lelkileg, de nem tudtam megfogalmazni.
Amarynda, én bikával nem mernék kezdeni!
Nálam úgy a kecske magaslatánál már félelmetesek az állatok.
Baszd meg Bobi!
Alinee2 vagyok!!!!
Bármit képes vagyok leírni.
Jótt tett neki hogy kifacsartuk. Nézd meg a mostani hozzászólásait, ha nem tudnánk mi történt, akkor nem mondaná meg senki hogy gond van. ha meg tudja tartani ezt az állapotot, és erre építeni, akkor nem lesz szüksége semmilyen segítségre. Az a leghatékonyabb ha valaki önmagát képes meggyógyítni, nem lesz visszaeső.
Amikor a két egymásnak igazi együtt van, ott nem kellenek szavak, a vak is látja, érzi a harmóniát.
Mivel ezt elvétve látni csak, így sajnos, tudjuk, hogy nagyon kevésnek adatik meg.
Viszont az igény mindenkiben megvan rá, ezért aztán kiegyezik a sorssal.
Gondoljunk bele, ha megtalálhatná mindenki a másik felét, nem lenne válás, nem lennének párkapcsolati problémák, minden happy lenne, szép lenne, de unalmas is?
Őszintén sajnálom azokat, akik kihagyják az életükből!
Van egy ismerosom 3 gyerekuk van es mar tobb evtizedes hazasok. Az asszony mondta egyszer nekem amikor kerdeztem hogy szerelmes volt e valaha a ferjebe , mondta hogy nem, de mivel o csaladot gyerekeket akart ez az ember erre alkalmas volt, jo apa jo ferjezert ment hozza. szerelem az nem volt. es maig is egyutt vannak ahogy mondod egy ilyen konszolidalt kapcsolatban ahol mindenki megkapja amit akar.
Igy van, ez a fajta szeretet semmi mashoz nem hasonlithato.
Na ez az egymillio dollaros kerdes
ha nagyon belegondolok talan azert szeretnek en elobb elmenni mert ugy erzem a tarsam sokkal erosebb lelkileg (is) es talan o konnyebben viselne a tovabbi eletet egyedul, es valoszinuleg jobban tudna gondoskodni az allatainkrol is mint en.
a kisebbekkel nem gond nekem se, de peldaul van nagy 6 mazsas tenyeszbikank aki ot nagyon szereti, a kezebol eszik es ha a bika valamiert morcos akkor is tudja iranyitani.
Nekem pl. olyankor nem fogad szot es azert amikor merges egy ekkora allat akkor hatarozottsag kell hozza hogy azt tegye amit kell.
De ahogy mondtad mindegy mi a valasz egyik se igazan jo.
"Nem baj, soha nem fog világosság gyúlni kicsiny értelmében."
Hmmm, ha nem lenne illetlenség, szívesen megkérdezném hány éves vagy.
Maga a jelenség szomorú, hogy valaki képes ilyet leírni.
szereted Mozartot?
https://www.youtube.com/watch?v=Yomi0-WL5Pg&list=PLBB2DDD64CC993989&index=27
Igen, a felelőtlen, meggondolatlan szaporítás, és nem méltó tartás az egyik legnagyobb emberi aljasság.
Nem volt még saját kis négylábú családtagod?
Lehet,hogy anyám egy őrült, de legalább tele voltunk odahaza könyvvel, spirituális, filozófikus, ázsiai hitekről szóló, pszichológiáról szóló könyvek, lexikonok, stb. Amiket elég hamar levadásztam már gyerekként. Legalább ezt köszönhetem neki. Persze nem hittem el belőle mindent, de jó alap volt azt hiszem. Nagyon rossz voltam fiatalon, önveszélyes voltam, hisztériás rohamaim voltak ami undorító volt, anorexia, majd pedig drogoztam (op atású cuccok, mephedron, nyugtatók), társfüggő voltam, 19 évesen leszoktam a kábítószerről önerőből, átformáltam magam, nincsenek gusztustalan hisztériás rohamaim, nincsenek önveszélyes tetteim, és embertől se függök a kapcsolataimban. A külső hatásokkal, meg mások véleményével voltak gondjaim, de úgy látszik ezt is egyre jobban kezelem.
Előbb utóbb úgyis az elnyomott emlékek, meg a szexhez a viszonyom lesz megoldandó feladat... de erre nekem nem pszichológusra, hanem hipnoterapeutára lesz szükségem. Meg mondjuk egy értelmes, türelmes fiúra.
Nekem volt egy hasonló eset, amikor megöltem magam a társamért, na persze nem valós halálos dolog,
hanem egyszerűen elhagytam. Életem legszorosabb, legmélyebb, legintenzívebb kapcsolata volt, de néhány hiba miatt nem működött. Ha ottmaradok vele végleg tönkrement volna, de én mivel előre láttam, előbb hagytam el. Harag és indulatok nélkül! Ez a kettőnk fejlődése érdekében történt. Többször keresett, szerettem, űrt hagyott ma után, de nem adtam be a derekam. Eltelt több mint egy év, és a napokban vettük fel egymással a kapcsolatot újra. Persze mindenek előtt tudatosítottam benne a dolgokat, hogy ez szerintem hogyan lenne működőképes. Ő is és én is erősebb személyiségek lettünk.. találkoztunk. Azt az összehangoltságot, amennyire ugyan olyan a személyiségünk, szinte vágni lehetett a levegőben. Abban a szerencsé helyzetben vagyok, hogy megtaláltam a személyiségem másik darabját. Csodálatos.
Szóval csak azt mondom, hogy ha van jó ok rá, akkor könnyen ott tudok hagyni bárkit.
Amúgy meg életem talán legnagyobb kérdése az, hogy hogyan vélekedjek a háziállatokról. Szeretem az állatokat, szeretek közeli kapcsolatba kerülni mindenféle állattal, de ha nem lett volna háziasítás, és ha nem lennének állatkereskedések, akkor aligha nevezhetnék akár egyetlen macskát vagy kutyát is a barátomnak. Mégis elítélően gondolkodok mindenféle emberre jellemező önző és birtokló dologról, utálom az állatkereskedéseket és az állatkerteket. Mivel tulajdonképpen egy szintre helyezem az összes földi élőlényt (végülis ugyan az az anyag vagyunk), az állatkereskedésről mindig automatikusan a rabszolga kereskedelmre aszociálok.