Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
azok éljenek családban, akik egymásnak valók
és a valóságban mi történik?
valami eszement iramban emberek összeállnak, szétmennek, összeállnak másikkal, harmadikkal, 23dikkal és szétmennek
és erre a kölykök meg jól rábasznak
Szerintem éljen az nyitott házasságban, akinek megfelel. Mármint mind a két félnek.
Ismerek olyat, ahol tényleg a nő is úgy élt. Aztán elváltak, más ok miatt:-)
Olyat is, ahol 36 év monogámia után nyitottak mindketten, talán túlélték a kezdeti hullmzások után. Jé, ezek nem magyar házasságok voltak.
Én sem tudom elképzelni, hogy évtizedeken keresztül ugyanazzal szexelni, dehát én nem is élek házasságban:-)
Mindenki találja meg a neki valót, és lehetőleg ugyanazt gondolják a dologról mindketten. Na ez a lehetetlen szinte.
Nekem is durva Évi kijelentése, hogy a gyerekek is elvesztenék az apjukat ha őt megcsalná a férje.
ahogy a többség is
csak erre manapság meg a gyerekek basznak rá
hiába mondod nem érdekel
akit nem érdekel az pl. él nyitott kapcsolatban
Szóval elég idióta hozzáállás hogy a gyerekeknek utána nem lenne apja.
a nyitott házasságokban működik a gyerek se szenvedi meg
nem hiszem, hogy olyan kurva jó elvált gyereknek lenni, még ma sem, pedig már az a jellemző
De az igenis elvárásom,hogy tisztességgel dolgozzon,tanuljon,ahogy az erejéből kitelik.
És ha nem tanul és nem dolgozik ,akkor mit fog csinálni?
ÉS mi van,ha a gyerektelen befizet karácsonyra egy szállodában?
És mindig dolgozom, nem kérek semmit és megoldok mindent.
Vanank dolgok amikre mindenkinek magának kell megoldást találnia.
Áldozatot hoz, olyan munkahelyet keres, stb.
Én éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy a szüleim elérhető közelségben vannak, és anyukám ráadásul olyan munkarendben dolgozik, hogy szinte bármikor el tudja hozni (majd... még nincs) a gyereket, mert éjszakába csak fél 6kor indul, addigra én hazaérek.
De ha nem lenne, akkor csak úgy tudnám megoldani azt, hogy a gyerekem ne üljön 6.30-tól 17.30-ig egy nevelési intézményben, ha 6 órában dolgozom. Vagy másik munkahelyet kellene keresnem, amihez nem kell napi 1 órát (ami Bp-n elég átlagosnak tekinthető) utazni oda-vissza.
És hogy az eredeti témához is hozzászóljak, ha mondjuk egy nem-gyerekes megteszi, hogy nem startol el a munkából 16.20-kor, mint akit puskából lőttek ki, hanem még kényelmesen összeszedi magát, még búcsúzóul beszél pár szót a kollégával, aztán ráérősen kisétál 16.35-kor, mi történik? Semmi... Legfeljebb morcos lesz a párja, ha 15 perccel később ér haza. Vagy megsértődik a kutya, mert annyival később indulnak esti sétára. De próbáljon meg az ember az oviba 17.00 helyett 17.15-re odaérni a gyerekért...
Szóval nem elég, hogy az embert kinézik a munkahelyén, mert mondjuk kevésbé él szociális életet, mert rohan az otthoni teendőit végezni, de ha meg 15 perccel is a munkahelynek kedvez, akkor meg az óvodában, iskolában kell magyarázkodnia, hogy elnézést, de ő egyébként pénzt is keres, hogy a gyerekének enni adjon.
Tegnap egy holland férfival beszélgettem a M.o-i szoc. ellátórendszerről, főként az idősellátásról, de érintettünk sok mindent.
És megállapítottuk - én elmondtam mint saját elméletet, ő pedig egyetértett velem - hogy nagyon rossz, hogy itthon kevesebb a lehetősége a nőknek a részmunkaidőre, mert súlyos anyagi kényszer, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak. Míg "tőlünk nyugatabbra" ez nem ennyire húsba vágó, így az anyukák jobban kiveszik a részüket az óvodai, iskolai életből, akár önkéntes munkát is végeznek heti több órában. Nálunk meg a teljes állás mellett örül az ember, ha el tudja látni a legszükségesebb teendőket, és ha mégis akad heti 2 szabad órája, akkor vagy pihen és a családdal van, de semmiképpen nem megy el "ingyen dolgozni" (=önkéntesség), hanem keres valamit, amivel az alatt a heti 2 óra alatt is pénzt lehet szerezni. És arra a munkára, amire itthon 300 €-t kapnak /hó, kint 2-3000 € fizetés jár. De sem az élet, sem (ami minket érintett) a szociális ellátás nem kerül 10x annyiba, mint itthon. (a szoc. ellátás havidíja pl. kb. 3x annyi, mint nálunk)
Én azt gondolom, hogy itthon azért ennyire égető probléma, amiről beszélünk, mert nincs meg az anyáknak a választás lehetősége. Kényszerhelyzetben pedig az ember hol az egyik, hol a másik ujjába harap, de mindenképp fáj. Vagy pénz nincs, vagy idő a gyerekre, vagy normálisan elvégzett munka, vagy rendezett háztartás, vagy pihenés.
(igen, tudom, vannak szuperanyuk, ahol minden klappol, de azért a nagy átlag nem ez).
És aztán az emberek egymásnak esnek, mert felfelé hiába is kapálóznának. Inkább azokat rugdossák, marják, akikkel egy szinten vannak, és akiket maguk alá tudtak gyűrni valamilyen formában.
Na most aztán már tényleg jól eltértem a tárgytól
Egyébként a témáról, amit írsz, eszembe jutott egy film. Ha érdekel, szedd le valahonnan és nézd meg. Címe: Irina Palm. Jó film. Olyan keserédes történet.
-anyu, apu mikor jön haza?
-hát édes gyerekem majd akkor, ha végez a nőjével... mert, hogy normális házasságban ez tudod így működik...
Gondolod, hogy ha a gyerek megtudja, hogy apu/anyu csalja anyut/aput, akkor az nem hat ki az életére? Előbb-utóbb pedig mindig minden kiderül. Ha az egyik monogám, akkor nem tud csak legyinteni arra, hogy megcsalják. Ha pedig nem tud legyinteni, akkor emészteni fogja, ami meg kihat a kedvére, a gyerekkel való kapcsolatára. Ilyenkor nem eltűrni kell, hanem elválni és nemcsak maga miatt, de pontosan a gyerek miatt is.
az hogy sokan nem bírnak magukkal az tény
viszont a gyerekek érdekében jobb volna a monogámiát kissé háttérbe tenni
elviekben az ők élete lenne a legfontosabb tényező
bár ez se igaz
ha valaki gatyát akar varrni egy gyárban, előtte 3 évet tanulnia kell
gyerek szüléshez a gyerek életével való játszadozáshoz meg nem kell semmi