Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van rá képességed?
Létrehozva: 2014. szeptember 5. 14:17
az a baj, hogy hiába keresek a neten olyan hírek után hogy csoportosan gúnyoltak, megbélyegeztek, és és szándékosan érzelmi sokkba hergeltek egy 4 éves korától kihasznált lányt nem találok semmit. :(
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
olvasd el amit az elobb irtam es abban valaszt kapsz mire mondtam a megvetest. a hozzaallasara amivel nem is akar magan segiteni.
Hat koszonom , igen eleg eros vagyok de azert en ehhez sok segitseget is kaptam am. A ferjem mindenben mellettem allt, a barataim es nagyon jo pszichiaterem volt amikor szuksegem volt ra.
En 20 eve szedek depresszio elleni gyogyszert es valoszinuleg soha nem is hagyhatom abba mert az ok ami kivaltotta nem szuntetheto meg, igy gyakorlatilag a gyogyszerekkel es sok sok terapiaval lettem egyensulyba.
ezert javasoltam az elso korben a t.i nek hogy szakemberhez kell fordulni, itt a laikusok kozott senki sem tud rajta segiteni. ehhez az kell hogy o talaljon valakit aki ezt a problemat segit neki helyretenni, kaphat terapiat es ha szukseges akk0r bizony gyogyszereket is.
Tudod en sose ertettem hogy egy cukrosnak senki nem mondja hogy ne szedjen gyogyszert mert fuggo lesz de a depressziosnak nyakra fore tanacsoljak hogy ne szedje mert fuggo lesz stb. Ha van ilyen fugges akkor az nem art az illetonek mert a depresszio olyan betegseg amiben az agy kemiai egyensulya felborul es a gyogyszerrel "teszik a helyere". Ha szedni kell hat szedni kell, ha valaki ezzel tud teljes eletet elni nincs ebben semmi rossz. Persze ha valakinel sulyos mellekhatasok vannak ott ki kell dolgozni mi a megfelelo megoldas. es ezt csak szakember segitsegevel teheti.
Azzal hogy ezt elutasitja gyakorlatilag allandositja a problemat akar egy egesz eletre is.
en ERRE mondtam hogy tehetetlenseg, mert az orvoshoz elmenni es tenni azert hogy ebbol kijojjon ezt helyette soha senki nem fogja tudni megtenni. ez a a feladat ra var, nincs k0ztes megoldas, foleg ha mar ilyen melyre jutott es ekkora traumak ertek.
Megvetni valakit azért, mert nincs benne erő, hogy változtasson, mert megtörte az élet, nem igazán bírom megérteni. Megvetni legfeljebb olyat tudok (bár én nem szoktam ilyen szavakkal dobálózni), aki szándékosan gonosz, vagy másoknak árt a gyengeségével. Ez szerintem nem az az eset.
Azzal dicsekedni meg, hogy én fel tudtam állni, te meg nem, és ezért megvetni a másikat...
Hmmm... hát igen, te nem semmi egy nő lehetsz. Van benned erő.
De tudod, van aki pont attól van megfosztva. Attól a belső energiától, ami továbblendít, előreküld. Azt hiszem ez nagyobb, súlyosabb "büntetés", minden másnál amit leírtál, nem kisebbítve egy cseppet sem azokat a dolgokat, amiken Te átmentél.
Sajnos a depresszió is azért a legdurvább betegség, mert semmiféle hajtóereje nincs a betegnek ahhoz hogy egyáltalán kijöjjön belőle. Nekem van ismerősöm, aki súlyos depessziós (pedig nagyon fiatal). Rengeteget szenved emiatt, és csak nézi, ahogy az élete szétfolyik...
Persze, a te szemszögedből nézve így érthető az, hogy megveted az ilyet, de mindig, amikor erre gondolsz, azért javaslom állj meg és gondold ezt át. Kicsit olyan világot élünk azt hiszem, ami baromira könnyen alkalmas arra, hogy egészséges embereket összetörjön, úgy hogy észre sem veszik, csak amikor már kijöttek a darálóból...
Olvasd vissza a saját indított topikjaidat. Szánalmas vagy.
Onnantól kezdve, hogy rájöttem, milyen emberekkel kell körülvennem magam és milyenekre kell figyelnem teljesen megnyílt előttem az út. Persze a negaztív és hangos emberekre nem figyelmet fordítani nagy kihívás, amivel még nem boldogulok elég határozottan.
De egyébként nem is baj, hogy vannak ilyen negatív emberek. Ők nem tudják, azt hiszik, hogy csak a bajom van velük. Régebben biztosan így volt, de az embert vagy sikeresen mélyebbre ássák, vagy pedig akaratlanul is tanítják. Egyre tudatosabban kezdem átélni például azt, hogy mind ez egy lelki edzés része. Előbb utóbb valószínűleg el fogok jutni arra a szintre, hogy egyáltalán ne mozgassanak meg bennem semmi érzést, és az siker lesz.
Valóban voltak negatív és szélsőséges kilengéseim - de kinek nincsenek? Sokkal lényegesebb az, hogy ha megszédülsz vissza tudsz e helyezkedni újra egyensúlyba, majd újult erővel meddig bírsz stabilan állni. E egy edzés, és ez egy brutálisan hosszú folyamat. Volt önsajnáló korszakom, sőt, még lázadó gonosz időszakom is, amiket egyébként soha nem tagadok. Mégis csak fontos leszögezni, hogy nem én kezdeményeztem és akik kihozták belőlem, tisztában voltak vele, mit tesznek. Magamtól maradtam volna stabilan.
Viszont még ezekkel is végérvényesen nyertem, mert erősítenek, ráadásul sokkal nagyobb energia a "saját saradból" felkelni, majd lemosni maghad, mint sár és mocsok nélkül tisztának lenni. Ha valakivel gonoszkodnak választhat: Ő is ugyanolyan lesz-e, betársul, vagy feláll és más utat választ? Én felálltam, eltávolodtam a haragtól, és köszönöm szépen jól vagyok. :)
Nyilvánvaló, hogy emberek tömegei nem képesek határt szabni a múlt és a jelen, vagy határt szabni a cselekvés és a személy között.
És természetesen még csak tanuló/gyakorló szinten vagyok.
Pszichológusnál voltam tinédzserként, de sajnos vele soha nem jutottam el arra meghitt szintre, nem éreztem építőnek, hogy hozzá járok - bár az is igaz, hogy akkor tini voltam, egy teljesen más szinten.
Igen, meghalt.
tobben is azt mondtak mi itt nem tudunk neki segiteni forduljon szakemberhez. o pedig azt feszegette egyfolytaban hogy az emberek miert bantjak ot (most nem a sexualis bantalomra gondolok) miert nezik le stb stb.
erre reagalva irtam es masok is hogy annak ha valaki segiteni akar magan nem ez a modja. egy ilyen forumon kaphat mindenfele velemenyt. olayt is mint az enyem es masmilyet is.
de ez orajta se most se maskor nem fog segiteni.
miert nem? mert ezeknek a bajoknak a kibontasahoz es helyretetelehez nem nevtelen emberek velemenye kell hanem olyan szakember aki iranyt tud mutatni hogy mikeppen lesz kepes a jovo fele menni ahelyett hogy a multban elne folyamatosan.
a rossz mult olyan mint egy gennyes seb, az allando kaparastol egyre melyebb es fertozottebb lesz. ezert kell megfelelo modszerekkel lefertotleniteni, kezelni, kotozni.
egeszen addig amig csak egy forradas marad a helyen, ami mar nem fajdalmas ego maro seb csak egy emlekezteto heg, amit mar el lehet viselni. ehhez mi itt laikusok nevtelenul hidd el nem vagyunk elegek es nem is a mi feladatunk ez.
Jezusom en mindjart az elejen azt mondtam hogy ezzel amint lehetett igenis hatosaghoz orvoshoz kellett volna fordulni, az egvilagon senki sem mondta neki hogy ez normalis. honnet veszed ezt????? persze hogy nem normalis, itt egyetlen ember se allitott ilyet. egyetlen gyerek sot felnott se erdemli ki hogy eroszakot kovessenek el rajta. az nem az o hibaja hanem az elkoveto bune. ezen nem lehet mit ragozni ezt o is pontosan tudja. nezd meg a masik topicban is irtunk errol.
mennem kell sziasztok
Szeret a moslékban fetrengeni és azt kívánja, hogy mások is vele dagonyázzanak.
Soha, soha nem lesz értelmes ember belőle.Elvakítja őt a nagy egoizmusa.
Rajta hát, poshadjon a trágyába egyedül, de akarja mindenáron mások támogatását ehhez.Nem érdemel sajnálatot és kíméltet sem.
Mg én nem látom - igaz, nem olvastam végig topikindító egyéb topikokbeli hozzászólásait, vagy nem követtem végig korábban milyen nickeken írogathatott ide, mivel alapvetően erre nincs időm... :) - szóval én nem látom, hogy erre fogna mindent topikindító. Még azt sem látom, hogy nyavalyogna. Elkezdte volna felnőttként feldolgozni ami történt vele - az élet egyéb területein a leírása alapján rendben van, tehát dolgozik magán, fejlődik, van munkája, párkapcsolata, barátai, tervei a jövőre vonatkozóan, de nem azzal kezdte a feldolgozást hogy pszichológushoz menjen, épp azért mert alapvetően egy életvidám, normális embernek érzi magát nem egy depresszív, magába forduló valakinek akinek pszichiátriai segítségre lenne szüksége... sajnos az internetet választotta a feldolgozásra, ami nem alkalmas rá, épp azért amit tapasztalt is, mert az emberek nem meghallgatják, hanem még el is ítélik, hogy miért picsog és mindenféle jelzőkkel látják el... és ez elgondolkodtatta, lehet tényleg vele van a baj????
Topikindító:
Nem, nincs veled baj. De itt nem fogsz segítséget találni a feldolgozáshoz. Keresd a barátaid között, ha vannak barátaid, a "haverok" erre nem alkalmasak és sajnos a család sem, hiszen ők hárítanak, a szemük előtt történt a dolog, vagy az ő hozzájárulásukkal és tudtukkal, vagy anélkül, hogy észrevették volna, akkor meg nem akarják elfogadni hogy ennyire hülyék voltak és azt mondják kitalálod. Önismereti csoportok, más, bántalmazott nők anonim beszélgető csoportja (úgy tudom van online is, tehát nem kell utazni sem), pszichológus segíthet. Idegenek nem fognak segíteni. Minden jót neked!
Miért picsogás, ha valaki kiírja magából névtelenül a dolgokat? nem feltétlenül együttérzést vagy sajnálatot vár, csupán azt, hogy - ha már a rajta erőszakot elkövető közel két évtizeden át azt sujkota, hogy EZ a normális (nem egyszeri alkalomról volt szó, bár az is olyan, aminek soha nem szabadna megtörténnie egy gyerekkel..., de ugyanez folyamatosan elég erős torzulásokat okoz a személyiségben....), akkor még a környezettől is azt a visszajelzést kapja amikor felnőttként előáll a storyval, hogy ne picsogj. Ha ne picsogj, akkor ezek szerint ez nem picsognivaló, normális dolog, olyan, mint ha beszakadt volna a körmöd, vágd le aztán lépj tovább.
Topikindító csak azt várja, hogy el legyen ismerve, hogy ami vele történt annak nem kellett volna megtörténnie és nem KIÉRDEMELTE, vagy nem az ő viselkedése váltotta ki. És semmiképp sem természetes. Szerintem amint ezt megkapja, el fog menni szakemberhez, de ha azt kapja, hogy ez csak picsogás, akkor minek menjen...?
Te ezek szerint 36 év után fordultál ezzel szakemberhez. Topikindító 14 éve van túl a dolgon + amikor te voltál fiatal felnőtt nem volt internet, nem volt meg ez al ehetőséged sem, hogy névtelenül kérj segítséget, te magadba fojtottad, elrejtetted.
Miért nem fogajduk el, hogy van akinek az segít, ha munkába temeti magát, van akinek az, ha elmegy az El Camino-ra, van akinek az, ha valamilyen segítő foglalkozásba kezd és meglátja, hogy vannak az övénél sokkal szomorúbb sorsok - és van akin a "picsogás" segít. Neked nem segítene. Neked más segít. Mint ahogy valakinek a sósmogyoró bármikor feldobja a napját, a másik meg megfullad tóle mert allergiás rá... sarkított példa nyilván... :)
Szóval csak miért nem vagyunk annyira toleránsak, hogy elfogajduk, van akinek más segít.
Egy kicsit ahhoz tartom hasonlónak, mint amikor emberek azért halnak meg az utcán a saját hányásukban fetrengve miközben mondjuk epiliepsziás rohamot kapott, mert senki sem hívott hozzájuk mentőt, mert "azt hitték" alkoholista vagy hajléktalan. Hogy akkor miért nem kell mentőt hívni, azt senki sem tudja megindokolni...
Nem kell megértened a nyavalygást. Meghallgatnod sem kell. De miért mondasz ítéletet...? Miért gondolod, hogy te tudod mit kéne tennie a másiknak...?
sinister:
egyetertek veled. es nem birom a mazochistakat, nagoyn nem.
amugy nagyon erdekes a topikindito stilusa.
rettentoen sajnalja magat. ezt elvarja a tobbiektol is. aztan hatalmas jellem valtassal kategorikusan utasitasokat ad a topikkal kapcsolatban.
nekem ez a ketoldalusag nem tetszik. a ketto nem megy egyutt.
azert haragszom a topicinditora es a picsogasara mert nekem 4 evesen volt reszem
sexualis bantalmazasban a csaladbeli ferfirokonomtol.
eppen 40 eves voltam amikor eloszor sor kerult arra hogy ezzel a dologgal szakemberhez forduljak igaz hogy mas okbol kezdodott a terapia.
es megsem hivatkoztam arra hogy jajistenem mi tortent velem stb. holott az ilyesmi soha nem mulik el nyomtalanul. csak eppen nem lehet erre rakenni mindent.
EZErT nem vagyok hajlando megerteni a nyavalygast.
Rendőrségre mehet 14 év után, de egyrészt már minek, másrészt, lehet már nem is él az elkövető... (valószínűnek tartom azért most jön fel ez a sokminden, mert nemrég meghalt... topikindító??)
Pszichológus: igen, ez nem lenne rossz ötlet, de ha valaki elsőre nemet mond, akkor nem keresztet kell vetni felette, hanem elmondain, hogy miért jó.... Kedves topikindító: azért lenne szerencsés pszichológushoz menned, mert a pszichológus egy jó empátiás készséggel megáldott ember, aki értőn és figylemmel fog hallgatni és megkapod azt a figyelmet, amit itt nem valószínű, hogy megtalálsz. Segíteni nem fog, te fogsz magadon segíteni, ő azt tudja megmutatni, hogy milyen erősségeid vannak, miben vagy jó, hogy megtanuld elfogadni és szeretni magadat. Csak ezután tudnak mások szeretni.
Azért gondolom, hogy nem dolgoztad fel teljesen, mert már több topikban olvastam a több évtizede történt dolgokat, ha ezt minden alkalommal fl kell hoznod, akkor mé nem dolgoztad fel. Mindenkivel történnek rossz dolgok. Mindenkivel. Mégsem ragadnak mg minden alkalmat, hogy elmondják, 20 éve komoly műtéten estek át, balesetben halt meg egyszerrre mindkét szülője amikor ő még kicsi volt, vagy hogy az alkoholista apja előtte verte az anyját minden este és lám, ő mégis... Ez nem ember feletti teljesítmény, egy normális, egészséges ember ezeket a terheket elbírja. De egy normális egészséges ember nem reagál agresszíven arra, ha egy általa nem normálisnak, nem egészségesnek tartott emberrel találkozik, hanem vagy kikerüli mint a rühes macskát, vagy segít neki. Ha nem ezt teszi, hanem elkezdi köpködni-rúgdosni, akkor ő maga sem egészséges. Így értettem.
az emlitett dolgok tobb evtizede tortentek velem, hiszen majdnem 60 eves vagyok, a legutobbi dolog a halaleset volt az is 20 evvel ezelotti emlek. a rossz 1. hazassagom pedig 40 eve tortent. azota 37 eve jo hazassagban elek az eletem legnagyobb szerelmevel, ugyhogy nem nagyon logikus amit mondasz. a rakbol is kigyogyultam , tehat az emlitett dolgokat mar nem kell tovabb feldolgozni hiszen megoldodtak es mar nem aktualisak.
Ha valaki segiteni akar magan akkor az nem nevtelenul , nevtelen forumokon taglalja ugy a regi serelmeit , hogy hozzateszi hogy sem orvoshon/rendorhoz egyaltalan senkihez nem akar fordulni segitsegert es o maga sem kepes magan segiteni.
nalam az ilyen ember nem talal se meghallgatasra es foleg nem sajnalatra.
a sebek nyalogatasa csak az allatoknal segit a gyogyulashoz. az embereknel ennek mas amodja aki nem tud/akar erre megoldast talalni az nem erdemel egyutterzest sem. legalabbis az en reszemrol nem , en irtozom a gyenge emberektol, ezert sajnalni se tudom oket.
a t.i. pedig ha nem akar olyan velemenyt hallani ami nem tetszik neki nyisson zart topicot. egy nyilt topicban mindenki elmondhatja amit gondol. az en velemenyem ez es kesz.
Válasz: Csak egy tipp, de a düh az nagyon hasonló a félelemhez. Azért dühös, mert fél az áldozati szerep puszta tényétől is, nincs megelégedve a múltbéli énjével és semmi kedve vissza menni, fejlődést adni nem tud, ezért agresszióval hárít.
Pedig egyébként az agresszió romboló hatású. Így ezek az emberek, pont azt erősítenék, ami ellen fellázadtak.
Ha nem tudsz segíteni, ne segíts. De a másikat megrúgni mert épp a földön fekszik és a mankója meg 10 méterre van, mert mások azzal kezdték hogy azt arrébbrúgták amikor elmentek mellette...
Fel tudtál álni, gratulálok. Ennek ellenére kb. minden topikban leírod ezt. Talán még sem vagy túl rajta Te magad sem, zért ha valaki ki meri mondani hogy ő nincs túl rajta, az téged is arra emlékeztet, hogy nem működik jól a hártás...
Nem kell hogyi gazam legyen, Nem elvárás... ;)
Ja a másik kulcs kedves topikindító: az elvárások elengedése. Nem várom el, hogy mások hogy viselkedjenek velem szemben. Így a csalódás is kizárt. ;)
Miből gondolod, hogy csak veled kegyetlenek???
Ez elég erős vakság a környező világra... nem, sajnos az emberek egy része kegyetlen egy még nagyobb része pedig egyszerűen érdektelen. Aki zokog a tévében bemutatott megerőszakolt lány esetén, az valószínűleg nem a lányt sajnálja, hanem valamilyen saját sérelmét hozta fel az eset és azt siratja.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Racionális érveim nincsenek... nem hiszem természetesnek, inkább mélyen emberinek (az ember számomra már nagyon messze van a természettől...). Az ember ui. ha bármiben gyenge, azt úgy leplezi, igyekszik leplezni, hogy másokat bánt. Ha önbizalomhiányos stb. sebaj, talált egy gyengébbt, jól elhordja minden sz@rnak és ő máris nagyobbnak ltászik. FŐleg, ha ehhez kap társakat is és mindig kap, mert közösen rúgdosni mindig jobb mint egyedül (erre volt nagyon sok kutatás, amikor ténylegesen csoportosan bántalmaznak valakit, ott a csoportban sok olyan egyén van aki egyébként a légynek nem ártana, de nem akart kívülrekedni, a leggyengébb mellé pedig vagy a legerősebb áll, vagy senki..).
14 év nagyon sok. Mindenképp jó lenne segítséget kérned a feldolgozásához, mert az, hogy úgy gondolod nincs ezzel ma már gondod, tudod a miérteket, nem elég. ki kell hogyj öjjön a fájdalom, nem tudod "részletekben" (mondjuk egy nyilvános megközvés egy fórumon) átélni. Nem tudom miért történt veled ami történt,de túl tudsz rajta jutni. Ahogy az emberek rosszindulatán is. Nem a megfelelő embereknek mondtad el, ennyi.
en 15 eves koromtol a sajat labamon alltam, voltam rakos ,elveszitettem a gyerekemet 19 eves koraban, 3 evig eltem egy olyan bantalmazott kapcsolatban hogy kis hijan meg is oltek. Ezen kivul volt reszem olyan dolgokban gyerekkent amibe most itt nem mennek bele, es ennek ellenere nem a sebeimet nyalogattam se 20 evesen se 40 evesen.
amikor valaki kap tanacsot, elmehet segitseget kerni stb. es mindezt nem teszi hanem evtizedekkel kesobb is csak nyammog ezen es nem kepes (mert nem akar lepni elore) az az en szememben egy szanalmas tehetetlen figura aki a maga tehetetlensegevel meg ra is tesz arra ami rossz tortent vele a multban.
en az ilyet nem szanom hanem megvetem, mert utalom a gyenge nulla embereket akik ahelyett hogy megprobalnanak valamit valtoztatni ulnek a langyos sz@rban nyakig es jajgatnak hogy milyen budos. de nem akarnak megcsak feljebb se ulni hogy legalabb ne erjen el a nyakukig.
viszont aki ilyen az ne szukoljon hanem hallgasson es turjon.
Ezt az összefüggést már sokat hallottam, de sosem értettem. Miért vált ki valakiből dühöt az, ha valaki szerencsétlen? Én is átmentem már ezen-azon életem során, és egészen biztosan fényévekkel jutottam előrébb, régi önmagamhoz képest, bár távol vagyok a megelégedett hátradőléstől.
Mégis, nem jutna eszembe kiröhögni/leszidni/stb egy olyan valakit aki láthatóan még ott tart, ahol én tartottam 15-20 éve mondjuk. Mindenkinek megvan a maga útja, és a maga tempója.